V

pénteken Lánchídba több órás késéssel sikerült megérkeznem, de egy sörözőből nem lehet elkésni-gondoltam én. de ígyis lekéstem pár embert, no mindegy.mit iszom szegeződött nekem a kérdés kapásból, mire kinyögtem h vmi édes bort szeretnék mert ugye a sört határozottan nem kedvelem, mondhatni utálom.és olyan istenifinom bort én még életemben nem ittam, de komolyan. ez már megalapozta a jókedvemet, majd az Egyiptomból hozott csokis datolya is csak tetézte a gondolatot, h "dejó, hülyegyerek h végre eljöttél ide is" igaz csak fél 1ig maradtunk de megkaptam a csokis datolya dobozát relikviaként, így boldogan távoztam, főleg miután Andi még az arany tipegőmet is megdícsérte. arról nem is beszélve milyen jó volt hallgatni az élményeket, amiket kinntartózkodásuk alatt tapasztaltak meg a többiek. dejó nekik. énisakarokmenni Egyiptomba.
még egy pozítivum volt az estében,hogy rájöttem, én milyen egyszerűen haza is jutok onnan, szinte a lakásnál tesz le az éjszakai, vagy 5percet kellett csak gyalogolnom:) az élet apró örömei...