mostmár eldönthetném, hogy kitől és mit akarok. kár, hogy ez szinte óránként változik, épp ahogy aktuálisan alakulnak a dolgaim. csesszemeg. tényleg társfüggő vagyok.

Talán hosszú idő után, most születik meg az első normális bejegyzésem. A nyáron komolyan se kedvem, se időm nem volt ide írni. Meg túlságosan is lefoglalt a Mickey Mouse projekt. És addig nem írhattam semmit "rólunk"*, amíg tudtam, hogy minden egyes nap többször is elolvassa a blogom. Mióta azonban szakítottunk** minden bizonnyal rohamos léptékben csökkent a népszerűségi indexem, mert eltűnt rendszeres olvasóim közül xD
Az igazat megvallva elsőre nem is volt szimpatikus, hisz mégcsak beszélgetni sem lehetett Vele. Az össz kommunikációnk 2 nap alatt a kérdezek-felel de visszanemkérdez-ígyfelelnemsemkell játékra korlátozódott. Így el is könyveltem magamban, hogy jó nagy bunkó, még normális emberi dumálásra sem képes. Kár hogy később módosítottam ezen az első benyomáson. Ejj Viktória, pedig mindig az első a mérvadó. Ezért is találtam viccesnek, amikor msnen olyan teljesen királyul elhülyültünk és szinte nem is volt nap, hogy ne msneztük volna végig az egész napot. Aztán jött az első találkozás, a második meg a harmadik, meg az augusztus 20. ami azt hiszem a csúcspont volt, és onnan jött a mélypont. PÉCS :D . Az az igazság, hogy sok mindenre számítottam csak arra nem amit ott kaptam. 3 napig nem foglalkozott velem, gondoltam is magamban, hogy otthon is tudok rejtvényt fejteni meg sudokuzni anélkül, hogy az ő ágyán ücsörögnék és azt hallgatnám/figyelném, ahogy EVEz*** , kár hogy nem mondtam ki kicsit hangosabban a gondolataimat. Bár amikor közöltem, hogy unatkozom, tudta jól, mi bajom, mégsem tett ellenne semmit. Mintha szándékosan ki akarta volna provokálni ezt a lépésemet és nem volt benne elég gerincesség, hogy a szemem elé álljon és azt mondja: "Héé figyi meggondoltam magam inkább mégsem kellesz, oké?" Ezt mégis könnyebben lenyeli az ember, mintha elhívják vendégségbe majd semmibe veszik és átnéznek rajta gyakorlatilag 3 napon keresztül. Az egyetlen pozitív ebben a 3 napban az Dzsu barátosném megérkezése volt, gyanítom csak azért bírtam ki és maradtam ott végig Mickey Mouse-nál, hogy szerdán találkozhassak Vele. Különben már első este ott kellett volna hagyjam a jó büdös p***ába, magam sem értem miért nem tettem. Egyetlen elfogadható indokként csak Dzsu-val való találkozásomat látom.
Aztán, hogy bebizonyítsam, hogy belém is szorult némi gerincesség, közöltem msnen, hogy nekem ez így ilyen formában nem feltétlenül kell és próbáltam a miértjét kutatni a pálfordulásnak. Nem váratott magára a válasz pár napnál tovább, hozzám lett vágva, hogy jól le írtam, de tehet róla, és sajnálja. Hm ezzel aztán ki vagyok segítve, kössz! És örültem is, hogy majd keresni fog és el kezd teperni értem. Aztán rá kellett döbbennem, szó sincs itt semmiféle 180 fokos fordulatról, csupán megismertem az igazi Miki egeret. Önmagát, aki valójában ő. Aki hiú és büszke és még ha beledöglik se fogja a kisujját se mozdítani értem. És úgy érzem, jobb volt ez így, mintha később derült volna ki, így megmaradt a büszkeségem, a "kapcsolatot" könnyedebben feledni tudtam és nem is hiányzik****. És sajnálom. Sajnálom amiért ő ilyen, sajnálom a volt barátnőjét, hogy ezt el bírta viselni másfél éven keresztül és igazából sajnálom magam, hogy egy egész nyaram rápazaroltam az életemből. Jah és a legszebb az egészben anyámék az első találkozás után megmondták róla a frankót szóról szóra. Csak én nem vettem észre. vagy nem akartam észrevenni inkább?? Amikor eljöttem tőle Pécsről a vonaton olyannyira csalódott voltam.. És nem is tudtam eldönteni, hogy mi okozott nagyobb csalódást: az hogy ő ilyen volt velem vagy pedig elismerni azt, hogy a szüleimnek mind végig igazuk volt és ez megint az én kudarcom. Érdekes kérdés. Magam sem tudtam eldönteni. De tán az utóbbi. De ez legalább egy pozitív haladás, hogy beismerem ha tévedek. Ezt piszkosul ritkán vagyok hajlandó kijelenteni.

Bár nem kértél bejegyzéscímkét, mégis kapsz mert ez itt nem kívánságműsor kedves Walt Disney figura.



*már ha szabad ezt a kifejezést használnom
** már ha volt ez egyáltalán párkapcsolat vagy mi
*** online szerepjáték, kurva unalmas...
****csak a társfüggőségem beszélt belőlem, mikor azt hittem hiányzik

beteg vagyok, hisztis vagyok, nyűgös vagyok. nem akarok pestet. a pécsieket akarom.. nem tudom h be akarom-e fejezni ezt a szakot és nem tudom, h egyáltalán ki vagyok én.

...mikor a pasi kilép egy hosszú kapcsolatból, megtalál engem, elhitet velem mindent amit nem kéne.és utána* visszamegy a volt nőjéhez. Annyira szánalmas, hogy csak a hosszú kapcsolatok felrázására, felfrissítésére vagyok jó, és arra, hogy rádöbbentsem a pasit, hogy mégiscsak az ex kell neki.. megáll az eszem...

*miután sikeresebb esetben még én szakítottam vele, vagy sikertelenebb esetben ennek a fordítottja

félévet adtam az újrajelentkezésedig, ehhez képest 3 és fél hónapig kellett csak várnom. És behalok.. kezdődne az egész elölről. És kénytelen vagyok lassan elhinni-amikor mások azt állítják rólam- hogy társfüggő vagyok/lennék. Én?
Mindig ha úgy szakítottam valakivel,-hogy az eszem tudta: ezt kell tennem mert.... De a szívem mindig mást diktált- akkor borzasztóan sokat bírtam szenvedni és a sok minden ellenére az illető(?) vagy inkább a kapcsolat(?) nagyon tudott hiányozni. Azonban most kell rádöbbennem, hogy Nekem nem az illető hiányzik hanem A kapcsolat, vagyis inkább EGY kapcsolat. Vagyis én azt gondolom és belemagyarázom, hogy az épp aktuális páciens hiányzik. Az, ahogy hozzámért, ahogy nevetett, emlékek, amiket csináltunk együtt, aztán amikor pár héttel később kitisztultabb fejjel végiggondolom, rájövök, hogy az egész eleve nem is olyan volt, mint amire én vágytam és mint amilyenek az elvárásaim. Akkor az adott helyzetben viszont mindig úgy éreztem, hogy igen ez kell, ez az, ő az, akire vártam/vágytam, és ő más mint a többi blabla.... persze... Nem szeretek magányos lenni és mindig is irigyeltem a boldog párkapcsolatban élőket és próbálom megfejteni az okát, hogy vajon ez Nekem eddig mi a jó Istenért nem adatott meg??
naív vagyok? igen!
jóhiszemű vagyok? igen!
érdemel valaki 3. esélyt? nem!

*kisláááány* üzenete:
jah én leszálltam az üllőin mer már untam az egyhelyben állást
*kisláááány* üzenete:
és míg sétáltam át a borárosra vagy 3 villamos biztos elment mellettem
Tib üzenete:
LOL
Tib üzenete:
ez vagy te... lúúúúúúúúúúzer
*kisláááány* üzenete:
az
*kisláááány* üzenete:
el kell h ismerjem
*kisláááány* üzenete:
nem is én lettem volna, ha nem
Tib üzenete:
nem baj, igy is szeretünk
Tib üzenete:
pontosabban igy szeretünk

negatív indítással határozottan pozitív haladás. :) Put your hands up for Budapest!!!

felhívom lakótársam, hogy akkor ma hányra ér fel a vonata.. és volt róla szó, hogy ma lakást avatunk :)

M: "akkor hozol pezsgőt?"
V: "dehát te vettél már egyet... (hallgatás, majd a felismerés) jah hogy te úgy gondoltad, hogy mindenkinek egy üveg? hát nekem most nem kéne..."*
M: "hátigen, de akkor most egy elég lesz kezdésnek :)"

Huhhha hova keveredtem xD

* tudván hogy végződött a péntek estém is..

holnaptól Pesten vagyok és mivel egy zsírúj lakásba költözünk, ezért nemtudom meddig de nem lesz netem. szóval ne lessetek msnen, vagy hogy reagáljak mailekre vagy írjak itt. Bp Rlz :)

asszem egy újabb taggal bővül a "soha többet nem iszom ilyet" listám. Ez a mézes barack és mézes meggyes pálinka. fúj. soha többet.

Amekkora lelkesedéssel vágtam neki a hetemnek, ma akkora csalódással jöttem haza, mint akiben kipukkasztottak egy hatalmas lufit. Egy hatalmas piros színű lufit. Egy hatalmas piros színű, szív alakú lufit. És ki van pukkadva és senki nem tesz semmit azért, hogy megjavítsa. Amikor Pécsről vonatoztam Pestre annyi düh és csalódás volt bennem, hogy elhatároztam, hogy annyit fogok kommentelni erről a pár napról, hogy "kapja be mindenki, de kivétel nélkül mindenki" .
De aztán megenyhültem tegnap és úgy döntöttem nem kell mindenkinek bekapnia, kapásból eszembe jutott, hogy van legalább 1 ember akinek nem és tegnap bővült ez a szám még 2-vel :)
szóval albi van, 2 szobatársam van, vidámság lesz vasárnaptól (remélem) :D