Az előbb egy érdekes statisztikával találkoztam, és nem bírom ki -természetesen-, hogy ne írjam le, számomra annyira meglepő. Nem idézek, csak összefoglalom a lényeget, de azért a forrást, megjelölöm a végén, ahogy egy mintadiákhoz illik.
Idén csaknem 140.000 diák érettségizik összesen és ebből emelt szinten 27.000-en tesznek vizsgát. És azt mondja a cikk, az emelt szintet választók száma, még így is 10%-kal nőtt, a tavalyiakhoz képest.
Na mi a megdöbbentő, ha nem ez?
Miért ilyen kevesen?

Én mindenesetre emeltre megyek!

Forrás: Független Hírügynökség, Origo

Hétvégén megismerkedtünk Rád község csodálatos kis lakóival, a helyi presszóval és többek között ezt a tanulmányi kirándulást egy házibulival koronáztuk meg. Jó érzés volt, végre nem Pesten lenni, hanem vidéken, ami nem az otthonom. Utólag is hálás vagyok a meghívásért, pozitív élmény volt és sajnálnám, ha ki hagytam volna. Természetesen az elmaradhatatlan dokumentáció eztán is rajtam múlt jobbára, így- mivel olyan 11 körül súlyos fejfájás tört rám és hamar begyógyszereztem magam, én már éjfél után jószerivel csak kóláztam és vizet ittam-a fontos momentumok hiánytalanul meg lettek örökítve. Bár azért a hírhedt jobb horogról kár, hogy lemaradt nemcsak a fényképezőgépem, hanem én is. Nem akarok élménybeszámolót tartani, vagy pontról pontra leírni a történteket, mert az megölné az utólagos eufórikus hangulatát a dolognak, így ködbe burkolózva hagyom a dolgokat és csak pár kedvenc mozzanatomat emelném ki:

Piotrek 1.0: ( mielőtt visszajöttünk volna Pestre, Vácott még beültünk egy sörre egy kis kocsmában, vonatindulás előtt kb. negyed órával)
P: Most hová megyünk?
Én: Inni
P: (felvirul az arca) Most tényleg?
Én: (hátrafordulok, bólogatok): Igen!
P:( 32-es vigyorral) Jaj de jó!!

Piotrek 2.0: (ülünk egy pesti kocsmában, miután már visszaérkeztünk Rádról)
P: "Akkor ma szombat van vagy vasárnap? "

Piotrek 3.0: (ülünk még mindig a pesti kocsmában és arról kérdezi a pasim szobatársát, hogy a vezetékneve jelent-e valamit. )
P: Csonki? az, hogy hiányzik a keze?
Valamelyikőnk: az a csonka.....

még annyit elmondanék, hogy hosszú idő után ismét kivasaltam a hajam és eszméletlenül hosszú már. Ettől pedig én vagyok eszméletlenül boldog.

Az a jó abban, hogy nincs pasim és nem randizom, hogy minden gond nélkül ehetek hagymát.

Kipróbáltam a Szőke Ciklont. Nem ízlett.
Kipróbáltam a citromos Gössert. Odáig vagyok érte.
Sörivó lettem. Én.

Ragasztót kerestem bérlet hamisításhoz...

...amikor megtaláltam egy csomó régi kacatomat.
A régi balettcipőmet, ami még mindig jó rám. Muszáj volt felpróbálnom.
A marokkót. Rengeteget játszottunk vele.
A régi emlékkönyveimet. Amibe pont 10 évvel ezelőtt rajzolt az a lány, aki sokáig a legjobb barátnőim egyike volt, mára odáig fajultak a dolgok, hogy kb. 2 éve egyáltalán nem beszélünk egymással. Valamint rajzolt bele az a srác is, akivel az utóbbi időben "randizgatok". Kellemes meglepetés volt, nem is emlékeztem rá.
A 8.-as, 10.-es, 11.-es ellenőrzőimet. Milyen fura... pont a 9.-eset nem találom, amiben befigyel egy osztályfőnöki figyelmeztető :D.
És a legviccesebb dolog mind közül a "barátság füzetem", ami általános iskolában nagy divatját élte, ígyhát természetesen nekem is volt egy. Ez arról szólt, hogy idiótábbnál idiótább és banálisabbnál banálisabb kérdéseket tettem fel benne, amikre szépen lehetett válaszolgatni.
Íme egy kis ízelítő a személyes kedvenceim közül:
"Mi a kedvenc virágod?"
"Ki a kedvenc együttesed?"
"Hol érzed magad a legjobban?"
"Bírsz engem?"
"Szereted a discot?"

Két válaszomat szeretném megemlíteni.
Az egyik a "Hol szeretnél élni" kérdésre adott válaszom, a másik pedig a "Mi leszel ha nagy leszel"-re.
Nos az elsőre azt válaszoltam, Amerika. Nem is értem mi ütött belém, sosem élnék Amerikában. Mese habbal és még annak a tetején csücsül egy kandírozott cseresznye. Fúj.
A másodikra pedig azt írtam, hogy régész. És ez általános suli, hetedik osztály.
Kicsit eltökélt voltam/vagyok. Már akkor pontosan tudtam mit akarok, illetve azért egészen pontosan nem, de az irány 95%osan megvolt. És igen, a régészetet meg akarom csinálni másoddiplomaként :)

Egyébként a bérlethamisításhoz nem találtam ragasztót az egész házban, ezért hibajavítóval csináltam meg. Elég tré lett, de nem különösebben érdekel, első munkám, majd még tökéletesítek rajta.

Az előbb jött át hozzám egy kolistársam, hogy bemászhatna-e a pasija a mi erkélyünkön, merthogy kiszúrta a portásnénink a srácot, és az ő oldalukra jobban odalát, mint a miénkre. Klári néniről azt kell tudni,hogy-az összes többi portással ellentétben,akik le se szarják,hogy ki jön be és mikor- mindenkit megállít, különösképp a fiúkat és iszonyat ocsmány hangszínen előadja a "kollégiumi belépőket aranyoskáim" című nótáját. Miután a srác nem kolis, logikusan következik belőle, hogy kolis kártyája sincs, ezért csak kemény 500 HUF-os ittalvási díj ellenében engedte volna be a srácot. Még szerencse, hogy a földszinten lakom. Már megérte felkelni, vették valami hasznomat.

ritka..

.. hogy én egy pókra azt mondjam, hogy jófej, de ez kifejezetten az :)

Nap poénja rovatunk

Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
- Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete, és.....
- Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! - szakította félbe azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az életemet....
Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten Ádámnak adta az elsőt. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba....
Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé fordult és megkérdezte :
- Melyik a másik ?
- Az agy, Éva, az agy....

mekkora király!

Úgy kb. egy órával ezelőtt eszembe jutott, hogy éjszakázni fogok-mert holnap 2 vizsga és ha nem tanulom végig szó szerint a hátralévő óráimat, akkor esélyem sincs-így bevettem egy koffeintabit és lám! Tényleg nem vagyok már annyira bágyadt. Tehát.. Most egyiptomi teremtéstörténetet olvasok és közben jókat mosolygok(!) miközben meghökkentő mód meg is jegyzem a számomra érdekes dolgokat, mint pl. a következő mondat:
".. Egy abüdoszi szobor a ravatalon fekvő Oziriszt ábrázolja, Ízisz,mint sólyom repül föléje, úgy fogadja magába férje termékenyítő erejét.." *
Mennyire betegek voltak ezek az egyiptomiak. Nem is.. Átfogalmazom. Mennyire beteg volt a szexuális életük. Széthet és Anubiszt homoszexuális kapcsolat fűzte egymáshoz, Ozirisz egyszer Ízisz helyett tévedésből másik testvéréhez, Nephtüszhöz közeledett, ebből lett Anubisz. Ugye a vérfertőző testvérházasságokat és "kapcsolatokat" már meg se kell említenem részletesebben, az alap volt.
Na meg a fentebb idézett postmortem szex. Elképesztő.

* Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Budapest, 2005, Osiris Tankönyvek. "Az egyiptomi vallás" fejezet, 321. oldal

Az előző posthoz még annyit, h főnököm mosolyogva közölte, h most az egyszer elnézi nekem a késést. Szóval nincs pénzlevonás. jesszjóóó.

Na tessék. Hogy megmondtam, hogy kialszom majd. Azon töprengek, hogy kevésbé kéne őszíntének lennem, mert így mindenkit elmarok magam mellől. Csak azt nem értem miért fáj az igazság és miért nem lehet vele szembenézni? Még én kérjek bocsánatot amiért elmondom amit gondolok? Ezt ezzel a lendülettel el is lehet felejteni..

Hoztam 2 racionális döntést szinte egymás után.
Ez nem is rám vall.
Jah btw miért mindenki most akarja h pasizzak amikor én nem akarok?

Mellesleg Dzsutti az elején hallgatnom kellett volna Rád és kurvára sajnálom, hogy nem tettem..

Tudom, hogy nagyon régen írtam bejegyzést de most sem érek rá. Sajnos halaszthatatlan dolgom van*




*mennem kell meccset nézni xD

Tegnap szerettem volna inni a teafüves teámból. Ott kezdődtek a gondok, hogy az a pókhálószerű nyálka nem tűnt ismerősnek a legutóbbi fogyasztás óta, így hát odahívtam lakótársamat (ezentúl: C!-a szerk.) és megkérdeztem Tőle, hogy szerinte ez vajon normális dolog-e. Miután ő is úgy döntött, hogy mikor legutóbb használta nem így nézett ki, fogtuk és kiborítottuk az anyagot egy kistányérra és nekiálltunk nézegelődni benne. Reméltem ( és C is) hogy semmiféle pók nem ugrik a nyakamba a trópusi gyümölcsös egykoron teafűnek titulált micsodából. Hát pókot azt épp nem, de kicsi csigaházat találtunk benne. Amikor C fogta és közölte, hogy "najo ebből Te már ugysem akarsz inni" és egy mozdulattal a kukában landolt a teám. Ez is csak én lehetek, hogy csigaház van a teafüvem között. behalok.

Elindultam a boltba cigiért meg cukorért, majd félúton eszembe jutott, hogy nincs nálam a személyim és amilyen balfék gyerek vagyok tuti akkor kérik el, amikor naná, hogy nincs nálam. Oké, menjünk vissza érte. Persze természetesen nem kérték el, pedig még rá is kérdeztem a néninél, hogy a személyimet mutassam. De mintha meg se hallotta volna. Nem nagyon foglalkozott velem. De ha nem lett volna nálam az fix, hogy kérték volna. Aztán sikeresen olyan erős kávét csináltam magamnak, hogy nem bírtam meginni. Ezután beletörtem a kanalat a fasírtba, de úgy hogy az egyik fele a kezemben maradt, a másik fele a fasírttal együtt berepült az asztal alá xD Egész éjjel nemtudtam aludni, lehet, hogy nem éjfélkor kellett volna lekapcsolni a fűtést. Szóval remekül indul ez a hetem is...

keep your friends close, keep your enemies even closer?
most megint ott tartunk, hogy indul a szarkavarás előlről. az újdonsült védi a lakótársát, én meg persze védem a barátnőmet. és mi van ha kiderül, hogyha valakit annak hittél, az mégsem az? hát mivan bazmeg. pofáraesés! az van. Kész melodrama az életem. egyszerűen nem akarom elhinni. miért akarnak más emberek rendelkezni felettem és a tetteim felett? és miért tesznek nekem olyan emberek keresztbe, akiknek az ég egy adta világon semmit nem ártottam, hiszen ismerem őket már 7 éve/ nem ismerem őket, alig csak pár hete. Egyiknek sem lenne oka, nekem (nekünk) rosszat kívánni. természetesen már az a verzió is megfordult a fejemben, hogy mi van ha a fiú a hunyó. De aztán egy mondatával eloszlatta a kétségeket, miszerint ha a kérdőrevonások után is tagad mind2 oldalról az illető, akkor össznépi szembesítést rendezünk. Ők és mi. érdekes lesz. de talán végre kiderül némi igazság. nem lenne rossz, hogy talán el tudjuk dönteni kiben bízhatunk ezután.

asszem egy újabb taggal bővül a "soha többet nem iszom ilyet" listám. Ez a mézes barack és mézes meggyes pálinka. fúj. soha többet.

a legváratlanabb emberek hívnak fel telefonon és még váratlanabb emberkékkel futok össze az utcán. Ami mégcsak hagyján, de hogy még tökjól el is csevegünk, holott a gimi 4 éve alatt, a "szián" kívül nem emléxem egyéb tartalmas beszélgetésre, na az a durva. Meg lettem invitálva, hogy látogassam meg és majd betolunk egy tábla csokit. És, hogy pont mostanában gondolt rám, h mi lehet velem. Értitek, gimiben meg egymáshoz sem szóltunk 4 éven keresztül. és az a fura, h örülök neki, h találkoztunk.. holott anno, idegesített már ha kommunikálni próbált velem és igyekeztem mindig lerázni. fifikás az élet.

P: "jaj milyen szép barna szemeid vannak
és akkor viki te most mit tanulsz?..
V: hát.. egyiptológiát..
P: Ramszeszék meg Ehnaton meg ezek?
V: (mosolyog) igenigen.
P: hm az érdekes na és hogy építették a piramisokat?*
V: hát... nemtudom xD
P: Van egy magyar elmélet is rá. **
V:......
P: Hogy vízen szállították oda a kőtömböket blablabla..***
V: hát nemtudom melyik lehet igaz...
P: Na hát amit az istennek nem akarok felfogni az a vallásrendszerük, hogy hogyan igazították a csillagrendszerhez az isteneket.
V: (kurvanagyhallgatás) majd csak jövőre tanulunk vallást..
P: Na és Tutanhamon? Most olvastam a halálával kapcsolatban valamit...
V: (csak hallgatott és bólogatott kurvaokosanéskurvajól) "

És még előjöttek a makedónok, Nagy Sándor, a holt tengeri tekercsek hány nyelven íródtak, voltak köztük réztekercsek is( a röhej, h erről mégcsak nem is hallottam), a görög-perzsa háborúk, én pedig süllyedtem lefelé a székben, hogy milyen műveletlen vagyok.

Jah, P. bácsi a főnököm...


*ez az a tipikus kérdés, amitől agybajt bírok kapni. NEMTUDOM, ezer elmélet született rá, mindenki válassza ki a neki legszimpatikusabbat. De amint meghallják, hogy egyiptológus vagyok, ha nem az első, de legalább a második kérdése mindenkinek ez. faszom.
** jaj ne, remélem nem Vörös Győzőre gondol.
*** De, Vörös Győzőre gondol..