koliflashback

Eldöntöttem,hogy bármi áron megpróbálom a srácokat visszajuttatni a koliba.
Minden ismeretségemet megmozgatom, hátha valamelyik fejes tud nekik segíteni. Egyszerűen ebbe az igazságtalanságba nem vagyok hajlandó belenyugodni. Kerül, amibe kerül.
Ha az a szemétláda végigvitte,hogy kirakják őket, én végigviszem az ellenkezőjét. Ámen.

ja vagyishogy az a 2 vizsga ma lesz, miután már 01:00 van. Fun!

Mellesleg Dzsutti az elején hallgatnom kellett volna Rád és kurvára sajnálom, hogy nem tettem..

azon töprengtem ma, hogy jól meg kellene ismerned egy embert, mielőtt csókolóznál vele, hiszen ki tudja melyikőtök célja mi volt vele. napersze már ha volt egyáltalán. mert lehet, hogy neked az a csók a világot jelentette, neki pedig az ég világon semmit.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!

Nem igaz, hogy mindkét csapat kiesett akinek szurkoltam. nemisnézek EB-t...

2:0-ra kikaptunk az olaszoktól. ejnye. most választhatok az iwiwes EB játékon magamnak új csapatot.

Csak azt fájlalom nagyon, hogy Henry és Vieira kispadon csücsültek egész végig.. el kell ismerni egész jól védekeztek a románok...

Az indexem bővült ma egy 4essel, ami akár 5ös is lehetett volna, ha a Tanár Nőnek nem sikerül elbizonytalanítania a proklitikus névmásokkal (nyilván nem kell magyaráznom mik azok, hiszen mindenki tisztában van vele xD)
Úgy szeretem, hogy Pesten sosem unatkozik az ember, vegyük például a mai két esetet:
>>>> Gyors 7esen utazván kedves Andris gólyámmal, Móriczon annyi ember szállt fel, hogy kisebb fajta tömegnyomor alakult ki. Ami gyakorlatilag nem is zavart volna-mert ezen a járaton már megszokhatta az ember, hogy mindig ez van-egészen addig, amig a hátam mögött álló úriembert nem éreztem volna gyanúsan túl közel magamhoz.. és hiába fészkelődtem, izegtem-mozogtam, mozdulni se tudtam semerre sem, annyian voltak,.. valamit éreztem a popómnál, hát gondoltam én nagy naívan, és őszíntén reméltem: szegény ő sem fér el, biztos laptop-táska vagy egy oldaltáska ami hozzám-hozzámér, de borzasztó mód idegesített és már alig vártam hogy lemásszon rólam, mert szabályosan hozzámsimult kb mintha a pasim lenne. Amikor szállt le, utánakukkantottam, lhogy ellenőrizzem, hogy mi volt ott a bal keze tájékán, ami taperolhatott... hát képzeljétek, meglepő eredmény született... a bal keze! Az a szemét köcsög egész végig fogta a seggem.. Mikor ezt nagy felháborodva előadtam Andrisnak, közölte, hogy: "tudod mit? én is fogtam volna.." na kösz szépen...
>>>>Este lementünk a már-már törzshelyünkké fogadott játszótérre, ahol is kedves tinédzserek, kb 14 év átlagéletkorral (jó lehet, hogy már volt köztük középiskolás is) beszóltak nekünk, miközben ücsörögtünk a hintában, hogy: "Ejj de szép vagy, hátulról de betenném neked" hátbazmeg.. hol élünk??? ezekután csak fülhallgatóval fogok mindenhova mászkálni, hogy ne halljam az ilyen és hasonló köcsögök megjegyzéseit...

megint magamra maradtam az albiban.... vagyis nemis vagyok egyedül,mert mi itt vagyunk egymásnak: Én és a Gondolataim. szörnyű párosítás ez, amikor mi kettesben maradunk és ádáz módon van pofája befurakodni minden más, mondhatni bámi más gondolatom elé, szinte felülírni azokat mert Ő, A Gondolat. Így zöld utat kap Ő, A Gondolat, hogy a felszínre hozzon minden emléket, mozzanatot, pillanatképeket, amiket sosem fogok elfelejteni. Vegyük például ha azt mondom, hogy: egy üveg Jameson whisky..., akkor nem hiszem hogy sokan értenék miről is van szó. Csak mi vigyorognánk egymásra, és csak mi ketten tudnánk miről szól a történet, már persze, ha létezne az, hogy "mi".A Gondolat hagyja fel-felvillanni szemem előtt a kis képeket, amik mind egy érzést erősítenek bennem: szeretem. borzasztó felismerés ez. és még borzasztóbb ha mindezt egy olyasvalaki iránt érzed, akinek egy cseppnyi igénye sincs Rád, és a Te Gondolataidra. Na ez az igazán borzasztó. Amikor már úgy próbálok gépelni, hogy igazából nem is látom mit írok a szememben felgyűlt könnytől... ejj de szánalmas vagyok:)

ilyenkor döbbenek rá h mi a villámnak is jövök haza, amikor ilyeneket oszt be nekem az "édes"anyám:
"Fogd be, téged senki nem kérdezett" vagy
"Plázacica lett belőled és most elkezdtél az eszedhez öltözni"
ki a tökömnek van erre szüksége?..... mintha amugy nem lennék elég lelkinyomorék, lapátoljunk még rá, miért is ne?

csak egy kevés időre feküdtem ki a napra és mégis rákvörösre sült a hátam és a combom, vádlim hátul(!) mindig elfelejtem, h nem bírom én a napot olyan jól a hipóreklám bőrömmel xD de miért mindig csak akkor döbbenek rá, amikor így járok... anyám szerint plázacica lett belőlem, pedig szerintem csak simán csinosan öltöztem fel, no mindegy ízlések és pofonok, de ez azért jó nagy pofon volt... (plázacica bazmeg, én?).... no comment...

L0rant üzenete:
szóval honnan jön az a KTM rajongásod?
*kisláááány üzenete:
...
L0rant üzenete:
gyanítom az Expasidnak van köze hozzá
*kisláááány üzenete:
neeeeeeeeeeeem
*kisláááány üzenete:
igy ismersz te engem?
L0rant üzenete:
igen
*kisláááány üzenete:
jól ismersz

ennyi...

utálom, hogy korán kellett kelnem
-hogy egyedül vagyok, még a macska sincs itt
-hogy este mennem kell aerobikra, pedig semmi kedvem
-hogy ilyen az idő
-hogy megégettem a karom a vasalóval
-hogy nehezen veszem rá magam a tanulásra, pedig 2hét múlva záróvizsga
-hogy olyan tehetségesen b*szom el az időm, mint szerintem senki más a földön

tulajdonképpen nem is tudom, hogy a mai napban, van-e egyáltalán valami amit nem utálok...

mellesleg baromira ki nem állhatom ha egész nap azzal b*sztatnak, h tanulj..

milyen naív is vagyok én. édes jó istenem! ezt valaki kinevelhetné már belőlem! de komolyan. úgy unom már.. jóhiszemű vagyok, mindig mindenkiről a legjobbat, ezért ha jön egy fiú az életemben aki már egyszer finoman és nőiesen szólva elb*szta a dolgot, hát kapjon második esélyt! miért ne? mindenki megérdemli. kivéve aki most b*szta el a másodikat is. kavarognak a fejemben a gondolatok előre is bocsánat, h szétszórt néha követhetetlen és/vagy kesze-kusza leszek. betellt a pohár, velem ezt nem! amikor itt hever az asztalon előttem egy csoki, és én nem tépem fel azonnal, és zabálom meg, akkor ott már komoly gondok vannak, ha a csoki és köztem összeférhetetlenség van.. no mind1. szóval ma úgy döntöttem 3napos rágódás és depresszió után, h ennek véget vetek, holott sejtésem szerint, ha nem telefonon történik ez az egész, akkor nyilván meg lehetett volna értelmesen is beszélni, mármint,hogyha én kezdeményezem természetesen akkor, mert ugye szeretjük a problémákat besöpörni a szőnyeg alá, igaz-e kedves??? akkor nincsenek nézeteltérések és belemagyarázások tucatjai és nincs a dac, hogy ha Ő nem, akkor márcsakazérténsem. de most már belátom, h nincs értelme. nekem nincs szükségem olyasvalakira, aki teljesen át akar formálni, szépen,lassan,biztosan,engem is meggyőzve arról, h jó ez nekem. akiből egyszer csak robban egy kritikabomba és én úgy érzem, sosem leszek elég jó neki. amiket a telefonban mondtál. borzasztóan rosszul estek és mégcsak bocsánatot sem kértél érte. az egy dolog, h igazad volt, de ezt nem igy és nem ilyen formában és főleg nem ilyen stílusban kellett volna közölnöd. ezek a tulajdonságaim, vagy megszoksz vagy megszöksz. te az utóbbit választottad, de ezekután most mondjam azt, h sajnálom? annyira nem..
a buszon ülve bámultam kifelé az ablakon, miután eljöttem Tőled és csak cikáztak a gondolatok, a ki nem mondott szavak és az emlékek a fejemben. vajon ezzel csak én vagyok így? nyilván. fura, de sokkal könnyebb most, hogy visszaadtam ami a tiéd, visszavettem ami az enyém, és a postaládába dobtam a kulcsot. egy cd-met nem találtam de abba nem halok bele, maradjon csak. fortyogott bennem a düh, a harag, hogy nem ordíthatok veled, hogy nem beszélhetem meg veled, mert Te nem vagy hajlandó. hittem, h más lesz ez mint 3 évvel ezelőtt. hittem magamban, hittem benned és hittem bennünk. kár volt.
köszönöm Barbi h elkísértél és meghallgattál és elviseltél, köszönöm, h számíthattam rád.:)(L)

..amikor az ember azon őrlödik tulajdonképpen, hogy most mi van. miért nem hív, mi a baja. min sértődött meg. mivel érdemeltem ezt ki.. bele sem gondol, h ő is megbántott, h aki kell neki az nem én vagyok. engem csak átváltoztatni akar, egy olyasvalakivá aki én nem vagyok és nem is leszek. van ennek így értelme? kérdem én. kérdezném tőled is, ha végre találkoznánk...