pedig olyan kis vidáman csilingelt a hangja a telefonban, teljesen feldobott engem is, előtte meg még ott tördeltem a kezem,hogy mit fogok neki mondani. Aztán egy negyedórát boldogan végigcsevegtünk. ez még azelőtt volt, hogy meg tudtam volna, hogy az orvosa azt javasolja szervezzünk szép karácsonyt neki, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. szavakba önteni nem tudom, azt amit érzek, csak olyan, mintha egy mázsás súlyt dobtak volna a mellkasomra, vagy mintha valaki folyamatosan rajtatérdelne. állandóan könnybe lábad a szemem, vagy csak végigcsordul egy könnycsepp az arcomon és nem akarom elhinni ezt az egészet. ez egy vicc. ez egy rossz álom. valaki csípjen meg, fel akarok ébredni.
szombaton látom először. ha valóban ennyi maradt hátra neki, mostantól a végéig minden hétvégém az övé.

egyébként meg leszarom az iskolát, az egyiptológiával az élen, buktasson meg az aki, csak akar, tessék,go ahead. Ma megmondtam itthon, hogy belecsömörlöttem az egészbe és nem akarom folytatni, és anya (wait for it) rábólintott, azt mondta, ha ezt az évet befejezem, keressek mást. Végre. Azt hiszem nagyot változott nálam az értékrend és a sorrend. Family comes first.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!

ma azt hiszem számos pontban ismét bebizonyítottam, hogy én bizony én vagyok:
-megbüntettek a BKV-n, pedig el kezdtem magyarázni, hogy nemis bp-i vagyok és hogy csak ma jöttem fel Pestre és úúúú észre se vettem, hogy lejárt( több, mint egy hete xD) de az ellenőr bácsi nem annyira kajálta be a szövegemet...
- a szobámban pakolászván beütöttem a fejem a polcomba
-édesanyámmal a több, mint félórás telefonbeszélgetés kb. 3.percében Vikike sírógörcsöt kapott anyuka "vigasztaló" szavaitól. mert:
>kurvára unom már, hogy csak azt bírja hajtogatni, hogy:
> "én már az elején megmondtam,hogy ez lesz" vagy
> "mi a baj Viki?.. hát nemigaz, hogy még mindig itt tartasz, igazán kiverhetnéd végre a fejedből, és megtanulhatnád irányítani az életed"
vaaaaaagy és ez a kedvencem, egy telefonbeszélgetésből sem hiányzó, visszatérő motívum (nem hapax legomenon kérem xD)
>"koncentrálj a tanulásra, neked az a dolgod, hogy tanulj, azért vagy Pesten.. semmi más dolgod nincs." hja kérem, mert ez már csak így megy itten...
óóó és van még egy kedvenc:"Olyan vagy, mint apád." (Erre hallom apu megjegyzését a háttérből: "Az biztos" xD

-Ezekután szegény Csilla megkérdezte, hogy jól vagyok-e.. erre megint nekiálltam sírni,aztán úgy döntöttem, hogy mostmár eleget bőgtem miattad.
-este bevertem a fejem a fürdőszobában a polcba,(ismét!) amikor lehajoltam visszarakni az öblítőt a helyére..
-amikor Csilla kiabált, hogy "Vikiiiiiiiiiiii gyere gyorsan", oly gyorsra sikeredett a dolog, hogy majdnem felborítottam a székem, akkora erővel pattantam fel az ágyról és jól felhorzsolta a vállam

hát tessék, nem is én lennék..