Li: "de ma milyen nőiesen öltöztél fel. eddig mindig olyan sportosan.."
La: "de ez a szoknya már volt rajtad"
É: /magamban/ baaaazmeeeg...

múltkor megvettem az aktuális Nők Lapját és a "Miért vonzzák a fiatal nőket az idősebb férfiak?"
c. cikket következesen átugrottam, gondolván engem ez ugysem érint, nem érdekel. hát most azt hiszem ideje volna elővenni és fellapozni...

L: "És van barátod?"
V: "Nincs."
L: "Nincs? Miért nincs?"
V: "Nemtudom. Nem kellek senkinek"
L: "Hát én kérek elnézést a férfi társadalom nevében.."


lenne is miért. csak nem neked.

visszatérve a 28.-ai postomhoz.. az még cikibb ha neked nem jelentett az ég világon semmit, a másik félnek meg a világot xD

egyszercsak odalesek az ablakomhoz. mit látok? az orchideám összes kis virága egy másodperc töredéke alatt leesett a száráról. egyszerre. az összes. és most nincs rajta egy árva darab se.
ezt mi lelte?

azon töprengtem ma, hogy jól meg kellene ismerned egy embert, mielőtt csókolóznál vele, hiszen ki tudja melyikőtök célja mi volt vele. napersze már ha volt egyáltalán. mert lehet, hogy neked az a csók a világot jelentette, neki pedig az ég világon semmit.

nagyon megharagudtam a ma érkezett román vendégekre, mert nem épp a legkedvesebb fajtából vannak, pedig én is kedves voltam, miért ne alapon.
bejön a fószer: "room?" semmi jónapot, szia, heló.. room...
bepakolja a családot, köszönök a gyerekének. semmi reakció. pedig abban a hitben voltam eddig, hogy a "hello" elég internacionális kifejezés ahhoz, hogy a román nemzetiségűek is megértsék.
aztán két mosolyért cserébe megbocsájtottam nekik. amit persze én kezdeményeztem. de szerencséjükre viszonozták.

utálom, hogy az emberek 80%-a olyan gyökér, de olyan gyökér, hogy azt hiszi, attól, hogy elolvassa itt, amit én írok, az már egyből feljogosítja arra, h beleugasson a magánéletembe, hogy egyből a részesének érezze magát vagy pletykáljon rólam mindenféle kombinált verziót. utálom, hogy nem írhatom le szó szerint azt, amit szeretnék, mert oda kell figyelnem arra, hogy még véletlenül se legyek kétértelmű, sértő, vagy durva (holott ha őszínte vagyok, aki tapasztalta ugye az elég nyersre sikerül általában), vagy vegyem figyelembe, hogy ki olvas és ha olyat szeretnék írni, ami őt is érinti, akkor mindenféle burkolt célzásokkal és sejtelmes utalásokkal tehetem meg csupán, hiszen nehogymár szegény akárkinek a lelkébe tiporjak. vagy nehogy félreértse, vagy nehogy úgy olvassa, ahogy én nem szeretném, vagy nehogy megmutassa olyannak, akinek nem biztos, hogy kéne. pedig nekem van igazam, hogy ebbe nem kellene senkinek belefolynia és nyugodtan írhatnám amit valóban gondolok.
nade mindezektől függetlenül továbbra sem érdekel ki mit gondol, írok mindent úgy, ahogy jónak látom.

gusztustalan ahogy egy meztelen csiga kinéz sózás után. nyúlik, mint a takony..
erre: "jézusom. szegény csiga. te szadista állat"

hát ahogy a német mondaná, so ist das Leben...

munkába menet a kórház mentőállomásánál kinn üldögélt 4 db. középkorú férfi "úriember" és ahogy közeledtem feléjük arra lettem figyelmes, hogy az egyik észrevéve engem, mondott valamit a többieknek majd biccentett a fejével egyet irányomba. Mire szépen ülési sorrendben balról jobbra ahogy kell, sorban felém fordították a fejüket és bámultak rám, követtek végig a tekintetükkel, míg ki nem kerültem a látószögükből.
Mire vikike? Tudomást sem véve róluk, emelt fővel, előre nézve-nem a földet pásztázva a (nemlétező) kontaklencséje után-, méltósággal elment mellettük miközben minden erejével arra összpontosított, hogy ne röhögje el magát előttük.... de azért egy 5 méter távolság után egy fejcsóválást egy mosollyal megengedtem magamnak.
Természetesen egy olyan opció is megfordult a kis buksimban, hogy megállok előttük, és röhögve megkérdem h teccik-e a látvány, miközben kihívóan pózolok nekik... de az vhogy nem én lettem volna...
adódik a kérdés, vajon milyen ruhadarab volt rajtam. miniszoknya mi más. és már meg is kaptam srácoktól, ha jó nőt látnak az utcán, ők is megnézik. Inkább vegyem elismerésnek, és ne panaszkodjak... ennyi.

fél deci pálinka gyógyír a pocigörcsre.

what is in the air??

komolyan azt várja tőlem mindenki, hogy ne omoljak össze és bízzak az emberekben? bízzak egy olyan emberben*, akit a barátomnak tartottam.... akivel annyi mindent csináltunk közösen, aki elárult a hátam mögött. akkora düh van bennem, akkora csalódás, akkora elkeseredettség, hogy lehet, ha most meglátnám az utcán, addig ütném, míg mozog. tudom, hogy olvasol te utolsó gerinctelen dög és remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy ezt még kamatostól visszakapod, itt dögöljek meg.. szánalmas vagy undorító és kegyetlen. De nembaj, túlélem, kihordom lábon, végigcsinálom egyedül, mint ahogy általában mindig mindent. meg kellene tanulnom már, hogy 100%osan csak magamra számíthatok..


*természetesen pasi, mi más...

talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint azt hittem.. Ha jobban összeszámolom akad legalább 5 ember akit érdekel a sorsom. szinte hihetetlen.. kellemes meglepetések...

egyedül vagy lányom, egyedül...

ennyi lett volna a lelkesedés?
kinevethetem magam?
kinevethettek ti is... xD

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

"...perfect English"

hát már good-ot meg very good-ot kaptam az angolomra, de perfektnek speciel még sosem titulálta senki. vajon milyen angolosokkal beszélgethetett előttem, ha az enyém szerinte perfekt? mindenesetre jól esett:)

illusion?

L: "Te amugy vendéglátásban dolgozol?"
É: "Nem, tanulok."
L: "Hol?"
É: "ELTE.. egyiptológia"
L: "Én is egyiptológus akartam lenni!!!"
É: "És hogyhogy nem lettél?"
L: "Győzött a belátás..."

xD
no comment...

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

elnevezem ezt a hetet a "legváratlanabb emberek toppannak ki-be az életembe" című hétnek.
de komolyan. ma is olyan ember írt, hogy lakjunk egy albiban, akit régen nagyon szerettem, csak aztán valahogy a barátságunk elmúlt, és már vagy ezer éve nem beszéltem vele sem. Soxor eszembe jutott, többek között ma is, mert ma van a névnapja és ezen alkalomból jelentkezett h lakjunk együtt xD
mik vannak...

Dear LOVE!

May I have a question, please?
Do you exist at all?
Or are you just a four letter word?

a legváratlanabb emberek hívnak fel telefonon és még váratlanabb emberkékkel futok össze az utcán. Ami mégcsak hagyján, de hogy még tökjól el is csevegünk, holott a gimi 4 éve alatt, a "szián" kívül nem emléxem egyéb tartalmas beszélgetésre, na az a durva. Meg lettem invitálva, hogy látogassam meg és majd betolunk egy tábla csokit. És, hogy pont mostanában gondolt rám, h mi lehet velem. Értitek, gimiben meg egymáshoz sem szóltunk 4 éven keresztül. és az a fura, h örülök neki, h találkoztunk.. holott anno, idegesített már ha kommunikálni próbált velem és igyekeztem mindig lerázni. fifikás az élet.

bizonytalan vagyok és határozatlan. vagy mégsem?.. mostanában azt figyeltem meg, hogy a legegyszerűbb eldöntendő kérdésre sem tudok egy szimpla igen/nem választ adni, hanem túlbonyolítom. de régebben nem okozott ekkora problémát eldönteni hogy a kakaóscsigát szeretném-e vagy a cukrosbrióst.. most meg már erre sem vagyok képes.

És hova vezet ez az egész?????? Hogy egy olyasvalamiért vetem meg magam, amiért kurvára nem nekem kellene utálnom magam. rohadt életbe elegem van, hogy mindig én kérek bocsánatot mindenért.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!

AP, ha te nem lennél, ki kéne találni. eszméletlen, hogy mit tud dobni a hangulatomon egy fél órás telefonbeszélgetés veled.

"Mikor jössz fel Pestre? Akkor leülünk inni. Meghívlak a kedvenc piádra...egy üveggel. Mi a kedvenc piád?"
" Küldd át a dogádat, aztán elolvasom és egy pia mellett megbeszéljük"
" Ha gondoljátok szívesen elmagyarázom nektek, hogy kellene legközelebb csinálni"*
"Én vagyok a BTK és az összes egyiptológus hivatalos pszichológusa, miért nem hívtál fel?"
"Nem hagyom, hogy rágódj ezen, és ezen őrlödj, annyira, hogy másra ne is tudj koncentrálni, én kirángatlak belőle, ha kell Csernusi módszerekkel"
V: "Jaj Peti, úgy szeretlek"
P: "Ezt majd megbeszéljük egy pia mellett"

P:"Hogyhogy nincs pasid, legutóbb még volt."
V:"Régen beszéltünk"
P: "Dehát mi történt?"
V:................................
P: "Le kell szarni, hagyd a picsába, vannak bunkók.."

AZ a hihetetlen biztatás, amit egy-egy ilyen telefonbeszélgetés során kapok tőle: tanulás, magánéleti problémák, meló, hogyantovább az életben és egyáltalán akármilyen téren, leírhatatlan... az.. nem tudok rá szavakat találni és nem tudom megfogalmazni, csak egyszerűen érzem itt belül, hogy valakinek számítok. valakinek akit alig ismerek, aki egy vadidegennek** kölcsönad puszta jóindulatból egy rakat értékes könyvet és cikket, akit felhív csak azért, hogy megkérdezze hogy vagy, hogy fejmosást kapjak a legutóbbi vizsgáért, vagy hogy közölje, ha meguntam a munkám, be tud protezsálni régészkedni. Hihetetlen, hogy van még ember ebben a retkes világban, akit a puszta jószándék vezérel. És mégis. Köszönöm, hogy vagy nekünk:)
És emellett köszönöm azoknak, akikre számítottam, hogy rádöbbentettek: nem érdemes rájuk várnom, nincs miért.


*Az azért is lenne jó, mert Petin kívül ilyet senki sem tesz/tenne
**Aki itt jelen esetben én vagyok:D

P: "jaj milyen szép barna szemeid vannak
és akkor viki te most mit tanulsz?..
V: hát.. egyiptológiát..
P: Ramszeszék meg Ehnaton meg ezek?
V: (mosolyog) igenigen.
P: hm az érdekes na és hogy építették a piramisokat?*
V: hát... nemtudom xD
P: Van egy magyar elmélet is rá. **
V:......
P: Hogy vízen szállították oda a kőtömböket blablabla..***
V: hát nemtudom melyik lehet igaz...
P: Na hát amit az istennek nem akarok felfogni az a vallásrendszerük, hogy hogyan igazították a csillagrendszerhez az isteneket.
V: (kurvanagyhallgatás) majd csak jövőre tanulunk vallást..
P: Na és Tutanhamon? Most olvastam a halálával kapcsolatban valamit...
V: (csak hallgatott és bólogatott kurvaokosanéskurvajól) "

És még előjöttek a makedónok, Nagy Sándor, a holt tengeri tekercsek hány nyelven íródtak, voltak köztük réztekercsek is( a röhej, h erről mégcsak nem is hallottam), a görög-perzsa háborúk, én pedig süllyedtem lefelé a székben, hogy milyen műveletlen vagyok.

Jah, P. bácsi a főnököm...


*ez az a tipikus kérdés, amitől agybajt bírok kapni. NEMTUDOM, ezer elmélet született rá, mindenki válassza ki a neki legszimpatikusabbat. De amint meghallják, hogy egyiptológus vagyok, ha nem az első, de legalább a második kérdése mindenkinek ez. faszom.
** jaj ne, remélem nem Vörös Győzőre gondol.
*** De, Vörös Győzőre gondol..

"bocs hogy mostanában hanyagoltalak csak kissé sok dolgom volt, vizsgaidőszak miegymás
remélem most nyáron többet tudunk dumálni"

Amikor kapok egy ilyet msnen, egy olyan embertől, akit tökre szerettem és már ezer éve nem is beszéltem vele, nem is láttam, akkor kezdek el reménykedni abban, hogy talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint hittem...

mindig a tiltott gyümölcs csábít a legjobban és nekem mindig a lehetetlen, a teljesen lehetetlen szituációk tetszenek a leginkább. pedig nem szabadna. nem kellene. mással kellene foglalkoznom.

és az a szemét rózsa, hogy kinyílt...

május 1.-július 1.

2 hónap. Gratulálok!

holnapután vizsga, semmit sem tudok. elég tré. nincs se kedvem, se elég kitartásom hozzá. elegem van.