A legnegatívabb dolgot ki is húzhatom, mert bár kicsit megkésve, de a legfontosabbnak is eszébe jutottam. Így anyáékkal együtt 40-re nőtt a jókívánók száma :)
Megnéztem a Twilight-New moon-t és azt kell mondjam bakker, tetszett :)

Pécs

Szóval az este Milán pálinkájával indult, és az is tette be végül a kaput. Nem baj, ezen a tűzkeresztségen is át kellett esnem. Éjfélre már annyira szédültem, hogy muszáj volt technikai szünetet tartanom. Aztán éjfél után a tesco parkolójának játszóterén zabáltunk, mert annyira éhes voltam már, hogy bementünk kaját venni. Másnap 10-re mennem kellett mentortovábbképzésre. Az első 2 órában erősen koncentrálnom kellett, hogy be ne aludjak, aztán az ebédszünet után, meg azon imádkoztam, hogy nehogy szétdurranjak, úgy telezabáltam magam. Összességében azt kell mondjam egészen jók voltak az előadások. A pénteki este laza meccsnézéssel és Cooking Academy-val tellt. Szombaton még bolyongtam egyet az Árkádban, majd visszajöttem Bp-re. És most pedig igen erőteljesen tanulnom kellene.

Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy a nők hegyes orrú és magas sarkú cipőben rendesen tudjanak vezetni és ma sikerült rácáfolnom a saját hipotézisemre. Kísérletem abszolút sikerrel járt. Vezettem két falun keresztül, bejelentettem, hogy klasszul megy ebben a cipőben is, apám megörült és mondta, h akkor vezethetek akár majd hazáig is. Mondom oké, de nem hoztam jogsit. :D

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Ma csináltam gyümölcsmártást, ami eredetileg gyümölcslevesnek indult, csak aztán túl sűrű lett és kénytelen voltam átnevezni. Pénteken pedig életem első, teljesen önálló zöldborsó főzelékét sikerült előállítanom szülői felügyelet és telefonos segítség nélkül. Kicsit sós lett, de ezenkívül baromira meg voltam magammal elégedve. Újabban elég sokat konyhatündérkedek és nagyon élvezem. Ezenkívül ma csináltam még hamis túróst, amit bátran ajánlok mindenkinek, mert gyors, egyszerű, könnyen elkészíthető, laktató, finom, nincsenek bonyolult és drága hozzávalók, tehát tökéletes kolikaja :).
Recept: itt!
Annyi különbséggel, hogy én mindenből dupláztam,mert 4 személyre sütöttem és kihagytam belőle a mazsolát. Ízlés szerint. Jó étvágyat hozzá.

ritka..

.. hogy én egy pókra azt mondjam, hogy jófej, de ez kifejezetten az :)

csak úgy, mert szép

egyszerűen csodás ez a színkavalkád :) szívesen hordanám is az eféle ékszereket, ha az áruk nem a csillagoségfelett kezdődne..

Na szóval. Volt Húsvét. eltellt. Hál' Istennek locsolók nem merészkedtek a közelembe. Mondjuk tavaly se, de azt a koliban Kortez barátunk bepótolta elég rendesen,amikor 2 srác becipelt a férfi tusolóba. Ruhástul-cipőstül-mindenestül beállítottak a zuhanyrózsa alá. Mondanom se kell, hogy mennyire élveztem. Múlt héten PEN-en voltam, sok élménnyel gazdagodtam, mindenesetre sikerült reggel negyed 7kor lefeküdni aludni, ha emlékeim nem csalnak meg ugye... Hétvégén otthon voltam, majd vasárnap jöttem vissza Pestre. Este kapásból egy randival inditottam. Szobatársamtól úgy búcsúztam el, hogy éjfélre itthon vagyok. Namost az éjfélből lett 3/4ed négy. Majdnem megittam egy liter bort, úgyhogy nem mondanám, hogy a legjózanabb voltam.
Kedden elmentünk koktélozni szobatársammal. Aki nagyon cuki, de van még mit nevelnem rajta.
A második koktélja már alkoholmentes volt, mondván ő nem bír többet inni. Megbeszéltük,hogy jövőre együtt lakunk. Fel kellett világosítanom, hogy ez mellettem nem működik, hogy nem iszunk rendesen. És egy koktél után kidőlünk. De nem ám. Aztán szerdán a kolis kis pajtikkal kinn bográcsoztunk a kertben. Voltunk vagy 20an. Többek közt két mexikói, egy olasz és egy szlovén srác. Azon voltam ledöbbenve, hogy az egyik mexikói srác folyékonyan beszélt németül/angolul/franciául, épp ki milyen nyelven szólt hozzá. Matteo, az olasz srác, pedig istenien gitározott és énekelt, szóval tetszett az este alapjában, de hiányzott nekem valaki és nagyon fáztam is, úgyhogy a többieket kinnhagytam vidámkodni én pedig visszajöttem a szobámba. Összeségében eseménydús és boldog hetem volt. És talán a boldogság állandó marad. Majd meglátjuk.

Amugy teljesen jól vagyok, tudatosan élek. Aktív vagyok és határozott. Tudom, hogy mitől/kitől mit várok. Dolgozom( és szeretem), suliba járok( és szeretem), angolt tanítok ( azt pedig kifejezetten imádom) szóval nem igazán unatkozom. Tudom, hogy a melóhelytől pénzt várok és tapasztalatot, a sulitól tudást és új kapcsolatokat, az angoltól pedig jókedvet és a tanítványom fejlődését. És úgy gondolom ezt mindet megkapom. Tehát nincs okom panaszra. Nagyjából tudom kitől/mitől mire számíthatok. Hogy aki még a lakótársam, lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz az, vagy aki most még a *kialakulófélbenlévőbarátságom* egy hónap múlva már teljesen más lesz*, vagy aki csak csoporttársam egy hónap múlva kicsit bizalmasabb barátom lehet. Szóval fejlődnek körülöttem a dolgok, alakulnak körülöttem emberi kapcsolatok. Talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint gondoltam... És mindenért teszek. Nem várom, hogy eccercsakmajd megtörténjen,hanem igyekszem alakítani. Most panaszkodhatnék, amiért levették az anyajegyem és juj milyen heg lesz ott most, vagy amiért herpesz nőtt az orromra, vagy amiért nemtudok a 7végén elmenni fodrászhoz, mert épp síel. De ezeknél az apróságoknál sokkal meghatározóbbak a fentiek és emiatt tényleg nem panaszkodhatok :)



*akármelyik irányba is alakul

Először is Boldog Decembert mindenkinek! Ez a kedvenc hónapom! végreeeeeee. Akkor gyorsba leírom az azóta bekövetkezett fejleményeket körülöttem, mióta legutóbb blogoltam. Az állás az enyém, már csütörtökön felhívtak. Hétfőn és ma már oktatáson voltam és nagyon nagyon tetszik. Baromi rendes a supervisorom, kiderült, hogy egy félévvel fiatalabb nálam. Pedig hozzá képest úgy festek mint egy 16 éves szakadt kamasz, Ő meg a kész úrihölgy.
Lett angol tanítványom egy 12 éves kislány személyében. Tegnap volt az első óránk, kissé meg volt Tőlem szeppenve, igyekeztem nyugtatgatni, hogy ne féljen, nem bántom:D
Most igazából tanulnom kellene ehelyett a Somával(!) msnezek. (lásd kb egész május-június) Holnap lesz vmi féle számonkérés klasszikusból, de hogy milyen, a tanár azt mondta, meglepinek szánja. Hát köszönjük, nyilván meg fogunk lepődni. Asszem iszom egy kávét és belevágok gőzerővel az éjszakába.

Ma a villamoson álldogálva megállapítottam magamról, hogy néha tökéletes robot lenne belőlem. Az érzelmek-olykor-szinte teljes hiánya miatt. Néha én is meglepődök mennyire érzéketlen tudok lenni. Ez arról jutott eszembe asszem, hogy egyébként a napomat mennyire tönkre tudja tenni olykor egy bunkó ember egyetlen jólcélzott beszólása( gyanítom azért, mert nagyon érzékenyen bírnak érinteni a dolgok) És hogy holnap este 5től 7ig krampuszjelmezben fogok szórólapot osztogatni egy mikulás ruciba öltözött sráccal. Mivel ma elszántam magam és beregisztráltam az egyik diákszövetkezethez. És hogy nem szabad, hogy lelombozzanak a pesti emberek. Nem szabad hagynom hogy elvegyék a kedvem az élettől a létezésükkel. Pedig azt mondtam, Pesten sosem szórólapoznék, de ez most mókás lesz, a ruci miatt+ az idő rövidsége miatt. És remélem a sok savanyú arcú pesti emberke nem fog teljesen lelombozni. Ja mellesleg holnap reggel 9re állásinterjúra is megyek, tessék hát szurkolni nekem!! köszike

nagyon hiányzik a koli, meg a kolis arcok. úgyh békehadjáratot indítottam.. úgy döntöttem nincs értelme sem helye gyerekes durcinak és a "haőnemkeresénsemkeres"-nek. Így első körben írtam volt szobatársamnak, akivel sikerült nagyon csúnyán összebalhézni, és már vagy 3 hónapja biztos nem beszéltünk egy árva betűt sem. De persze nem kíváncsi rám, én kérdezek ő meg válaszolgat. Nem baj, legalább elmondhatom h megtettem a kezdő lépést. De most fordult a kocka, elkezdtünk igazán beszélgetni. Persze előjöttek a sérelmek meg az indulatok, de vmikor ezt is meg kell vitatni. Na meg persze kapom az osztást, ami talán jogos, de ezen is előbb-utóbb túl kellett esni. Szar indítás ki tudja még mi sül ki belőle. persze nemtudunk úgy tenni, mintha meg sem történt volna de eljutottunk egy értelmes beszélgetés szintjére.

a mai napom mondhatni egész pozitív volt. merthogy:
> elég sikeres görög zh-t írtam
>tulajék azt mondták a héten vmikor kapunk mosógépet végre, de ha nem is a héten, akkor már nagyon a közeljövőben
>a szomszédaink iszonyat tündérek, a bácsi átjött, megcsinálta a zuhanykabinnál a fúgázást rendesen. majd így mellékesen megkérdezte, hogy véletlenül nem tartunk-e igényt szőnyegekre, merthogy nekik van felesleges, amit nagyon szivesen odaadnak használatra, ők ugyis vettek újat. Így esett, hogy főhősnőinknek lett 3 db szőnyege, ami nem a legcsúcszuperebb ugyan, de ebbe a lakásba szinte tökéletes és máris otthonosabban fest. Vadidegen embereknek kölcsönadják a holmijukat és fizetségül mindösszesen egy "köszönöm"-öt kérnek. Ejj hát lehet pesti emberekben is abszolut pozitivan csalódni.
>és minden rendben az újdonsülttel
>meg amugy is sütött a nap és október közepén egy pólóban mászkálhattam. Kell ezeknél több? :)

holnap megyek Pécsre. juhú. juhú. juhú :)

csak, hogy szemléltessem kicsit, hogy én még mindig én vagyok.
Ma töltöttem utolsó munka napom( emiatt reggel hatalmas morgások és mogorva arckifejezések tömkelegével indultam útnak) szóval miután pakoltam vissza a hűtőbe a kaját a vendégek után, sikeresen kiborítottam a földre a tejet, meg jutott a hűtő belsejébe is. ok. feltörlöm. öntöm vissza a citromlevet az üvegébe. erre azt is kiborítom a földre. ok. feltörlöm, nempara. gondoltam magamban ennyire béna már nem lehetek. erre a szalámit is kiszórom a csomagolásából a hűtőbe. Gratulálunk!

talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint azt hittem.. Ha jobban összeszámolom akad legalább 5 ember akit érdekel a sorsom. szinte hihetetlen.. kellemes meglepetések...

AP, ha te nem lennél, ki kéne találni. eszméletlen, hogy mit tud dobni a hangulatomon egy fél órás telefonbeszélgetés veled.

"Mikor jössz fel Pestre? Akkor leülünk inni. Meghívlak a kedvenc piádra...egy üveggel. Mi a kedvenc piád?"
" Küldd át a dogádat, aztán elolvasom és egy pia mellett megbeszéljük"
" Ha gondoljátok szívesen elmagyarázom nektek, hogy kellene legközelebb csinálni"*
"Én vagyok a BTK és az összes egyiptológus hivatalos pszichológusa, miért nem hívtál fel?"
"Nem hagyom, hogy rágódj ezen, és ezen őrlödj, annyira, hogy másra ne is tudj koncentrálni, én kirángatlak belőle, ha kell Csernusi módszerekkel"
V: "Jaj Peti, úgy szeretlek"
P: "Ezt majd megbeszéljük egy pia mellett"

P:"Hogyhogy nincs pasid, legutóbb még volt."
V:"Régen beszéltünk"
P: "Dehát mi történt?"
V:................................
P: "Le kell szarni, hagyd a picsába, vannak bunkók.."

AZ a hihetetlen biztatás, amit egy-egy ilyen telefonbeszélgetés során kapok tőle: tanulás, magánéleti problémák, meló, hogyantovább az életben és egyáltalán akármilyen téren, leírhatatlan... az.. nem tudok rá szavakat találni és nem tudom megfogalmazni, csak egyszerűen érzem itt belül, hogy valakinek számítok. valakinek akit alig ismerek, aki egy vadidegennek** kölcsönad puszta jóindulatból egy rakat értékes könyvet és cikket, akit felhív csak azért, hogy megkérdezze hogy vagy, hogy fejmosást kapjak a legutóbbi vizsgáért, vagy hogy közölje, ha meguntam a munkám, be tud protezsálni régészkedni. Hihetetlen, hogy van még ember ebben a retkes világban, akit a puszta jószándék vezérel. És mégis. Köszönöm, hogy vagy nekünk:)
És emellett köszönöm azoknak, akikre számítottam, hogy rádöbbentettek: nem érdemes rájuk várnom, nincs miért.


*Az azért is lenne jó, mert Petin kívül ilyet senki sem tesz/tenne
**Aki itt jelen esetben én vagyok:D

Nem gondoltam volna, hogy fogok én még valaha pozítivan csalódni emberekben. Főleg nem olyanokban, akiktől a legkevésbé várnám. Köszönöm!

Nem gyújtottam rá 15 napja. mekkora király vagyok:)

Úgy döntöttem ma fényképes napot tartok. Annyi mindenre bukkantam rá, amikről fogalmam sem volt, hogy a birtokomban vannak. Így a következő topik a svédországi cserekapcsolat lesz. Ahogy nézegettem a képeket rádöbbentem, hogy még mindig ez a 10 nap volt életem eddigi legmeghatározóbb élménye. Ezért megint erős késztetést érzek a skandinavisztika minor iránt, de remélem elmúlik ez a vágyam, mert sajnos nem túlzottan kapcsolódik a jelenlegi szakomhoz :(Ő volt a svéd pajtásom, Karin. Náluk laktam egy hétig. Első este az én kedvemért csináltak mexikói kaját:)

GöteborgLiseberg Amusement Park. Egy napot eltöltöttünk itt, korrekt kis hely volt. És azon is ültem:) Asszem volt egy 50 m-s meg egy 100 m-s szabadesés. Hát nem apróztuk el és csak a 100-asra ültünk fel :D


Itten laktam kérem. Senkit ne tévesszen meg a látszat, ez egy 3szintes ház volt, csak lefelé bővült szintekkel :)



Egy hétvégét sátortáboroztunk egy gyönyörű és csendes szigeten. És ha az emlékeim nem csalnak, abban a kék sátorban próbáltunk meg először aludni, aztán a lilában kötöttünk ki, de baromi kényelmetlen volt, mert lefelé lejtett. Na és hogy odáig hogyan is jutottunk el? No lássuk csak.. Hát így:

Swedish feeling:


Ez pedig már Dánia(Koppenhága):


Hazafelé még Prágában is megálltunk,de azokon a képeken már tényleg nagyon turistfejünk van. Kegyetlenül fáradtak voltunk:) És nem is emléxem belőle sok mindenre.
Szóval rájöttem, hogy képeken keresztül úgy sem tudom visszaadni, azokat az élményeket, amiket mi ott akkor átéltünk, de próbálkozásnak nemrossz:)