L.u.d.m.i.l.l.a

Fergeteges volt, pedig a nap folyamán még ki akartam hagyni. Nem volt kedvem, se motivációm, ami aztán később egy telefonhívás formájában érkezett, miszerint egy régi ismerősöm és a pajtása is jön. Gondoltam, úgy már teljesen más lesz a helyzet, mintha csak 18 évesekkel ugrabugrálunk együtt. Felkészülve arra, hogy 2 fiúval fogunk találkozni, találkoztunk 7-tel.
Ludmilla jó másfél órás késés után kezdte el húzni a talpalávalót, és nagyon odatette magát, rengetegen lettünk a buli vége felé.
Az, hogy belefutottam még egy általános iskolai és a gimnáziumi exembe már röhögésre kényszerített, mindamellett, hogy a régi ismerős, is egy exem volt.
Amivel alapvetően nem is volt gond, bár el kellett telnie egy kis időnek de egy tökéletes pajtási viszonyt sikerült kialakítanunk, amiben nagy szerepet játszik az, hogy teljesen ugyanarra a zenére gerjedünk és mozdulunk, és majdnem Ő az egyetlen az ismerősi körömből az ismerősi körével együtt, akivel el tudok járni azokra a bulikra, amik igazán mozgatnak. Bladerunnaz születésnapi bulik, Ed rush, Pendulum, dnb, breakbeat, stb.
A gimnáziumi exem szokásához híven- egyébként ezzel csalódást is okozva, hogy semmit sem változott az évek során- nyomult volna, ölelgetett, a levegőbe emelt, majd amikor ütögettem a vállát, és kiabáltam, hogy tegyen már le, akkor ezt a mozdulatot sikerült úgy kiviteleznie, hogy istenesen letaperolt közben. fúúú de gáz volt. szabályosan menekültem Tőle, és undorodtam, hogy csak még egyszer hozzám ne érjen.
Gyula nagyon cuki volt, amikor már harmadszorra kérdezte meg, hogy mi miért szakítottunk Tamással,hiszen olyan szép pár vagyunk.... Ezután következett a kínos csend és az elterelő hadművelet.
Gyula ezenkívül azt is tudni szerette volna másnap mi lesz az ebéd nálunk, nálunk szerettek volna aludni, természetesen menüt rendeltek szárnyashússal, majd amikor elkeserítettem, hogy nálunk ugyan nem lesz ottalvás, a végén közölte, hogy pedig beéri a tökfőzelékkel és egy kanapéval is.

Kedvenc párbeszédem:
Gyula: "Valaki öleljen meg.."
Én: "Nekem van barátom"
......
Gyula: "Miért, neked van barátod?"
Tamás: "Miért, ez ennyire hihetetlenül hangzik?"
kééész..

ezenkívül az is megállapításra került, hogy a szilikonpánt már divatjamúlt és a kanizsaiak nem tudnak rendesen beszélni se.
Jó buli volt, kellett ez.

Ma csináltam gyümölcsmártást, ami eredetileg gyümölcslevesnek indult, csak aztán túl sűrű lett és kénytelen voltam átnevezni. Pénteken pedig életem első, teljesen önálló zöldborsó főzelékét sikerült előállítanom szülői felügyelet és telefonos segítség nélkül. Kicsit sós lett, de ezenkívül baromira meg voltam magammal elégedve. Újabban elég sokat konyhatündérkedek és nagyon élvezem. Ezenkívül ma csináltam még hamis túróst, amit bátran ajánlok mindenkinek, mert gyors, egyszerű, könnyen elkészíthető, laktató, finom, nincsenek bonyolult és drága hozzávalók, tehát tökéletes kolikaja :).
Recept: itt!
Annyi különbséggel, hogy én mindenből dupláztam,mert 4 személyre sütöttem és kihagytam belőle a mazsolát. Ízlés szerint. Jó étvágyat hozzá.

megfeneklettem a blog írás tengerén. nem mintha nem történne velem semmi, vagy nem lennének értelmes gondolataim, vagy nem pocskondiáznám szívesen a sóher**** főnökömet* éjjel-nappal, de mire eljutnék odáig, h írok:
-vagy nem lesz kedvem
-vagy nem lesz időm
-vagy nem lesz energiám már
-vagy ezen 3 tényező egyszerre teljesül.


*aki még a jutalékot se adja oda a vendégfogadás után, mondván "hát ezt most közösen fogadtuk".. anyád egyébként jól van????

a ma érkezett vendégek felettébb belopták magukat a szívembe, különösen amikor az apuka kijelentette a 6 éves kisfiának-mikor felvilágosítottam, hogy nincs szabadstrandunk-, hogy: " na fiam ide se fogunk járni, nehogymár fizessünk egy pocsolyáért!!"
háhééé, nekem sem feltétlenül a szívem csücske ez a pocsolya, de tősgyökeres balatoni lány lévén, azért ezt kikérem magamnak.
egyszer egy évben pár napra eljön ide nyaralni, akkor már mééért pont ezen akar pénzt spórolni? az ingyenélő magyar formáját...

ha egyszer 9-től fél 10-ig van reggeli, miért ül már kinn az összes vendég 8:45-kor? amikor még nem pakoltam ki mindent és pont az a 10 perc kellene még, hogy pöpecre elkészítsek mindent.
bezzeg amikor 9 előtt 5 perccel már fertig vagyok, akkor 9:20-nál előbb senki nem dugja ki az orrát. annyira tipikus.. nem is én lennék..

L: "És van barátod?"
V: "Nincs."
L: "Nincs? Miért nincs?"
V: "Nemtudom. Nem kellek senkinek"
L: "Hát én kérek elnézést a férfi társadalom nevében.."


lenne is miért. csak nem neked.

nagyon megharagudtam a ma érkezett román vendégekre, mert nem épp a legkedvesebb fajtából vannak, pedig én is kedves voltam, miért ne alapon.
bejön a fószer: "room?" semmi jónapot, szia, heló.. room...
bepakolja a családot, köszönök a gyerekének. semmi reakció. pedig abban a hitben voltam eddig, hogy a "hello" elég internacionális kifejezés ahhoz, hogy a román nemzetiségűek is megértsék.
aztán két mosolyért cserébe megbocsájtottam nekik. amit persze én kezdeményeztem. de szerencséjükre viszonozták.

munkába menet a kórház mentőállomásánál kinn üldögélt 4 db. középkorú férfi "úriember" és ahogy közeledtem feléjük arra lettem figyelmes, hogy az egyik észrevéve engem, mondott valamit a többieknek majd biccentett a fejével egyet irányomba. Mire szépen ülési sorrendben balról jobbra ahogy kell, sorban felém fordították a fejüket és bámultak rám, követtek végig a tekintetükkel, míg ki nem kerültem a látószögükből.
Mire vikike? Tudomást sem véve róluk, emelt fővel, előre nézve-nem a földet pásztázva a (nemlétező) kontaklencséje után-, méltósággal elment mellettük miközben minden erejével arra összpontosított, hogy ne röhögje el magát előttük.... de azért egy 5 méter távolság után egy fejcsóválást egy mosollyal megengedtem magamnak.
Természetesen egy olyan opció is megfordult a kis buksimban, hogy megállok előttük, és röhögve megkérdem h teccik-e a látvány, miközben kihívóan pózolok nekik... de az vhogy nem én lettem volna...
adódik a kérdés, vajon milyen ruhadarab volt rajtam. miniszoknya mi más. és már meg is kaptam srácoktól, ha jó nőt látnak az utcán, ők is megnézik. Inkább vegyem elismerésnek, és ne panaszkodjak... ennyi.

ennyi lett volna a lelkesedés?
kinevethetem magam?
kinevethettek ti is... xD

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

"...perfect English"

hát már good-ot meg very good-ot kaptam az angolomra, de perfektnek speciel még sosem titulálta senki. vajon milyen angolosokkal beszélgethetett előttem, ha az enyém szerinte perfekt? mindenesetre jól esett:)

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

"Örömteli" hír, hogy új hódolóm akadt egy kedves ismeretlen úriember személyében. Az efféle ismerkedési módokat sosem preferáltam. Főleg, hogy halálra rémültem.
Képzelje el mindenki a szituációt:
Hajnal negyed 2, odakint tombol a vihar, már az egész család alszik, én épp egy szál tangában kilépek a fürdőből és legnagyobb döbbenetemre mit pillantok meg? Hogy a szobámnál áll valaki és a zárt zsalu résein keresztül próbál meg kukkolni. Annyira ledöbbentem a látványon, hogy először kővé dermedtem, majd gondoltam én-mivel a szobámban és a nappaliban nem volt felkapcsolva a villany-hogy szépen odalopakodok az ablakhoz, úgyis olyan sötét van, kész képtelenség, hogy ebben a sötétben meglásson.. Arra viszont nem gondoltam, hogy a fürdőből kiszűrődő fény bőven elég lehet ahhoz, hogy meglássa habtestemet közeledni felé és elmeneküljön, még mielőtt felismerhettem volna az arcát. Vajon mióta állhatott ott? És vajon máskor is figyelt már, amikor én abban a hitben voltam, hogy nyugodtan lehetek lengén ( a saját szobámban uram bocsá, hogy ilyenekre vetemedek), hiszen a zárt zsalun keresztül úgysem lehet belátni?
Hányszor fordult már ez meg a fejemben, hogy mivel nincs redőnyöm, és sokszor a zsalu csak félig van bezárva, vagy teljesen nyitva van*, és ha a villanyom fel van kapcsolva**, akkor vajon figyelhet-e valaki kintről? Nyugodtan megtehetné, hiszen észre se venném. Azt pedig látja, ha a villanykapcsoló felé nyúlok és nincs is más dolga, mint egy métert arrébb ugrani, vagy lehúzni a fejét és odébbállni. Hányszor imádkoztam azért, hogyha lekapcsolom a villanyt, senkinek a fejét ne pillantsam meg az ablakomban. És tessék ennyit flashelgettem ezen, most meg is kaptam pepitában.
Ma éjjel ugyanabban az időpontban lekapcsolt villanynál figyelni fogok direkt és kíváncsi vagyok jössz-e ismét, vagy csak egy egyszeri alkalmas "móka" volt...


*tehát gyakorlatilag mint a moziban szélesvásznon lehet látni azt, ami a szobámban folyik, gondoltam rá, hogy legközelebb rakok ki az utcára székeket is meg egy tál popcornt, hogy kényelmesebb legyen. Csak mondjuk ilyen esetekben, mindig rendesen fel voltam öltözve, pont emiatt.
**ugye akkor én semmit sem látok kifelé, viszont kintről annál inkább befelé.

Most úgy kellene lesuhannom a konyhába, kiönteni, megcsinálni és megmelegíteni a maradék kávét, hogy ebből a szüleim semmit se vegyenek észre. Nyilván nem leszek feltűnő jelenség a mikró mellett dekkolva és nyilván a kávé illat sem fog feltűnni nekik. Ha lebukok,aminek -lássuk be racionálisan- nagy az esélye, balhé lesz, hogy én miért iszom este 9kor kávét?! tényleg miért is iszom?.. Koffeinfüggő vagyok tanuláskor. Kell, hogy érezzem, hogy tuningolom magam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy próbálom tuningolni magam és a hihetetlen lelkesedésemet.
Ez tartja bennem a lelket, amikor majdnem bőgve és szemöldököt erősen tépve feladni készülök a k*b*szott amarna levelek különböző bevezető, megszólító, elköszönő és megalázkodó(!) formáinak fordítását és értelmezését..
jeeeeee épp most toppant be a hugom és megmentette az életem, és leegyszerűsítette eme komoly problémának a megoldását*. Hozott nekem energiaitalt,jesszjó:) Most mekkorát sikítanék ha ráburítanám mondjuk a laposra, vagy a jegyzeteimre, vagy a "The Amarna Letters" című csodálatos könyvre.**
Éljen a vizsgaidőszak!!!!


*mármint a kv szerző akcióét
**ami mellesleg nem is az enyém. nyilván a gazdája borzasztóan értékelné ezt a tehetséges húzást.

az utóbbi pár napban rengeteg időm van gondolkodni [mondjuk cseresznye-meggy-málna szedés-magozás(tudom a málnát én sem szoktam)-darálás-főzés-lekvár és befőttelrakás közben] amit már egy hete űzünk itthon egyelőre kis tételben, de ha így folytatjuk felkínálom a portékánkat eladásra. szóval soksoksok okos és értelmes gondolat és kérdéskör fogalmazódott meg bennem ,kezdve a női test csudálatos képességeitől-miszerint felkészül egy új élet kezdetére, növekedésére, táplálására(nagynéném terhes és nálunk volt pár napot)-a hullamosáson át, a halál, a test és lélek elmúlásáig.
Csakhogy ezeknek nem túl sok közük van egymáshoz, így töredelmesen bevallom, hogy nem tudom egy komplett összefüggő történetté alakítani, képtelen vagyok értelmesen egymáshoz fűzni a gondolategységeimet.Ezért úgy döntöttem csak megemlítem, de nem látom értelmét belemenni a részletekbe mert a fejemben sem tudom őket sorba rendezni, itt is csak káosz lenne belőle.

Mai napom szintén összenemfüggő agymenései:
-tudjátok-e kedves laikusok, hogy milyen jellegzetes szaga van az inzulinnak?!
-tudjátok-e mennyi időmbe tellt egy 16 literes néhai Héra festékes vödröt csurigszedni meggyel?!
-tudjátok-e milyen érzés letörni egy jónagy faágat csakazért, hogy több meggyed legyen?!*
-tudjátok-e milyen érzés reggel korán egy olyan telefonra kelni, miszerint enyém a munka és hogy egyszeri találkozás után úgy gondolják, hogy kapásból kezdhetnék egy a megbeszéltnél magasabb pozícióban?!
-tudjátok-e hogy milyen érzéssel tölt el az, hogy a 16 éves hugom és a barátja ma vannak féléve együtt?! ( míg szerencsétlen nővérkéjének gyakorlatilag egy darab épkézláb kapcsolata nem volt)
-tudjátok-e milyen érzés amikor megkívánod a rizsfelfújtat, de nincs otthon tej, a boltig meg már nincs erőm elmenni?!
-tudjátok-e milyen érzés a telefon csörgésekor azt a nevet meglátni a kijelzőn, akire tényleg a legkevésbé számítasz és emellé 50 percet végigbeszélgetni vele. Vele, aki borzasztóan nagy geci volt veled, iszonyatosan cserbenhagyott és miatta utáltad magad hónapokon keresztül és te nem tudtál megbocsátani magadnak az ő hibája miatt?!**
-tudjátok-e milyen érzés a trécselés alatt nosztalgiázni és következőket hallani:
"tudod amikor voltunk Egerben és lemerült a fényképeződ és csináltam rólad képeket a telefonommal a várfalnál. a mai napig megvannak még és nem töröltem ki őket"
vagy:
" A bátyámnak még mindig hiányzol. Azt mondta jó segged volt"
" Ha nem kellett volna akkoriban találkoznom XY-nal, akkor lehet, hogy most új köszönnék el tőled, hogy: Aludj jól drágám" stbstbstb. Szánalmas hazugságok.. sosem hatottak meg az ilyenek, de ezek tegnap este kifejezetten megleptek.
-tudjátok-e milyen érzés azon agonizálni folyamatosan, hogy mi legyen a minorom. Töri vagy ógörög? töri vagy ógörög? görög, töri, görög, töri.
szerintetek????

*nem direkt volt, csak húztam lefelé,ágaskodtam a létra legfelső fokáról, hogy elérjem, és szegény megadta magát
** ez az ominózus telefonbeszélgetés egyébként kifejezetten jót tett a lelkivilágomnak és az egomnak és úgy érzem végleg helyretett. Akkor is ha tudom, hogy a kis féreg milyen hátsószándékkal próbál most közeledni felém.

Ma igazi kis háziasszony szerepét töltöttem be itthon: mosogattam, mostam, ebédet főztem, és ez valszeg holnap is rám marad. délután szedtünk 30 kilo cseresznyét. csak így. minden vicc nélkül. ha finoman szeretnék fogalmazni,akkor azt mondanám, hogy a végén belehaltam volna,ha még egy szemet le kell tépnem. de mivel nem szokásom finoman fogalmazni, ezért azt mondom: tököm ki volt már, meguntam és lejöttem a francba meccset nézni.
Sajnos/szerencsére (mindenki kiválasztja a magának megfelelő opciót) nem sikerült lefordulnom sem a fáról, sem lezúgni a létráról, így gyakorlatilag megúsztam a mutatványt pár karcolással.
Pedig jó párszor végigfutott az agyamon, mi lenne ha leesnék. jó pár méter zuhanás után vajon termetes testem mekkorát puffanna a talajon, és vajon utána fel tudnék-e úgy kelni, mintha mi sem történt volna. Ilyen és hasonló gondolatok cirkuláltak a fejemben, miközben erőteljesen arra koncentráltam, hogy eltaláljam apát azzal a rohadt cseresznyével, amit a kezemben szorongattam. Bal kézzel dobtam, esélytelen volt. (A jobb kezem foglalt volt, valamivel kapaszkodnom is kellett) Bár ahogy próbáltam összeszámolni, 4 kéz is kevés lett volna ezen roppant bonyolult technikájú feladatok összehangolásához:
Dobni a cseresznyét
Szedni a cseresznyét
Enni a cseresznyét és mindeközben
Kapaszkodni is
Ja meg még közben nem sikítófrászt kapni a fejtor-potroh felépítésű 4 pár ízelt lábbal rendelkező csúnyaságoktól( gyengébbek kedvéért: pók), amik itt-ott megbújtak a leveleken, cseresznyeszemeken, és egy-egy óvatlan pillanatban rámvetették magukat a fülbemászókkal karöltve. na csak ettől a két élőlénytől kíméljen meg az Isten, minden mást elviselek.
még a kutyánkat is.. a hugomat is... anyámat is..
szóval bonyolult egy dolog a cseresznyézés.. 18 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. És mentőöv használata kötelező.