Ahogy várható volt: itthon vagyok őszi szüneten és nem történik velem semmi felettébb izgalmas. Tegnap az Arsenal legyőzte a Liverpoolt 2:1-re, innen is köszönet érte Bendtnernek és Pereznek. Egyébként pedig tanulok és sóvárgok, hogy visszamehessek már Pestre.

Ma reggel fél 9kor anya rúgta rám az ajtót, hogy ők most azonnal rendszerezni akarják a valeurs phonetique-met, hol van, apa megcsinálja. Oké, -borzasztó tényleg, hogy egy szatyorban hurcolászom magammal mindenhova és ha tanulni akarok belőle,( vagyis nem tanulni, hanem jelt keresni) minimum, hogy az egész ágyam be van terítve vele,- de nem gondoltam, hogy ennyire elszántak. Tévedtem. Most egyesével tuszkolja bele a lapokat átlátszó tokokba.
Hát aki tudja, hogy egy görög-római kori jellista milyen terjedelmű, az most velem együtt kívánt apucinak sok kitartást.

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

Andrush és a szedres vodka multivitaminnal felöntve felettébb nagy sikert aratott tegnap este. Éljen a balatoni nyár.

Ma csináltam gyümölcsmártást, ami eredetileg gyümölcslevesnek indult, csak aztán túl sűrű lett és kénytelen voltam átnevezni. Pénteken pedig életem első, teljesen önálló zöldborsó főzelékét sikerült előállítanom szülői felügyelet és telefonos segítség nélkül. Kicsit sós lett, de ezenkívül baromira meg voltam magammal elégedve. Újabban elég sokat konyhatündérkedek és nagyon élvezem. Ezenkívül ma csináltam még hamis túróst, amit bátran ajánlok mindenkinek, mert gyors, egyszerű, könnyen elkészíthető, laktató, finom, nincsenek bonyolult és drága hozzávalók, tehát tökéletes kolikaja :).
Recept: itt!
Annyi különbséggel, hogy én mindenből dupláztam,mert 4 személyre sütöttem és kihagytam belőle a mazsolát. Ízlés szerint. Jó étvágyat hozzá.

A minap régi fotókat nézegettünk a családdal közösen, együtt, mind a négyen. Nem tudom kajálásokat leszámítva mikor volt ilyen utoljára, hogy bármit is csináltunk volna közösen, együtt. Anyáék esküvője, nyaralások még pubi korukból, eljegyzés, Vikike és Adrika érkezése, karácsonyok és húsvétok, fellépések és ballagások, bérmálások és elsőáldozások... még egy cetlit is találtam, amin vezették egészen '89 januárjáig, hogy kis Viki súlya mennyit gyarapodott hétről hétre. Édes. Sokat nevettünk a képeken, és nagyon nagyon jó volt egyet nosztalgiázni.
Az én csodálatos ötletem volt. Természetesen ki másé. Nem kérdés.

Ma szóltam anyának, hogy jövő héten vonyarci party lesz.
Reakció:
"semmi idiótát összeszedni, se kaposvárit, se pécsit. "
Igenis, értettem. xD

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

"...perfect English"

hát már good-ot meg very good-ot kaptam az angolomra, de perfektnek speciel még sosem titulálta senki. vajon milyen angolosokkal beszélgethetett előttem, ha az enyém szerinte perfekt? mindenesetre jól esett:)

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

a legváratlanabb emberek hívnak fel telefonon és még váratlanabb emberkékkel futok össze az utcán. Ami mégcsak hagyján, de hogy még tökjól el is csevegünk, holott a gimi 4 éve alatt, a "szián" kívül nem emléxem egyéb tartalmas beszélgetésre, na az a durva. Meg lettem invitálva, hogy látogassam meg és majd betolunk egy tábla csokit. És, hogy pont mostanában gondolt rám, h mi lehet velem. Értitek, gimiben meg egymáshoz sem szóltunk 4 éven keresztül. és az a fura, h örülök neki, h találkoztunk.. holott anno, idegesített már ha kommunikálni próbált velem és igyekeztem mindig lerázni. fifikás az élet.

"Örömteli" hír, hogy új hódolóm akadt egy kedves ismeretlen úriember személyében. Az efféle ismerkedési módokat sosem preferáltam. Főleg, hogy halálra rémültem.
Képzelje el mindenki a szituációt:
Hajnal negyed 2, odakint tombol a vihar, már az egész család alszik, én épp egy szál tangában kilépek a fürdőből és legnagyobb döbbenetemre mit pillantok meg? Hogy a szobámnál áll valaki és a zárt zsalu résein keresztül próbál meg kukkolni. Annyira ledöbbentem a látványon, hogy először kővé dermedtem, majd gondoltam én-mivel a szobámban és a nappaliban nem volt felkapcsolva a villany-hogy szépen odalopakodok az ablakhoz, úgyis olyan sötét van, kész képtelenség, hogy ebben a sötétben meglásson.. Arra viszont nem gondoltam, hogy a fürdőből kiszűrődő fény bőven elég lehet ahhoz, hogy meglássa habtestemet közeledni felé és elmeneküljön, még mielőtt felismerhettem volna az arcát. Vajon mióta állhatott ott? És vajon máskor is figyelt már, amikor én abban a hitben voltam, hogy nyugodtan lehetek lengén ( a saját szobámban uram bocsá, hogy ilyenekre vetemedek), hiszen a zárt zsalun keresztül úgysem lehet belátni?
Hányszor fordult már ez meg a fejemben, hogy mivel nincs redőnyöm, és sokszor a zsalu csak félig van bezárva, vagy teljesen nyitva van*, és ha a villanyom fel van kapcsolva**, akkor vajon figyelhet-e valaki kintről? Nyugodtan megtehetné, hiszen észre se venném. Azt pedig látja, ha a villanykapcsoló felé nyúlok és nincs is más dolga, mint egy métert arrébb ugrani, vagy lehúzni a fejét és odébbállni. Hányszor imádkoztam azért, hogyha lekapcsolom a villanyt, senkinek a fejét ne pillantsam meg az ablakomban. És tessék ennyit flashelgettem ezen, most meg is kaptam pepitában.
Ma éjjel ugyanabban az időpontban lekapcsolt villanynál figyelni fogok direkt és kíváncsi vagyok jössz-e ismét, vagy csak egy egyszeri alkalmas "móka" volt...


*tehát gyakorlatilag mint a moziban szélesvásznon lehet látni azt, ami a szobámban folyik, gondoltam rá, hogy legközelebb rakok ki az utcára székeket is meg egy tál popcornt, hogy kényelmesebb legyen. Csak mondjuk ilyen esetekben, mindig rendesen fel voltam öltözve, pont emiatt.
**ugye akkor én semmit sem látok kifelé, viszont kintről annál inkább befelé.

ha valaki ismeri őt, akkor mindenkinek az az első benyomása róla, hogy jaj milyen aranyos, milyen kedves, milyen jófej stbstbstb. de ez csak a máz. igazából nem is tudom hol kezdjem. annyira mérhetetlenül csalódott vagyok, hogy mindenben csalódást tudok neki okozni, hogy mindig mindenben (bennem is természetesen) csak a rosszat látja meg és emeli ki, mintha a jó nem is létezne. Ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogyan ő azt szeretné(mit szeretné, akarja), akkor orbitális nagy patáliát bír rendezni. Vegyük például, hogy bennem mikbe köt bele(ezek csak az apróságok lesznek):
-túl nagyok a körmeim, vágjam le őket
-miért "így"* kötöm össze a hajam
-miért azt a ruhát veszem fel és miért nem a másikat
-miért nem tanulok, mert ő sosem látja, hogy én tanulnék**
Annyira kiábrándító, hogyha végre valahára kapok azon a kurva egyetemen egy jó jegyet (4,5), akkor közli, hogy nekem ez a dolgom, hogy tanuljak, miért várok elismerést érte, ugyanakkor a rossz jegyért persze megkapom a lebaszást, hogy mindig "bekettesezek".
Beleköt abba, hogy hogyan készítem el a szendvicset a vendégeknek, hogy bevásárlásnál rostos narancslevet hoztam, pedig ő fantát mondott***, hogy "rossz" felvágottat hoztam, mert ő nem erre gondolt.
Mindig meg akarja mondani, hogy mit csináljak és mit ne, mint egy óvodásnak. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne szóljon bele az életembe, hogy ne pofázzon bele minden döntésembe, hogy ne próbáljon folyamatosan irányítani és nem bírja felfogni, hogy nem vele élek, és ha így folytatja évközben sem fog sokat látni. Vissza akarok menni Pestre, én ezt egy egész nyáron át nem fogom tudni elviselni. Segíííííííítség.
Ja igen a megfejtés: ő az édesanyám.

*kontyba kötöm egyszerűen
**komment részemről: Majd akkor legközelebb kiülök eléd, és úgy tanulok, hogy lásd!
***kurvára nem mondott fantát, csak azt, hogy hozz egy narancsot

reggeli: joghurt, energiaital, kávé
ebéd: pizza

Éljen az egészséges életmód!

Most úgy kellene lesuhannom a konyhába, kiönteni, megcsinálni és megmelegíteni a maradék kávét, hogy ebből a szüleim semmit se vegyenek észre. Nyilván nem leszek feltűnő jelenség a mikró mellett dekkolva és nyilván a kávé illat sem fog feltűnni nekik. Ha lebukok,aminek -lássuk be racionálisan- nagy az esélye, balhé lesz, hogy én miért iszom este 9kor kávét?! tényleg miért is iszom?.. Koffeinfüggő vagyok tanuláskor. Kell, hogy érezzem, hogy tuningolom magam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy próbálom tuningolni magam és a hihetetlen lelkesedésemet.
Ez tartja bennem a lelket, amikor majdnem bőgve és szemöldököt erősen tépve feladni készülök a k*b*szott amarna levelek különböző bevezető, megszólító, elköszönő és megalázkodó(!) formáinak fordítását és értelmezését..
jeeeeee épp most toppant be a hugom és megmentette az életem, és leegyszerűsítette eme komoly problémának a megoldását*. Hozott nekem energiaitalt,jesszjó:) Most mekkorát sikítanék ha ráburítanám mondjuk a laposra, vagy a jegyzeteimre, vagy a "The Amarna Letters" című csodálatos könyvre.**
Éljen a vizsgaidőszak!!!!


*mármint a kv szerző akcióét
**ami mellesleg nem is az enyém. nyilván a gazdája borzasztóan értékelné ezt a tehetséges húzást.

az utóbbi pár napban rengeteg időm van gondolkodni [mondjuk cseresznye-meggy-málna szedés-magozás(tudom a málnát én sem szoktam)-darálás-főzés-lekvár és befőttelrakás közben] amit már egy hete űzünk itthon egyelőre kis tételben, de ha így folytatjuk felkínálom a portékánkat eladásra. szóval soksoksok okos és értelmes gondolat és kérdéskör fogalmazódott meg bennem ,kezdve a női test csudálatos képességeitől-miszerint felkészül egy új élet kezdetére, növekedésére, táplálására(nagynéném terhes és nálunk volt pár napot)-a hullamosáson át, a halál, a test és lélek elmúlásáig.
Csakhogy ezeknek nem túl sok közük van egymáshoz, így töredelmesen bevallom, hogy nem tudom egy komplett összefüggő történetté alakítani, képtelen vagyok értelmesen egymáshoz fűzni a gondolategységeimet.Ezért úgy döntöttem csak megemlítem, de nem látom értelmét belemenni a részletekbe mert a fejemben sem tudom őket sorba rendezni, itt is csak káosz lenne belőle.

Mai napom szintén összenemfüggő agymenései:
-tudjátok-e kedves laikusok, hogy milyen jellegzetes szaga van az inzulinnak?!
-tudjátok-e mennyi időmbe tellt egy 16 literes néhai Héra festékes vödröt csurigszedni meggyel?!
-tudjátok-e milyen érzés letörni egy jónagy faágat csakazért, hogy több meggyed legyen?!*
-tudjátok-e milyen érzés reggel korán egy olyan telefonra kelni, miszerint enyém a munka és hogy egyszeri találkozás után úgy gondolják, hogy kapásból kezdhetnék egy a megbeszéltnél magasabb pozícióban?!
-tudjátok-e hogy milyen érzéssel tölt el az, hogy a 16 éves hugom és a barátja ma vannak féléve együtt?! ( míg szerencsétlen nővérkéjének gyakorlatilag egy darab épkézláb kapcsolata nem volt)
-tudjátok-e milyen érzés amikor megkívánod a rizsfelfújtat, de nincs otthon tej, a boltig meg már nincs erőm elmenni?!
-tudjátok-e milyen érzés a telefon csörgésekor azt a nevet meglátni a kijelzőn, akire tényleg a legkevésbé számítasz és emellé 50 percet végigbeszélgetni vele. Vele, aki borzasztóan nagy geci volt veled, iszonyatosan cserbenhagyott és miatta utáltad magad hónapokon keresztül és te nem tudtál megbocsátani magadnak az ő hibája miatt?!**
-tudjátok-e milyen érzés a trécselés alatt nosztalgiázni és következőket hallani:
"tudod amikor voltunk Egerben és lemerült a fényképeződ és csináltam rólad képeket a telefonommal a várfalnál. a mai napig megvannak még és nem töröltem ki őket"
vagy:
" A bátyámnak még mindig hiányzol. Azt mondta jó segged volt"
" Ha nem kellett volna akkoriban találkoznom XY-nal, akkor lehet, hogy most új köszönnék el tőled, hogy: Aludj jól drágám" stbstbstb. Szánalmas hazugságok.. sosem hatottak meg az ilyenek, de ezek tegnap este kifejezetten megleptek.
-tudjátok-e milyen érzés azon agonizálni folyamatosan, hogy mi legyen a minorom. Töri vagy ógörög? töri vagy ógörög? görög, töri, görög, töri.
szerintetek????

*nem direkt volt, csak húztam lefelé,ágaskodtam a létra legfelső fokáról, hogy elérjem, és szegény megadta magát
** ez az ominózus telefonbeszélgetés egyébként kifejezetten jót tett a lelkivilágomnak és az egomnak és úgy érzem végleg helyretett. Akkor is ha tudom, hogy a kis féreg milyen hátsószándékkal próbál most közeledni felém.

Ma igazi kis háziasszony szerepét töltöttem be itthon: mosogattam, mostam, ebédet főztem, és ez valszeg holnap is rám marad. délután szedtünk 30 kilo cseresznyét. csak így. minden vicc nélkül. ha finoman szeretnék fogalmazni,akkor azt mondanám, hogy a végén belehaltam volna,ha még egy szemet le kell tépnem. de mivel nem szokásom finoman fogalmazni, ezért azt mondom: tököm ki volt már, meguntam és lejöttem a francba meccset nézni.
Sajnos/szerencsére (mindenki kiválasztja a magának megfelelő opciót) nem sikerült lefordulnom sem a fáról, sem lezúgni a létráról, így gyakorlatilag megúsztam a mutatványt pár karcolással.
Pedig jó párszor végigfutott az agyamon, mi lenne ha leesnék. jó pár méter zuhanás után vajon termetes testem mekkorát puffanna a talajon, és vajon utána fel tudnék-e úgy kelni, mintha mi sem történt volna. Ilyen és hasonló gondolatok cirkuláltak a fejemben, miközben erőteljesen arra koncentráltam, hogy eltaláljam apát azzal a rohadt cseresznyével, amit a kezemben szorongattam. Bal kézzel dobtam, esélytelen volt. (A jobb kezem foglalt volt, valamivel kapaszkodnom is kellett) Bár ahogy próbáltam összeszámolni, 4 kéz is kevés lett volna ezen roppant bonyolult technikájú feladatok összehangolásához:
Dobni a cseresznyét
Szedni a cseresznyét
Enni a cseresznyét és mindeközben
Kapaszkodni is
Ja meg még közben nem sikítófrászt kapni a fejtor-potroh felépítésű 4 pár ízelt lábbal rendelkező csúnyaságoktól( gyengébbek kedvéért: pók), amik itt-ott megbújtak a leveleken, cseresznyeszemeken, és egy-egy óvatlan pillanatban rámvetették magukat a fülbemászókkal karöltve. na csak ettől a két élőlénytől kíméljen meg az Isten, minden mást elviselek.
még a kutyánkat is.. a hugomat is... anyámat is..
szóval bonyolult egy dolog a cseresznyézés.. 18 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. És mentőöv használata kötelező.