A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezvan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezvan. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 4., vasárnap

Keep my promise

Szóval megtartom az ígéretem és írok. Úgy randomra, ami eszembe jut.
Volt Budaörsi Napok.
Voltak gyengébb napjai, és volt olyan is, ami egészen emlékezetesre sikerült, pont azért, mert nem sok mindenre emlékszem. Pontosabban, nem mindenre. Arra igen, hogy hólyagosra égettem a saját ujjamat a cigivel, vagy arra, hogy lufikat pukkasztgattam ki vele.
Továbbá arra, hogy a NegyedikDé tanító nénijétől kaptam egy kurva nagy egyest alkoholos filccel a vállamra, és meghagyta a fiúmnak, hogy fenekeljen el, mert rossz voltam.
Valamint, Márk rajzolt rám még valami mosolygós nap-szerűséget, amit gyanúsan sperma-szerű sugarak próbáltak megközelíteni,- és a fiúk ki is találták már,melyik kié- de szerencsére egyik sem ért célba. Ezenkívül a partyarc felirat is ott figyelt a kezemen. Az aznap készült fotókat még nem láttam, nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán akarom-e. A vodka-pezsgő-energiaital triásszal csak óvatosan emberek!!!!!
Ezekután másnap délre képes voltam bemenni iskolába, de hogy minek, most se értem, az előadás vagy minden 3. mondatának az első felét fel is fogtam, próbáltam felzárkózni, de nem tudtam kimondani azt, hogy pacifista... és ott fel is adtam.
Egyébként megint a My nyerte a Budaörsi Napokat, amit sejtettem előre, de az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy nem így lesz. Hát, mindhiába.

Egyébként én mostanában egészen szorgalmasan tanulok, bejárogatok iskolába, könyvtárba, dolgozni, készülök az emelt angol érettségimre, és ma levágtam a frufrumat, mert már nagyon idegesített. Az a két opció van, hogy vagy sapkában járok addig, amíg meg nem nő megint, vagy addig eltűzve hordom. Gondolhatjátok, hogy nézhetek most ki. Mindenesetre anyával megállapítottuk, hogy fodrász, mint szakma, kilőve! Nem mintha ilyen ambícióim valaha is lettek volna.
Most meg Húsvét van, folyamatos zabálás. Semmi különös. Erről jut eszembe, Boldog Nyuszit mindenkinek!!! :)

2009. augusztus 19., szerda

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

2009. május 31., vasárnap

ma kaptam egy e-mailt az egyik csoporttársamtól, miszerint az a vizsga, amire én azt hittem, hogy 06.09-én lesz, 06.02-án lesz, azaz most kedden. Érdeklődéssel várom, hogyan készülök fel 2 egész nap alatt. Már most tudom is rá a választ. Sehogy! Egyiptomi nyelvtörténet. Ami nem épp a legkedvesebb és nem is épp a legegyszerűbb tárgyam, de ezek szerint csütörtökön végzek is a vizsgaidőszakommal, szóval meg kellene ünnepelni és még aznap iszonyat módon berúgni és partyzni egy hatalmasat. Valakinek valami ajánlat vagy ötlet?

2009. február 24., kedd

Hoztam 2 racionális döntést szinte egymás után.
Ez nem is rám vall.
Jah btw miért mindenki most akarja h pasizzak amikor én nem akarok?

2009. február 14., szombat

Mellesleg Dzsutti az elején hallgatnom kellett volna Rád és kurvára sajnálom, hogy nem tettem..
Persze az már nem lelkesít annyira, hogy álmaim cipőjéből nem volt a méretemben.. na mind1, vigasztalom magam azzal, hogy fehér meg hasított bőr, rettentő kényes lett volna és egyébként is...

2009. január 8., csütörtök

huh rég nem volt egy épkézláb bejegyzésem, az is biztos :) de igazság szerint se kedvem nincsen blogolni, újabban időm sincs rá, meg értelmét se nagyon látom. Nem mintha eseménytelen lenne az életem vagy hasonlók, de most ráuntam egy kicsit. Emiatt most biztos hatalmasat esett a népszerűségi indexem, szerintem bele is halok.

2008. november 12., szerda

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Ha valaki mesélné, tuti nem hinném el. De mivel velünk tényleg megtörtént ezért kénytelen vagyok. Egy nap egy vonatot lekésni arra azt mondom bárkivel megesik. Egy nap két vonatot lekésni, azt mondom pech, ilyen az én formám. De egy nap 3 vonatot lekésni, hát ahhoz már valami mérhetetlen mértékű gyökérség kell. Amivel csak P és én együtt rendelkezünk. Eredeti terveink között az szerepelt, hogy reggel a 8:55össel eljövök, mert 2től zhzom. Rendben. Húzzunk 7:30-ra ébresztőt, amit én lenyomtam, mivel előbb felébredtem de csak 7:45kor voltam hajlandó kikászálódni az ágyból, majd ezután élesztgetni P-t. Ami nagy hiba volt, legalább 20 perccel előtte neki kellett volna állnom. Majd úgy döntöttünk értelme sincs elindulni ugyis lekéssük. De azért menjünk le, mert úgy emlékeztem van egy vonat, amivel még időben fel tudok érni az órámra, nézzük meg. Lementünk, megnéztük. Hát csak egy órával később lett volna vonat, mint én emlékeztem, annak meg már semmi értelme nem volt. Mérgelődtünk egy sort, megdumáltuk, hogy jövök a 17:45össel. Persze, csak jöttem volna ha nem 17:10kor ébredünk fel még a lakásban, hogy elaludtunk tv nézés közben. Nyuginyugi, van még egy IC 18:55kor. 18:52kor még a zebrán mentünk át, P-t elküldtem a vágányokhoz, hogy tartsa fenn a vonatot. A jegyemet a néni 18:55kor adta ki, mikor kiértem a vágányokhoz és nem találtam a vonatomat sehol,majd felnéztem az órára, 18:56 volt. P csak állt és mondta, hogy ő nem lát sehol vonatot, majd beálltam a vágány mellé és elnézvén a távolba, láttam az utolsó kocsi lámpáit.. Mondom azért nem látod, mert ott megy... Leültünk és röhögőgörcsöt kaptam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. Végül nem feküdtünk le aludni és hajnalban a 4:53assal jöttem fel Pestre. Amin nem volt fűtés, max az uccsó fél órában, szal egész végig kabátban fagyoskodtam. mókás, mókás az élet. főleg velünk. nem is mi lennénk.

2008. november 2., vasárnap

Budapest-->Állást kínál--> Irodai munka :

"Fiatal hölgy jelentkezését várom személyi asszisztenciát ellátó nem főállásba. A szokásos dolgokon túl értenie kell a főnöke feszültségének levezetéséhez. A díjazás extra magas. jelentkezni lehet: blablabla"


Ez igy b+ mi a f*sz???? már elnézést...

2008. szeptember 30., kedd

mostmár eldönthetném, hogy kitől és mit akarok. kár, hogy ez szinte óránként változik, épp ahogy aktuálisan alakulnak a dolgaim. csesszemeg. tényleg társfüggő vagyok.

2008. szeptember 5., péntek

Amekkora lelkesedéssel vágtam neki a hetemnek, ma akkora csalódással jöttem haza, mint akiben kipukkasztottak egy hatalmas lufit. Egy hatalmas piros színű lufit. Egy hatalmas piros színű, szív alakú lufit. És ki van pukkadva és senki nem tesz semmit azért, hogy megjavítsa. Amikor Pécsről vonatoztam Pestre annyi düh és csalódás volt bennem, hogy elhatároztam, hogy annyit fogok kommentelni erről a pár napról, hogy "kapja be mindenki, de kivétel nélkül mindenki" .
De aztán megenyhültem tegnap és úgy döntöttem nem kell mindenkinek bekapnia, kapásból eszembe jutott, hogy van legalább 1 ember akinek nem és tegnap bővült ez a szám még 2-vel :)
szóval albi van, 2 szobatársam van, vidámság lesz vasárnaptól (remélem) :D

2008. augusztus 4., hétfő

tegnap a 8 éves unokatesómtól úgy köszönt el az apukája skype-on, hogy "szia. szeretlek".
el kezdtem azon morfondírozni, hogy vajon mondott-e nekem valaha ilyet úgy igazán őszintén és nem ironikusan akármelyik szülőm is.. és arra jutottam, hogy nem..
A mai nap jelmondata: Ahol fizetnek, ott parancsolnak.*

*el kell ismernem, van benne valami..

2008. július 30., szerda

visszatérve a 28.-ai postomhoz.. az még cikibb ha neked nem jelentett az ég világon semmit, a másik félnek meg a világot xD

2008. július 28., hétfő

azon töprengtem ma, hogy jól meg kellene ismerned egy embert, mielőtt csókolóznál vele, hiszen ki tudja melyikőtök célja mi volt vele. napersze már ha volt egyáltalán. mert lehet, hogy neked az a csók a világot jelentette, neki pedig az ég világon semmit.

2008. július 27., vasárnap

utálom, hogy az emberek 80%-a olyan gyökér, de olyan gyökér, hogy azt hiszi, attól, hogy elolvassa itt, amit én írok, az már egyből feljogosítja arra, h beleugasson a magánéletembe, hogy egyből a részesének érezze magát vagy pletykáljon rólam mindenféle kombinált verziót. utálom, hogy nem írhatom le szó szerint azt, amit szeretnék, mert oda kell figyelnem arra, hogy még véletlenül se legyek kétértelmű, sértő, vagy durva (holott ha őszínte vagyok, aki tapasztalta ugye az elég nyersre sikerül általában), vagy vegyem figyelembe, hogy ki olvas és ha olyat szeretnék írni, ami őt is érinti, akkor mindenféle burkolt célzásokkal és sejtelmes utalásokkal tehetem meg csupán, hiszen nehogymár szegény akárkinek a lelkébe tiporjak. vagy nehogy félreértse, vagy nehogy úgy olvassa, ahogy én nem szeretném, vagy nehogy megmutassa olyannak, akinek nem biztos, hogy kéne. pedig nekem van igazam, hogy ebbe nem kellene senkinek belefolynia és nyugodtan írhatnám amit valóban gondolok.
nade mindezektől függetlenül továbbra sem érdekel ki mit gondol, írok mindent úgy, ahogy jónak látom.

2008. július 17., csütörtök

egyedül vagy lányom, egyedül...