Miután 4 órája küzdök az alvással, meguntam és úgy döntöttem írok, hátha az lefáraszt annyira,hogy sikerül végre elaludnom.
Bizonyos szempontból nagyon jelentős, bizonyos szempontból pedig teljesen jelentéktelen volt ez az idei augusztus 20-a.
Az, hogy egy hónap kórházban tartózkodás után a nagymamám ma először szólított a keresztnevemen, és nem hitt 10 éve halott embernek, nővérkének, doktornőnek, anyámnak és minden egyébnek ,- miután eddig fogalma nem volt róla, hogy kik vagyunk, és mint kiderült, az elmúlt 3 hétről sincs- jelentős volt. És akkor még óvatosan fogalmaztam.
Jelentős volt, mert hosszú idő után végre megint vezettem, és olyan jól ment, hogy magam is teljesen le voltam taglózva a teljesítményemtől, mintha a napokban vezettem volna utoljára. A jelszó a bunkóknak és a Kreszt semmibe vevőknek apám szerint:
"Előzd meg és dudálj rá!"
Jelentéktelen volt, mert még egy halvány erőfeszítést sem tettem arra, hogy legalább a tűzijátékra lemenjek ha márecceraugusztus20van, hanem egy kád forró vízből hallgattam a pukkanásokat meg irigykedtem a budapestiekre, hogy a Gasztronómiai utcában ( vagy hol) halálra zabálhatták magukat ingyen különböző ínyencségekkel.
Hát ennyi volt 20-a, holnap Ludmilla, egy hét múlva pedig én leszek a legboldogabb nő a világon, egészen pontosan, ha pontos lesz a gép, 18:50-kor :)

Mivel a távolsági buszok megállója ott van a kolitól egy megállóra, ezért tegnap kb a 4 év alatt másodszorra döntöttem úgy, hogy én ugyan nem vagyok hajlandó elcaplatni a Népligetig azzal a rengeteg cuccal, és inkább csak a Sasadi úton szállok fel. Azaz csak szálltam volna, ha nem lett volna csurig tele a busz. Gondoltam én nagy naívan, hogy csütörtök van, vizsgaidőszak is, meg kora délután is, miért ne lenne helyem? Amikor már majdnem 20 percet késett a busz, sejtettem, hogy ez lesz, de amikor beért a megállóba, csak akkor realizálódott bennem, hogy ennyire nem lesz hely. A csomagtartóba se fértünk volna be. merthogy rajtam kívül még 3an szerettek volna felszállni ott. A busz olyan szinten tele volt, hogy végig a sofőrig álltak az emberek, a pótüléseken, és a lépcsőkön ültek az emberek. Mindenesetre a sofőr rendes volt, legalább annyira méltatott minket, hogy leszállt és közölte, hogy sajnálja, de nem tud mit csinálni.
Itt jön a "nem is én lettem volna" kategória újabb 2 díjazottja. Mégpedig:
előtte nem sokkal jött el egy busz, végállomása szintén kisvárosom lett volna, de mivel az 4 óra alatt tette volna meg az utat, ezért arra nem szálltunk fel, mondván megvárjuk a gyorsjáratot. de nyilván ennek kellett előbb elmennie, amikor még nem tudtuk, hogy busszal ma nem sűrűn megyünk haza. Azért írok többes számban, mert közben összebarátkoztam egy nénivel a megállóban, és mivel ugyanabban a cipőben jártunk, ezért utána együtt találtuk ki a megoldást. ez volt 14:50-kor, utána mindenki telefonált, kiderült, hogy van egy vonat, ami elindult a déliből, 15:13-ra van kelenföldön. csodás, még jegyet is kell venni. végülis célba értünk, én lepakoltam a cuccomat, kiadtam a néninek utasításba, hogy amíg elrohanok mindkettőnknek jegyet venni, addig őrizze a csomagokat. aztán a peronon elsétáltunk hátra, mert a vonatot szétkapcsolják, és általában az első fele megy kanizsára, a második fele meg jön kisvárosomba. erre most bemondták a hangosba, hogy fordítva fognak történni a dolgok, aztán kacagtunk egy jót miközben előreküzdöttük magunkat és a néni meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy a saját nyomorunkon még tudunk nevetni. mondom alap. ezekután a vonaton is alig találtunk helyet, ahol ketten le tudtunk volna ülni. Végül meg maradt egy egész 5 személyes fülke kettőnknek.
Így történt, hogy 2 és fél órával később értem haza, mint terveztem.
A tegnapi nap tanulságai:
-> Buszra nem próbálunk meg felszállni Sasadon.
-> Nem általánosítunk, hogy "csütörtök van úgysem lesznek sokan", mert kiszámíthatatlan.
-> A balszerencsében mindenki hirtelen barátságos, közvetlen és bizalmas lesz. Én is.

Ma reggel meg felhívtak az egyik diákszövetkezettől és úgy fest jövő héten állásinterjúra megyek.

Épp a minap csatlakoztam facebookon az "Akik szerint a Twilight szar és Edward egy buzi" csoporthoz, erre a régi bejegyzéseim között találtam egy olyat, ahol bevallottam, hogy megnéztem a filmet és tetszett. Biztos, hogy nem voltam magamnál.

Ti kértétek

Dióhéjban!

Szóval. Az van, hogy ma lesz a negyedik munkanapom. 8 órát dolgozom és mindennap este 10-11 körül esek haza. Remélem megértitek, hogy akkor már nincs se kedvem, se erőm kielégíteni pletykára szomjazó rajongóim vágyát, miszerint panem et circenses. De most megint úgy felvillanyozódtam egy telefonhívástól, hogy úgy döntöttem: beavatlak titeket, mizu velem.
Kicsit mérges vagyok azért, mert a meló miatt lemaradok a mai Ókortudományi Társaság felolvasó délutánjáról. Pedig a mai felhozatal abszolút egyiptológia, élen a tszvezzel. hehehe.
Kicsit jobban mérges vagyok azért, mert hétfőn vizsgázom, és baromira semmi érdeklődést nem tudok felmutatni ezügyben.
Viszont kibaszott mérges vagyok a már 4 napja tartó bkv sztrájk miatt, mert a nyugatihoz járok dolgozni, ami nem épp a szomszédban van, és így jelen körülmények között, majdnem másfél óra, míg odaérek vagy onnan hazakevergek. Ez az egyik legforgalmasabb útvonal egyébként is,- ahol alapesetben a két villamos se mindig tudja maximálisan ellátni a feladatát- most meg kivonták a 4es villamost,( persze, miértisne) és a 6os is csak negyed óránként jár. Nem tudom ezek ott fenn mit hisznek, én azt, hogy ennyi idő alatt kb 4 villamosnyi ember összegyűlik, plusz kb 1 villamosnyi el is sétál már, akik csak 1-2 megállót mennének, és azok, akiknek nem akkora a távolság gyalog sem a két megálló között. De még így is annyian felszállunk már a végállomásnál, hogy zsúfolásig tele van a villamos. Aki ment a napokban 6ossal, az tudja, hogy szabályosan mozdulni sem lehet. És rájöttem teljesen mindegy, mikor megyek vele, ha reggel 8kor, akkor is ez van, ha 11kor, akkor is ez van, és ha este 9-10 körül, akkor is ez van. Egyébként is elég gyakran szokott csordultig tele lenni, de ez most valami overdosing.
Kedden kapaszkodnom se kellett,annyira be voltunk ékelődve, hogy tartotta az egyik a másikat, de annyira, hogy egy olyan mozdulatot nem tudtam megcsinálni, hogy benyúljak a zsebembe a telefonomért. Tegnap este meg 20 percet dekkoltam a Móriczon, buszra várva természetesen, aztán amikor futni kellett utána, már alig éreztem a lábfejeimet, annyira át voltak fagyva.
Éljen a BKV. Amugy jó ez nekik? jó ez nekünk? NEM. hát akkor meg minek csinálják??
És még az mp3amba is lemerült az elemem. De most semmi sem érdekel, se a sztrájk, se a meló, se a vizsga, se az, hogy meg kellett volna írnom a mentorbeszámolómat és elküldeni úgy egy héttel ezelőttre, mert hétfőn jön hozzám Szidni (ha már múltkor mégsem jött el) és nálam alszik.

Régen volt már ennyire eseménydús estém mint, a tegnapi. El is mesélem.
Úgy kezdődött, hogy volt lakótársammal találkoztunk és beültünk Oportóba. Ott összeismerkedtünk két BME-s sráccal. Az egyikről kiderült, hogy este koncertje lesz. Miután szarrá vertek minket csocsóban, átmentünk Mentsvárba inni, onnan pedig Rocktogonba a koncertre. Ami egészen felülmúlta az elvárásaimat, teljesen színvonalas volt, Nightwish számokat játszottak. Maga a hely elég kopár, egyszerű volt, még otthon 512 is jobbnak számít szerintem ennél. A koncert után meg volt beszélve, hogy Márkkal, 23:00-kor találkozunk a Blahán és átmegyünk Griffbe bulizni. Abból az lett, hogy fél 12-re értünk a Blahára, Márkék sehol, telefonom természetesen lemerülve, a számát nem tudtam fejből, SIM kártyát nem tudtunk cserélni Majával, mert nem volt kártyafüggetlen a telefonja. Oké, beültünk a körtéren a Mekibe kajálni, ahol összefutottunk az egyik unokatesómmal, akit ezer éve nem láttam. Milyen kicsi a világ.
Aztán hazajöttem az első éjszakaival, feltettem a telefonom töltőre, Márk hív. Fél óra múlva tali a Griff előtt. Hát mit ne mondjak. Baromi "sok" kedvem volt, de azért elindultam és oda is értem, zuhogó esőben persze. Hajnal 1-re. Kb. 3ig csak ültünk és hülyültünk és osztályozták a srácok a csajokat, én meg a srácokat, mert annyira botrányosan ocsmány zenéket játszott a Dj, hogy csak vihogtunk rajta. A buli végére, már ha 10-en táncoltak még, akkor lehet, hogy sokat mondok. Az utolsó fél órában álltunk be táncolni, akkor jöttek a partyszámok. Mint ez itt. Ez most az új favoritom. Summa summarum negyed 5-re értünk haza, 2 óra múlva megyek Pécsre barátnőm szülinapi bulijára, holnap pedig mentortovábbképzésre.
Ugyanazt csinálom, mint elsőben, csak más környezetben és sokkal jobb társasággal. Nem lesz ez így jó. Szakdolgozni kellene, meg nyelvvizsgázni, a tanulásról nem is beszélve, nempedig reggel két karszalaggal a kezemen ébredni.

Éjjel hiába feküdtem le aludni "már" fél 3kor, a csodálatos kolibulitól nem tudtam aludni egészen fél 4ig, amikor is végre-valahára abbahagyták a zenélést,-ezáltal az ablakok abbahagyták a rezonálást- aztán a banda kollektív "Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy a Közgáz vegyen meg, hogy az Isten *****on meg" skandálásba kezdett és miután végre el aludtam volna valaki képes volt felhívni hajnal 4kor.
Úgyhogy a mai mentortovábbképzésemet skippeltem és áttoltam november 6-ra. A helyszín Pécs lesz ezúttal. Dzsu, az gyanúsan a szülinapod környékén van, és ráadásul egy pénteki nap. Szóval party? :)

Helyzetjelentés vol. 2.

Azóta megtámadott egy molylepke, amitől majdnem halálra rémültem és Xenophón odasuhintása sem bizonyult elég erősnek. Most ott alszik az ágyam és asztalom közötti résben, hiába piszkálom a fülhallgatóm zsinórjával, nem akar előjönni. Pedig ki kell iktatnom, mert igy nemhogy éjjel, de nappal se merek majd aludni, abban a tudatban,hogy ott élősködik nem messze a fejemtől.
Nekiállt berregni a hűtő. megint. attól is összerezzentem.
Lehet,hogy üldözési mániám van?

Amugy a múlt héten BN volt, ebből a kedd és a péntek különösen jól sikerült, ha valaki igazán kíváncsi iwiwen és facebookon is vannak fenn képek. Megkóstoltam a szobatársaim szerint legendaryyyyyy Pöttyös Bugyit és valóban nem is volt olyan rossz. Valamint rájöttem, hogy vodkát sem fogok soha többet inni. Tönkretette a szombatomat...:D
Volt Republic koncert, meg volt Péterfy Bori, és Ludmilla helyett Palotai.. És egyik nap se volt hajnal fél 4 előtt alvás. Ha akartam, ha nem. Az ablakok rezonáltak, még szerencse h a koncertteremre néznek frontálisan. Így, mégha szerettem volna, se tudtam előbb elaludni. Nagyjából bejártam dolgozni is, és talán vmi órámra is sikerült beesni. Szám szerint 1re emléxem... De lehet, hogy volt az több is, bármi megeshet ugye.
Fura, volt, hogy idén első alkalommal egy klubbhoz sem tartoztam, egyikkel sem sírtam vagy nevettem együtt, nem izgultam végig a gálát és nem ugráltam önfeledten a színpadon, az akárhányadik helyezés miatt. És az az igazság, hogy nem is bánom. Jó így. Semlegesen, mindenkitől függetlenül. Mindig ott lehetek, ahol és akivel épp lenni akarok és nem megy a sajátklubom részéről a kérdezősködés, hogy "én mitcsináltam azzal meg azzal és miért ott buliztam, miért nem náluk stbstbstb." És mivel amugy is sokan néznek rám csúnyán, egy másik dolog miatt, ennyi már nem oszt vagy nem szoroz, ha épp úgy támad kedvem és a dokknál fogok legközelebb félmeztelenül táncolni :D

Csakazértis megállom, hogy semmi önsajnáltató fröcsögést ne írjak ide, mégha ugy érzem, hogy szarul vagyok és egyedül is és egyébként is.. Holnapra kialszom.

Hoztam 2 racionális döntést szinte egymás után.
Ez nem is rám vall.
Jah btw miért mindenki most akarja h pasizzak amikor én nem akarok?

Az a helyzet állt elő, hogy el kell költöznöm az albiból. Amit mellesleg baromira megszerettem és jól érzem magam benne. De mindkét lakótársam elcuccol, szal nekem is lépnem kell vmerre és ugye Khelyről annyira nem lenne poén feljárkálni mindennap. Nem túlzottan kivitelezhető.
Hát akkor első megoldásként természetesen a KCsSK jutott eszembe.
Aztán másodikként a NUK, ahová az egyik lakótársamat felvették és tudnánk egy szobába költözni.
Aztán utolsó verzióként még az is felmerült, hogy márciusra még maradok az albiban egyedül, fizetek amennyit tudok-ha ebbe a tulaj is beleegyezik-. Amire ugye elég kicsi a valószínűség. Kétlem h engedné, hogy a teljes árnak csak a töredékét fizessem. Ugyhogy gyakorlatilag ez a lehetőség ki is lőve. Pedig nagyon nincs kedvem Csepelről Sasadra cipekedni, elég volt a tavalyi Sasad-Zugló túra. Azt is szinte egyedül csináltam végig, majdnem bele is haltam...
..Végülis nem bánom. Szerettem( mit szerettem kifejezetten imádtam) kolis lenni, csak aztán az a bizonyos pohár megtellt és kiköltöztem. Szóval úgy gondolom nem okozna problémát a visszailleszkedés vagy adott esetben az új koliba a beilleszkedés. Könnyen barátkozom és minden helyzetbe beleszokom egy idő után és hatttalmas nagy empátiámnak köszönhetően szinte bármihez tudok alkalmazkodni és vele együttélni.
A gond az, hogy mindkét koli vonz. Mindegyiknek megvan a maga apropója, hogy miért. És nemtudom eldönteni, hogy hova menjek. A régibe, a régi arcok közé akiket már ismerek idestova lassan 3 éve és a régi terepre ahol ismerősen mozgok vagy menjek az újba? Új arcok, új közösség, új helyszín, új pasik( bár ez a legkevésbé domináns érv amellett a koli mellett).
Kicsit tartok a régitől is, hogy csalódni fogok és nem azt kapom amit várok ugyanakkor persze tartok az újtól is, hogy ott milyen lenne. Bár ott is lenne egy biztos pont, a cuki kis lakótársam, akivel eddig is laktam ebben az albiban. Már pedig nemsokára illene eldöntenem, hogy hova menjek. Arról nem is beszélve, hogy a KCsSK-ban már intézkedtem megfelelő embereknél az ügy érdekében, és a válasz az volt, hogy persze elintézik nekem nem kérdés. És ha jelentkezek várólistára, akkor soron kívül bekérnek. És a volt szobatársamtól is abszolut pozitiv visszajelzést kaptam, miszerint reméli márciusban már ott leszek. Szóval az egész kis megnyilvánulásom összegzése leginkább így foglalható össze: Nemtudom.

Amugy teljesen jól vagyok, tudatosan élek. Aktív vagyok és határozott. Tudom, hogy mitől/kitől mit várok. Dolgozom( és szeretem), suliba járok( és szeretem), angolt tanítok ( azt pedig kifejezetten imádom) szóval nem igazán unatkozom. Tudom, hogy a melóhelytől pénzt várok és tapasztalatot, a sulitól tudást és új kapcsolatokat, az angoltól pedig jókedvet és a tanítványom fejlődését. És úgy gondolom ezt mindet megkapom. Tehát nincs okom panaszra. Nagyjából tudom kitől/mitől mire számíthatok. Hogy aki még a lakótársam, lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz az, vagy aki most még a *kialakulófélbenlévőbarátságom* egy hónap múlva már teljesen más lesz*, vagy aki csak csoporttársam egy hónap múlva kicsit bizalmasabb barátom lehet. Szóval fejlődnek körülöttem a dolgok, alakulnak körülöttem emberi kapcsolatok. Talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint gondoltam... És mindenért teszek. Nem várom, hogy eccercsakmajd megtörténjen,hanem igyekszem alakítani. Most panaszkodhatnék, amiért levették az anyajegyem és juj milyen heg lesz ott most, vagy amiért herpesz nőtt az orromra, vagy amiért nemtudok a 7végén elmenni fodrászhoz, mert épp síel. De ezeknél az apróságoknál sokkal meghatározóbbak a fentiek és emiatt tényleg nem panaszkodhatok :)



*akármelyik irányba is alakul

A boldogságot mellesleg, mint magát, baromira nem nekem találták ki. Vagy időszakos része az életemnek vagy abszolút hiányzik belőle. Leszámítva az apró-cseprő dolgokat,amik csak ideig-óráig okoznak örömöt. Mint pl, hogy megtaláltam álmaim cipőjét. Ez lelkesít. Csak az nem, hogy a fizetésem sem tudná fedezni az összeget, amit kérnének érte. De majd lesz másik álmaim cipője, csak idő kérdése. És talán pár árkategóriával lejjebb-levők között kutatok.
Vagy hogy Szimplában milyen finom a forrócsoki, vagy mennyire jó volt beülni a Valami Amerika 2-öre. De aztán ezek elhalványulnak és visszatér az űr, a nagy büdös semmi. Amit eddig érzelmek töltöttek ki. Olyan érzelmek, amiktől boldog voltam. Most meg olyanok, amiktől szenvedek és őrlödök, mondjuk a nap 24 órájából 22-ben. Nem én rontom el, és úgy gondolom nem az én dolgom helyrehozni. Mégis küzdenék érte és ragaszkodnék hozzá. Deminek?:D Ha az aki miatt romlik, nem tesz ellene semmit, csak vár, hogy jobb legyen magától, akkor nekem mi a szerepem az egészben? Ülni ölbetett kézzel és várni, hátha megjavul magától? Kétlem, hogy ez bekövetkezne. Igy hát bízzuk magunkat a sorsra és imádkozzunk, hogy ne kelljen megint felejtenem.

Tudom, hogy nagyon régen írtam bejegyzést de most sem érek rá. Sajnos halaszthatatlan dolgom van*




*mennem kell meccset nézni xD

Először is Boldog Decembert mindenkinek! Ez a kedvenc hónapom! végreeeeeee. Akkor gyorsba leírom az azóta bekövetkezett fejleményeket körülöttem, mióta legutóbb blogoltam. Az állás az enyém, már csütörtökön felhívtak. Hétfőn és ma már oktatáson voltam és nagyon nagyon tetszik. Baromi rendes a supervisorom, kiderült, hogy egy félévvel fiatalabb nálam. Pedig hozzá képest úgy festek mint egy 16 éves szakadt kamasz, Ő meg a kész úrihölgy.
Lett angol tanítványom egy 12 éves kislány személyében. Tegnap volt az első óránk, kissé meg volt Tőlem szeppenve, igyekeztem nyugtatgatni, hogy ne féljen, nem bántom:D
Most igazából tanulnom kellene ehelyett a Somával(!) msnezek. (lásd kb egész május-június) Holnap lesz vmi féle számonkérés klasszikusból, de hogy milyen, a tanár azt mondta, meglepinek szánja. Hát köszönjük, nyilván meg fogunk lepődni. Asszem iszom egy kávét és belevágok gőzerővel az éjszakába.

Ma a villamoson álldogálva megállapítottam magamról, hogy néha tökéletes robot lenne belőlem. Az érzelmek-olykor-szinte teljes hiánya miatt. Néha én is meglepődök mennyire érzéketlen tudok lenni. Ez arról jutott eszembe asszem, hogy egyébként a napomat mennyire tönkre tudja tenni olykor egy bunkó ember egyetlen jólcélzott beszólása( gyanítom azért, mert nagyon érzékenyen bírnak érinteni a dolgok) És hogy holnap este 5től 7ig krampuszjelmezben fogok szórólapot osztogatni egy mikulás ruciba öltözött sráccal. Mivel ma elszántam magam és beregisztráltam az egyik diákszövetkezethez. És hogy nem szabad, hogy lelombozzanak a pesti emberek. Nem szabad hagynom hogy elvegyék a kedvem az élettől a létezésükkel. Pedig azt mondtam, Pesten sosem szórólapoznék, de ez most mókás lesz, a ruci miatt+ az idő rövidsége miatt. És remélem a sok savanyú arcú pesti emberke nem fog teljesen lelombozni. Ja mellesleg holnap reggel 9re állásinterjúra is megyek, tessék hát szurkolni nekem!! köszike

Természetesen azon tervem, hogy egész éjjel fenn leszek- és tanulok kitartóan, mint a kisangyal- meghiúsult. 5kor feladtam, cserébe 8ig nem tudtam elaludni,( lehet hogy a negyed 2es kv az oka?! hmm.) Igy egy negyed órája keltem. Amivel az a tervem is füstbe ment, hogy 8kor újra felkelek tanulni. Ráadásul az egyik órámra a fordítandó anyagot sem találom sehol. Könyörgöm valaki engem is gyógyítson ki a kóros lustaságból. Lécci.

Hogy most is miért pont hajnal 1kor jutott eszembe kávét inni, azt meg nem tudnám mondani. De hogy kapásból kettőt is egymás után, arra meg végképp nem tudok választ adni. Főleg hogy a kávéhoz se cukor, se tej nincs itthon. De én kiküszöböltem a problémát porcukorral és főzőtejszínnel. És milyen fincsi lett így is. Teljesen jó. Most legalább van egy kis energiám tanulni. Éljenek a holt nyelvek!!!

Elindultam a boltba cigiért meg cukorért, majd félúton eszembe jutott, hogy nincs nálam a személyim és amilyen balfék gyerek vagyok tuti akkor kérik el, amikor naná, hogy nincs nálam. Oké, menjünk vissza érte. Persze természetesen nem kérték el, pedig még rá is kérdeztem a néninél, hogy a személyimet mutassam. De mintha meg se hallotta volna. Nem nagyon foglalkozott velem. De ha nem lett volna nálam az fix, hogy kérték volna. Aztán sikeresen olyan erős kávét csináltam magamnak, hogy nem bírtam meginni. Ezután beletörtem a kanalat a fasírtba, de úgy hogy az egyik fele a kezemben maradt, a másik fele a fasírttal együtt berepült az asztal alá xD Egész éjjel nemtudtam aludni, lehet, hogy nem éjfélkor kellett volna lekapcsolni a fűtést. Szóval remekül indul ez a hetem is...

hát mit ne mondjak, ma ismét egy csodálatos napon vagyok túl. Több dolgon is eltöprengtem ma. valahogy ez a nov.1 mindig ilyenekre kényszerít. mellesleg említettem már h mennyire utálom ezt a napot?! Ha jól emléxem igen, valamelyik májusi bejegyzésem alkalmával, szóval most nem kívánom különösebben taglalni, milyen apró-cseprő dolgokon képes vagyok felhúzni magam ilyenkor.
Az egyik dolog amin eltöprengtem az a "mi lenne ha babám lenne" kérdés. Mivel van egy 7 hetes "új"* unokatesóm, akit ma láttam másodszorra és először vettem a kis csöpséget a karjaimba. Mellesleg a kis csöpség mára már 5 kilos gyönyörűséggé cseperedett és igazi hisztit vágott le amikor először oda adták nekem. Aztán másodszorra már egész jól ment a dolog. Nem bömbölt, sőt be is aludt a mellkasomon. Aztán az édesanyja volt oly kedves emlékeztetni rá, hogy nagyobbik lányzóját-aki ma 8 éves- annyi idősen szülte, mint most én vagyok. Na ekkor kezdtem el gondolkodni. Lenéztem a karjaim közt nyugvó kis cukibogárrá és keresztanyám nekiállt poénkodni, hogy "képzeld el mintha a saját gyereked lenne." És az egész nem ment. Úgy értem abszurd. 21 évesen ott álltam az ölemben egy 7 hetes pihegő kisbabával és képtelen voltam elképzelni, hogy a sajátom legyen és én legyek az édesanyja. Én és ő, külön világ. Nem készültem még fel semmi ilyesmire, bár ha úgy hozná a helyzet, valószínűleg kénytelen lennék felnőni a szerephez. Csak ahogy elképzeltem, mintha a saját gyermekem tartanám a kezemben, aztán most bevillannak az egyetemista életemmel járó képek vagyis inkább a fiatalságommal jár képek: üres borosüvegek, cigisdobozok, délig alvás, szerdánként corvintetőn palotai bácsi dnb-jére vadulás reggelig és 3 napig izomlázasan járkálás, kolibulizások, ide-oda császkálások, utazások városok között meg eleve csak találkozás barátokkal, egyetemrejárás mind megszűnne egycsapásra. És egy 21 éves egyetemista lányból át kéne csapnom egy 21 éves felelősségteljes anyává. Hogy azokat az apróságokat már ne is említsük, hogy nincs se lakásom,se házam, se munkám, se egzisztenciám és jóformán örülök ha hazautazni/Pécsre utazni vagy enni jut pénzem. Csak ahogy cipeltem Hanna seggét délután, dudoltam neki, dödörögtem hozzá, ringattam--keresztanyám engem figyelt végig, egy idő után mosoly ült ki a pofijára, ami azt sugározta, hogy "úgy csinálod, mintha a sajátod lenne"--, úgy éreztem képes lennék ezt megtenni, de nem mostanában és nem a jelenlegi körülményeim között. Ugyh úgy döntöttem marad a gólyahessegető. Nem mintha változtatni akartam volna, csak megerősítettem magamban :)
Olyan kurtának és befejezetlennek érzem ezt a postot de ezzel kapcsolatban ennyi minden jutott eszembe csupán, bocsi.


*ejj ez de buzin hangzik, miazhogy új???