Onnan vettük észre, hogy megint megbogarasodtunk, hogy nemes egyszerűséggel szobatársam fejének repült egy. Pedig az erkélyajtót épp csak annyi időre hagytuk nyitva, míg a hűtőt kituszkoltuk az erkélyre, -ugyanis már hóember mennyiségű hó gyűlt össze a fagyasztó részében, hogy a kajákat már látni se lehetett- muszáj kiolvasztani.
Ez a bogársztori is hatalmas tanulsággal szolgált számomra. Felfedeztük, hogy a WC illatosító spray nem hatástalanítja őket egy kicsit sem. De az újság még mindig hatásos eszköz. Ezt bizton állíthatom... Ahogy azt is, hogy az alattunk lakó szomszédok, holnapra utálni fognak minket. És csak egyre jobban, ahogy olvad a hűtőnk :D

Amugy tökjó, hogy sosem szorulok mások segítségére és javarészt vagyok olyan önfejű, hogy nem is kérek belőle a felajánlás ellenére sem. Ha kell, szobát szőnyegezek, falat festek, mikrót-dobozokat-akármit cipelek, egyedül költözködöm, ágybetéteket cserélek, asztalt mozgatok,-anélkül, hogy bárkit is igénybe kellene vennem magamon kívül, főként nem egy hímnemű egyedet- ja és főzök, mosok, takarítok éééés tanulok is.
Kész főnyeremény vagyok.
És még vicces is....

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

Most, ahogy olvasgattam a régebbi bejegyzéseimet, rájöttem, hogy én mennyire vicces egy lány vagyok. Kéthavonta mindig új pasiról áradozok, hogy ő kell nekem, aztán jön a következő, aztán, meg az azt követő. na most hálistennek ettől függetlenül megállj van egy ideje.
Lassan egy éve, hogy nincsen senkim és az az igazság, hogy baromira jól érzem magam így is.
Nincs sírás-rivás, nincs rinya, nincs jajmicsinál, jajholvan, jajmiértnemír, jajszeret-e. (mondjuk ez nem volt jó példa, mert nem vagyok ez a fajta..)
Tökéletesen elvagyok egyedül, ahogyan eddig is.

Ja amugy a bogár meglett. Brutálisan kivégeztem.

Non plus ultra:
Ilyenkor első, hogy végigtapogatom a hajam, a ruhám és az egész testem, mert elsődleges búvóhelynek mindig azt szemelik ki, ami a legalapvetőbb és mégse veszem észre.
Most is ezt tettem. Ott nem volt.

Az előbb berepült egy naaagy bogár a szobánkba. Nem bírom egyszerűen elhinni,hogy ezeknek mindig engem kell megtalálniuk, amikor tudva levő, mennyire utálom őket. Persze csak egy fél percre fordítottam neki hátat (míg becsuktam az erkélyajtót) és már el is tűnt. Tudtam, hogy nem szabadna szem elől tévesztenem a kis mocskot.
Két elméletet állítottam fel:
a, megelőzött, és még azelőtt kirepült az erkélyajtó kicsi résén, mielőtt én be zártam volna.
b, jól elrejtőzött valahová, és hiába keresem, nem találom.

utóbbi verzió egészen addig nem zavar, míg nem az én ágyamat használja búvóhelyéül.

Mission impossible is completed!

A már-már kilátástalannak tűnő lepkevadászatom eredménnyel járt. Csak addig-addig piszkáltam a fülhallgató zsinórral, míg szárnyra kapott, én meg több jól-irányzott mozdulattal lezúztam a papucsommal a jegyzeteim kellős közepén. Ezért megjutalmaztam magam egy kávéval és egy Tétékás Nyúzzal. Happy moments.
Én csak azon csodálkozom,hogy erre az egész éjszakás műsoromra a szobatársam nem ébredt fel. Vagy lehet,hogy csak tetteti az alvást. Mindenesetre elég hitelesen csinálja.

Helyzetjelentés vol. 2.

Azóta megtámadott egy molylepke, amitől majdnem halálra rémültem és Xenophón odasuhintása sem bizonyult elég erősnek. Most ott alszik az ágyam és asztalom közötti résben, hiába piszkálom a fülhallgatóm zsinórjával, nem akar előjönni. Pedig ki kell iktatnom, mert igy nemhogy éjjel, de nappal se merek majd aludni, abban a tudatban,hogy ott élősködik nem messze a fejemtől.
Nekiállt berregni a hűtő. megint. attól is összerezzentem.
Lehet,hogy üldözési mániám van?

Helyzetjelentés

Még mindig kitartóan bújom a könyvet, itt-ott érdekességet felfedezve. Most kicsi pihiképpen megírom mi a helyzet a fronton.
-Miután ma Berta barátnőm volt szives tájékoztatni,hogy a macskájának félretett és éjszakára erkélyen kinnhagyott maradék húst az éj sötét leple alatt felzabálta valami állat, ezért úgy döntöttem nincs az az Isten,hogy én éjjel nyitott erkélyajtónál aludjak. No way. Friss levegő ide vagy oda, nem akarok dögöket a szobánkban.
-Mi a tanulság abból ha hajnal 3ig mégis nyitva hagyod az erkélyajtót és kislámpa fényénél tanulsz?
Bogarak egész hada lep el, és egy zöld repülős valami is, amit nem tudtam azonosítani. (miután a Xenophon által írt Memorabilia könyvvel jól odacsaptam neki, meg pláne nem). De repült és zöld volt és nem teccett, az biztos. Legalább elmondhatom, hogy annak a könyvnek is vettem némi hasznát, ha már egész félévben egy büdös betűt nem fordítottam belőle órára.
-Mi a tanulság abból, ha mindig parázol a pókoktól?
Előbb-utóbb megjelenik egy a takaródon.. És kénytelen vagy kiiktatni. Mert ugye elég sok mindenkivel elaszom én egy ágyban, de a pókot nem érzem versenyképesnek. Jelen helyzetben már kevésbé vettem hasznát Xenophón bácsinak, ehhez már a Mr. R. által csónaknak titulált régi öreg deszkáscipőmet kellett segítségül hívnom. És ezekután a nyavalyás nem akart lejönni a talpáról. Mármint, ami maradt belőle. Agyvérzés.
-Mi a tanulság abból, ha hajnal 3kor kinn cigizel a folyosón?
Találkozol egy sorstársaddal, aki épp a kávéautomata felé igyexik, némi koffeinért. Lehet,hogy követnem kéne a példáját. Pedig megfogadtam,hogy soha többet nem veszek kv-t ebből az automatából, annyira fos. Dehát a kényszer nagy úr.
- Mi a tanulság abból,hogy most is blogolok, ahelyett, hogy a "Túlvilág és társadalom" c. fejezetet tanulmányoznám?
Meg fogok bukni holnap, vagyis ma.
Agyvérzés.
És végül:
-Mi a tanulsága annak, ha 3kor már csiripelnek a szájbab***ott madarak?
Nincs tanulság, idegesítenek.