Szóval a mai napom úgy indult, hogy a WC olyan hangokat adott ki magából, mint amikor az astorián épp az aszfaltot törik a hatalmas masinával, és azt vártam mikor fog valami cső elrepedni, eltörni, minket meg a víz nyakig elönteni...De aztán abbahagyta. Aztán, kiderült, hogy nincs meg a kulcsom, amit tegnap este a zárban hagytam. Még halványan rémlik is, h reggel a szobatársam zörgött vele.. és ilyenkor mindig lerakja az asztalomra, de ott most nincs. Ha én kulcs lennék, hová bújnék??
És még dél sincs...

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..