ma reggel sikeresen úgy mentem iskolába, hogy végig le volt húzva a sliccem és ezt csak a suliban, a liftben vettem észre. kiváló.
ezekután volt 1-2 felettébb kínos köröm, majd a tanár kijelentette, hogy az én képességeimmel, egy kicsit több energia ráfordítással sokkal sokkal jobban is menne nekem ez az egész.
ezt kb. már negyedszerre hallottam tanár szájából, és itt már a sírás kerülgetett, annyira tudtam, hogy igaza van és annyira szégyelltem magam. egy kib*szott lusta szar vagyok, hogy a világ nem látott még hozzám hasonlót. és hányszor hallottam már. "........., magának szerintem nem a képességeivel van a baj, hanem a szorgalmával".
magyarul nincs elég nagy seggem ahhoz, hogy rendesen leüljek tanulni. Pedig ha tényleg tisztességgel odatettem volna magam a 3 év alatt, annyira, amennyire, csak tőlem tellhet, akkor klasszisokkal jobb lehettem volna.
Amilyen boldog volt a tegnapi napom, a mai annyira siralmas.

Az egyik harmadéves lány mesélte ma el esetét a tanszékvezetővel* és alig hittem a fülemnek. Szituáció a következő: Tanszékvez megkérdezi a lánytól, hogy miből írja a szakdolgozatát, a lány mondja, hogy koptból, mire a tanszékvez kommentálja:"abból a szar nyelvből?" (közben mögöttük ott kullog szerencsétlen kopt tanárunk**), majd beérvén az irodájába feldobja a labdát a lánynak, "na? biztos nem gondolta meg magát? még nem késő, még széttéphetem a címbejelentő lapot!" Erre a kopt tanár finomkodva ugyan, de azért lecsapja a labdát, hogy "jaj nemnem, ha már egyszer elkezdtük, nem szabad mostmár belekavarni neki"
Remélem jövő decemberig megtalálják a blogomat és akkor az fix, hogy soha a büdös életben nem lesz nekem diplomám egyiptológiából.

* rágugliztam a tanszékvezetőre és fenn van wikipédián. ezígymi?
** aki mellesleg az én témavezetőm is, mert én is "abból a szar nyelvből" írom MAJD a szakdogámat

What's up?

Ha kérhetném ezt a kérdést mellőzze mindenki az elkövetkezendő időszakban, mert fogalmam sincs, hogy mégis mit válaszolhatnék rá. Persze úgyis tudom, hogy mindenkinek ez lesz az első kérdése, mert annyira közhely, hogy muszáj mindenkinek ezzel indítania a dialógust. Íme az opciók:
A: "Semmi jó" és elbőgöm magam
B: "Semmi különös" és tudván mekkorát füllentek, kurvanagyot mosolygok mellé, hogy hiteles legyen
C: Csak úgy szimplán in medias res elbőgöm magam.

Az egyetlen ember, aki tudja min megyek keresztül és minek nézek elébe, mit kell még végigcsinálnom az Éva, te vagy. Tudom, hogy most még nem érted miért. Majd kedden megérted.

Csak, hogy lássátok milyen családból származom!

Anya süti lenn a konyhában a palacsintát, egyszercsak felkiált, hogy a "telefonom", na mondom miaz. Előtte kinn ásott a kertben, kivitte magával, és kinn is hagyta, persze közben az eső nekiállt zuhogni. Szóval kiküldött, hogy hozzam be a kertből a zuhogó esőn pihenő telefonját. Hát. Nem is az én anyám lenne. Szerintem ezekután ne lepődjetek már meg semmin velem kapcsolatban. Apropó kapcsolatban. Ez az új állapot.

Még tegnap megtaláltam a kulcsomat. Meglepő módon a táskámban volt. És tényleg nem értem hogy a francba került oda. Mivel mégha csak én állítanám, hogy este az volt a zárban, akkor azt mondom jólvan, megint csak én alkottam. De az egyik szobatársam is esküszik rá... Merthogy miután én lefeküdtem aludni, kiment és ő is lecsekkolta, hogy zárva van-e az ajtó, és hogy az én kulcsom volt a zárban. Tegnap reggel, mint már írtam is, hallottam, ahogy a 3. szobatársam babrál vele, és vártam is, hogy lerakja az asztalomra. Ez nem történt meg, én visszaaludtam, később magamhoz térvén konstatáltam, hogy nincs kulcsom, hát kérdezzük meg Őt. Aztán azt a választ kaptam, hogy sajnos nem tudja hol a kulcsom.
Szóval két opció van:
1.: vagy mindketten meghülyültünk Anettal, nem az én kulcsom volt a zárban, hanem végig a táskámban volt
2.: az én kulcsom volt reggelig a zárban, majd míg aludtam, Anna belecsempészte a táskámba és hirtelen amnéziás lett, ezért írta azt az smsben, hogy nemtudja hol a kulcsom.

A vicces, hogy amikor előhúztam a táskámból a kulcsomat,az én arckifejezésemnél már csak Anettét lett volna érdemesebb megnézni, annyira le volt döbbenve, hogy ott találtam meg, hozzá is fűzte a létező legértetlenebb arccal: "dehát ez nem lehet"

Na most akkor mivan????

Elképesztő, hogy itt van hajnali 3 és mégcsak most kezdtem el fáradni, miután fél 4ig, majdnem végig óráim voltak fél 9től és megnéztem a legújabb Heroes részt, vagy 7 Gossip Girlt biztosan és most nézem a 4. Moonlightot. Nem, nem vagyok sorozatfüggő!!!! Tévedés.

Egy órával ezelőtt az erkélyen cigizve összeismerkedtem a szomszéd srácokkal és lebeszéltünk jövőhétre egy dupla szoba borozást.

Szóval a "Brand new me"-ből egy laza mozdulattal ki is húzhatom az első két kitűzött pontot.

Mumus

A hely: teljesen Szimpla, Instant és egyéb romkocsmák feeling
Árak: citromos Gösser: 550, melegszendvics: 450 (az árat nem kompenzálja a kapott mennyiség)
A kiszolgálás: állítólag kedves, lelkes
A mosdó: sosem hittem, hogy a Szimpla mosdóját bármilyen hely is überelni tudja. hát tévedtem. életemben ennyire gusztustalan wc-ben még nem jártam.
Az arcok: a mi társaságunkon kívül nem sok magyar szót lehetett hallani
A zene: ambient, chillout (nekem túlságosan is)

Egyébként találkoztam az aluljáróban egy volt kolis ismerősömmel.
Mire felfedezte, hogy én vagyok én:

" Heeeelloooo... Rég láttalak... Jól nézel ki.... Már hozzám képest"
Anyád.

Tegnap a Népligetben teljesen véletlenül belebotlottam Márkba, aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk haza. Aztán elmesélte, hogy írt neki a lány iwiwen. ( A lányról annyit érdemes tudni, h hétfőn futottunk össze vele, amikor szintén Márkkal voltam)
Gondoltam, valami szívmelengető sztori következik, ehelyett a lány megjegyezte neki az üzenetben, hogy a "a barátnőd se volt elragadtatva..."
Hát de álljon már meg a nászmenet. Azért, mert egy csaj és egy pasi egymás mellett áll és beszélgetnek, már feltétlenül járniuk is kell? Ugyanis a csaj ezenkívül mást nem látott, se egy csókot, vagy egy ölelést, vagy egy akármilyen félreértelmezhető mozdulatot. Hát mennyire szűklátókörűek már az emberek, nem hiszem el egyszerűen, hogy muszáj minket lépten-nyomon összeboronálni, csak azért mert jóbarátok vagyunk és sokat vagyunk együtt. De ettől függetlenül még sosem fogunk járni. És emiatt is nekünk kell magyarázkodni. Szép.

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

szóval annyira megfáztam( jó kérdés, hogy hol és hogyan), hogy eszméletlenül szexi bárénekesnő hangom lett, ugyhogy mindenki jobban jár, ha nem szólalok meg. így természetesen nem mehetek csütörtökön babázni. persze miért is ne akkor fáznék meg, amikor már több hete tervben van, hogy ezen a héten babucizni fogok.
Nem mentem és nem is megyek suliba se, de haza sincs kedvem.
Ezenkívül jelentkeztem A kiállításra munkaerőnek. Megcsinálom a karrieremet, érzem én.
A konferencia pedig iszonyatosan inspiráló volt, és most megint lelkes vagyok eziránt az egész iránt. Hajrá magyar egyiptológia, hajrá.

sorozatfüggés

Teljesen kétségbe estem valamelyik nap, amikor újabb sorozatom utolsó részéhez érkeztem. Eluralkodott rajtam az "úristennemleszmitnéznem". Merthát ugye vizsgaidőszak van és én ugye már végeztem.... ( itt most lehet utálni, ánlájkolni és fújolni, de nekem is ez az első vizsgaidőszakom, amiben emberi időben letudtam a vizsgáimat).. és mivel a munkahelyemen is felmondtam, különösebben nincs mivel elütnöm az időt, mert rajtam kivül ugye mindenki vizsgázik/tanul/ otthon van. Szóval, hogy ne unjam halálra magam sorozatot nézek. Mivel végignéztem már a Dexter, Supernatural, Heroes, CSI, Kés alatt, Narancsvidék összes fellelhető részét és belenéztem a Dokik-ba, két évadot a How I met-ből, ezért úgy döntöttem új sorozatot kell keresnem önmagam szórakoztatására. És meg is leltem. Most elkezdem nézni a Gossip Girl-t. És persze holnap hazamegyek, nekiállok munkát keresni otthon, mert kifejezetten utálom a léha semmittevést huzamosabb ideig. Nem szeretem mihasznának érezni magam, márpedig egy jó 10 napja tényleg semmi hasznosat nem csinálok. Tudom. Fúj.

Nagyon úgy érzem,hogy most készen állnék egy kapcsolatra. Borzasztóan vágyom is rá. Ahogy arra is,hogy végre valakinek igazán kelljek és vágyjon rám és csak rám, senki másra. Úgy érzem tudnék szeretni,ha hagynák, de akit szeretni akarnék, az nem hagyja. Sakk-matt.

Iszonyat gyorsan ki kellene találnom a szakdolgozatom témáját, azonkívül, hogy behatároltam a korszakot nagyjából, -azáltal, hogy már a témavezetőmet kiválasztottam- mert 06.15-ig le kell adni a szakdoga címbejelentő lapot a tanszékvezetőnél. Az a baj, hogy azok a dolgok, amik kifejezetten érdekelnének, olyan tanárhoz tartoznak, akit nem annyira szívlelek, ezért úgy voltam vele, hogy inkább tanárt választok,és majd az ő területén belül találok valami témát. Lehet,hogy rosszul tettem.

Na kérem, mit találtam : "Országos abszolut első"

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Ha valaki mesélné, tuti nem hinném el. De mivel velünk tényleg megtörtént ezért kénytelen vagyok. Egy nap egy vonatot lekésni arra azt mondom bárkivel megesik. Egy nap két vonatot lekésni, azt mondom pech, ilyen az én formám. De egy nap 3 vonatot lekésni, hát ahhoz már valami mérhetetlen mértékű gyökérség kell. Amivel csak P és én együtt rendelkezünk. Eredeti terveink között az szerepelt, hogy reggel a 8:55össel eljövök, mert 2től zhzom. Rendben. Húzzunk 7:30-ra ébresztőt, amit én lenyomtam, mivel előbb felébredtem de csak 7:45kor voltam hajlandó kikászálódni az ágyból, majd ezután élesztgetni P-t. Ami nagy hiba volt, legalább 20 perccel előtte neki kellett volna állnom. Majd úgy döntöttünk értelme sincs elindulni ugyis lekéssük. De azért menjünk le, mert úgy emlékeztem van egy vonat, amivel még időben fel tudok érni az órámra, nézzük meg. Lementünk, megnéztük. Hát csak egy órával később lett volna vonat, mint én emlékeztem, annak meg már semmi értelme nem volt. Mérgelődtünk egy sort, megdumáltuk, hogy jövök a 17:45össel. Persze, csak jöttem volna ha nem 17:10kor ébredünk fel még a lakásban, hogy elaludtunk tv nézés közben. Nyuginyugi, van még egy IC 18:55kor. 18:52kor még a zebrán mentünk át, P-t elküldtem a vágányokhoz, hogy tartsa fenn a vonatot. A jegyemet a néni 18:55kor adta ki, mikor kiértem a vágányokhoz és nem találtam a vonatomat sehol,majd felnéztem az órára, 18:56 volt. P csak állt és mondta, hogy ő nem lát sehol vonatot, majd beálltam a vágány mellé és elnézvén a távolba, láttam az utolsó kocsi lámpáit.. Mondom azért nem látod, mert ott megy... Leültünk és röhögőgörcsöt kaptam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. Végül nem feküdtünk le aludni és hajnalban a 4:53assal jöttem fel Pestre. Amin nem volt fűtés, max az uccsó fél órában, szal egész végig kabátban fagyoskodtam. mókás, mókás az élet. főleg velünk. nem is mi lennénk.

"Kedves Télapó

Jó gyerek voltam egész évben, ezért a következő ajándékokat szeretném:

-> Szeretnék orchideát (szépet)
-> Szeretnék Anna Geddes naptárt
-> Szeretnék sok pénzt
-> Szeretnék műkörmöt (ízléseset, diszkrétet)
-> Szeretnék új cipőt és kabátot
-> Szeretnék csokit
-> Szeretném ha elmúlna a felfázásom
-> Szeretném ha mindenki kívánságát teljesítenéd
-> Szeretném ha meggyógyítanád a beteg hozzátartozóimat
-> Szeretnék jól kereső egyiptológus lenni

Most más nem jut eszembe. Várlak decemberben az ajándékaimmal

Üdvözlettel: Egy lelkes rajongód"

tegnap megbizonyosodtam róla, hogy megkérdőjelezhetetlenül társfüggőségben szenvedek. Eddig kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, de nincs mit tenni, be kell vallanom, hogy ez mégis így van. Amint észreveszem, hogy egy pasi szimpatizál velem és ez a szimpátia részemről is adott, akkor kb foggal-körömmel ragaszkodom hozzá egy pár napig gyk bármiáron, aztán jobb esetben a lelkesedésem alább is hagy, ha nem kapok + visszajelzéseket, ha azonban az ellenkezője történik, akkor egyre jobban lelkesedek, mégha csak egy hete is ismerem, és találkoztunk össz-vissza 2szer. ez gáz, nem? Mondom a szituációt: A legutóbbi ex pasim egyik gyerekkori barátja, aki az exem legutóbbi exével lakik együtt, csakhogy cifrázzuk még a sztorit egy pöppet. Mindezt persze tőlem 230 km-re teszi és állítólag a srác nem a hűség megtestesítője. hánadebakkker:) kifogtam, mi? lehet, h hagynom kellene a francba és megpróbálni nem rákoncentrálni. csakhát olyan aranyos, meg elsőre szimpatikus volt nekem is, és kis cuki pofija van. a fenébe, a fenébe, a fenébe.

Amekkora lelkesedéssel vágtam neki a hetemnek, ma akkora csalódással jöttem haza, mint akiben kipukkasztottak egy hatalmas lufit. Egy hatalmas piros színű lufit. Egy hatalmas piros színű, szív alakú lufit. És ki van pukkadva és senki nem tesz semmit azért, hogy megjavítsa. Amikor Pécsről vonatoztam Pestre annyi düh és csalódás volt bennem, hogy elhatároztam, hogy annyit fogok kommentelni erről a pár napról, hogy "kapja be mindenki, de kivétel nélkül mindenki" .
De aztán megenyhültem tegnap és úgy döntöttem nem kell mindenkinek bekapnia, kapásból eszembe jutott, hogy van legalább 1 ember akinek nem és tegnap bővült ez a szám még 2-vel :)
szóval albi van, 2 szobatársam van, vidámság lesz vasárnaptól (remélem) :D

ha egyszer 9-től fél 10-ig van reggeli, miért ül már kinn az összes vendég 8:45-kor? amikor még nem pakoltam ki mindent és pont az a 10 perc kellene még, hogy pöpecre elkészítsek mindent.
bezzeg amikor 9 előtt 5 perccel már fertig vagyok, akkor 9:20-nál előbb senki nem dugja ki az orrát. annyira tipikus.. nem is én lennék..

illusion?