ma reggel sikeresen úgy mentem iskolába, hogy végig le volt húzva a sliccem és ezt csak a suliban, a liftben vettem észre. kiváló.
ezekután volt 1-2 felettébb kínos köröm, majd a tanár kijelentette, hogy az én képességeimmel, egy kicsit több energia ráfordítással sokkal sokkal jobban is menne nekem ez az egész.
ezt kb. már negyedszerre hallottam tanár szájából, és itt már a sírás kerülgetett, annyira tudtam, hogy igaza van és annyira szégyelltem magam. egy kib*szott lusta szar vagyok, hogy a világ nem látott még hozzám hasonlót. és hányszor hallottam már. "........., magának szerintem nem a képességeivel van a baj, hanem a szorgalmával".
magyarul nincs elég nagy seggem ahhoz, hogy rendesen leüljek tanulni. Pedig ha tényleg tisztességgel odatettem volna magam a 3 év alatt, annyira, amennyire, csak tőlem tellhet, akkor klasszisokkal jobb lehettem volna.
Amilyen boldog volt a tegnapi napom, a mai annyira siralmas.

Az érettségi parám olyan szinten a tetőfokára hágott, hogy a nagy pánikolás közepette úgy döntöttem ma nemhogy órára, de zhzni se megyek be. Annyira úgy érzem, hogy nem tudok semmit se. Pedig rengeteget gyakoroltam a különböző feladattípusokat, sokat szenvedtem velük, mégsem hozzák a várt eredményt. Nem vagyok elég jó, és attól félek ezt még írásban dokumentálom is csütörtökön. Lehet, hogy túl szigorú vagyok magamhoz, lehet, hogy elégedettebbnek kellene lennem, de nem megy, hogy bármelyikből is engedjek. Egyedül az hoz megnyugvást, hogy az az általános tapasztalatom, hogy a mintafeladatsorok mindig szivatósabbak, nehezebbek, mint a tényleges "éles" feladatok. Legalábbis nyelvvizsgán biztos, az eredeti érettségimre pedig már emlékszik a fene. Azt tudom, hogy a középszintű angolt játszi könnyedséggel megcsináltam 86 %-ra. Minden nagyképűség nélkül, csuklóból ment. Az egy vicc volt. De most hatalmas terhet érzek magamon. Érzem, hogy ennek most itt tétje van, nem is kicsi, mert ha nem sikerül hoznom a- mások által és általam is elvárt- szintet, akkor nem lesz itt holland szak, se megkönnyebbülés, hogy belevághatok egy új, izgalmas dologba, se bizonyítás, hogy mégis képes vagyok valamiből klasszul teljesíteni. Egy nyavalyás egyiptológia ba-val meg mi a túrót kezdek?! he?! Ezenkívül pedig nem kevés pénzt, időt, és energiát invesztáltam ebbe a projektbe. Szóval a sebnyalogatás helyett, itt az ideje ismét tanulni!