Az még így napközben eszembe jutott, hogy a szilikonpánt mi kapcsán jött elő.
Tesómék kérdezték Tamástól, hogy Ő és Én mikor ittunk együtt utoljára.
Természetesen ő nem tudta, én meg rosszul emlékeztem, de ez mindegy is.
Rájöttünk mi volt az alkalom, a hely, a buli, a pia, a társaság, mire Tamás pajtás beazonosította az estét: "Jah, amikor szilikonpántos melltartó volt Rajtad." Ezt így egy 10 fős társaság előtt.
Hozzátenném, itt már réges-rég csak pajtások voltunk.

most megmentettem egy bébipókot a pusztulástól. egyre jobb vagyok.

Mai döbbenet:
Csávó pólóján a felirat:
Legends like me live forever ( A legendák, mint én örökké élnek)

Mai like:
Kaptam Warsawa-ból képeslapot. :)

Ma azt láttam egy autó hátulján betűkből kirakva, hogy : "Siess csak, várják a vesédet"
elég morbid volt.

ma reggel sikeresen úgy mentem iskolába, hogy végig le volt húzva a sliccem és ezt csak a suliban, a liftben vettem észre. kiváló.
ezekután volt 1-2 felettébb kínos köröm, majd a tanár kijelentette, hogy az én képességeimmel, egy kicsit több energia ráfordítással sokkal sokkal jobban is menne nekem ez az egész.
ezt kb. már negyedszerre hallottam tanár szájából, és itt már a sírás kerülgetett, annyira tudtam, hogy igaza van és annyira szégyelltem magam. egy kib*szott lusta szar vagyok, hogy a világ nem látott még hozzám hasonlót. és hányszor hallottam már. "........., magának szerintem nem a képességeivel van a baj, hanem a szorgalmával".
magyarul nincs elég nagy seggem ahhoz, hogy rendesen leüljek tanulni. Pedig ha tényleg tisztességgel odatettem volna magam a 3 év alatt, annyira, amennyire, csak tőlem tellhet, akkor klasszisokkal jobb lehettem volna.
Amilyen boldog volt a tegnapi napom, a mai annyira siralmas.

szóval az utóbbi napjaim rövid összefoglalása: egy vicc.
tegnap ott kezdődött, hogy összetalálkoztam a latin tanárommal a campuson és megkérdezte, hogy mikor megyek vizsgázni:
FA: "Mikor? mikor?"
Én: "Holnap, 10-kor."
FA: "Ne 10-kor, 14:00-kor."
Én:?????... "De a vizsga 10-re van meghirdetve!"
FA: "Van holnap 10-re vizsga meghirdetve?"
Én: "Igen."
FA: "Milyen vizsga?"
Én: "Latin...."
FA: "Jaj, jaj de jó, hogy találkoztunk!!"

Aztán folytatódott ott, hogy bementem a HÖK-be megérdeklődni a rendkívüli szoctámot, kértem igénylőlapot (ez volt 13:00-kor), majd úgy mellékesen azért megkérdeztem, hogy van-e valami leadási határidő. csaj: "ma délután 4 óra."
na, mondom az kiváló. Leadtam.

Aztán bejött még az is, hogy nem elég, hogy az utóbbi pár napban félévnyi szemináriumok anyagát kellett (volna) bezsúfolni a fejembe, este szobatársam letörte a wcműködőszerkezet egy igencsak fontos darabját, fogalmazhatunk úgy is, hogy a lelkét az egésznek, és ebből az lett, hogy percenként fullra töltötte a tartályt, miután túltöltötte, kiömlött egy csomó víz, percenként, és leöblítette magát, percenként. miután birizgáltam egy 10 percet,-gondoltam én nagy naívan, hogy majd én orvosolom a problémát- elegem lett, és áthívtam kedves szomszédpajtás T-t, hogy segítsen megjavszerolni a cuccot, mert ez igencsak nem kóser így. majd ebből az lett, hogy vagy egy új lélek kell a tartálynak, vagy egy új tartály. itt már majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy ez nemigaz, nekem tanulnom kell rengeteget, erre most itt ennek a sz*rnak nyilván tönkre kell mennie. ekkor már fél órája próbálkozott a dologgal, mire átmeneti megoldásként a kis harangot(előbbiekben lélek) vastag befőttesgumik és a szárítókötélből levágott darabok segítségével felakasztottuk a helyére. maszek megoldás, reggelig kitartott, aztán reggel meg a tmk-s bácsi kicserélte. Egy korábbi megjegyzésben lehordtam őket, hogy mindig csak isznak, sosem csinálnak semmit és teljesen hasznavehetetlenek. Nos, ezt ezennel szeretném visszavonni, mert-becsületére szóljon- ma színjózan volt a bácsi, kedves, ügyes és nagyon hasznos.

ezenfelül ma ketten is megkérdezték, hogy mi lesz ezután a félév után velem és milyen irányba halad az életem. ez alapvetően baromi kedves, hogy így érdeklődnek utánam, csak amikor azt válaszolom, hogy "nemtudom, de egyiptológia ma-ra nem akarok menni", abba belesajdul a szívem, és fáj, hogy tudom, nincs elég kitartásom, se szorgalmam, se elhivatottságom már a dologhoz. belefáradtam. ez főleg olyankor szomorú, mint múlt hét pénteken, -amikoris egyiptológus konferencia volt, az előadásokat élvezettel hallgattam, és élveztem, hogy egy kis közösség tagja vagyok, és tartozom valahová- amikor úgy gondolom, hogy mégis egyiptológus lesz egyszer belőlem, aztán kiderül, hogy mégsem. Hibáztatom magam, hogy nem voltam elég jó, elég szorgalmas, lehettem volna jobb is sokkal, de mindig csak a buli meg a lógás, és szinte senkinek nem sikerült bebizonyítanom, hogy idevaló vagyok, erre a szakra. Közben a szüleim belém vetett hitének az elillanása is fenyeget, tudom mennyire büszkék voltam rám, amikor felvettek és mennyire támogattak mindig, és mennyire próbálják bennem tartani a lelket, és attól félek, ha nem folytatom, ezzel nekik okozok csalódást. Nekik is. Szinte látom magam előtt apukám csalódott arcát, ahogy tudomásul veszi, hogy a lánya mégsem lesz egyiptológus Zahi Hawass mellett és nem fog szenzációs leleteket kiásni Egyiptomban. Borzasztó.

A tárgyaim miatt akkora a nyomás rajtam, mint még talán soha. Az egyiket már harmadjára vettem fel, ha nem teljesítem, integethetek a diplomának. mondom majd, hogy bááááájbááájszása.

Az asztalomon meg akkora kupleráj van, hogy már csak az hiányozna az összképből, ha a közepére okádnék.

Hogy valami jót is írjak: A latin tanár megdicsérte ma a cicás táskám, hogy milyen aranyos. Tünemény, az az ember, egyszerűen imádom.

Most többet hirtelen nem tudok fröcsögni ilyen kiváló dolgokról, de ha gondolkodnék, biztos jutna eszembe valami, de még ehhez is fáradt vagyok.

Ott kezdem, ami friss.
Egy negyed órája csörög a telefonom.. Látom recepciós munkatársam hív. Vidáman felveszem, gondolhattam volna már akkor, hogy baj van. Aztán kikapta a főnökünk a kezéből a telefont, és jött az oltás, amit tegnap megúsztam.
Az első beteg nem érkezett meg, és előtte nap az a szokás, hogy felhívjuk, emlékeztetjük az időpontjára, különben ha szegényem elfelejt eljönni, vagy nem mondja le időben, 8000 HUF-jába kerül. Na és én ezt az ominózus első beteget nem értem el tegnap (most hirtelen esküszöm arra sem emléxem, hogy egyáltalán hívtam-e) és a csaj megfenyegetett, hogyha nem érkezik meg a beteg, az az én hibám lesz, és nekem kell kifizetnem a 8000 HUF-ot. Ez a mániája egyébként, mindig mindenkinél lesi az alkalmat, hol tud lecsippenteni a fizetéséből. Holott tegnap is pl több, mint félmillióval zártam a kasszát.
Aztán jött az, hogy látta, hogy tegnap egész este olvastam. "Ez egy munkahely, nem ezért fizetlek. " Aztán itt már elegem lett, és bevágtam neki, hogy nem olvastam egész este, néha nálam volt a könyv, de igazság szerint 1 azaz 1 darab érettségi feladatot oldottam meg villámgyorsan. Semmi több, nem mertem többet sem csinálni, sem "olvasni", mert tudtam, hogy ezt nem szereti. na és akkor erre ő: "Engem nem érdekel, felőlem körmöt is lakkozhatsz, csak akkor minden tökéletesen legyen rendben"
"Néztem a tegnapi könyvelésedet, mindenkinek visszahívást ígértél, ez nem segítség, mindenkinek kell időpontot adni, behívni" ( ez egész pontosan 3 ember volt, és csak azért akar mindenkit behívni, nehogy véletlenül egy beteg is kicsússzon a kezei közül.) Egyébként csak meg akartam vele beszélni, mert ha meg a tudta nélkül írok be betegeket vagy dolgokat akárhova, akkor meg az a problémája és azért cseszeget és azért megy a hiszti. Elismerem, hogy szólnom kellett volna, tény, hogy ez az én hibám, de amikor napi többszázezreket keres, sőt, van, hogy milliós nagyságrendben, csak egy nap, akkor hagyjon már a 8000 Ft-jával. Közölte velem, hogy felfogtam-e és megkérdezte, hogy összeszedem-e magam.
Közöltem vele, hogy igen, pénteken pedig bemegyek és felmondok a picsába. Nekem nincs szükségem arra, hogy egy mitugrász kis picsa leosszon folyamatosan, és suli mellett még azért is kelljen görcsölnöm, hogy mikor olt le valamiért, és vonja le a nehezen megkeresett fizetésem felét, piszlicsáré dolgok miatt. Lehet, h 900 HUF-os órabér, de, mindent nem viselek el ezért a pénzért sem. Sokat, talán túl sokat is tűrtem eddig is már, és egész estére elég egyetlen hiba és ugrik 8 rugó a fizumból?? Na menjünk már a picsába.
Órákat tudnék még írni erről a kis ribancról. kezdve ott, hogy nem akarja felfogni, hogy a fizetésem miért lett 800 Ft-tal több, mint ő kiszámolta,- és hogy ezt azonnal magyarázzuk meg neki. Körülbelül ez megtörtént már 3szor is, az elszámolós füzetben és személyesen is- folytatva ott, hogy le akart vonni 11 rugót a fizetésemből azért, mert ennyivel volt w.a.i.t.f.o.r.i.t.: pluszban a kassza. De legalább ameddig dolgozom, addig is lefoglalom magam és addig se kell ebben a szobában lennem. Ennyi előnye mindenképpen van.

A családom haláli egy csapat.
Tegnap este arra értem haza, hogy tesóm eltörte a parfümös üvegemet. Persze amikor teszteltem, hogy még működik-e, sikerült 1az1ben arcon fújnom magam vele.
Aztán talált egy pókot az ágyában és mivel nem volt biztos benne, hogy sikerült megölnie, ezért kiköltözött a nappaliba aludni a kanapéra.
Ma reggel elindult suliba a hátizsákja nélkül. Bazmeg. Ilyet még én se csináltam soha.
Unokatesóm meg beleöntött egy doboz sört a számítógépébe. De nem a billentyűzetbe, nem, a gépbe.
Tegnap a kezemben maradt a wc-lehúzóka madzagja náluk, pedig meg se rántottam, nem is húzogattam, egyszerűen csak megfogtam.

Totális balfaszság jellemez minket, senki ne lepődjön meg, hogy én ennek még a hatványa vagyok.

Előkapartam a 3 napja kapott leletemet és úgy döntöttem, hogy utánakeresek a gugliban a számomra teljesen kínainak tetsző, ám fontosnak tűnő latin szavaknak. Hát lehet, hogy inkább hagynom kellett volna. Amelyik a leginkább piszkálta a csőrömet, arra a következőket találtam:

"Mivel az ********** rákos elfajulása igen magas, ezért szükségessé válik a sebészi kimetszése"

"daganatmegelőző elváltozások"

"a rákot megelőző állapotok közül halmozottan fordulnak elő az ún. ********"


Nemár. Nem akarom.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Két dolgot utálok borzasztóan abban, ha vizsga van.
Az egyik, közvetlenül a vizsgát megelőző percek. A papírzörgés, mindenki lapoz, mindenki pánikol, én meg rádöbbenek,hogy milyen sok mindent egyáltalán át se néztem, nemhogy meg tanultam volna.
A másik, közvetlenül a vizsga utáni percek. Mindenki izgatottan tudakolja bajtársaitól, hogy ki, hova, mit írt, mi a helyes válasz, mik az opciók, esélyek latolgatása, papírzörgés, lapozás, pánik, én meg rádöbbenek, hogy most buktam meg.

akkor nézek bazmeg filmet egyedül.

Az amerikai srác (Chris) írt ma egy smst, hogy nem talál fészbúkon, megadta a vezetéknevét, és hogy jelöljem be én, mert milyen jó lenne megint beszélgetni. oké. megkeresem, bejelölöm, visszajelöl. Még üzenetet is küldött:
"It was really cool hanging out in the dorm last week, even though my friends left and I ended up going home alone. But it was good talking. It would be cool to do it again sometime, maybe meet more English speaking Hungarians! I'm not too busy while i'm still here, i'm free especially friday/saturday night. Let me know if anything exciting happens."

Ez akkor most egy alig átlátszó utalás volt arra, hogy szivesen randizna velem és hívjam el?

HÁT HÜLYE EZ?????

akkor a mai napom 2.0:

-miután reggel írtam egy kurvajó Platón zh-t (Sebiről másoltam az egészet)
-írtam egy kurvanagyegyes zh-t későkoriból
-aminek az a következménye, hogy még egy az ELTE-n eltölthető félév boldog tulajdonosa lettem
-ami azzal a következménnyel jár, hogy nem fejezem be a szakot májusban
-hogy nem diplomázok le idén
-hogy már fizethetek érte


Nos. ki szeretne gratulálni?
ekkora egy kibaszott nagy lúzert, mint amekkora én vagyok, még a világegyetem nem látott. meg akarok halni. most. de előtte még szükségem van szeretetre, törődésre, kedves szavakra. mivel azonban mindenki a saját nyomorával van elfoglalva (amit mellesleg tökéletesen megértek, mert én egy kibaszott megértő és toleráns ember vagyok), és mindenkinek ezer dolga van a szorgalmi időszak utolsó hetében, zh-, beadandó-, és már vizsga hegyek, ezért senkit nem akarok traktálni a saját nyomorommal, mindenkinek van elég baja anélkül is, hogy még az én nyávogásomat hallgatná. És persze senkitől se várom el, hogy most velem foglalkozzon, ezért marad az A verzió. meg akarok semmisülni.
Lónak a faszát fogok én ezért a szakért fizetni bazmeg ennek az egyetemnek. Elmegy mindenki a picsába. És még a szobatársam se akar velem beszélgetni. mi a baj velem???????

még mindig nem tudok aludni, még mindig nem vagyok álmos, esküszöm nekiállok egyiptomit tanulni.

Szóval a mai napom úgy indult, hogy a WC olyan hangokat adott ki magából, mint amikor az astorián épp az aszfaltot törik a hatalmas masinával, és azt vártam mikor fog valami cső elrepedni, eltörni, minket meg a víz nyakig elönteni...De aztán abbahagyta. Aztán, kiderült, hogy nincs meg a kulcsom, amit tegnap este a zárban hagytam. Még halványan rémlik is, h reggel a szobatársam zörgött vele.. és ilyenkor mindig lerakja az asztalomra, de ott most nincs. Ha én kulcs lennék, hová bújnék??
És még dél sincs...

Szinte kivétel nélkül mindenki becsajozik vagy bepasizik körülöttem, lassan már csak én leszek egyedül. kezdek irigy lenni.

Egyébként a Balcsi tegnap este 21 fokos volt, így, én csak térdig merészkedtem bele, mert így is majd megfagytam. Szimpatikusabb volt, amikor elérte a hőmérséklete a 26 fokot, az az igazi.
Ebbe jelenleg belefagyok.
Mellesleg agyvérzést, szívinfarkust és szélütést kapok egyszerre azoktól, akik lakott területen kívül 60-nal mennek. Idióták. Kiszállnék és megverném. De a másik végletet is.

koliflashback

Eldöntöttem,hogy bármi áron megpróbálom a srácokat visszajuttatni a koliba.
Minden ismeretségemet megmozgatom, hátha valamelyik fejes tud nekik segíteni. Egyszerűen ebbe az igazságtalanságba nem vagyok hajlandó belenyugodni. Kerül, amibe kerül.
Ha az a szemétláda végigvitte,hogy kirakják őket, én végigviszem az ellenkezőjét. Ámen.

ja vagyishogy az a 2 vizsga ma lesz, miután már 01:00 van. Fun!

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.