szóval az utóbbi napjaim rövid összefoglalása: egy vicc.
tegnap ott kezdődött, hogy összetalálkoztam a latin tanárommal a campuson és megkérdezte, hogy mikor megyek vizsgázni:
FA: "Mikor? mikor?"
Én: "Holnap, 10-kor."
FA: "Ne 10-kor, 14:00-kor."
Én:?????... "De a vizsga 10-re van meghirdetve!"
FA: "Van holnap 10-re vizsga meghirdetve?"
Én: "Igen."
FA: "Milyen vizsga?"
Én: "Latin...."
FA: "Jaj, jaj de jó, hogy találkoztunk!!"

Aztán folytatódott ott, hogy bementem a HÖK-be megérdeklődni a rendkívüli szoctámot, kértem igénylőlapot (ez volt 13:00-kor), majd úgy mellékesen azért megkérdeztem, hogy van-e valami leadási határidő. csaj: "ma délután 4 óra."
na, mondom az kiváló. Leadtam.

Aztán bejött még az is, hogy nem elég, hogy az utóbbi pár napban félévnyi szemináriumok anyagát kellett (volna) bezsúfolni a fejembe, este szobatársam letörte a wcműködőszerkezet egy igencsak fontos darabját, fogalmazhatunk úgy is, hogy a lelkét az egésznek, és ebből az lett, hogy percenként fullra töltötte a tartályt, miután túltöltötte, kiömlött egy csomó víz, percenként, és leöblítette magát, percenként. miután birizgáltam egy 10 percet,-gondoltam én nagy naívan, hogy majd én orvosolom a problémát- elegem lett, és áthívtam kedves szomszédpajtás T-t, hogy segítsen megjavszerolni a cuccot, mert ez igencsak nem kóser így. majd ebből az lett, hogy vagy egy új lélek kell a tartálynak, vagy egy új tartály. itt már majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy ez nemigaz, nekem tanulnom kell rengeteget, erre most itt ennek a sz*rnak nyilván tönkre kell mennie. ekkor már fél órája próbálkozott a dologgal, mire átmeneti megoldásként a kis harangot(előbbiekben lélek) vastag befőttesgumik és a szárítókötélből levágott darabok segítségével felakasztottuk a helyére. maszek megoldás, reggelig kitartott, aztán reggel meg a tmk-s bácsi kicserélte. Egy korábbi megjegyzésben lehordtam őket, hogy mindig csak isznak, sosem csinálnak semmit és teljesen hasznavehetetlenek. Nos, ezt ezennel szeretném visszavonni, mert-becsületére szóljon- ma színjózan volt a bácsi, kedves, ügyes és nagyon hasznos.

ezenfelül ma ketten is megkérdezték, hogy mi lesz ezután a félév után velem és milyen irányba halad az életem. ez alapvetően baromi kedves, hogy így érdeklődnek utánam, csak amikor azt válaszolom, hogy "nemtudom, de egyiptológia ma-ra nem akarok menni", abba belesajdul a szívem, és fáj, hogy tudom, nincs elég kitartásom, se szorgalmam, se elhivatottságom már a dologhoz. belefáradtam. ez főleg olyankor szomorú, mint múlt hét pénteken, -amikoris egyiptológus konferencia volt, az előadásokat élvezettel hallgattam, és élveztem, hogy egy kis közösség tagja vagyok, és tartozom valahová- amikor úgy gondolom, hogy mégis egyiptológus lesz egyszer belőlem, aztán kiderül, hogy mégsem. Hibáztatom magam, hogy nem voltam elég jó, elég szorgalmas, lehettem volna jobb is sokkal, de mindig csak a buli meg a lógás, és szinte senkinek nem sikerült bebizonyítanom, hogy idevaló vagyok, erre a szakra. Közben a szüleim belém vetett hitének az elillanása is fenyeget, tudom mennyire büszkék voltam rám, amikor felvettek és mennyire támogattak mindig, és mennyire próbálják bennem tartani a lelket, és attól félek, ha nem folytatom, ezzel nekik okozok csalódást. Nekik is. Szinte látom magam előtt apukám csalódott arcát, ahogy tudomásul veszi, hogy a lánya mégsem lesz egyiptológus Zahi Hawass mellett és nem fog szenzációs leleteket kiásni Egyiptomban. Borzasztó.

A tárgyaim miatt akkora a nyomás rajtam, mint még talán soha. Az egyiket már harmadjára vettem fel, ha nem teljesítem, integethetek a diplomának. mondom majd, hogy bááááájbááájszása.

Az asztalomon meg akkora kupleráj van, hogy már csak az hiányozna az összképből, ha a közepére okádnék.

Hogy valami jót is írjak: A latin tanár megdicsérte ma a cicás táskám, hogy milyen aranyos. Tünemény, az az ember, egyszerűen imádom.

Most többet hirtelen nem tudok fröcsögni ilyen kiváló dolgokról, de ha gondolkodnék, biztos jutna eszembe valami, de még ehhez is fáradt vagyok.

Update:
azóta hívott munkatársam, és megbeszéltem vele a dolgot. Mondtam neki, hogy én nem akarom őt cserben hagyni (ő szerzett ide engem erre a munkahelyre), de nem bírom ezt tovább. Legnagyobb megnyugvásomra azt mondta, ha úgy döntök, ő nem fogja cserben hagyásnak venni, se annak érezni. tehát? tökéletesen megérti!!! awesome.

Már épp meg akartam jegyezni, hogy haldoklik a blogom, mert nem történik körülöttem semmi olyan rossz jelenleg, ami rinyára adna okot, a pozitiv dolgokat meg valahogy mindig elfelejtem megemlíteni. Erre tessék hajnal fél 4kor arra riadtam fel, hogy valami csobog. Na mondom miazisten. Erre benyitok a wc-be és mit látok? Hogy gőzerővel ázunk be fentről, spriccel a víz isten tudja hány helyről, folyik a csöveken le, a wc mellett, és persze ázunk az előtérben is a villanyvezetékeknél, a kapcsolónál. Nyilván ugye, hol máshol. hát így hirtelen azt se tudtam mivan. gyorsan átöltöztem,lerohantam a portára, hogy a portásbácsi segítségét kérjem.. aki nyilván nem volt sehol. aztán mire visszaértem a szobába csillapodott kicsit a helyzet, de még így is takaríthattam fel, ami ugye hagyj ne mondjam, minden vágyam volt. Aztán reggelre csodák csodája, mintha mi sem történt volna. esküszöm még egy ilyen éjszaka és kiköltözöm a büdös picsába erről a szúette otvar leprafészekről.
Egyébként pozitivumként akár meg is említhetném, hogy az anyukája küldött nekem valentin napra szív alakú bonbont, vagy, hogy ha minden igaz, jelentkezik doktorira és akkor nem megy szeptembertől Lengyelországba. jessz.

Előkapartam a 3 napja kapott leletemet és úgy döntöttem, hogy utánakeresek a gugliban a számomra teljesen kínainak tetsző, ám fontosnak tűnő latin szavaknak. Hát lehet, hogy inkább hagynom kellett volna. Amelyik a leginkább piszkálta a csőrömet, arra a következőket találtam:

"Mivel az ********** rákos elfajulása igen magas, ezért szükségessé válik a sebészi kimetszése"

"daganatmegelőző elváltozások"

"a rákot megelőző állapotok közül halmozottan fordulnak elő az ún. ********"


Nemár. Nem akarom.

Ahogy beért a buszom a Móriczra, először csak a mentőautót vettem észre, aztán a rendőröket, akik kikérdezték a járókelőket, végül pedig a mentőst, aki térdelt a földön fekvő ember mellett és próbálta újraéleszteni. nem tudom sikerült-e.

Így indult a mai napom.

Lementem, hogy megkajáljak, közben apa megbízott, hogy amíg elmegy tusolni, ébresszem fel anyámat.
A következő "párbeszéd" zajlott le kettőnk között 5 percen keresztül:
Én: "Anya!"
Anya: "Hm?" (csukott szemmel)
Én: "Kelj fel inzulinozni!"

Semmi...

Megint..

Én: "Anya!"
Anya: "Hm?" (csukott szemmel továbbra is)
Én: "Kelj fel inzulinozni!"

Semmi...
Megint..
Ezúttal a kisvillanyt is felkapcsoltam a fejénél. semmi. Aztán amikor utoljára szóltam hozzá, hogy keljenmárfelakurvaéletbeszúrniaztaretkesinzulint, nemes egyszerűséggel közölte velem, hogy "Fogd be".

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.

Fight for your rights

.. gondoltam magamban tegnap, amikor lakótársam költözött el. Felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, de csak önös érdekek voltak a háttérben. Igazából féltettem a cuccaimat, mert a csaj hajlamos és elpakol jópár dolgot, ami az enyém, megmagyarázva és lehülyézve engem, hogy az övé. Lássunk egy régi példát, aztán rátérek a tegnap estére.
Nagyon sokáig nem volt meg az esernyőm és egyszercsak láttam nála. Szóltam neki, hogy tökjó megvan az esernyőm. Mire teljesen méltatlankodva közölte velem, hogy ne hülyéskedjek, ezt az esernyőt most hozta fel a pasija szüleitől(!!!), és hogy az övék. Hát erre megmutattam neki az esernyő tokját..
Tegnap...
Látom, hogy akarja elcsomagolni az egyetlen tányéramat. Mondom azt hova viszed? Hát, hogy ez az övé. Mondom felejtsd el. Kezdett kissé ideges lenni. Dede ezt Ő hozta. Mondom Krisz, nem. Jó. Látom, hogy a fehér ikeás bögrémet is el akarja pakolni, rászóltam, hogy az az enyém. Mire teljesen kikelt magából, hogy ezt ő vette, még egy ugyanilyennel együtt. Persze azt a nemlétező másik ugyanilyent nem találta. Mivel, hogy sosem volt. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy azt tavaly loptam a koliból.. Nagy duzzogva odadobta, hogy hát ha én így emléxem., akkor biztos így van, akkor azért itt hagyja nekem. Kösz, dejófej vagy...
A vállfám. Csak emléxem milyen vállfáim vannak. De most az enyémen lóg az ő Armani öltönye szintén megmagyarázva, hogy ő azt így hozta fel otthonról, ugyhogy biztos nem lehet az enyém. Dögölnél meg. Jó ezért már nem szóltam. Nem ér annyit az a retkes vállfa. Mindezidőalatt persze egész végig ott volt az anyja is és közölte, hogy ugyan én bennem nem kéne megbízni, hogy mire emléxem, hogy mi az enyém és mi nem, mert én ilyen szétszórt kislánynak nézek ki. Bazdmeg.
Azért már nem is szóltam, hogy a megkezdett lisztemet, ecetemet,zsemlemorzsámat és búzadarámat csak úgy fogta és szintén bepakolta. Vigye! Legalább nekem kevesebbet kell cipelnem. Csak nyugtatgattam magam, hogy mindjárt elmegy mindjárt elmegy és nem kell tovább vele laknom.
Ennek tetejében még voltam olyan kurvajófej, hogy segítettem mindent bepakolni a kocsiba.
Szóval kiálltam az érdekeimért. A bögrémért és a tányéramért. Éljen.

...mikor a pasi kilép egy hosszú kapcsolatból, megtalál engem, elhitet velem mindent amit nem kéne.és utána* visszamegy a volt nőjéhez. Annyira szánalmas, hogy csak a hosszú kapcsolatok felrázására, felfrissítésére vagyok jó, és arra, hogy rádöbbentsem a pasit, hogy mégiscsak az ex kell neki.. megáll az eszem...

*miután sikeresebb esetben még én szakítottam vele, vagy sikertelenebb esetben ennek a fordítottja

"A baleset következtében a kisteherautót vezető 23 éves vonyarcvashegyi férfi a helyszínen életét vesztette."

Life is so unfair. Rest in Peace Marci.

ilyenkor döbbenek rá h mi a villámnak is jövök haza, amikor ilyeneket oszt be nekem az "édes"anyám:
"Fogd be, téged senki nem kérdezett" vagy
"Plázacica lett belőled és most elkezdtél az eszedhez öltözni"
ki a tökömnek van erre szüksége?..... mintha amugy nem lennék elég lelkinyomorék, lapátoljunk még rá, miért is ne?