hát ha az utóbbi pár napomat szavakba kellene önteni, akkor a mai napig felsorolás szinten a következő lenne:
tengernyi (mihaszna) tanulás, remény majd reménytelenség és ismét fordítva, idegesség és idegbetegség, parázás, kiakadás, bőgés, überfáradtság, megalázás, küzdés, szenvedés, semmi megkönnyebbülés, őszinteség, vizsgázás, megmenekülés a kirúgástól, ismét eljutni egy doboz cigivételig.
Aztán a mai napom annyira jó volt, mint már rég volt egy napom. Kaptam pozitív visszajelzést a tudásomról. A lengyel lány megkérdezte, hogy hol gyakorlom az angolt, csak az iskolában? mondtam, hogy ott sem használom. Majd hozzátette, hogy pedig nagyon jó az angolom. Ennél jobban 2 nappal a szóbeli érettségim előtt nem is tudom minek örültem volna jobban. oké, egy orchideának!
ma lejártuk a lábunkat a polákokkal, elvittük őket lángost enni, megmászattuk velük a várat és a Citadellát, valamint elkalauzoltuk őket a Parlamenthez is. imádom őket. őszíntén, pozitívan csalódtam bennük, nagyon kedvesek velem, érdeklődőek, közvetlenek, tudva azt, hogy a lány, a lengyel "baromi-nagy-szerelem-volt-aki-miatt-kiköltözött-volna-lengyelországba" ex legjobb barátnője, és tudva azt, hogy ő tudja, hogy én mindent tudok, mégsem jelent akadályt, hogy minden gond nélkül eldiskuráljunk.
ja egyébként amikor azt mondtam nekik, hogy "discuss the pizza thing" (pizza rendelés előtt megkérdezték, hogy miről beszélünk T-vel), azt értették, hogy "disgusting" és közölték velem, hogy nekik nem kell disgusting pizza. mondom oké. az nekem se.
és mindig viktoria-nak hívnak, amit nem szeretek, de tőlük még ezt is eltűröm.

Már épp meg akartam jegyezni, hogy haldoklik a blogom, mert nem történik körülöttem semmi olyan rossz jelenleg, ami rinyára adna okot, a pozitiv dolgokat meg valahogy mindig elfelejtem megemlíteni. Erre tessék hajnal fél 4kor arra riadtam fel, hogy valami csobog. Na mondom miazisten. Erre benyitok a wc-be és mit látok? Hogy gőzerővel ázunk be fentről, spriccel a víz isten tudja hány helyről, folyik a csöveken le, a wc mellett, és persze ázunk az előtérben is a villanyvezetékeknél, a kapcsolónál. Nyilván ugye, hol máshol. hát így hirtelen azt se tudtam mivan. gyorsan átöltöztem,lerohantam a portára, hogy a portásbácsi segítségét kérjem.. aki nyilván nem volt sehol. aztán mire visszaértem a szobába csillapodott kicsit a helyzet, de még így is takaríthattam fel, ami ugye hagyj ne mondjam, minden vágyam volt. Aztán reggelre csodák csodája, mintha mi sem történt volna. esküszöm még egy ilyen éjszaka és kiköltözöm a büdös picsába erről a szúette otvar leprafészekről.
Egyébként pozitivumként akár meg is említhetném, hogy az anyukája küldött nekem valentin napra szív alakú bonbont, vagy, hogy ha minden igaz, jelentkezik doktorira és akkor nem megy szeptembertől Lengyelországba. jessz.

Szidni

Épp kávéfőzésből jöttem fel, amikor hallottam, hogy rezeg a telefonom. Meg is fordult a fejemben, hogy ki a rák hívhat engem, nem sok embernek szoktam hiányozni. Kinyitottam, és a következő feliratot láttam a kijelzőn: "Withheld" El kezdtem gondolkozni, hogy ki a fenét írhattam én be a telefonomba ilyen néven. Mielőtt fel vettem volna, még erőt vettem magamon felkészülvén arra, hogy nagy rá az esély, hogy angolul szólalnak meg a telefonban, ehelyett azonban egy ismerős hang a következőt búgta:
"Szia. Én vagyok."
Kis hatásszünet, hogy feldolgozza a rendszerem, hogy ki is lehet az az "én", aztán a ledöbbenés, a felismerés és az "úristen szia, úristen szia, úristen szia".
Az egyetlen régi barátnőm, aki Sydneyben él és hazajött az ünnepekre. Na ő hívott fel.
Egyébként a Withheld jelentése a "nem megadott" illetve "visszatartott". Tehát Rejtettről hívott, csak nem jutott el abban a pillanatban még a tudatomig, hogy rég átállítottam a telefonomat angolra.
Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap nem megyek vissza Pestre.

Azt árulja el nekem valami műkörmös kollegina, hogy hogy a rákba tud abszolválni 3 általam megnevezett, és abszolút a mindennapi élethez szükséges dolgot:
-orrot kifújni rendesen
-segget kitörölni
-tampont felhelyezni (oké utóbbi kivitelezhető applikátorral is)

Szóval, ha van olyan hölgy ismerősöm, aki olvas és rendelkezik gigamega tökmindegy milyen hosszúságú és végű körmökkel, az írja már meg, hogy ezeket hogyan sikerül kivitelezni. Vagy hogyan csinálta volna délelőtt azt, amit én:
Fát vágtam és hordtam be a kertből.
A zuhogó esőben, de az már mellékes.

Most megyünk nemsokára anyai ágon rokonokhoz, mamihoz. Viszek fényképezőgépet és minden egyes velük eltöltött másodpercet dokumentálni fogok. Mert ők fontosak nekem.