Miután tegnap az egész napom azzal tellt, hogy sütit gyártsak az esti rokonlátogatáshoz, bementem a görög tanszéki könyvtárba fénymásolni. A következő párbeszéd köztem és a könyvtáros bácsi között zajlott le:
Én: " Egy oldal 10 Ft, ugye?
Könyvtáros bácsi: "Igen, kivéve ha villamosmérnöknek tetszik lenni, mert akkor 15"*
Én: "Hát az pont nem vagyok, de ha egy villamosmérnök ismerősöm Hérodotoszt szeretne fénymásolni ógörögül, akkor majd megmondom neki...."

Egyébként a rokonlátogatás nagyon jól sikerült, nagyon aranyosak voltak velem és közvetlenek, a kis gyerek pedig iszonyatosan cuki volt.
Ma pedig megint hoztam a formámat:
- a 7es buszon sikerült egy olyan helyre leülnöm, ahol bizonyos időközönként szabályosan folyt be a víz
-aztán Jelenben miután kértem 3 dl forralt bort, letettem az asztalra, keresztbe akartam tenni a lábamat, erre belerúgtam az asztalba és a bornak vagy a negyedét kilötyögtettem
-ha ez még nem lett volna elég, mikor Ildi megérkezett, és örömömben felpattantam a székről, beleakadt a harisnyám a fa szék szélébe és kiszakította.

Áh, nem is kommentálom.

Ja és kaptam Egyiptomból kicsi kék skarabeuszt, amit medálként hordatok, és a piramisok tövéből alabástrom darabkát.

* Nem klasszika-filológia szakosoknak a könyvtárban a fénymásolás díja 15 Ft (megj.-szerk.)

Happennings

Akkor most összefoglalok ismét.
A hetem jobbára iskolával, fénymásolással, postára futkosással, ügyintézéssel és sorban állással tellt.
Jelentkeztem hollandra, oroszra és lengyelre. Igen, ebben a sorrendben. Ezenkívül jelentkeztem szintemelő érettségire angolból. Ez így mind összesen 33 darab ezresembe fájt. nem mókás. Nagyon remélem, hogy minden borítékot jól címeztem, csatoltam a megfelelő fénymásolatokat, a jelentkezési lapokat tökéletesen kitöltöttem, nem felejtettem el semmit sem, mert ha igen és bármit visszadobnak, kitépem az összes hajam.
Tegnap Sterbinszkyre roptuk hajnalig az első sorban. Voltak megdöbbentő pillanatai az estének. Többek között megdöbbentő volt, hogy mennyien próbáltak meg felszedni abban a szent minutumban, hogy bármelyik fiú(m) magamra hagyott. Volt, aki felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk, volt aki értetlenkedett, hogy miért nem táncolok vele, és volt, aki megkérdezte, hogy süket vagyok-e,-minekután már 3adszorra tette fel ugyanazt a kérdést és én még mindig nem értettem- neki azt üvöltöttem csak, hogy "igeeen"
Aztán megdöbbentő volt, hogy megint mennyien akartak minket összeboronálni Márkkal. Akkor mégegyszer s utoljára: Nem, nem jártunk. Nem, nem járunk. Nem, nem is fogunk. Köszönjük.
A legmegdöbbentőbb az a srác volt,-akit még a sötét májos múltamból ismerek, szimplán ismerős kategória, semmi több-, aki eddig köszönni is alig volt képes nekem, most odatoppanván hozzám a barátnője mellől,megragadta a fejem és két akkora hatalmas cuppanós puszit lenyomott, h csak pilláztam mivan.
Az este nagyon pozitív és nagyon negatív dolgát még megemlíteném. A hamis raffaellom az utolsó szemig elfogyott, pedig ez csak a kísérleti fázis volt, most csináltam először. A vadonatúj gyönyörűszép csajos karkötőmet pedig valahogyan valamikor elhagytam, és fogalmam sincs ez hogyan és mikor történhetett, és főként az bosszant, hogy ezt én miért nem vettem észre egész végig. Gondolom kitaláljátok melyik a + és melyik a -.
Ma pedig én jótét lélek a postán a sorban magam elé engedtem egy kismamát a babájával, pedig már én következtem volna. A boltban meg a visszajárót a "Magyar Vöröskereszt"-es urnába szórtam. Cserébe meg azt kaptam, hogy 40 percet fagyoskodhattam kinn a Sasadin, mert a busz nem méltóztatott jönni, aztán még a buszsofőr is leoltott, hogy miért nem mentem el a gyorsjárattal. hát anyátok.
Holnap reggel 8-ra pedig megyünk hugommal koszorúslányruha-próbára. Végre megismerem unokatesóm ír vőlegényét.

Ti kértétek

Dióhéjban!

Szóval. Az van, hogy ma lesz a negyedik munkanapom. 8 órát dolgozom és mindennap este 10-11 körül esek haza. Remélem megértitek, hogy akkor már nincs se kedvem, se erőm kielégíteni pletykára szomjazó rajongóim vágyát, miszerint panem et circenses. De most megint úgy felvillanyozódtam egy telefonhívástól, hogy úgy döntöttem: beavatlak titeket, mizu velem.
Kicsit mérges vagyok azért, mert a meló miatt lemaradok a mai Ókortudományi Társaság felolvasó délutánjáról. Pedig a mai felhozatal abszolút egyiptológia, élen a tszvezzel. hehehe.
Kicsit jobban mérges vagyok azért, mert hétfőn vizsgázom, és baromira semmi érdeklődést nem tudok felmutatni ezügyben.
Viszont kibaszott mérges vagyok a már 4 napja tartó bkv sztrájk miatt, mert a nyugatihoz járok dolgozni, ami nem épp a szomszédban van, és így jelen körülmények között, majdnem másfél óra, míg odaérek vagy onnan hazakevergek. Ez az egyik legforgalmasabb útvonal egyébként is,- ahol alapesetben a két villamos se mindig tudja maximálisan ellátni a feladatát- most meg kivonták a 4es villamost,( persze, miértisne) és a 6os is csak negyed óránként jár. Nem tudom ezek ott fenn mit hisznek, én azt, hogy ennyi idő alatt kb 4 villamosnyi ember összegyűlik, plusz kb 1 villamosnyi el is sétál már, akik csak 1-2 megállót mennének, és azok, akiknek nem akkora a távolság gyalog sem a két megálló között. De még így is annyian felszállunk már a végállomásnál, hogy zsúfolásig tele van a villamos. Aki ment a napokban 6ossal, az tudja, hogy szabályosan mozdulni sem lehet. És rájöttem teljesen mindegy, mikor megyek vele, ha reggel 8kor, akkor is ez van, ha 11kor, akkor is ez van, és ha este 9-10 körül, akkor is ez van. Egyébként is elég gyakran szokott csordultig tele lenni, de ez most valami overdosing.
Kedden kapaszkodnom se kellett,annyira be voltunk ékelődve, hogy tartotta az egyik a másikat, de annyira, hogy egy olyan mozdulatot nem tudtam megcsinálni, hogy benyúljak a zsebembe a telefonomért. Tegnap este meg 20 percet dekkoltam a Móriczon, buszra várva természetesen, aztán amikor futni kellett utána, már alig éreztem a lábfejeimet, annyira át voltak fagyva.
Éljen a BKV. Amugy jó ez nekik? jó ez nekünk? NEM. hát akkor meg minek csinálják??
És még az mp3amba is lemerült az elemem. De most semmi sem érdekel, se a sztrájk, se a meló, se a vizsga, se az, hogy meg kellett volna írnom a mentorbeszámolómat és elküldeni úgy egy héttel ezelőttre, mert hétfőn jön hozzám Szidni (ha már múltkor mégsem jött el) és nálam alszik.

Szidni

Épp kávéfőzésből jöttem fel, amikor hallottam, hogy rezeg a telefonom. Meg is fordult a fejemben, hogy ki a rák hívhat engem, nem sok embernek szoktam hiányozni. Kinyitottam, és a következő feliratot láttam a kijelzőn: "Withheld" El kezdtem gondolkozni, hogy ki a fenét írhattam én be a telefonomba ilyen néven. Mielőtt fel vettem volna, még erőt vettem magamon felkészülvén arra, hogy nagy rá az esély, hogy angolul szólalnak meg a telefonban, ehelyett azonban egy ismerős hang a következőt búgta:
"Szia. Én vagyok."
Kis hatásszünet, hogy feldolgozza a rendszerem, hogy ki is lehet az az "én", aztán a ledöbbenés, a felismerés és az "úristen szia, úristen szia, úristen szia".
Az egyetlen régi barátnőm, aki Sydneyben él és hazajött az ünnepekre. Na ő hívott fel.
Egyébként a Withheld jelentése a "nem megadott" illetve "visszatartott". Tehát Rejtettről hívott, csak nem jutott el abban a pillanatban még a tudatomig, hogy rég átállítottam a telefonomat angolra.
Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap nem megyek vissza Pestre.

Mostmár végleg véglegesítettem a számot: 51.
Thanks once again!

akkor a mai napom:

-ma mikor mentem be az egyetemre, ki volt az első, akibe belebotlottam? A lengyel ex.
-zhztam latinból, és még azon az órán ki is kaptam.. hát nem kellett volna..
-5öst kaptam epigráfiából, éljen.
-görög tanszéki könyvtárból könyvet akartunk lopni Sebestyénnel( Egyiptológusoknak mondom: Jansen-ét)
-aztán helyette Kritónt fordítottunk és megkaptam, hogy "jaaaaj hát de nagyon okos kislány", amilyen hangsúllyal mondta ezt Sebi, bár lett volna nálam egy diktafon.
-életemben először kajáltam a KFC-ben
-és persze kb az első mozdulatommal sikerült lekajálnom a nadrágomat
-Olivér múltkori bókját is sikerült überelnie(miszerint milyen szép egyiptomi szemeim vannak), ezúttal megállapította, hogy milyen szép a homlokom. Hogy lehet egy homlok szép? Főleg az enyém?!
- mostpedig újfent Kritónt fordítok és utána még neki kell lódulnom a későkorinak is, mert holnap mindkettőből ZÉHÁ

Valaki mentsen meg!!!! Követelem!!!

Az adna egyedül baromi nagy töltést, és reményt,-hogy képes vagyok végigcsinálni, és képes vagyok végigcsinálni eredményesen- ha most csörögne a telefonom és a kijelzőn meglátnám Sydney nevét, és épp elújságolná, hogy hazajött és tudunk találkozni.. 5 percig csak sikítanék a boldogságtól.

Érdekes, hogy olyan hullámzó a kedélyállapotom, mint talán egy klimaxoló nőnek lehet. Az egyik pillanatban majd meghalok azért, hogy ne legyek egyedül-és ne azon kelljen tépelődnöm, ami van- a következőben pedig mindenkit a pokolba kívánok és elvonulok. Ma ahelyett, hogy órán lettem volna, Évának Csendesben pityeregtem, aztán este adtam vért, utána pedig elhúztam a Paranormal Activity premierjére. A filmet a Blair Witch Project-hez( ismertebb címén Ideglelés) hasonlították a kritikusok, amikor ezt megláttam, már nem jósoltam túl pozitív jövőt a filmnek. Hát tényleg hasonló volt. Annyi különbséggel, hogy az Ideglelést fél óra ásítás után kikapcsoltam, ezt pedig másfél óra szinte folyamatos ásítással kénytelen voltam végignézni, ha már egyszer ingyenjegyünk volt a premierjére. Voltak benne dolgok amiket nem tudok hova tenni, se magyarázatot találni rá, de alapvetően kétkedéssel fogadtam az egész sztorit, bármennyire is hajlok afelé, hogy higgyek ilyen dolgokban. Vicces volt egyébként, két csoportra osztottam a közönséget:
- volt a röhögő tábor, akik az ijesztő részeknél visítottak és kb sírtak a nevetéstől
- és volt a sikító és "mindjártfrásztkapok" tábor, akik-nyilván az elnevezésből is ki lehet következtetni- sikitgattak.
Mi meg Ágival mosolyogtunk olykor-olykor és erősen kérdőre vontuk a történet valóságalapját. Bár annál a résznél, amikor a csajt az éjszaka kellős közepén lerángatja valami az ágyról és kifelé vonszolja a szobából... kajak elgondolkodtam. Azt hogy a francba lehetne fakelni? A csaj a hasán csúszik hátrafelé, miközben kapaszkodik és küzd előrefelé, és az egyik lába a levegőben lóg. Meg taníthatná ezt a trükköt nekem is. Najó, az tényleg creepy volt.
Egyébként a véradáson én voltam az első donor és a vérnénit nagyon imádtam. Megkérdezte mit tanulok, mit fogok vele kezdeni(!!!!)* na és persze a kihagyhatatlan joker kérdés a "na most akkor hogyan is épültek a piramisok". utólag is értékelem a kísérletét arra, hogy meg próbálta elterelni a figyelmemet csapolás közben.
Amugy az asszír tanszéken ókori Közel-Kelet régészete órán a pofám ég, amikor megkérdezik a csapattól**, hogy ki uralkodott III. Tukulti-apil-Ésarra után és én nem tudom rá a választ. Szegények ezek azt hiszik én asszíriológus vagyok.
.
A válasz egyébként: V. Sulmánu-asarídu.
Na remélem ma is tanultatok valamit tőlem, ezzel a kis okossággal zárom is mai monológomat.


*imádom ezt a kérdést...
** ami jobb esetben is max 5-6 ember

Tegnap a Népligetben teljesen véletlenül belebotlottam Márkba, aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk haza. Aztán elmesélte, hogy írt neki a lány iwiwen. ( A lányról annyit érdemes tudni, h hétfőn futottunk össze vele, amikor szintén Márkkal voltam)
Gondoltam, valami szívmelengető sztori következik, ehelyett a lány megjegyezte neki az üzenetben, hogy a "a barátnőd se volt elragadtatva..."
Hát de álljon már meg a nászmenet. Azért, mert egy csaj és egy pasi egymás mellett áll és beszélgetnek, már feltétlenül járniuk is kell? Ugyanis a csaj ezenkívül mást nem látott, se egy csókot, vagy egy ölelést, vagy egy akármilyen félreértelmezhető mozdulatot. Hát mennyire szűklátókörűek már az emberek, nem hiszem el egyszerűen, hogy muszáj minket lépten-nyomon összeboronálni, csak azért mert jóbarátok vagyunk és sokat vagyunk együtt. De ettől függetlenül még sosem fogunk járni. És emiatt is nekünk kell magyarázkodni. Szép.

lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy én ebbe a városba tartozom,hogy nekem itt a helyem, és aranyosak a lakótársaim és hogy jó az albi és szeretek suliba járni és szeretem amit tanulok és szeretem a csoporttársaimat és jipijj:) /azt a közhelyet, hogy "nekem itt vannak a barátaim" inkább kihagytam, mert ez nem annyira jellemző/*


*bocsánat azoktól, akit(ket) a barátomnak tartok és itt vannak ők is

beteg vagyok, hisztis vagyok, nyűgös vagyok. nem akarok pestet. a pécsieket akarom.. nem tudom h be akarom-e fejezni ezt a szakot és nem tudom, h egyáltalán ki vagyok én.

"bocs hogy mostanában hanyagoltalak csak kissé sok dolgom volt, vizsgaidőszak miegymás
remélem most nyáron többet tudunk dumálni"

Amikor kapok egy ilyet msnen, egy olyan embertől, akit tökre szerettem és már ezer éve nem is beszéltem vele, nem is láttam, akkor kezdek el reménykedni abban, hogy talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint hittem...

most ÉvuSKA-t majmolva én is előkotorásztam a régi barátaim fényképeit. Ezáltal olyan dolgokra bukkantam, hogy tyűhűha. Szalagavatóm videójára, tablóképekre,osztálykirándulások képeire stbstb. Így gondoltam bemutatom a dreamteamet a gimis éveim alatt. Akik közül sajnos már senki sincs a "barátaim" kategóriában. Illetve Hanna igen, de ő meg Sydney-ben él, és jobb esetben évente kétszer talákozunk, rosszabb esetben csak karácsonyokkor.

Szóval íme egy kis ízelítő :) Egyikhez sem vagyok hajlandó kommentárt fűzni. (csak annyit, hogy duuuurva volt a szemöldököm xD, akkor még nem téptem ilyen erőteljesen :D) Ja és by the way a két photoshop munkáért thx to Gabesz666.