lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy én ebbe a városba tartozom,hogy nekem itt a helyem, és aranyosak a lakótársaim és hogy jó az albi és szeretek suliba járni és szeretem amit tanulok és szeretem a csoporttársaimat és jipijj:) /azt a közhelyet, hogy "nekem itt vannak a barátaim" inkább kihagytam, mert ez nem annyira jellemző/*
*bocsánat azoktól, akit(ket) a barátomnak tartok és itt vannak ők is
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
na! ugye hogy megtalálod te a helyed:D nem kell mindig kétségbeesni, az élet szép, egy két pálinka után meg főleg
khm..:D
jojojo, mondtam Éva h bocsánat azoktól :)
Megjegyzés küldése