Szinte kivétel nélkül mindenki becsajozik vagy bepasizik körülöttem, lassan már csak én leszek egyedül. kezdek irigy lenni.

Ezittaz!

Mekkora bunkó vagyok, Fricit kihagytam.



Ő Frici, a császárskorpió :)

Tegnap pedig madárpókokat és skorpiót etettünk, rendeltünk egy pizzát, vettünk citromos Gössert és megnéztük az Underworld 3-at (Rise of the Lycan), ami egyikőnknek sem tetszett, szóval igazán jó választás volt.
Ugye volt már róla szó korábban,hogy viszolygok a pókoktól. De ezektől nem. Ezek szépek, aranyosak és addig ez marad a véleményem róluk, amíg köztem és köztük van egy üveg, ami elválaszt minket egymástól. Addig minden oké, addig minden jó. Addig nagyon szívesen elnézegetem őket, megcsodálom, ahogy levadásszák a kajájukat és meglesem, ahogy hálót szőnek. De halálfélelmem lenne, ha hozzájuk kellene érnem, vagy elviselnem azt, hogy hozzámérnek. Ennek ellenére nagyon érdekes állatok és hogy lássátok ti is, milyen csodálatosak, összekukáztam róluk képeket, mind a 4 fajtáról külön-külön mutatok egyet.

Fentről lefelé haladva bemutatnám, 4 új kis barátomat:
Albo, Geni, Vagens és Chromi.

Ugye milyen aranyosak?
Bezzeg, amikor a botsáskát mutatta meg nekem,hogy milyen jófej, ahogy az első csápjaival integet, sikítottam egyet és fél másodpercen belül az ágy másik végében voltam.
Na ennyit az arachnofóbiámról. Hogy hívják a botsáskáktól való félelmet? :D

2 nap alatt 2 db, 2 és fél éve nem látott exemmel futottam össze. Spontán találkozások voltak ezek, mégis nagyon tetszettek. Az egyik találkozó helyszíne (mint már a korábbi postban is említettem ugye) a szobám volt, a másiké pedig a Balcsi part és környéke. Mindkét srácról azt mondhatom el, hogy van valamijük, ami nekem nincs.
Kiegyensúlyozott, boldog, komoly párkapcsolatuk. Ezért irigylem őket egy kicsit. Zsoltira egyenesen büszke vagyok, nagyon sokat változott az utóbbi 2 évben,és mint kiderült, ők már össze is költöztek a barátnőjével. Amikor velem sétálgatott a parton, vett neki egy "Szeretlek" feliratos törcsit. hát nem édes??? :)
Egyébként az aug. 20-ai tűzijáték legendary volt. Végre újítottak.

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Kipróbáltam a Szőke Ciklont. Nem ízlett.
Kipróbáltam a citromos Gössert. Odáig vagyok érte.
Sörivó lettem. Én.