Mivel a távolsági buszok megállója ott van a kolitól egy megállóra, ezért tegnap kb a 4 év alatt másodszorra döntöttem úgy, hogy én ugyan nem vagyok hajlandó elcaplatni a Népligetig azzal a rengeteg cuccal, és inkább csak a Sasadi úton szállok fel. Azaz csak szálltam volna, ha nem lett volna csurig tele a busz. Gondoltam én nagy naívan, hogy csütörtök van, vizsgaidőszak is, meg kora délután is, miért ne lenne helyem? Amikor már majdnem 20 percet késett a busz, sejtettem, hogy ez lesz, de amikor beért a megállóba, csak akkor realizálódott bennem, hogy ennyire nem lesz hely. A csomagtartóba se fértünk volna be. merthogy rajtam kívül még 3an szerettek volna felszállni ott. A busz olyan szinten tele volt, hogy végig a sofőrig álltak az emberek, a pótüléseken, és a lépcsőkön ültek az emberek. Mindenesetre a sofőr rendes volt, legalább annyira méltatott minket, hogy leszállt és közölte, hogy sajnálja, de nem tud mit csinálni.
Itt jön a "nem is én lettem volna" kategória újabb 2 díjazottja. Mégpedig:
előtte nem sokkal jött el egy busz, végállomása szintén kisvárosom lett volna, de mivel az 4 óra alatt tette volna meg az utat, ezért arra nem szálltunk fel, mondván megvárjuk a gyorsjáratot. de nyilván ennek kellett előbb elmennie, amikor még nem tudtuk, hogy busszal ma nem sűrűn megyünk haza. Azért írok többes számban, mert közben összebarátkoztam egy nénivel a megállóban, és mivel ugyanabban a cipőben jártunk, ezért utána együtt találtuk ki a megoldást. ez volt 14:50-kor, utána mindenki telefonált, kiderült, hogy van egy vonat, ami elindult a déliből, 15:13-ra van kelenföldön. csodás, még jegyet is kell venni. végülis célba értünk, én lepakoltam a cuccomat, kiadtam a néninek utasításba, hogy amíg elrohanok mindkettőnknek jegyet venni, addig őrizze a csomagokat. aztán a peronon elsétáltunk hátra, mert a vonatot szétkapcsolják, és általában az első fele megy kanizsára, a második fele meg jön kisvárosomba. erre most bemondták a hangosba, hogy fordítva fognak történni a dolgok, aztán kacagtunk egy jót miközben előreküzdöttük magunkat és a néni meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy a saját nyomorunkon még tudunk nevetni. mondom alap. ezekután a vonaton is alig találtunk helyet, ahol ketten le tudtunk volna ülni. Végül meg maradt egy egész 5 személyes fülke kettőnknek.
Így történt, hogy 2 és fél órával később értem haza, mint terveztem.
A tegnapi nap tanulságai:
-> Buszra nem próbálunk meg felszállni Sasadon.
-> Nem általánosítunk, hogy "csütörtök van úgysem lesznek sokan", mert kiszámíthatatlan.
-> A balszerencsében mindenki hirtelen barátságos, közvetlen és bizalmas lesz. Én is.

Ma reggel meg felhívtak az egyik diákszövetkezettől és úgy fest jövő héten állásinterjúra megyek.

szóval az, aki ellopta a kajajegyemet tartalmazó nekem szánt levelet, remélem megfullad a kajától amit vesz rajta. Igen, mivel az én nevem és címem volt rajta, erősen gyanítom, hogy nekem címezték, ennek ellenére valaki nem átalkodott pofátlan módon lenyúlni előlem, pont most, amikor a legnagyobb szükségem lenne arra, hogy gyorsan megkajálhassak valahol, vagy rendelhessek vmit, és ne kelljen a konyhában órákat álldogálnom, mert jelenleg ilyesmire nincs időm.
Így tehát a tegnapi reggelim egy azaz 1 db raffaello volt (amit a latinos csoporttársamtól kaptam. Igen tőled Tomi, szia!), ilyen szinten semmilyen kajám nincs.
A tegnapi estém egyébként nagyon jó volt, három tanulságot szűrtem le belőle:
1:citromos Gössert nem veszünk többet 450-ért Ágostonunk kertjében
2: a hamburgerük viszont relatíve olcsón baromira finom
3: a kontinensünkről elnevezett Art mozi iszonyatosan bájos

Egyébként a cicás táskám egyik füle félig elszakadt és Tomi elvitte a nagymamájához, hogy ő megnézi, és ha tudja megvarrja. Álomférfi. :D

Ma reggelnyolctól délutánkettőig szinte folyamatosan a mai latin zh-ra készültünk csoporttársammal. ( a tanár-aki egyébként a latin érettségi bizottságnak az elnöke- kitalálta, hogy ő most megreformálja a bizonyos madár utcai nyelvvizsgát, és rajtunk teszteli le az új feladatsort) Emiatt nem mentem be órára se, és emiatt a mai napra teljesen félretettem az angolt, erre kiderült, hogy le se lesz osztályozva.
Aztán meg az egyik csoporttársam megkérdezte, hogy igazi ceruza van-e a fülemben, és képes volt megkérdezni, hogy lefényképezheti-e. És képes volt lefényképezni.
Erről a fülbevalómról van szó egyébként. Király, mi? :)

Ott kezdem, ami friss.
Egy negyed órája csörög a telefonom.. Látom recepciós munkatársam hív. Vidáman felveszem, gondolhattam volna már akkor, hogy baj van. Aztán kikapta a főnökünk a kezéből a telefont, és jött az oltás, amit tegnap megúsztam.
Az első beteg nem érkezett meg, és előtte nap az a szokás, hogy felhívjuk, emlékeztetjük az időpontjára, különben ha szegényem elfelejt eljönni, vagy nem mondja le időben, 8000 HUF-jába kerül. Na és én ezt az ominózus első beteget nem értem el tegnap (most hirtelen esküszöm arra sem emléxem, hogy egyáltalán hívtam-e) és a csaj megfenyegetett, hogyha nem érkezik meg a beteg, az az én hibám lesz, és nekem kell kifizetnem a 8000 HUF-ot. Ez a mániája egyébként, mindig mindenkinél lesi az alkalmat, hol tud lecsippenteni a fizetéséből. Holott tegnap is pl több, mint félmillióval zártam a kasszát.
Aztán jött az, hogy látta, hogy tegnap egész este olvastam. "Ez egy munkahely, nem ezért fizetlek. " Aztán itt már elegem lett, és bevágtam neki, hogy nem olvastam egész este, néha nálam volt a könyv, de igazság szerint 1 azaz 1 darab érettségi feladatot oldottam meg villámgyorsan. Semmi több, nem mertem többet sem csinálni, sem "olvasni", mert tudtam, hogy ezt nem szereti. na és akkor erre ő: "Engem nem érdekel, felőlem körmöt is lakkozhatsz, csak akkor minden tökéletesen legyen rendben"
"Néztem a tegnapi könyvelésedet, mindenkinek visszahívást ígértél, ez nem segítség, mindenkinek kell időpontot adni, behívni" ( ez egész pontosan 3 ember volt, és csak azért akar mindenkit behívni, nehogy véletlenül egy beteg is kicsússzon a kezei közül.) Egyébként csak meg akartam vele beszélni, mert ha meg a tudta nélkül írok be betegeket vagy dolgokat akárhova, akkor meg az a problémája és azért cseszeget és azért megy a hiszti. Elismerem, hogy szólnom kellett volna, tény, hogy ez az én hibám, de amikor napi többszázezreket keres, sőt, van, hogy milliós nagyságrendben, csak egy nap, akkor hagyjon már a 8000 Ft-jával. Közölte velem, hogy felfogtam-e és megkérdezte, hogy összeszedem-e magam.
Közöltem vele, hogy igen, pénteken pedig bemegyek és felmondok a picsába. Nekem nincs szükségem arra, hogy egy mitugrász kis picsa leosszon folyamatosan, és suli mellett még azért is kelljen görcsölnöm, hogy mikor olt le valamiért, és vonja le a nehezen megkeresett fizetésem felét, piszlicsáré dolgok miatt. Lehet, h 900 HUF-os órabér, de, mindent nem viselek el ezért a pénzért sem. Sokat, talán túl sokat is tűrtem eddig is már, és egész estére elég egyetlen hiba és ugrik 8 rugó a fizumból?? Na menjünk már a picsába.
Órákat tudnék még írni erről a kis ribancról. kezdve ott, hogy nem akarja felfogni, hogy a fizetésem miért lett 800 Ft-tal több, mint ő kiszámolta,- és hogy ezt azonnal magyarázzuk meg neki. Körülbelül ez megtörtént már 3szor is, az elszámolós füzetben és személyesen is- folytatva ott, hogy le akart vonni 11 rugót a fizetésemből azért, mert ennyivel volt w.a.i.t.f.o.r.i.t.: pluszban a kassza. De legalább ameddig dolgozom, addig is lefoglalom magam és addig se kell ebben a szobában lennem. Ennyi előnye mindenképpen van.

Ti kértétek

Dióhéjban!

Szóval. Az van, hogy ma lesz a negyedik munkanapom. 8 órát dolgozom és mindennap este 10-11 körül esek haza. Remélem megértitek, hogy akkor már nincs se kedvem, se erőm kielégíteni pletykára szomjazó rajongóim vágyát, miszerint panem et circenses. De most megint úgy felvillanyozódtam egy telefonhívástól, hogy úgy döntöttem: beavatlak titeket, mizu velem.
Kicsit mérges vagyok azért, mert a meló miatt lemaradok a mai Ókortudományi Társaság felolvasó délutánjáról. Pedig a mai felhozatal abszolút egyiptológia, élen a tszvezzel. hehehe.
Kicsit jobban mérges vagyok azért, mert hétfőn vizsgázom, és baromira semmi érdeklődést nem tudok felmutatni ezügyben.
Viszont kibaszott mérges vagyok a már 4 napja tartó bkv sztrájk miatt, mert a nyugatihoz járok dolgozni, ami nem épp a szomszédban van, és így jelen körülmények között, majdnem másfél óra, míg odaérek vagy onnan hazakevergek. Ez az egyik legforgalmasabb útvonal egyébként is,- ahol alapesetben a két villamos se mindig tudja maximálisan ellátni a feladatát- most meg kivonták a 4es villamost,( persze, miértisne) és a 6os is csak negyed óránként jár. Nem tudom ezek ott fenn mit hisznek, én azt, hogy ennyi idő alatt kb 4 villamosnyi ember összegyűlik, plusz kb 1 villamosnyi el is sétál már, akik csak 1-2 megállót mennének, és azok, akiknek nem akkora a távolság gyalog sem a két megálló között. De még így is annyian felszállunk már a végállomásnál, hogy zsúfolásig tele van a villamos. Aki ment a napokban 6ossal, az tudja, hogy szabályosan mozdulni sem lehet. És rájöttem teljesen mindegy, mikor megyek vele, ha reggel 8kor, akkor is ez van, ha 11kor, akkor is ez van, és ha este 9-10 körül, akkor is ez van. Egyébként is elég gyakran szokott csordultig tele lenni, de ez most valami overdosing.
Kedden kapaszkodnom se kellett,annyira be voltunk ékelődve, hogy tartotta az egyik a másikat, de annyira, hogy egy olyan mozdulatot nem tudtam megcsinálni, hogy benyúljak a zsebembe a telefonomért. Tegnap este meg 20 percet dekkoltam a Móriczon, buszra várva természetesen, aztán amikor futni kellett utána, már alig éreztem a lábfejeimet, annyira át voltak fagyva.
Éljen a BKV. Amugy jó ez nekik? jó ez nekünk? NEM. hát akkor meg minek csinálják??
És még az mp3amba is lemerült az elemem. De most semmi sem érdekel, se a sztrájk, se a meló, se a vizsga, se az, hogy meg kellett volna írnom a mentorbeszámolómat és elküldeni úgy egy héttel ezelőttre, mert hétfőn jön hozzám Szidni (ha már múltkor mégsem jött el) és nálam alszik.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

ma megkóstoltam Dávid mamájának almás pitéjét, ami álomfinom és mesekeksz illata van. A szomszéd fiúknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az a mesekeksz. Hogy lehet így élni?

tegnap megint sikerült sírósra innom magam, bár már előtte is sírtam, szóval nem igazán az alkohol hozta ki belőlem. Meg aztán lehet, hogy nem volt annyira jó ötlet 3 nyugtatóra inni, úgy, hogy egész délután és este semmit nem ettem. Suliba képtelen voltam/vagyok bemenni, pedig még két órámra lenne esély, de semmi ambíciót nem érzek magamban. és egyébként sem hiszem, hogy maradt volna akár egy darab ép agysejtem is, amit fel tudnék használni ahhoz, hogy archaikus görög feliratokat bogozzak ki és olvassak.
Szobatársam nagyon cuki, kapok tőle egy smst: " Szia. Jobban vagy? Hajnalban nagyon rosszul voltál. "
Asszem ez mindent elárul, nem kell kifejteni a történéseket. Szegény Netti.

Utoljára akkor éreztem magam ennyire szarul, amikor elsőben a Bevezetés az egyiptomi nyelvbe 1. c. szeminárium első órája lett volna, -ha jól emléxem szerda reggel 8:00-tól- persze előtte a kedd estét masszívan végigvedeltem és képtelen voltam bemenni, mit bemenni, egyáltalán felülni az ágyban, vagy egyáltalán reagálni arra, hogy próbálnak felébreszteni, mert még reggel is annyira seggkészen voltam, hogy egy értelmes szót nem tudtam kinyögni. Welkámbek régiViki.

Miután tegnap sikeresen kiolvasztottuk a hűtőt,( minden bizonnyal az alattunk lakók legnagyobb örömére) visszacibáltuk a szobába, bedugtam a hosszabítóba, elindult, éljen. Aztán szerettem volna a mikrót is beüzemelni, és amikor be akartam dugni azt is a hosszabítóba, hatalmas pukkanás, szikrázás és füstölés mellett, kollektiven megölte a szoba bal falán található összes konnektort.
( 6 db.) És azóta sem működik egyik sem. Nemtudni miért vagy hogyan, de egyértelmű, hogy az én kezem van a dologban, persze kié másé. Esélytelen továbbá, hogy a karbantartók vagy a villanyszerelő bácsi segíteni tudjon ebben, mert:
1, vagy meg se lehet találni őket egész nap
2, vagy ha megtalálom őket, akkoris már méterekről érezni, hogy dől belőlük a pia szag és igencsak hasznavehetetlenek
3, vagy ha meg is találom őket és nem is seggrészegek, akkor meg közlik, hogy ők inkább ehhez nem is nyúlnak hozzá, mert csak elrontanák. Oké.
Szóval talán ide segítség kellene, mert ez így nem maradhat ahogyan most van.
Ja és ma megjött a fűtés, és hét közepére állítólag a hó is. (Y)

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

Továbbá szeretném még azt is elmondani, hogy az első 3 napomat további 2 napomba került teljesen kipihenni* és mára eljutottam arra a szintre, hogy nem akarok minden percben elbóbiskolni és nem érzem magam állandóan kimerültnek. Lehet,hogy apa kávéja is nagyban hozzájárult ehhez. (iszonyatosan erős kv-kat tud ám főzni az én apukám) Szeptember végéig, még annyi elintéznivalóm van, hogy már listát vezetek róla, mielőtt valamit kifelejtek. Le kell adnom a témabejelentőt a tanszékvezetőmnek, továbbá a címbejelentőmet addig aláiratni vele, amíg még itthon érem. Meg kell kötnünk a mentoráltam és köztem létrejövő szerződést és ezt nekem be kell küldenem az irodába, aztán beszámolót is kell írnom csütörtökig, aztán meg a szoctámos papírokat is intéznem kell. Aztán majd ha levegőhöz jutok a címbejelentőmet a TO-n is le kell adnom.
Csodás hetek elé nézek, valóban.

* pedig még csak bulizni sem voltam

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Ragasztót kerestem bérlet hamisításhoz...

...amikor megtaláltam egy csomó régi kacatomat.
A régi balettcipőmet, ami még mindig jó rám. Muszáj volt felpróbálnom.
A marokkót. Rengeteget játszottunk vele.
A régi emlékkönyveimet. Amibe pont 10 évvel ezelőtt rajzolt az a lány, aki sokáig a legjobb barátnőim egyike volt, mára odáig fajultak a dolgok, hogy kb. 2 éve egyáltalán nem beszélünk egymással. Valamint rajzolt bele az a srác is, akivel az utóbbi időben "randizgatok". Kellemes meglepetés volt, nem is emlékeztem rá.
A 8.-as, 10.-es, 11.-es ellenőrzőimet. Milyen fura... pont a 9.-eset nem találom, amiben befigyel egy osztályfőnöki figyelmeztető :D.
És a legviccesebb dolog mind közül a "barátság füzetem", ami általános iskolában nagy divatját élte, ígyhát természetesen nekem is volt egy. Ez arról szólt, hogy idiótábbnál idiótább és banálisabbnál banálisabb kérdéseket tettem fel benne, amikre szépen lehetett válaszolgatni.
Íme egy kis ízelítő a személyes kedvenceim közül:
"Mi a kedvenc virágod?"
"Ki a kedvenc együttesed?"
"Hol érzed magad a legjobban?"
"Bírsz engem?"
"Szereted a discot?"

Két válaszomat szeretném megemlíteni.
Az egyik a "Hol szeretnél élni" kérdésre adott válaszom, a másik pedig a "Mi leszel ha nagy leszel"-re.
Nos az elsőre azt válaszoltam, Amerika. Nem is értem mi ütött belém, sosem élnék Amerikában. Mese habbal és még annak a tetején csücsül egy kandírozott cseresznye. Fúj.
A másodikra pedig azt írtam, hogy régész. És ez általános suli, hetedik osztály.
Kicsit eltökélt voltam/vagyok. Már akkor pontosan tudtam mit akarok, illetve azért egészen pontosan nem, de az irány 95%osan megvolt. És igen, a régészetet meg akarom csinálni másoddiplomaként :)

Egyébként a bérlethamisításhoz nem találtam ragasztót az egész házban, ezért hibajavítóval csináltam meg. Elég tré lett, de nem különösebben érdekel, első munkám, majd még tökéletesítek rajta.

ma kaptam egy e-mailt az egyik csoporttársamtól, miszerint az a vizsga, amire én azt hittem, hogy 06.09-én lesz, 06.02-án lesz, azaz most kedden. Érdeklődéssel várom, hogyan készülök fel 2 egész nap alatt. Már most tudom is rá a választ. Sehogy! Egyiptomi nyelvtörténet. Ami nem épp a legkedvesebb és nem is épp a legegyszerűbb tárgyam, de ezek szerint csütörtökön végzek is a vizsgaidőszakommal, szóval meg kellene ünnepelni és még aznap iszonyat módon berúgni és partyzni egy hatalmasat. Valakinek valami ajánlat vagy ötlet?

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.

"Csinos fiatal csajt keresek szexpartnernek, akit havi szinten támogathatnék ! Írjál, ha érdekel!"

Ezt így apróhirdetések->Állást kínál c. rovatban.
Az arcom beszakad. Remélem nem gondolta komolyan.

nem is én lennék..

...ha a ma reggel vett gyümölcslevemet nem öntöttöm volna a munkahelyemen az asztalomra, de az még csak hagyján, hogy az asztalra, mert a billentyűzetbe is. Mert ugye én okos és kedves és szép ( wehehe) azt gondoltam, hogy rá van csavarva a teteje és fel akartam rázni, ezért oda se néztem, csak automatikusan gyakorlatilag beleborítottam a space és a felette levő billentyűk közé. Hát szokásos. Taps. Taps. Gratuláció. Rózsákat az öltözőszobámba kérném...

Corvintető. Rewind.Kori.(lásd lejjebb velem a képen, Virus night bulin) Széééép estének nézünk elébe. Csak nem hagyni magam semmibe belerángatni, csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiben kevésbé hiszek és csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiért kevésbé lelkesedek. Olyanba meg pláne nem, amit egyáltalán nem is akarok, csak sodródom az árral. Irányítani fogom a történéseket körülöttem. Szóval megígérem nem fogok kurvák seggéről kokaint felszívni. Becsszó.

Nem akarok érzelmileg kötődni. Ezt biztosra tudom. De szinte biztosra tudom azt is, hogy ezzel a kijelentésemmel már elkéstem. Mert valami van. Valami. És most küzdeni fogok a valami ellen.

We are never completely alone

Fúúj.
The only way to be 100% clean is to set yourself on fire :D