A szupernagyi megvarrta a táskámat. Ezúton is köszönöm Tomi. A sütit jövő hétre megsütöm a szupernagyidnak. Most mérhetetlenül boldog vagyok, főleg mivel jön szét egy másik füle is. A mai napom teljesen érvénytelen volt. Délelőtt 10kor összegyűltünk páran, mondván gyakorlunk a latin zh-ra, amiből az lett, hogy én javarészt vagy a hajamat tekergetve/tapogatva/igazgatva elmélkedtem dolgokon, vagy üveges tekintettel bámultam magam elé és a háttérben, szinte alapzajként véltem csupán hallani, amint mondják a többiek, hogy participiuminstanspassivi kell a gerundivomoszerkezetbe, vagy mániákus röhögőgörcsöt kaptam random dolgoktól, ami csupán azért volt kellemetlen, mert mindezt egy telisteli könyvtárban műveltem. igen, én.
A latin zh-m 4es lett, és 3.5-ös átlagra a tanár 3-ast akart adni, aztán úgy döntöttem, hogy ringbe szállok a 4esért, mert okéoké a szavakat nem tudom, se megtanulni, bemagolni meg pláne nem,de attól még pengébb vagyok a csoport nagyrészénél (bocsánat a nagyképű kijelentésért, valahol építenem kell az önbizalmamat) és nem vagyok hajlandó kibékülni egy 3assal, amikor simán lehetnék jobb is. Elég lesz a sok görög szövegolvasásból a szar jegy-ha egyáltalán lesz jegy :D-, nem kell még ebből is. Most meg folytathatom a beadandóm írását a görög hadihajókról és a tengeri harcmodorról a görög-perzsa háborúk idején.
Ha ez nem lenne elég, ma Kosheen koncert lesz a Greensorry-ban, és én nem tudok menni mert reggelfélkilenctől zh-t írok. újfent. éljen.

Happennings

Akkor most összefoglalok ismét.
A hetem jobbára iskolával, fénymásolással, postára futkosással, ügyintézéssel és sorban állással tellt.
Jelentkeztem hollandra, oroszra és lengyelre. Igen, ebben a sorrendben. Ezenkívül jelentkeztem szintemelő érettségire angolból. Ez így mind összesen 33 darab ezresembe fájt. nem mókás. Nagyon remélem, hogy minden borítékot jól címeztem, csatoltam a megfelelő fénymásolatokat, a jelentkezési lapokat tökéletesen kitöltöttem, nem felejtettem el semmit sem, mert ha igen és bármit visszadobnak, kitépem az összes hajam.
Tegnap Sterbinszkyre roptuk hajnalig az első sorban. Voltak megdöbbentő pillanatai az estének. Többek között megdöbbentő volt, hogy mennyien próbáltak meg felszedni abban a szent minutumban, hogy bármelyik fiú(m) magamra hagyott. Volt, aki felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk, volt aki értetlenkedett, hogy miért nem táncolok vele, és volt, aki megkérdezte, hogy süket vagyok-e,-minekután már 3adszorra tette fel ugyanazt a kérdést és én még mindig nem értettem- neki azt üvöltöttem csak, hogy "igeeen"
Aztán megdöbbentő volt, hogy megint mennyien akartak minket összeboronálni Márkkal. Akkor mégegyszer s utoljára: Nem, nem jártunk. Nem, nem járunk. Nem, nem is fogunk. Köszönjük.
A legmegdöbbentőbb az a srác volt,-akit még a sötét májos múltamból ismerek, szimplán ismerős kategória, semmi több-, aki eddig köszönni is alig volt képes nekem, most odatoppanván hozzám a barátnője mellől,megragadta a fejem és két akkora hatalmas cuppanós puszit lenyomott, h csak pilláztam mivan.
Az este nagyon pozitív és nagyon negatív dolgát még megemlíteném. A hamis raffaellom az utolsó szemig elfogyott, pedig ez csak a kísérleti fázis volt, most csináltam először. A vadonatúj gyönyörűszép csajos karkötőmet pedig valahogyan valamikor elhagytam, és fogalmam sincs ez hogyan és mikor történhetett, és főként az bosszant, hogy ezt én miért nem vettem észre egész végig. Gondolom kitaláljátok melyik a + és melyik a -.
Ma pedig én jótét lélek a postán a sorban magam elé engedtem egy kismamát a babájával, pedig már én következtem volna. A boltban meg a visszajárót a "Magyar Vöröskereszt"-es urnába szórtam. Cserébe meg azt kaptam, hogy 40 percet fagyoskodhattam kinn a Sasadin, mert a busz nem méltóztatott jönni, aztán még a buszsofőr is leoltott, hogy miért nem mentem el a gyorsjárattal. hát anyátok.
Holnap reggel 8-ra pedig megyünk hugommal koszorúslányruha-próbára. Végre megismerem unokatesóm ír vőlegényét.

A szilveszterem egyébként meglepően jól sikerült. Ehhez képest, az összes eddigire bátran kijelenthetem, hogy csapnivaló volt. Nagyon készültünk rá és nagyon vártuk, pedig eddigi tapasztalataim alapján mindig ez szokott lenni a buktató, de most nem, ez nagyon adta. A kedvenc részem az volt, amikor a párom lengyelül dumált hozzám, én pedig angolul és franciául hozzá. Na most én nem beszélek lengyelül, ő meg nem beszél se angolul, se franciául. Igen, tartalmas és mindenképpen hasznos társalgás volt. De ez már nem számított egy üveg Zubrowka után.
2009. favorit ajándéka pedig a Helyszínelők kiállításra kapott jegy volt. Úgy élveztem a helyszínelést, mint egy kisgyerek. Ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek az efféle dolgok, vagy esetleg -úgy, mint én,- hű rajongója a sorozatnak. (szigorúan csak a las vegasi)
És most megyek, tanulok.

Két dolgot utálok borzasztóan abban, ha vizsga van.
Az egyik, közvetlenül a vizsgát megelőző percek. A papírzörgés, mindenki lapoz, mindenki pánikol, én meg rádöbbenek,hogy milyen sok mindent egyáltalán át se néztem, nemhogy meg tanultam volna.
A másik, közvetlenül a vizsga utáni percek. Mindenki izgatottan tudakolja bajtársaitól, hogy ki, hova, mit írt, mi a helyes válasz, mik az opciók, esélyek latolgatása, papírzörgés, lapozás, pánik, én meg rádöbbenek, hogy most buktam meg.

Zsinórban ez a 3. nap, hogy hajnalig tanulok és reggel korán kelek és indul az egész előlről és tanulok tovább. unom már. péntekig pedig ki kell bírnom. A vicc, hogy mégcsak álmos se vagyok- lehet, hogy a 3 kávé+koffeintabi tehet róla???-és ez azzal jár, hogy hajnal 4-nél előbb nem bírok elaludni, reggel 9-10-nél előbb meg felkelni. Gépről tanulok, majd kifolyik a szemem, úgy érzem az agyi kapacitásom elérte maximumát, aztán holnap mégsem fogok emlékezni az áttanultak felére sem. Egyébként tegnap is és ma is teljesen feleslegesen mentem be az egyetem nevű intézménybe, csak elbasztam egy csomó értékes órát a drága és visszafelé számláló időmből. Tegnap az olyan, mint egyiptológiai könyvtár, természetesen zárva volt, ma meg a hó miatt 50 perc alatt értem be, és a lány, akitől jegyzetet kaptam volna, nem várt meg. Pedig 2 smst is írtam neki és igaz,hogy 20 percet késtem (minő meglepő tőlem, igaz?), de legalább annyit vissza írhatott volna, hogy "nem várok tovább, bazmeg." de semmi, még csak ezt se. a parasztja.
A lábam meg belefagy az új csizmámba, és továbbra is ki akarok menni külfödre. minél jobban és minél előbb szeretném, annál többet csúszok a tanulmányaimmal és maradni kényszerülök a kis seggemen, itthon. ezért hát ki is találtam nagyon okosan, hogy februárban jelentkezem svédre és/vagy hollandra és/vagy dánra. Egyrészt,hogy belekezdjek valami újba, és olyan újba, amihez lenne affinitásom is, tényleg érdekelne és még neadjisten tehetségem is lenne hozzá, másrészt azért, mert ÉLŐ nyelvszakokról esélyesebb kijutni ösztöndíjjal külföldre. mikor megosztottam ezt tesómmal a telefonban, teljesen kikelt magából, hogy "Dehát egyiptológiával mit csinálsz az Északi sarkon? Svédország, nem Egyiptom.* Inkább kezdj valamit az egyiptológiával!"
mondom azt a kurva, nem anyámmal beszélek véletlenül?
Ma végre elfogyott a másik tortám, amit a szobatársam sütött nekem. Az elmúlt 3 napban, már mindenkit ezzel traktáltam. Nem hiába, nem fértem el a hűtőben tőle.
Egyébként Dexter és Fűrész Soundtrack-t hallgatok tanulás közben,á nem, nem vagyok készen. Előbbiből tegnap néztük meg Annával az évadzáró részt és olyan durvára sikerült, annyira meghökkentő volt a végkifejlet, hogy biz' Isten majdnem sírva fakadtam. Azóta se ocsúdtam még fel. Anyától örököltem a hiperszenzibilitást. tudom. szánalmas.


* ehhez a megállapításhoz, azért valljuk be, nem kevés földrajz tudás igényeltetik!!!!

megtudtam, hogy a tezaurál szó jelentése: felhalmozni. ettől mindjárt okosabbnak is érzem magam. ezzel a szóval fogok dobálózni 2 hétig kontextustól függetlenül, hogy mindenki lássa milyen művelt vagyok.

akkor a mai napom:

-ma mikor mentem be az egyetemre, ki volt az első, akibe belebotlottam? A lengyel ex.
-zhztam latinból, és még azon az órán ki is kaptam.. hát nem kellett volna..
-5öst kaptam epigráfiából, éljen.
-görög tanszéki könyvtárból könyvet akartunk lopni Sebestyénnel( Egyiptológusoknak mondom: Jansen-ét)
-aztán helyette Kritónt fordítottunk és megkaptam, hogy "jaaaaj hát de nagyon okos kislány", amilyen hangsúllyal mondta ezt Sebi, bár lett volna nálam egy diktafon.
-életemben először kajáltam a KFC-ben
-és persze kb az első mozdulatommal sikerült lekajálnom a nadrágomat
-Olivér múltkori bókját is sikerült überelnie(miszerint milyen szép egyiptomi szemeim vannak), ezúttal megállapította, hogy milyen szép a homlokom. Hogy lehet egy homlok szép? Főleg az enyém?!
- mostpedig újfent Kritónt fordítok és utána még neki kell lódulnom a későkorinak is, mert holnap mindkettőből ZÉHÁ

Valaki mentsen meg!!!! Követelem!!!

Az adna egyedül baromi nagy töltést, és reményt,-hogy képes vagyok végigcsinálni, és képes vagyok végigcsinálni eredményesen- ha most csörögne a telefonom és a kijelzőn meglátnám Sydney nevét, és épp elújságolná, hogy hazajött és tudunk találkozni.. 5 percig csak sikítanék a boldogságtól.

Mikor tegnap este elterveztem, hogy márpedig fenn maradok egész éjszaka tanulni, szerintem még én sem gondoltam komolyan a dolgot. Aztán úgy alakult, hogy hajnal 5-ig tényleg fenn maradtam, és tényleg tanultam..de akkor úgy éreztem, hogy most muszáj aludnom nyomban, mert végem, szóval aludtam másfél-2 órát és 7-től újból nekilódultam tanulni, kb 10-ig és befáradtam zh-t írni, ami még így is oly siralmas lett, hogy nem teljesen kizárt az sem, hogy hétvégén elmegyek templomba, meggyónom a bűneimet és imádkozom egy kib*szott kettesért. Csak ültem a papír felett és nem akartam elhinni, amit látok. Olyan jeleket, amiket életemben nem fordítottam még, de az még csak hagyján, de még szövegben sem találkoztam velük soha. A zh után a tanár még laza 40 percet ráhúzott az órára, és persze én voltam az első fordító, és ezáltal az az illető, akit a legtovább nyúzott. biztos megérdemeltem. biztos nem szeret. szóval egy 125 perces óra után úgy jöttem ki, mint egy agyhalott basszameg. miközben buszoztam hazafelé, felhívott a gazdasági hivatalból a néni, hogy ugyan mikor óhajtom már befizetni a kolidíj tartozásomat, mert szerinte mindkettőnknek egyszerűbb lenne, ha nem kellene beadni a dolgot ügyvédhez. és mennyire igaza is volt, mondtam is hogy kiválóan egyetértek vele, adjon 20 percet és ott vagyok.*
Aztán a szobába érve első dolgom volt rendelni egy pizzát és be wd-40ezni Anna pajtás szekrényajtaját, amire rendszerint minden reggel felriadunk Nettivel, -mert akkorra rántással és robajjal nyitja ki, ennek megfelelően az pedig csikorog, nyikorog, kattog, amit akartok- és azon csodálkozom, hogy a szomszédban a fiúk nem erre kelnek reggelente. És most várom a pizzát, mint a Messiást. Nézek Dextert, mert borzasztóan le vagyok maradva, letusolok, és holnap reggelig alszom.



* egyébként is ma terveztem befizetni, de tényleg!

Egyébként megint beköszöntött az az időszak, amikor kv+koffeintabi combón élek.

Érdekes, hogy olyan hullámzó a kedélyállapotom, mint talán egy klimaxoló nőnek lehet. Az egyik pillanatban majd meghalok azért, hogy ne legyek egyedül-és ne azon kelljen tépelődnöm, ami van- a következőben pedig mindenkit a pokolba kívánok és elvonulok. Ma ahelyett, hogy órán lettem volna, Évának Csendesben pityeregtem, aztán este adtam vért, utána pedig elhúztam a Paranormal Activity premierjére. A filmet a Blair Witch Project-hez( ismertebb címén Ideglelés) hasonlították a kritikusok, amikor ezt megláttam, már nem jósoltam túl pozitív jövőt a filmnek. Hát tényleg hasonló volt. Annyi különbséggel, hogy az Ideglelést fél óra ásítás után kikapcsoltam, ezt pedig másfél óra szinte folyamatos ásítással kénytelen voltam végignézni, ha már egyszer ingyenjegyünk volt a premierjére. Voltak benne dolgok amiket nem tudok hova tenni, se magyarázatot találni rá, de alapvetően kétkedéssel fogadtam az egész sztorit, bármennyire is hajlok afelé, hogy higgyek ilyen dolgokban. Vicces volt egyébként, két csoportra osztottam a közönséget:
- volt a röhögő tábor, akik az ijesztő részeknél visítottak és kb sírtak a nevetéstől
- és volt a sikító és "mindjártfrásztkapok" tábor, akik-nyilván az elnevezésből is ki lehet következtetni- sikitgattak.
Mi meg Ágival mosolyogtunk olykor-olykor és erősen kérdőre vontuk a történet valóságalapját. Bár annál a résznél, amikor a csajt az éjszaka kellős közepén lerángatja valami az ágyról és kifelé vonszolja a szobából... kajak elgondolkodtam. Azt hogy a francba lehetne fakelni? A csaj a hasán csúszik hátrafelé, miközben kapaszkodik és küzd előrefelé, és az egyik lába a levegőben lóg. Meg taníthatná ezt a trükköt nekem is. Najó, az tényleg creepy volt.
Egyébként a véradáson én voltam az első donor és a vérnénit nagyon imádtam. Megkérdezte mit tanulok, mit fogok vele kezdeni(!!!!)* na és persze a kihagyhatatlan joker kérdés a "na most akkor hogyan is épültek a piramisok". utólag is értékelem a kísérletét arra, hogy meg próbálta elterelni a figyelmemet csapolás közben.
Amugy az asszír tanszéken ókori Közel-Kelet régészete órán a pofám ég, amikor megkérdezik a csapattól**, hogy ki uralkodott III. Tukulti-apil-Ésarra után és én nem tudom rá a választ. Szegények ezek azt hiszik én asszíriológus vagyok.
.
A válasz egyébként: V. Sulmánu-asarídu.
Na remélem ma is tanultatok valamit tőlem, ezzel a kis okossággal zárom is mai monológomat.


*imádom ezt a kérdést...
** ami jobb esetben is max 5-6 ember

Most olvastam el harmadszor azt a levelet, amit a témavezetőm írt, reagálva az új szakdolgozati témámra, amit pár napja találtam ki. Próbálom értelmezni a szavait és a tanácsait és egyre inkább tudatosul bennem, hogy most irdatlanul megszivattam magam és, hogy nagyon nagyon nagyon kemény fába vágtam a fejszémet. De őszintén szólva nem bánom, csak bár tudnám, pontosan hogyan is kezdjek hozzá a favágáshoz. Talán elsőként írok az új cím által a témámba bekapcsolódó másik témavezetőmnek is. Hajrá Vikike, hajráhajrá.

Ragasztót kerestem bérlet hamisításhoz...

...amikor megtaláltam egy csomó régi kacatomat.
A régi balettcipőmet, ami még mindig jó rám. Muszáj volt felpróbálnom.
A marokkót. Rengeteget játszottunk vele.
A régi emlékkönyveimet. Amibe pont 10 évvel ezelőtt rajzolt az a lány, aki sokáig a legjobb barátnőim egyike volt, mára odáig fajultak a dolgok, hogy kb. 2 éve egyáltalán nem beszélünk egymással. Valamint rajzolt bele az a srác is, akivel az utóbbi időben "randizgatok". Kellemes meglepetés volt, nem is emlékeztem rá.
A 8.-as, 10.-es, 11.-es ellenőrzőimet. Milyen fura... pont a 9.-eset nem találom, amiben befigyel egy osztályfőnöki figyelmeztető :D.
És a legviccesebb dolog mind közül a "barátság füzetem", ami általános iskolában nagy divatját élte, ígyhát természetesen nekem is volt egy. Ez arról szólt, hogy idiótábbnál idiótább és banálisabbnál banálisabb kérdéseket tettem fel benne, amikre szépen lehetett válaszolgatni.
Íme egy kis ízelítő a személyes kedvenceim közül:
"Mi a kedvenc virágod?"
"Ki a kedvenc együttesed?"
"Hol érzed magad a legjobban?"
"Bírsz engem?"
"Szereted a discot?"

Két válaszomat szeretném megemlíteni.
Az egyik a "Hol szeretnél élni" kérdésre adott válaszom, a másik pedig a "Mi leszel ha nagy leszel"-re.
Nos az elsőre azt válaszoltam, Amerika. Nem is értem mi ütött belém, sosem élnék Amerikában. Mese habbal és még annak a tetején csücsül egy kandírozott cseresznye. Fúj.
A másodikra pedig azt írtam, hogy régész. És ez általános suli, hetedik osztály.
Kicsit eltökélt voltam/vagyok. Már akkor pontosan tudtam mit akarok, illetve azért egészen pontosan nem, de az irány 95%osan megvolt. És igen, a régészetet meg akarom csinálni másoddiplomaként :)

Egyébként a bérlethamisításhoz nem találtam ragasztót az egész házban, ezért hibajavítóval csináltam meg. Elég tré lett, de nem különösebben érdekel, első munkám, majd még tökéletesítek rajta.

Mostantól fel lehet iratkozni a rajongóim közé.
Amugy az utóbbi napokban hisztis vagyok, szeretethiányos, morgós, morcos és a legkevésbé sem jófej.
Plusz info: A csütörtökön 8(!) perc alatt megírt vizsgám 5ös lett. Na ki a király??

Úgy kb. egy órával ezelőtt eszembe jutott, hogy éjszakázni fogok-mert holnap 2 vizsga és ha nem tanulom végig szó szerint a hátralévő óráimat, akkor esélyem sincs-így bevettem egy koffeintabit és lám! Tényleg nem vagyok már annyira bágyadt. Tehát.. Most egyiptomi teremtéstörténetet olvasok és közben jókat mosolygok(!) miközben meghökkentő mód meg is jegyzem a számomra érdekes dolgokat, mint pl. a következő mondat:
".. Egy abüdoszi szobor a ravatalon fekvő Oziriszt ábrázolja, Ízisz,mint sólyom repül föléje, úgy fogadja magába férje termékenyítő erejét.." *
Mennyire betegek voltak ezek az egyiptomiak. Nem is.. Átfogalmazom. Mennyire beteg volt a szexuális életük. Széthet és Anubiszt homoszexuális kapcsolat fűzte egymáshoz, Ozirisz egyszer Ízisz helyett tévedésből másik testvéréhez, Nephtüszhöz közeledett, ebből lett Anubisz. Ugye a vérfertőző testvérházasságokat és "kapcsolatokat" már meg se kell említenem részletesebben, az alap volt.
Na meg a fentebb idézett postmortem szex. Elképesztő.

* Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Budapest, 2005, Osiris Tankönyvek. "Az egyiptomi vallás" fejezet, 321. oldal

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.

Na kérem, mit találtam : "Országos abszolut első"

utálom a régész tanszéket, mindig eltévedek. így esett ez ma is. de nem baj, sikerült a tanártól megkérdeznem, hogy akkor hol is tartja az órát? nem, biztos nem hitte azt, hogy most vagyok ott először... aztán közölte, hogy tegeződjünk. ejha. Mellesleg teljesen kicsinált az előadásával, úgy éreztem magam mintha fizika és matek óra keverékén ülnék, de azért a beszólása az nagyon teccett: " Ezeket a képleteket az Istenért, meg ne jegyezzétek, csak az a lényeg, hogy vmilyen szinten megértsük. Mégiscsak bölcsészkar..." Na most ezekután elképzelhetitek milyen kínkeserves másfél órám volt, amikor jött nekem a termodinamikával meg az organisztikus egészekkel meg a heliocentrikus világnézettel, a dinamikus rendszerekkel meg a kibernetikával. Nem, nem sikerült megértenem mindezeknek mi köze a kult.antrop.hoz vagy a régészethez. Ugyanis a kurzus címe: Kultúrális antropológia és régészet..

P: "jaj milyen szép barna szemeid vannak
és akkor viki te most mit tanulsz?..
V: hát.. egyiptológiát..
P: Ramszeszék meg Ehnaton meg ezek?
V: (mosolyog) igenigen.
P: hm az érdekes na és hogy építették a piramisokat?*
V: hát... nemtudom xD
P: Van egy magyar elmélet is rá. **
V:......
P: Hogy vízen szállították oda a kőtömböket blablabla..***
V: hát nemtudom melyik lehet igaz...
P: Na hát amit az istennek nem akarok felfogni az a vallásrendszerük, hogy hogyan igazították a csillagrendszerhez az isteneket.
V: (kurvanagyhallgatás) majd csak jövőre tanulunk vallást..
P: Na és Tutanhamon? Most olvastam a halálával kapcsolatban valamit...
V: (csak hallgatott és bólogatott kurvaokosanéskurvajól) "

És még előjöttek a makedónok, Nagy Sándor, a holt tengeri tekercsek hány nyelven íródtak, voltak köztük réztekercsek is( a röhej, h erről mégcsak nem is hallottam), a görög-perzsa háborúk, én pedig süllyedtem lefelé a székben, hogy milyen műveletlen vagyok.

Jah, P. bácsi a főnököm...


*ez az a tipikus kérdés, amitől agybajt bírok kapni. NEMTUDOM, ezer elmélet született rá, mindenki válassza ki a neki legszimpatikusabbat. De amint meghallják, hogy egyiptológus vagyok, ha nem az első, de legalább a második kérdése mindenkinek ez. faszom.
** jaj ne, remélem nem Vörös Győzőre gondol.
*** De, Vörös Győzőre gondol..

-"Valami megélhetésképes szak kellene az egyiptológia mellé"
-" A BTK-n?"

-"Szeretném majd az egyiptológia mellé megcsinálni a régészetet is"
-"Minek akarsz te két megélhetésképtelen szakot?

elgondolkodtató... /és mindezt egy régésszel beszélgettem/