Ma szóltam anyának, hogy jövő héten vonyarci party lesz.
Reakció:
"semmi idiótát összeszedni, se kaposvárit, se pécsit. "
Igenis, értettem. xD

Helyzetjelentés vol. 2.

Azóta megtámadott egy molylepke, amitől majdnem halálra rémültem és Xenophón odasuhintása sem bizonyult elég erősnek. Most ott alszik az ágyam és asztalom közötti résben, hiába piszkálom a fülhallgatóm zsinórjával, nem akar előjönni. Pedig ki kell iktatnom, mert igy nemhogy éjjel, de nappal se merek majd aludni, abban a tudatban,hogy ott élősködik nem messze a fejemtől.
Nekiállt berregni a hűtő. megint. attól is összerezzentem.
Lehet,hogy üldözési mániám van?

Egyre inkább érzem, hogy Ő kell nekem*
Kell nekem és nemértem mi történik velem. Nem a szokásosak a reakcióim a dolgokra. Nem haragszom, nem sértődöm meg, csak hiányzik és szeretnék vele lenni. De egy biztos, a büszkeségem nem adom senki kedvéért, remélem és nagyon bízom benne, hogy rá fog jönni, hogy kellek neki. Remélem. Tegnap este itthon áradoztam róla és ha belegondolok, igazából magam sem értem, hogy miért. Nem a pasim és nagyon úgy fest, hogy nem is lesz. Felesleges volt anyámékat azzal hitegetnem, hogy megtaláltam a legideálisabbat számukra. És számomra is. Az elsőt, akit másnak és jobbnak érzek a többinél együttesen, és az első, akire azt mondom, hogy a családom tudná kedvelni. Ez van bennem. Minden ellenére. Mennyivel könnyebb ezeket a dolgokat csak úgy leírni, mint face to face elmondani valakinek. És!!! A legszebb az egészben, hogy ezeket Ő sosem fogja megtudni..


* innentől kezdve: Mr. R

Otthon voltam egy egész hetet húsvéti szünet címén. Szerdán jöttem fel Bp-re, de csak mert Pécsre nem fértem már be a kocsiba. Erre délután felhívom anyámékat, hogy mizu, mire közli velem, hogy itt az üres helyem az autóban. Mondom ne basszál fel, ki nem ment?? Hát a tesód!-kapom a választ. Mert kiderült, hogy ez a hülyegyerek németből aznap kisérettségizett, amikor ment volna anyámékkal Pécsre, csak persze erről ő nem tudott, majd amikor anyám betelefonált a suliba,hogy a mai napot tesóm skippelné, 3 perc múlva telefonált vissza a tanár, hogyha nem túl nagy probléma, akkor be kéne fáradnia a suliba, mert németből dogát ír. Mindez kb. 15 percre rá, hogy én eljöttem otthonról. És mehettem volna Pécsre. Ugye Adri tudod, ha hazamegyek, megöllek ezért!!!!
Aztán ezalatt az egy hét alatt, nem is gyújtottam rá egyetlenegyszersem(!) és nem is hiányzott és nem is kívántam. Viszont ahogy visszajöttem Pestre, elszívtam még a maradék dobozomat, amit direkt hagytam fenn. De most sem hiányzik (annyira) ugyhogy itt az ideje leszokni. Meg amugy sem szeretném ilyen dologra költeni a pénzem, mint a cigi. Nem éri meg. Ma este megyek partyzni Korival Studioba, ott lesz az igazi megpróbáltatás kibírni cigi nélkül. Remélem helyt állok.Szurkoljatok. Thx.

Na tessék. Hogy megmondtam, hogy kialszom majd. Azon töprengek, hogy kevésbé kéne őszíntének lennem, mert így mindenkit elmarok magam mellől. Csak azt nem értem miért fáj az igazság és miért nem lehet vele szembenézni? Még én kérjek bocsánatot amiért elmondom amit gondolok? Ezt ezzel a lendülettel el is lehet felejteni..

Ráadásul olyan emberrel álmodtam, akire a legkevésbé vágytam volna. Vagyis ugye a tudatom ezt mondja. De mi van a tudatalattimmal?! Azt mondják, amikor álmodunk, akkor jönnek felszínre bennünk a tudatalattinkban lévő dolgok, mert akkor nem kontrollálhatjuk az agyunkat, így szabadjára engedi a vágyainkat az álmok mezején. Kétségbe vagyok esve, mert rövid időn belül ez a második alkalom, hogy Vele álmodok- és bár most kevésbé emléxem, hogy mit álmodtam pontosan- de a lényege mindkét álomnak ugyanaz volt. Ami lehetetlen, nem akarhatom ezt, nem! Ez egy vicc. Hagyj békén, takarodj ki a fejemből és az álmaimból. Elég.

Budapest-->Állást kínál--> Irodai munka :

"Fiatal hölgy jelentkezését várom személyi asszisztenciát ellátó nem főállásba. A szokásos dolgokon túl értenie kell a főnöke feszültségének levezetéséhez. A díjazás extra magas. jelentkezni lehet: blablabla"

Ez igy b+ mi a f*sz???? már elnézést...

utálom a régész tanszéket, mindig eltévedek. így esett ez ma is. de nem baj, sikerült a tanártól megkérdeznem, hogy akkor hol is tartja az órát? nem, biztos nem hitte azt, hogy most vagyok ott először... aztán közölte, hogy tegeződjünk. ejha. Mellesleg teljesen kicsinált az előadásával, úgy éreztem magam mintha fizika és matek óra keverékén ülnék, de azért a beszólása az nagyon teccett: " Ezeket a képleteket az Istenért, meg ne jegyezzétek, csak az a lényeg, hogy vmilyen szinten megértsük. Mégiscsak bölcsészkar..." Na most ezekután elképzelhetitek milyen kínkeserves másfél órám volt, amikor jött nekem a termodinamikával meg az organisztikus egészekkel meg a heliocentrikus világnézettel, a dinamikus rendszerekkel meg a kibernetikával. Nem, nem sikerült megértenem mindezeknek mi köze a kult.antrop.hoz vagy a régészethez. Ugyanis a kurzus címe: Kultúrális antropológia és régészet..

Talán hosszú idő után, most születik meg az első normális bejegyzésem. A nyáron komolyan se kedvem, se időm nem volt ide írni. Meg túlságosan is lefoglalt a Mickey Mouse projekt. És addig nem írhattam semmit "rólunk"*, amíg tudtam, hogy minden egyes nap többször is elolvassa a blogom. Mióta azonban szakítottunk** minden bizonnyal rohamos léptékben csökkent a népszerűségi indexem, mert eltűnt rendszeres olvasóim közül xD
Az igazat megvallva elsőre nem is volt szimpatikus, hisz mégcsak beszélgetni sem lehetett Vele. Az össz kommunikációnk 2 nap alatt a kérdezek-felel de visszanemkérdez-ígyfelelnemsemkell játékra korlátozódott. Így el is könyveltem magamban, hogy jó nagy bunkó, még normális emberi dumálásra sem képes. Kár hogy később módosítottam ezen az első benyomáson. Ejj Viktória, pedig mindig az első a mérvadó. Ezért is találtam viccesnek, amikor msnen olyan teljesen királyul elhülyültünk és szinte nem is volt nap, hogy ne msneztük volna végig az egész napot. Aztán jött az első találkozás, a második meg a harmadik, meg az augusztus 20. ami azt hiszem a csúcspont volt, és onnan jött a mélypont. PÉCS :D . Az az igazság, hogy sok mindenre számítottam csak arra nem amit ott kaptam. 3 napig nem foglalkozott velem, gondoltam is magamban, hogy otthon is tudok rejtvényt fejteni meg sudokuzni anélkül, hogy az ő ágyán ücsörögnék és azt hallgatnám/figyelném, ahogy EVEz*** , kár hogy nem mondtam ki kicsit hangosabban a gondolataimat. Bár amikor közöltem, hogy unatkozom, tudta jól, mi bajom, mégsem tett ellenne semmit. Mintha szándékosan ki akarta volna provokálni ezt a lépésemet és nem volt benne elég gerincesség, hogy a szemem elé álljon és azt mondja: "Héé figyi meggondoltam magam inkább mégsem kellesz, oké?" Ezt mégis könnyebben lenyeli az ember, mintha elhívják vendégségbe majd semmibe veszik és átnéznek rajta gyakorlatilag 3 napon keresztül. Az egyetlen pozitív ebben a 3 napban az Dzsu barátosném megérkezése volt, gyanítom csak azért bírtam ki és maradtam ott végig Mickey Mouse-nál, hogy szerdán találkozhassak Vele. Különben már első este ott kellett volna hagyjam a jó büdös p***ába, magam sem értem miért nem tettem. Egyetlen elfogadható indokként csak Dzsu-val való találkozásomat látom.
Aztán, hogy bebizonyítsam, hogy belém is szorult némi gerincesség, közöltem msnen, hogy nekem ez így ilyen formában nem feltétlenül kell és próbáltam a miértjét kutatni a pálfordulásnak. Nem váratott magára a válasz pár napnál tovább, hozzám lett vágva, hogy jól le írtam, de tehet róla, és sajnálja. Hm ezzel aztán ki vagyok segítve, kössz! És örültem is, hogy majd keresni fog és el kezd teperni értem. Aztán rá kellett döbbennem, szó sincs itt semmiféle 180 fokos fordulatról, csupán megismertem az igazi Miki egeret. Önmagát, aki valójában ő. Aki hiú és büszke és még ha beledöglik se fogja a kisujját se mozdítani értem. És úgy érzem, jobb volt ez így, mintha később derült volna ki, így megmaradt a büszkeségem, a "kapcsolatot" könnyedebben feledni tudtam és nem is hiányzik****. És sajnálom. Sajnálom amiért ő ilyen, sajnálom a volt barátnőjét, hogy ezt el bírta viselni másfél éven keresztül és igazából sajnálom magam, hogy egy egész nyaram rápazaroltam az életemből. Jah és a legszebb az egészben anyámék az első találkozás után megmondták róla a frankót szóról szóra. Csak én nem vettem észre. vagy nem akartam észrevenni inkább?? Amikor eljöttem tőle Pécsről a vonaton olyannyira csalódott voltam.. És nem is tudtam eldönteni, hogy mi okozott nagyobb csalódást: az hogy ő ilyen volt velem vagy pedig elismerni azt, hogy a szüleimnek mind végig igazuk volt és ez megint az én kudarcom. Érdekes kérdés. Magam sem tudtam eldönteni. De tán az utóbbi. De ez legalább egy pozitív haladás, hogy beismerem ha tévedek. Ezt piszkosul ritkán vagyok hajlandó kijelenteni.

Bár nem kértél bejegyzéscímkét, mégis kapsz mert ez itt nem kívánságműsor kedves Walt Disney figura.



*már ha szabad ezt a kifejezést használnom
** már ha volt ez egyáltalán párkapcsolat vagy mi
*** online szerepjáték, kurva unalmas...
****csak a társfüggőségem beszélt belőlem, mikor azt hittem hiányzik

...mikor a pasi kilép egy hosszú kapcsolatból, megtalál engem, elhitet velem mindent amit nem kéne.és utána* visszamegy a volt nőjéhez. Annyira szánalmas, hogy csak a hosszú kapcsolatok felrázására, felfrissítésére vagyok jó, és arra, hogy rádöbbentsem a pasit, hogy mégiscsak az ex kell neki.. megáll az eszem...

*miután sikeresebb esetben még én szakítottam vele, vagy sikertelenebb esetben ennek a fordítottja

Hamupipőke 2
Oroszlánkirály 2,3
A kis hableány 2

kíváncsi vagyok melyik Disney mese fergeteges folytatásával rukkolnak még elő a rendezők a közeljövőben, hogy teljesen lerombolják az igazi Walt Disney klasszikusok illúzióját. Mindegyik úgy volt mese, ahogy volt. Erre ebben a rohadt pénzhajhász világban mindegyiknek kitalálnak egy gagyi szar folytatást,* amivel csak azt érik el, hogy keserűen és csalódottan felsóhajtok. hogy miért?
egy újabb világot rombolnak le bennem azáltal, hogy az akkoriban szép, egész kerek befejezésnek** kitalálnak évekkel később vmi iszonyat folytatást. no és melyik ez a világ?
a gyermeki énem világa.
Várom sok szeretettel a Hófehérke 2-őt, amikor is kiderül, hogy a szőke herceg homoszexuális és titokban megcsalta Hófehérkét Kukával. Miközben Hófehérke a szíve alatt hordja a herceg gyerekét. vagy ezekután már ki tudja kinek is a gyerekét.. igazi mese.
nah mondjuk erről eszembe jutottak a mai mesének definiált szörnyűségek, amik a meseadóknak titulált csatornákon futnak***, de ebbe most nem mélyülök el, különben megint írok vagy 3 oldalt és most nincs hozzá se türelmem, se kedvem.
a lényeg, hogy a TomandJerry még a régi.. éljen. mégha nem is Disney klasszikus :)


*a kasszasiker reményében
**ami legyen akár heppiend, akár dráma
*** direkt nem írok konkrét neveket

komolyan azt várja tőlem mindenki, hogy ne omoljak össze és bízzak az emberekben? bízzak egy olyan emberben*, akit a barátomnak tartottam.... akivel annyi mindent csináltunk közösen, aki elárult a hátam mögött. akkora düh van bennem, akkora csalódás, akkora elkeseredettség, hogy lehet, ha most meglátnám az utcán, addig ütném, míg mozog. tudom, hogy olvasol te utolsó gerinctelen dög és remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy ezt még kamatostól visszakapod, itt dögöljek meg.. szánalmas vagy undorító és kegyetlen. De nembaj, túlélem, kihordom lábon, végigcsinálom egyedül, mint ahogy általában mindig mindent. meg kellene tanulnom már, hogy 100%osan csak magamra számíthatok..


*természetesen pasi, mi más...

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

Dear LOVE!

May I have a question, please?
Do you exist at all?
Or are you just a four letter word?

utálom magam, amiért nem vagyok képes változtatni azokon a dolgokon, amik zavarnak és elégedetlen vagyok velük, csak túl lusta szar vagyok ahhoz, hogy akár a telefont is felemeljem. károgni tudok, hogy nem jó ez igy, és elméletben, gondolatban nagyon szépen szövögetem is a terveimet, csak kár, hogy mérhetetlen lustaságomban semmit sem valósítok meg közülük. majd holnap. holnap meg azt mondom majd holnapután. és így tovább. szánalom...

amikor a nagypapám pénteken reggel* azzal köszönti apukámat, hogy ő nagyon beteg, olyan beteg mint még soha, és meg fog halni...** na ekkor sikítani lenne kedvem.
és amikor ma reggel apukám beviszi az ügyeletre, hogy az öregnek nyugodjon meg a lelke és az orvos közli vele, hogy az égegyadta világon semmi baja, nem kell gyógyszer, stb.. na ekkor meg pofán röhögni lenne kedvem és jól leosztani..***


*egész pontosan hajnal fél 6kor, mert apu 6-ra jár dolgozni
**nem ez az első eset, maradjunk annyiban..
***vagy lehet csak én vagyok egy gonosz undok dög és egy cinikus kárörvendő hárpia megtestesítője. De joggal. Ez egy hosszú történet, majd egyszer talán elmesélem.

A: Egy "be"lapot szeretnék..
V: Én is sok mindent szeretnék.
A: Na mondd, mit szeretnél?
V: Ja, azt nem mondtam, hogy el is árulom.
A: Van nálam gumi...

Ja és van önálló véleményem, bocs...

..amikor az ember azon őrlödik tulajdonképpen, hogy most mi van. miért nem hív, mi a baja. min sértődött meg. mivel érdemeltem ezt ki.. bele sem gondol, h ő is megbántott, h aki kell neki az nem én vagyok. engem csak átváltoztatni akar, egy olyasvalakivá aki én nem vagyok és nem is leszek. van ennek így értelme? kérdem én. kérdezném tőled is, ha végre találkoznánk...