tegnap megbizonyosodtam róla, hogy megkérdőjelezhetetlenül társfüggőségben szenvedek. Eddig kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, de nincs mit tenni, be kell vallanom, hogy ez mégis így van. Amint észreveszem, hogy egy pasi szimpatizál velem és ez a szimpátia részemről is adott, akkor kb foggal-körömmel ragaszkodom hozzá egy pár napig gyk bármiáron, aztán jobb esetben a lelkesedésem alább is hagy, ha nem kapok + visszajelzéseket, ha azonban az ellenkezője történik, akkor egyre jobban lelkesedek, mégha csak egy hete is ismerem, és találkoztunk össz-vissza 2szer. ez gáz, nem? Mondom a szituációt: A legutóbbi ex pasim egyik gyerekkori barátja, aki az exem legutóbbi exével lakik együtt, csakhogy cifrázzuk még a sztorit egy pöppet. Mindezt persze tőlem 230 km-re teszi és állítólag a srác nem a hűség megtestesítője. hánadebakkker:) kifogtam, mi? lehet, h hagynom kellene a francba és megpróbálni nem rákoncentrálni. csakhát olyan aranyos, meg elsőre szimpatikus volt nekem is, és kis cuki pofija van. a fenébe, a fenébe, a fenébe.

*boldog* :)

Dear LOVE!

May I have a question, please?
Do you exist at all?
Or are you just a four letter word?

bizonytalan vagyok és határozatlan. vagy mégsem?.. mostanában azt figyeltem meg, hogy a legegyszerűbb eldöntendő kérdésre sem tudok egy szimpla igen/nem választ adni, hanem túlbonyolítom. de régebben nem okozott ekkora problémát eldönteni hogy a kakaóscsigát szeretném-e vagy a cukrosbrióst.. most meg már erre sem vagyok képes.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!