Az elmúlt hetem egy katasztrófa volt. Szintén. Minő meglepő, ugye?
Volt itt Boszorkánymúzeumtól kezdve elbaszott meglepetés gyertyafényes vacsorán át minden.
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a rámszakadt temérdek idővel. Az összes sorozatom elment nyári szünetre, de végre megérkezett a S03 a True Blood-ból, legalább ez enyhülést ad. Non-stop munkahelyeket nézek különböző oldalakon, mindig finomítok valamit az önéletrajzomon, egy rakás helyre beküldöm, és a túlnyomó részük, még annyit se képes visszajelezni, hogy "köszönjük jelentkezését, kapja be!"
Folyamatosan menekülnék a kollégiumból, utálom, hogy nincs körülöttem a szokásos pörgés, hogy menni kell, menni kell. Nem kell mennem. Se órára, se dolgozni, se angolt tanítani, semmit se kell csinálnom, és ezt elég nehezen viselem. Hiányzik a pezsgés, a kultúra, a jövés-menés, a programok, ezért is döntöttem úgy, hogy meglátogatok pár múzeumot, amit még nem láttam eddig és érdekelne, így esett a két választás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumra és a Boszorkánymúzeumra.
Az elsőt mindenképpen csak ajánlani tudom, a másodikat még véletlenül se. A részletekbe ne menjünk bele, mindenki használja a fantáziáját bátran.
Adott az egyik: egy jól dokumentált tárlat, kiválóan felépített tematikával, megfelelő háttérinformációkkal, a tárlatvezetők kellő tárgyi tudásával, és tájékozottságával.
Adott a másik: a hatásvadászat, mint fogalom mesterien maximális kimerítése, vaksötétben tapogatózás egy elektromos lámpával, füst, fekete macska, fekete alapon vörös pentagram a bejáraton és egy magát a múzeum nevében is szereplő személynek valló tárlatvezető, akinek a tárgyi tudását gyakorlatilag már az felülmúlja, aki megnézett 3 Supernatural részt.

Nade ha ez nem lenne elég, elmondom milyen volt a tegnap estém. nyilván nem kérdés, hogy szar. A két létező legsznobabb és legluxusabb szabadtéri szórakozóhelyre sikerült betérnünk. Amit én itt zárójelben megjegyeznék, az az, hogy én a kezdetektől fogva kézzel-lábbal-mindennel tiltakoztam mindkét hely ellen, de hatástalan volt. Az egyik szórakozóhelyen találkoztunk magyarbritneyspears-sel és a vizilabdázók gyöngyével is. Már ez is elárulja talán, hogy nem feltétlenül a nekünk való árkategóriás helyet sikerült becéloznunk. A zene se volt az igazi, rengetegen, mondom iszonyatosan rengetegen voltak, ha fele ennyi ember lett volna, az is még sok lett volna, aztán amikor még az eső is nekiállt esni, akkor adtam fel igazán.

Gondoltam hazajövök és megnyugszom egy kicsit, ehelyett egy negyed órája se voltam itthon, már felváltva és/vagy egyszerre bőgtünk anyával a jelenlegi status quo miatt.
Édes Istenem komolyan ha létezel, legalább annyit tegyél meg, hogy ne hagyd sokáig szenvedni.

Az előbb egy érdekes statisztikával találkoztam, és nem bírom ki -természetesen-, hogy ne írjam le, számomra annyira meglepő. Nem idézek, csak összefoglalom a lényeget, de azért a forrást, megjelölöm a végén, ahogy egy mintadiákhoz illik.
Idén csaknem 140.000 diák érettségizik összesen és ebből emelt szinten 27.000-en tesznek vizsgát. És azt mondja a cikk, az emelt szintet választók száma, még így is 10%-kal nőtt, a tavalyiakhoz képest.
Na mi a megdöbbentő, ha nem ez?
Miért ilyen kevesen?

Én mindenesetre emeltre megyek!

Forrás: Független Hírügynökség, Origo

akkor a mai napom 2.0:

-miután reggel írtam egy kurvajó Platón zh-t (Sebiről másoltam az egészet)
-írtam egy kurvanagyegyes zh-t későkoriból
-aminek az a következménye, hogy még egy az ELTE-n eltölthető félév boldog tulajdonosa lettem
-ami azzal a következménnyel jár, hogy nem fejezem be a szakot májusban
-hogy nem diplomázok le idén
-hogy már fizethetek érte


Nos. ki szeretne gratulálni?
ekkora egy kibaszott nagy lúzert, mint amekkora én vagyok, még a világegyetem nem látott. meg akarok halni. most. de előtte még szükségem van szeretetre, törődésre, kedves szavakra. mivel azonban mindenki a saját nyomorával van elfoglalva (amit mellesleg tökéletesen megértek, mert én egy kibaszott megértő és toleráns ember vagyok), és mindenkinek ezer dolga van a szorgalmi időszak utolsó hetében, zh-, beadandó-, és már vizsga hegyek, ezért senkit nem akarok traktálni a saját nyomorommal, mindenkinek van elég baja anélkül is, hogy még az én nyávogásomat hallgatná. És persze senkitől se várom el, hogy most velem foglalkozzon, ezért marad az A verzió. meg akarok semmisülni.
Lónak a faszát fogok én ezért a szakért fizetni bazmeg ennek az egyetemnek. Elmegy mindenki a picsába. És még a szobatársam se akar velem beszélgetni. mi a baj velem???????

Ha lehetett még ezt a nyaramat überelni, hogy még fosabb legyen, akkor kérem ez a mai nap folyamán meg is történt. Voltam olyan gyökér,hogy őszínte akartam lenni,így történt hát, hogy bevallottam az éjszakai haccacárét körülöttem, hát ecc-pecc a reakcióra. Nem mintha nem érdemeltem volna meg, mert nem nagyon gondolkodtam, csak utólag, szokás szerint. Későn.

Egyébként a Balcsi tegnap este 21 fokos volt, így, én csak térdig merészkedtem bele, mert így is majd megfagytam. Szimpatikusabb volt, amikor elérte a hőmérséklete a 26 fokot, az az igazi.
Ebbe jelenleg belefagyok.
Mellesleg agyvérzést, szívinfarkust és szélütést kapok egyszerre azoktól, akik lakott területen kívül 60-nal mennek. Idióták. Kiszállnék és megverném. De a másik végletet is.

Helyzetjelentés

Még mindig kitartóan bújom a könyvet, itt-ott érdekességet felfedezve. Most kicsi pihiképpen megírom mi a helyzet a fronton.
-Miután ma Berta barátnőm volt szives tájékoztatni,hogy a macskájának félretett és éjszakára erkélyen kinnhagyott maradék húst az éj sötét leple alatt felzabálta valami állat, ezért úgy döntöttem nincs az az Isten,hogy én éjjel nyitott erkélyajtónál aludjak. No way. Friss levegő ide vagy oda, nem akarok dögöket a szobánkban.
-Mi a tanulság abból ha hajnal 3ig mégis nyitva hagyod az erkélyajtót és kislámpa fényénél tanulsz?
Bogarak egész hada lep el, és egy zöld repülős valami is, amit nem tudtam azonosítani. (miután a Xenophon által írt Memorabilia könyvvel jól odacsaptam neki, meg pláne nem). De repült és zöld volt és nem teccett, az biztos. Legalább elmondhatom, hogy annak a könyvnek is vettem némi hasznát, ha már egész félévben egy büdös betűt nem fordítottam belőle órára.
-Mi a tanulság abból, ha mindig parázol a pókoktól?
Előbb-utóbb megjelenik egy a takaródon.. És kénytelen vagy kiiktatni. Mert ugye elég sok mindenkivel elaszom én egy ágyban, de a pókot nem érzem versenyképesnek. Jelen helyzetben már kevésbé vettem hasznát Xenophón bácsinak, ehhez már a Mr. R. által csónaknak titulált régi öreg deszkáscipőmet kellett segítségül hívnom. És ezekután a nyavalyás nem akart lejönni a talpáról. Mármint, ami maradt belőle. Agyvérzés.
-Mi a tanulság abból, ha hajnal 3kor kinn cigizel a folyosón?
Találkozol egy sorstársaddal, aki épp a kávéautomata felé igyexik, némi koffeinért. Lehet,hogy követnem kéne a példáját. Pedig megfogadtam,hogy soha többet nem veszek kv-t ebből az automatából, annyira fos. Dehát a kényszer nagy úr.
- Mi a tanulság abból,hogy most is blogolok, ahelyett, hogy a "Túlvilág és társadalom" c. fejezetet tanulmányoznám?
Meg fogok bukni holnap, vagyis ma.
Agyvérzés.
És végül:
-Mi a tanulsága annak, ha 3kor már csiripelnek a szájbab***ott madarak?
Nincs tanulság, idegesítenek.

annyira gáz ha egy csaj minden körmét más szinűre festi. szerintem. egy fénykép kedvéért még fun, de úgy hordani hetekig. übergáz.

Otthon voltam egy egész hetet húsvéti szünet címén. Szerdán jöttem fel Bp-re, de csak mert Pécsre nem fértem már be a kocsiba. Erre délután felhívom anyámékat, hogy mizu, mire közli velem, hogy itt az üres helyem az autóban. Mondom ne basszál fel, ki nem ment?? Hát a tesód!-kapom a választ. Mert kiderült, hogy ez a hülyegyerek németből aznap kisérettségizett, amikor ment volna anyámékkal Pécsre, csak persze erről ő nem tudott, majd amikor anyám betelefonált a suliba,hogy a mai napot tesóm skippelné, 3 perc múlva telefonált vissza a tanár, hogyha nem túl nagy probléma, akkor be kéne fáradnia a suliba, mert németből dogát ír. Mindez kb. 15 percre rá, hogy én eljöttem otthonról. És mehettem volna Pécsre. Ugye Adri tudod, ha hazamegyek, megöllek ezért!!!!
Aztán ezalatt az egy hét alatt, nem is gyújtottam rá egyetlenegyszersem(!) és nem is hiányzott és nem is kívántam. Viszont ahogy visszajöttem Pestre, elszívtam még a maradék dobozomat, amit direkt hagytam fenn. De most sem hiányzik (annyira) ugyhogy itt az ideje leszokni. Meg amugy sem szeretném ilyen dologra költeni a pénzem, mint a cigi. Nem éri meg. Ma este megyek partyzni Korival Studioba, ott lesz az igazi megpróbáltatás kibírni cigi nélkül. Remélem helyt állok.Szurkoljatok. Thx.

"Csinos fiatal csajt keresek szexpartnernek, akit havi szinten támogathatnék ! Írjál, ha érdekel!"

Ezt így apróhirdetések->Állást kínál c. rovatban.
Az arcom beszakad. Remélem nem gondolta komolyan.

Nem akarok érzelmileg kötődni. Ezt biztosra tudom. De szinte biztosra tudom azt is, hogy ezzel a kijelentésemmel már elkéstem. Mert valami van. Valami. És most küzdeni fogok a valami ellen.

We are never completely alone

Fúúj.
The only way to be 100% clean is to set yourself on fire :D

hát ennyi volt. de sebaj. túlélem. mint ahogy eddig is mindig mindent.

Tegnap szerettem volna inni a teafüves teámból. Ott kezdődtek a gondok, hogy az a pókhálószerű nyálka nem tűnt ismerősnek a legutóbbi fogyasztás óta, így hát odahívtam lakótársamat (ezentúl: C!-a szerk.) és megkérdeztem Tőle, hogy szerinte ez vajon normális dolog-e. Miután ő is úgy döntött, hogy mikor legutóbb használta nem így nézett ki, fogtuk és kiborítottuk az anyagot egy kistányérra és nekiálltunk nézegelődni benne. Reméltem ( és C is) hogy semmiféle pók nem ugrik a nyakamba a trópusi gyümölcsös egykoron teafűnek titulált micsodából. Hát pókot azt épp nem, de kicsi csigaházat találtunk benne. Amikor C fogta és közölte, hogy "najo ebből Te már ugysem akarsz inni" és egy mozdulattal a kukában landolt a teám. Ez is csak én lehetek, hogy csigaház van a teafüvem között. behalok.

Elindultam a boltba cigiért meg cukorért, majd félúton eszembe jutott, hogy nincs nálam a személyim és amilyen balfék gyerek vagyok tuti akkor kérik el, amikor naná, hogy nincs nálam. Oké, menjünk vissza érte. Persze természetesen nem kérték el, pedig még rá is kérdeztem a néninél, hogy a személyimet mutassam. De mintha meg se hallotta volna. Nem nagyon foglalkozott velem. De ha nem lett volna nálam az fix, hogy kérték volna. Aztán sikeresen olyan erős kávét csináltam magamnak, hogy nem bírtam meginni. Ezután beletörtem a kanalat a fasírtba, de úgy hogy az egyik fele a kezemben maradt, a másik fele a fasírttal együtt berepült az asztal alá xD Egész éjjel nemtudtam aludni, lehet, hogy nem éjfélkor kellett volna lekapcsolni a fűtést. Szóval remekül indul ez a hetem is...

keep your friends close, keep your enemies even closer?
most megint ott tartunk, hogy indul a szarkavarás előlről. az újdonsült védi a lakótársát, én meg persze védem a barátnőmet. és mi van ha kiderül, hogyha valakit annak hittél, az mégsem az? hát mivan bazmeg. pofáraesés! az van. Kész melodrama az életem. egyszerűen nem akarom elhinni. miért akarnak más emberek rendelkezni felettem és a tetteim felett? és miért tesznek nekem olyan emberek keresztbe, akiknek az ég egy adta világon semmit nem ártottam, hiszen ismerem őket már 7 éve/ nem ismerem őket, alig csak pár hete. Egyiknek sem lenne oka, nekem (nekünk) rosszat kívánni. természetesen már az a verzió is megfordult a fejemben, hogy mi van ha a fiú a hunyó. De aztán egy mondatával eloszlatta a kétségeket, miszerint ha a kérdőrevonások után is tagad mind2 oldalról az illető, akkor össznépi szembesítést rendezünk. Ők és mi. érdekes lesz. de talán végre kiderül némi igazság. nem lenne rossz, hogy talán el tudjuk dönteni kiben bízhatunk ezután.

tegnap a 8 éves unokatesómtól úgy köszönt el az apukája skype-on, hogy "szia. szeretlek".
el kezdtem azon morfondírozni, hogy vajon mondott-e nekem valaha ilyet úgy igazán őszintén és nem ironikusan akármelyik szülőm is.. és arra jutottam, hogy nem..

visszatérve a 28.-ai postomhoz.. az még cikibb ha neked nem jelentett az ég világon semmit, a másik félnek meg a világot xD

gusztustalan ahogy egy meztelen csiga kinéz sózás után. nyúlik, mint a takony..
erre: "jézusom. szegény csiga. te szadista állat"

hát ahogy a német mondaná, so ist das Leben...

komolyan azt várja tőlem mindenki, hogy ne omoljak össze és bízzak az emberekben? bízzak egy olyan emberben*, akit a barátomnak tartottam.... akivel annyi mindent csináltunk közösen, aki elárult a hátam mögött. akkora düh van bennem, akkora csalódás, akkora elkeseredettség, hogy lehet, ha most meglátnám az utcán, addig ütném, míg mozog. tudom, hogy olvasol te utolsó gerinctelen dög és remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy ezt még kamatostól visszakapod, itt dögöljek meg.. szánalmas vagy undorító és kegyetlen. De nembaj, túlélem, kihordom lábon, végigcsinálom egyedül, mint ahogy általában mindig mindent. meg kellene tanulnom már, hogy 100%osan csak magamra számíthatok..


*természetesen pasi, mi más...

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...