Talán kinőttem a blog írásból. Talán itt az ideje, hogy ne leirogassam, hanem elmondjam ha valami problémám van és ne hagyjam magam tovább szivatni, ne hagyjam magam átverni, és úgy általában ne hagyjam magam, ha valami nem tetszik.
Ki kell állnom magamért. Itt az ideje.

"Tarka mezők, lombos erdők őrizzék örök álmodat" Árván maradt családod

Már épp meg akartam jegyezni, hogy haldoklik a blogom, mert nem történik körülöttem semmi olyan rossz jelenleg, ami rinyára adna okot, a pozitiv dolgokat meg valahogy mindig elfelejtem megemlíteni. Erre tessék hajnal fél 4kor arra riadtam fel, hogy valami csobog. Na mondom miazisten. Erre benyitok a wc-be és mit látok? Hogy gőzerővel ázunk be fentről, spriccel a víz isten tudja hány helyről, folyik a csöveken le, a wc mellett, és persze ázunk az előtérben is a villanyvezetékeknél, a kapcsolónál. Nyilván ugye, hol máshol. hát így hirtelen azt se tudtam mivan. gyorsan átöltöztem,lerohantam a portára, hogy a portásbácsi segítségét kérjem.. aki nyilván nem volt sehol. aztán mire visszaértem a szobába csillapodott kicsit a helyzet, de még így is takaríthattam fel, ami ugye hagyj ne mondjam, minden vágyam volt. Aztán reggelre csodák csodája, mintha mi sem történt volna. esküszöm még egy ilyen éjszaka és kiköltözöm a büdös picsába erről a szúette otvar leprafészekről.
Egyébként pozitivumként akár meg is említhetném, hogy az anyukája küldött nekem valentin napra szív alakú bonbont, vagy, hogy ha minden igaz, jelentkezik doktorira és akkor nem megy szeptembertől Lengyelországba. jessz.

akkor a mai napom 2.0:

-miután reggel írtam egy kurvajó Platón zh-t (Sebiről másoltam az egészet)
-írtam egy kurvanagyegyes zh-t későkoriból
-aminek az a következménye, hogy még egy az ELTE-n eltölthető félév boldog tulajdonosa lettem
-ami azzal a következménnyel jár, hogy nem fejezem be a szakot májusban
-hogy nem diplomázok le idén
-hogy már fizethetek érte


Nos. ki szeretne gratulálni?
ekkora egy kibaszott nagy lúzert, mint amekkora én vagyok, még a világegyetem nem látott. meg akarok halni. most. de előtte még szükségem van szeretetre, törődésre, kedves szavakra. mivel azonban mindenki a saját nyomorával van elfoglalva (amit mellesleg tökéletesen megértek, mert én egy kibaszott megértő és toleráns ember vagyok), és mindenkinek ezer dolga van a szorgalmi időszak utolsó hetében, zh-, beadandó-, és már vizsga hegyek, ezért senkit nem akarok traktálni a saját nyomorommal, mindenkinek van elég baja anélkül is, hogy még az én nyávogásomat hallgatná. És persze senkitől se várom el, hogy most velem foglalkozzon, ezért marad az A verzió. meg akarok semmisülni.
Lónak a faszát fogok én ezért a szakért fizetni bazmeg ennek az egyetemnek. Elmegy mindenki a picsába. És még a szobatársam se akar velem beszélgetni. mi a baj velem???????

akkor a mai napom:

-ma mikor mentem be az egyetemre, ki volt az első, akibe belebotlottam? A lengyel ex.
-zhztam latinból, és még azon az órán ki is kaptam.. hát nem kellett volna..
-5öst kaptam epigráfiából, éljen.
-görög tanszéki könyvtárból könyvet akartunk lopni Sebestyénnel( Egyiptológusoknak mondom: Jansen-ét)
-aztán helyette Kritónt fordítottunk és megkaptam, hogy "jaaaaj hát de nagyon okos kislány", amilyen hangsúllyal mondta ezt Sebi, bár lett volna nálam egy diktafon.
-életemben először kajáltam a KFC-ben
-és persze kb az első mozdulatommal sikerült lekajálnom a nadrágomat
-Olivér múltkori bókját is sikerült überelnie(miszerint milyen szép egyiptomi szemeim vannak), ezúttal megállapította, hogy milyen szép a homlokom. Hogy lehet egy homlok szép? Főleg az enyém?!
- mostpedig újfent Kritónt fordítok és utána még neki kell lódulnom a későkorinak is, mert holnap mindkettőből ZÉHÁ

Valaki mentsen meg!!!! Követelem!!!

Az adna egyedül baromi nagy töltést, és reményt,-hogy képes vagyok végigcsinálni, és képes vagyok végigcsinálni eredményesen- ha most csörögne a telefonom és a kijelzőn meglátnám Sydney nevét, és épp elújságolná, hogy hazajött és tudunk találkozni.. 5 percig csak sikítanék a boldogságtól.

pedig olyan kis vidáman csilingelt a hangja a telefonban, teljesen feldobott engem is, előtte meg még ott tördeltem a kezem,hogy mit fogok neki mondani. Aztán egy negyedórát boldogan végigcsevegtünk. ez még azelőtt volt, hogy meg tudtam volna, hogy az orvosa azt javasolja szervezzünk szép karácsonyt neki, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. szavakba önteni nem tudom, azt amit érzek, csak olyan, mintha egy mázsás súlyt dobtak volna a mellkasomra, vagy mintha valaki folyamatosan rajtatérdelne. állandóan könnybe lábad a szemem, vagy csak végigcsordul egy könnycsepp az arcomon és nem akarom elhinni ezt az egészet. ez egy vicc. ez egy rossz álom. valaki csípjen meg, fel akarok ébredni.
szombaton látom először. ha valóban ennyi maradt hátra neki, mostantól a végéig minden hétvégém az övé.

egyébként meg leszarom az iskolát, az egyiptológiával az élen, buktasson meg az aki, csak akar, tessék,go ahead. Ma megmondtam itthon, hogy belecsömörlöttem az egészbe és nem akarom folytatni, és anya (wait for it) rábólintott, azt mondta, ha ezt az évet befejezem, keressek mást. Végre. Azt hiszem nagyot változott nálam az értékrend és a sorrend. Family comes first.

utálom, hogy az emberek 80%-a olyan gyökér, de olyan gyökér, hogy azt hiszi, attól, hogy elolvassa itt, amit én írok, az már egyből feljogosítja arra, h beleugasson a magánéletembe, hogy egyből a részesének érezze magát vagy pletykáljon rólam mindenféle kombinált verziót. utálom, hogy nem írhatom le szó szerint azt, amit szeretnék, mert oda kell figyelnem arra, hogy még véletlenül se legyek kétértelmű, sértő, vagy durva (holott ha őszínte vagyok, aki tapasztalta ugye az elég nyersre sikerül általában), vagy vegyem figyelembe, hogy ki olvas és ha olyat szeretnék írni, ami őt is érinti, akkor mindenféle burkolt célzásokkal és sejtelmes utalásokkal tehetem meg csupán, hiszen nehogymár szegény akárkinek a lelkébe tiporjak. vagy nehogy félreértse, vagy nehogy úgy olvassa, ahogy én nem szeretném, vagy nehogy megmutassa olyannak, akinek nem biztos, hogy kéne. pedig nekem van igazam, hogy ebbe nem kellene senkinek belefolynia és nyugodtan írhatnám amit valóban gondolok.
nade mindezektől függetlenül továbbra sem érdekel ki mit gondol, írok mindent úgy, ahogy jónak látom.

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

És hova vezet ez az egész?????? Hogy egy olyasvalamiért vetem meg magam, amiért kurvára nem nekem kellene utálnom magam. rohadt életbe elegem van, hogy mindig én kérek bocsánatot mindenért.