today

Ma 4esre vizsgáztam latinból, miután egész éjjel semmit se tudtam aludni.
2-től kb 4-ig csak pislogtam ki a fejemből és próbáltam aludni, aztán úgy döntöttem, hogy felkelek tanulni. Tanultam, aztán visszafeküdtem aludni, de csak lestem ki a fejemből ismét, aztán nagyjából 6ig megint tanultam, aztán 7re húztam ébresztőt,hogy addig ledőlök megint és pihenek. De a telefonom helyett még előbb Dávid volt az ébresztőnk, hogy meg szeretné nézni a neten a vonatokat, mert ellopták az este a pénztárcáját és indulnia kellene haza minél előbb intézkedni. Aztán kb hullafáradtan estem be vizsgázni, de olyan szinten leszartam, hogy azt elmesélni nem lehet.
Aztán találtam kb két saroknyira a sulitól egy wait for it! Csoki Outletet. Kb úgy kellett felmosni magam után a nyálamat, és még vagy órákat biztos el tudtam volna nézelődni. Találtam pisztáciás Lindt-et. Aki igazán szeret, az vesz nekem egyet!!!!!! Na hány tábla csokim lesz???
Utána elmentünk a jegyzetboltba és az örökvidám, jókedélyű jegyzetboltos figurától kaptunk mini almát. Aztán a Váci utcán tekeregtünk, vásároltunk a Vörösmarty téren, és zárásként ettünk a Jégbüfében csokipudingos gofrit.
Remélem egyébként a szumátrai csirkemell nem veszik össze a majdnem egy zacskónyi gumicukorral. Gondoltam még mindezekre szomjoltónak iszom tejet, de azért ennyire bátor nem vagyok.

home sweet home

szóval elegem van abból, hogy hazajövök és folyamatosan csak oltva vagyok vagy oltok. Folyamatosan gombóc van a torkomban az elfojtott sírástól, vagy folyamatosan könnyes a szemem, mert tudom, ha egyszer útnak engem, akkor vagy fél napig biztos nem bírom abbahagyni. Hiába próbálok őszíntén és korlátok nélkül beszélgetni a témáról nyugodt hangnemben, úgyis üvöltés és/vagy sírás lesz a vége. Hiába kérem, hogy ne rajtunk csattanjon ez az egész, mert mi is ki vagyunk készülve, nemcsak ő, és én megértem, hogy nehéz, mert baromira az. mondom. tényleg megértem, de picit türtőztesse már magát. erre csak annyi választ kapok, hogy hát pedig rajtunk fog csattanni, mert mi vagyunk kéznél. ez oly bíztató.
nem akarja, hogy dolgozzak, mert elveszi az időt a sulitól.
nem akarja, hogy elkezdjek egy másoddiplomát, mert elveszi az időt az első befejezésétől.
az itt bazmeg senkinek nem számít, hogy én mit akarok.
márpedig én a melót és a másoddiplomát is akarom. szevasz.

A családom haláli egy csapat.
Tegnap este arra értem haza, hogy tesóm eltörte a parfümös üvegemet. Persze amikor teszteltem, hogy még működik-e, sikerült 1az1ben arcon fújnom magam vele.
Aztán talált egy pókot az ágyában és mivel nem volt biztos benne, hogy sikerült megölnie, ezért kiköltözött a nappaliba aludni a kanapéra.
Ma reggel elindult suliba a hátizsákja nélkül. Bazmeg. Ilyet még én se csináltam soha.
Unokatesóm meg beleöntött egy doboz sört a számítógépébe. De nem a billentyűzetbe, nem, a gépbe.
Tegnap a kezemben maradt a wc-lehúzóka madzagja náluk, pedig meg se rántottam, nem is húzogattam, egyszerűen csak megfogtam.

Totális balfaszság jellemez minket, senki ne lepődjön meg, hogy én ennek még a hatványa vagyok.

Múlt hétvégén megnéztük a Magyar Nemzeti Galériában a München magyarul c. kiállítást, szerdán eljött elém és beültünk két számomra eddig teljesen ismeretlen, de abszolút sikert arató helyre, tegnap este pedig, amikor hazaértem a munkából, kaptam tőle egy óriáspöttyös túró rudit, és csinált nekem szendvicseket vacsira, hogy én addig csak nyugodtan öltözzek át és dőljek le pihenni.
Aztán amíg ezeket bezabáltam, addig a wc-t szerelte nálunk, miután ezt félig abszolválta,( de csak azért nem teljesen abszolválta, mert amilyen alkatrész kellene hozzá, olyat már nem gyártanak...) megittunk még egy üveg pezsgőt, és összebújva néztünk egy Kés alattot. Cserébe ma hoztam neki a boltból egy pudingot. És mára is van egy üveg pezsgőnk. Úgy érzem magam Vele, mintha már ezer éve együtt lennénk, és mintha minden annyira természetes lenne köztünk. Boldog vagyok.

Egyébként amikor csütörtökön este a Móriczon fagyoskodva vártam a csodára( buszra) akkor egy Suzuki Swift lefékezett a megállóban, kinyitotta az utasoldali első ajtót és kikiabált, hogy ki merre megy és megkérdezte, hogy van-e akit elvihet Budaörsig egy buszjegy áráért. Volt, aki bevállalta. Jófej volt a srác mindenesetre. Riszpekt.

Ti kértétek

Dióhéjban!

Szóval. Az van, hogy ma lesz a negyedik munkanapom. 8 órát dolgozom és mindennap este 10-11 körül esek haza. Remélem megértitek, hogy akkor már nincs se kedvem, se erőm kielégíteni pletykára szomjazó rajongóim vágyát, miszerint panem et circenses. De most megint úgy felvillanyozódtam egy telefonhívástól, hogy úgy döntöttem: beavatlak titeket, mizu velem.
Kicsit mérges vagyok azért, mert a meló miatt lemaradok a mai Ókortudományi Társaság felolvasó délutánjáról. Pedig a mai felhozatal abszolút egyiptológia, élen a tszvezzel. hehehe.
Kicsit jobban mérges vagyok azért, mert hétfőn vizsgázom, és baromira semmi érdeklődést nem tudok felmutatni ezügyben.
Viszont kibaszott mérges vagyok a már 4 napja tartó bkv sztrájk miatt, mert a nyugatihoz járok dolgozni, ami nem épp a szomszédban van, és így jelen körülmények között, majdnem másfél óra, míg odaérek vagy onnan hazakevergek. Ez az egyik legforgalmasabb útvonal egyébként is,- ahol alapesetben a két villamos se mindig tudja maximálisan ellátni a feladatát- most meg kivonták a 4es villamost,( persze, miértisne) és a 6os is csak negyed óránként jár. Nem tudom ezek ott fenn mit hisznek, én azt, hogy ennyi idő alatt kb 4 villamosnyi ember összegyűlik, plusz kb 1 villamosnyi el is sétál már, akik csak 1-2 megállót mennének, és azok, akiknek nem akkora a távolság gyalog sem a két megálló között. De még így is annyian felszállunk már a végállomásnál, hogy zsúfolásig tele van a villamos. Aki ment a napokban 6ossal, az tudja, hogy szabályosan mozdulni sem lehet. És rájöttem teljesen mindegy, mikor megyek vele, ha reggel 8kor, akkor is ez van, ha 11kor, akkor is ez van, és ha este 9-10 körül, akkor is ez van. Egyébként is elég gyakran szokott csordultig tele lenni, de ez most valami overdosing.
Kedden kapaszkodnom se kellett,annyira be voltunk ékelődve, hogy tartotta az egyik a másikat, de annyira, hogy egy olyan mozdulatot nem tudtam megcsinálni, hogy benyúljak a zsebembe a telefonomért. Tegnap este meg 20 percet dekkoltam a Móriczon, buszra várva természetesen, aztán amikor futni kellett utána, már alig éreztem a lábfejeimet, annyira át voltak fagyva.
Éljen a BKV. Amugy jó ez nekik? jó ez nekünk? NEM. hát akkor meg minek csinálják??
És még az mp3amba is lemerült az elemem. De most semmi sem érdekel, se a sztrájk, se a meló, se a vizsga, se az, hogy meg kellett volna írnom a mentorbeszámolómat és elküldeni úgy egy héttel ezelőttre, mert hétfőn jön hozzám Szidni (ha már múltkor mégsem jött el) és nálam alszik.

A szilveszterem egyébként meglepően jól sikerült. Ehhez képest, az összes eddigire bátran kijelenthetem, hogy csapnivaló volt. Nagyon készültünk rá és nagyon vártuk, pedig eddigi tapasztalataim alapján mindig ez szokott lenni a buktató, de most nem, ez nagyon adta. A kedvenc részem az volt, amikor a párom lengyelül dumált hozzám, én pedig angolul és franciául hozzá. Na most én nem beszélek lengyelül, ő meg nem beszél se angolul, se franciául. Igen, tartalmas és mindenképpen hasznos társalgás volt. De ez már nem számított egy üveg Zubrowka után.
2009. favorit ajándéka pedig a Helyszínelők kiállításra kapott jegy volt. Úgy élveztem a helyszínelést, mint egy kisgyerek. Ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek az efféle dolgok, vagy esetleg -úgy, mint én,- hű rajongója a sorozatnak. (szigorúan csak a las vegasi)
És most megyek, tanulok.

Szidni

Épp kávéfőzésből jöttem fel, amikor hallottam, hogy rezeg a telefonom. Meg is fordult a fejemben, hogy ki a rák hívhat engem, nem sok embernek szoktam hiányozni. Kinyitottam, és a következő feliratot láttam a kijelzőn: "Withheld" El kezdtem gondolkozni, hogy ki a fenét írhattam én be a telefonomba ilyen néven. Mielőtt fel vettem volna, még erőt vettem magamon felkészülvén arra, hogy nagy rá az esély, hogy angolul szólalnak meg a telefonban, ehelyett azonban egy ismerős hang a következőt búgta:
"Szia. Én vagyok."
Kis hatásszünet, hogy feldolgozza a rendszerem, hogy ki is lehet az az "én", aztán a ledöbbenés, a felismerés és az "úristen szia, úristen szia, úristen szia".
Az egyetlen régi barátnőm, aki Sydneyben él és hazajött az ünnepekre. Na ő hívott fel.
Egyébként a Withheld jelentése a "nem megadott" illetve "visszatartott". Tehát Rejtettről hívott, csak nem jutott el abban a pillanatban még a tudatomig, hogy rég átállítottam a telefonomat angolra.
Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap jön hozzám. Holnap nem megyek vissza Pestre.