L.u.d.m.i.l.l.a

Fergeteges volt, pedig a nap folyamán még ki akartam hagyni. Nem volt kedvem, se motivációm, ami aztán később egy telefonhívás formájában érkezett, miszerint egy régi ismerősöm és a pajtása is jön. Gondoltam, úgy már teljesen más lesz a helyzet, mintha csak 18 évesekkel ugrabugrálunk együtt. Felkészülve arra, hogy 2 fiúval fogunk találkozni, találkoztunk 7-tel.
Ludmilla jó másfél órás késés után kezdte el húzni a talpalávalót, és nagyon odatette magát, rengetegen lettünk a buli vége felé.
Az, hogy belefutottam még egy általános iskolai és a gimnáziumi exembe már röhögésre kényszerített, mindamellett, hogy a régi ismerős, is egy exem volt.
Amivel alapvetően nem is volt gond, bár el kellett telnie egy kis időnek de egy tökéletes pajtási viszonyt sikerült kialakítanunk, amiben nagy szerepet játszik az, hogy teljesen ugyanarra a zenére gerjedünk és mozdulunk, és majdnem Ő az egyetlen az ismerősi körömből az ismerősi körével együtt, akivel el tudok járni azokra a bulikra, amik igazán mozgatnak. Bladerunnaz születésnapi bulik, Ed rush, Pendulum, dnb, breakbeat, stb.
A gimnáziumi exem szokásához híven- egyébként ezzel csalódást is okozva, hogy semmit sem változott az évek során- nyomult volna, ölelgetett, a levegőbe emelt, majd amikor ütögettem a vállát, és kiabáltam, hogy tegyen már le, akkor ezt a mozdulatot sikerült úgy kiviteleznie, hogy istenesen letaperolt közben. fúúú de gáz volt. szabályosan menekültem Tőle, és undorodtam, hogy csak még egyszer hozzám ne érjen.
Gyula nagyon cuki volt, amikor már harmadszorra kérdezte meg, hogy mi miért szakítottunk Tamással,hiszen olyan szép pár vagyunk.... Ezután következett a kínos csend és az elterelő hadművelet.
Gyula ezenkívül azt is tudni szerette volna másnap mi lesz az ebéd nálunk, nálunk szerettek volna aludni, természetesen menüt rendeltek szárnyashússal, majd amikor elkeserítettem, hogy nálunk ugyan nem lesz ottalvás, a végén közölte, hogy pedig beéri a tökfőzelékkel és egy kanapéval is.

Kedvenc párbeszédem:
Gyula: "Valaki öleljen meg.."
Én: "Nekem van barátom"
......
Gyula: "Miért, neked van barátod?"
Tamás: "Miért, ez ennyire hihetetlenül hangzik?"
kééész..

ezenkívül az is megállapításra került, hogy a szilikonpánt már divatjamúlt és a kanizsaiak nem tudnak rendesen beszélni se.
Jó buli volt, kellett ez.

Keep my promise

Szóval megtartom az ígéretem és írok. Úgy randomra, ami eszembe jut.
Volt Budaörsi Napok.
Voltak gyengébb napjai, és volt olyan is, ami egészen emlékezetesre sikerült, pont azért, mert nem sok mindenre emlékszem. Pontosabban, nem mindenre. Arra igen, hogy hólyagosra égettem a saját ujjamat a cigivel, vagy arra, hogy lufikat pukkasztgattam ki vele.
Továbbá arra, hogy a NegyedikDé tanító nénijétől kaptam egy kurva nagy egyest alkoholos filccel a vállamra, és meghagyta a fiúmnak, hogy fenekeljen el, mert rossz voltam.
Valamint, Márk rajzolt rám még valami mosolygós nap-szerűséget, amit gyanúsan sperma-szerű sugarak próbáltak megközelíteni,- és a fiúk ki is találták már,melyik kié- de szerencsére egyik sem ért célba. Ezenkívül a partyarc felirat is ott figyelt a kezemen. Az aznap készült fotókat még nem láttam, nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán akarom-e. A vodka-pezsgő-energiaital triásszal csak óvatosan emberek!!!!!
Ezekután másnap délre képes voltam bemenni iskolába, de hogy minek, most se értem, az előadás vagy minden 3. mondatának az első felét fel is fogtam, próbáltam felzárkózni, de nem tudtam kimondani azt, hogy pacifista... és ott fel is adtam.
Egyébként megint a My nyerte a Budaörsi Napokat, amit sejtettem előre, de az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy nem így lesz. Hát, mindhiába.

Egyébként én mostanában egészen szorgalmasan tanulok, bejárogatok iskolába, könyvtárba, dolgozni, készülök az emelt angol érettségimre, és ma levágtam a frufrumat, mert már nagyon idegesített. Az a két opció van, hogy vagy sapkában járok addig, amíg meg nem nő megint, vagy addig eltűzve hordom. Gondolhatjátok, hogy nézhetek most ki. Mindenesetre anyával megállapítottuk, hogy fodrász, mint szakma, kilőve! Nem mintha ilyen ambícióim valaha is lettek volna.
Most meg Húsvét van, folyamatos zabálás. Semmi különös. Erről jut eszembe, Boldog Nyuszit mindenkinek!!! :)

A tegnapi ruhapróbánk nagyon jó hangulatúra sikerült, és gyorsan, egyszerűen dűlőre jutottunk, miután én lelkesen vállaltam a próbababa szerepét. Aztán egész délután és este vendégek voltak nálunk, amit szintén nagyon élveztem. Megismertem unokatesóm ír vőlegényét, akit meg kell zabálni. Egyszerűen annyira aranyos, hogy az nem is igaz. Közvetlen, mosolygós, kedves, és cseppet sem veti meg az alkoholt. Azt már megértette magyarul, hogy "sörre bor, mindenkor, borra sör forever". Röhögött egy jót rajta és azt mondta,hogy élvezni fogom az esküvőt... De egyébként azt mondta, ahogy hallgatja a beszédünket, olyan neki az egész, mint egy hatalmas szó. By the way unokatesóm is és ő is borzasztó ír akcentussal beszéltek, sokszor abban sem voltam biztos, hogy amit mond, az egyáltalán angol-e. Aztán megnyugtatott, hogy majd gyakorolhatok az esküvőn, mert engem szeretnének a polgári esküvőre tolmácsnak. Hát. Elvállaltam.
Ezenkívül keríteni akarnak nekem egy pasit, mert voltam oly balga és megkérdeztem, hogy a vőfélyek mind házasok-e. De én tényleg csak kíváncsiságból kérdeztem. Ezek meg egyből azon tanakodtak, hogy ki az aki facér, rendes is és még jól is néz ki. Áh.
Az esküvőre jön kb 70 ír, akiknek ki lesz bérelve az egész zalacsányi kastélyszálló és még utána itt partyznak egy hétig. Írországban egyébként a minimál bér 300 Euro/ hét, a munkanélküli segély pedig 255 Euro/ hét. Én elmegyek Dublinba munkanélkülinek. Jobban megéri, mint itthon dolgozni.

today

Ma 4esre vizsgáztam latinból, miután egész éjjel semmit se tudtam aludni.
2-től kb 4-ig csak pislogtam ki a fejemből és próbáltam aludni, aztán úgy döntöttem, hogy felkelek tanulni. Tanultam, aztán visszafeküdtem aludni, de csak lestem ki a fejemből ismét, aztán nagyjából 6ig megint tanultam, aztán 7re húztam ébresztőt,hogy addig ledőlök megint és pihenek. De a telefonom helyett még előbb Dávid volt az ébresztőnk, hogy meg szeretné nézni a neten a vonatokat, mert ellopták az este a pénztárcáját és indulnia kellene haza minél előbb intézkedni. Aztán kb hullafáradtan estem be vizsgázni, de olyan szinten leszartam, hogy azt elmesélni nem lehet.
Aztán találtam kb két saroknyira a sulitól egy wait for it! Csoki Outletet. Kb úgy kellett felmosni magam után a nyálamat, és még vagy órákat biztos el tudtam volna nézelődni. Találtam pisztáciás Lindt-et. Aki igazán szeret, az vesz nekem egyet!!!!!! Na hány tábla csokim lesz???
Utána elmentünk a jegyzetboltba és az örökvidám, jókedélyű jegyzetboltos figurától kaptunk mini almát. Aztán a Váci utcán tekeregtünk, vásároltunk a Vörösmarty téren, és zárásként ettünk a Jégbüfében csokipudingos gofrit.
Remélem egyébként a szumátrai csirkemell nem veszik össze a majdnem egy zacskónyi gumicukorral. Gondoltam még mindezekre szomjoltónak iszom tejet, de azért ennyire bátor nem vagyok.

Szerdán színházban voltunk és utána ittunk.
Csütörtökön gólyabáloztunk (és ingyen ittunk)
Pénteken színházban voltunk és utána ittunk.
Holnap színházba megyünk és gyanítom utána iszunk.

Legalább a kultúrát egyensúlyba hozom az alkoholizmussal.

Tegnap beköltöztem a koliba (csak hivatalosan, cuccok nélkül egyelőre) és megismerkedtem az új szobatársunkkal, Annával. Aki ezt a szoba beosztást összeállította, hát nem hiszem el egyszerűen, hogy nem direkt csinálta. Így összeválogatni orchidea-szakosokat egymás mellé, már művészet. Netti mongol-tibeti szakos, Anna néprajz-finnugor, én pedig ugye egyiptológia-ógörög.
Tehát valaki mutasson nekem még egy ilyen multikulti szobát, mint amilyenek mi lettünk :)
Ahol az egész szoba "kicsi és kuriózum szakos" emberke. Tádámm. Nem nagyon van. :)

Körülbelül 2 órával ezelőtt csendben olvastam az ágyamon (újra felfedeztem,hogy olvasni csudajó dolog) amikor zörgettek a zsalumon,ami össze volt zárva az ablakom előtt.
Nem reagáltam semmit, ahogyan az előtte kapott hívásokra sem, dacoltam és haragudtam. Majd zörgettek mégegyszer hosszabb ideig és hangosabban, nekiállt a kutyánk iszonyat mód ugatni, a hugom felébredt, így kitártam a zsalukat, és egy 2 és fél éve nem látott arc mosolygott fel rám. Majd közölte velem,hogy Rómeót játszik és se szó, se beszéd bemászott. Ilyen még sosem történt velem. Soha senki nem mászott be hozzám, éjnek éjjelén sunyiban, csakazért,hogy végre lásson,ha egyszer itt van Keszthelyen. Meg akartam leckéztetni, amikor nem válaszoltam a hívásaira és úgy terveztem reggel majd írok neki egy smst és bekamuzom,hogy már elaludtam,bocsi, találkozzunk ma. Hát ezen terveimet váratlan látogatásával keresztülhúzta, mint kiderült azért, mert fél óra múlva megy is vissza, haza, Budapestre.
Leírhatatlan és szavakban kifejezhetetlen amit most én itt érzek. Egyfelől boldog vagyok, és vidám. A viszontlátás öröme. Másfelől pedig csalódott, hogy mi lett az én 4 évvel ezelőtti szerelmemből. Ő volt az első, és azt gondolom a mai napig az utolsó is, akibe szerelmes voltam. Bár nem tudom pontosan behatárolni az érzést, de olyasmit, amit őiránta éreztem, más iránt, még nem.
A budai srác. Akinek mindig is különleges helye lesz a szívemben.
Nem nagyon tudtam először mit kezdeni az egész helyzettel,hogy itt van és látom, majd hamar megenyhültem és olyan dolgokról beszéltem neki, amit nagyon kevés ember tud, vagy abban a formában tud, ami a teljes igazság. Két és fél év nemtalálkozás és aligkommunikálás után is tudom,hogy benne bízhatok és neki ezeket elmondhatom. Bár azt már bizton nem állítom, hogy érdekelné is. Bár az elég evidens, ha nem érdekeltem volna, nem bóklászott volna el félig részegen hozzám, egy idegen városban, éjjel. Kicsit felkavarodtak bennem a dolgok, hiányzott már nekem és ez a viszontlátás nem a várt reakciót hozta magával.
Egyébként most itt szellőztetek utána, mert olyan büdös cigi-pia szagot hozott be magával, hogy nem bírok megmaradni a saját szobámban.
Mindkettőnk mákja az,hogy a szüleim nem egyszinten laknak velünk és nem ébredtek fel erre a haccacáréra. Különben irgumburgum lett volna asszem. Ismerve anyáékat, nem is kérdéses.
Bár mindig is kedvelték őt és olyasféle etalon volt a szemükben, de azért ezt tőle sem sűrűn tolerálták volna.
Mit ne mondjak, ha belegondolok,hogy az én lányomhoz mászna be egy fickó éjjel, én sem tapsikolnék örömömben.
Most pedig nem vagyok álmos, hanem épp dolgozom fel az elmúlt 2 órában történteket. Eltarthat egy darabig.

Na szóval. Volt Húsvét. eltellt. Hál' Istennek locsolók nem merészkedtek a közelembe. Mondjuk tavaly se, de azt a koliban Kortez barátunk bepótolta elég rendesen,amikor 2 srác becipelt a férfi tusolóba. Ruhástul-cipőstül-mindenestül beállítottak a zuhanyrózsa alá. Mondanom se kell, hogy mennyire élveztem. Múlt héten PEN-en voltam, sok élménnyel gazdagodtam, mindenesetre sikerült reggel negyed 7kor lefeküdni aludni, ha emlékeim nem csalnak meg ugye... Hétvégén otthon voltam, majd vasárnap jöttem vissza Pestre. Este kapásból egy randival inditottam. Szobatársamtól úgy búcsúztam el, hogy éjfélre itthon vagyok. Namost az éjfélből lett 3/4ed négy. Majdnem megittam egy liter bort, úgyhogy nem mondanám, hogy a legjózanabb voltam.
Kedden elmentünk koktélozni szobatársammal. Aki nagyon cuki, de van még mit nevelnem rajta.
A második koktélja már alkoholmentes volt, mondván ő nem bír többet inni. Megbeszéltük,hogy jövőre együtt lakunk. Fel kellett világosítanom, hogy ez mellettem nem működik, hogy nem iszunk rendesen. És egy koktél után kidőlünk. De nem ám. Aztán szerdán a kolis kis pajtikkal kinn bográcsoztunk a kertben. Voltunk vagy 20an. Többek közt két mexikói, egy olasz és egy szlovén srác. Azon voltam ledöbbenve, hogy az egyik mexikói srác folyékonyan beszélt németül/angolul/franciául, épp ki milyen nyelven szólt hozzá. Matteo, az olasz srác, pedig istenien gitározott és énekelt, szóval tetszett az este alapjában, de hiányzott nekem valaki és nagyon fáztam is, úgyhogy a többieket kinnhagytam vidámkodni én pedig visszajöttem a szobámba. Összeségében eseménydús és boldog hetem volt. És talán a boldogság állandó marad. Majd meglátjuk.

http://regeszet.btm.hu/cikk.php?cikkid=69

juppijééé :) Mekkora király már. Én is akarok, én is én is, én issssss.

huh rég nem volt egy épkézláb bejegyzésem, az is biztos :) de igazság szerint se kedvem nincsen blogolni, újabban időm sincs rá, meg értelmét se nagyon látom. Nem mintha eseménytelen lenne az életem vagy hasonlók, de most ráuntam egy kicsit. Emiatt most biztos hatalmasat esett a népszerűségi indexem, szerintem bele is halok.

Először is Boldog Decembert mindenkinek! Ez a kedvenc hónapom! végreeeeeee. Akkor gyorsba leírom az azóta bekövetkezett fejleményeket körülöttem, mióta legutóbb blogoltam. Az állás az enyém, már csütörtökön felhívtak. Hétfőn és ma már oktatáson voltam és nagyon nagyon tetszik. Baromi rendes a supervisorom, kiderült, hogy egy félévvel fiatalabb nálam. Pedig hozzá képest úgy festek mint egy 16 éves szakadt kamasz, Ő meg a kész úrihölgy.
Lett angol tanítványom egy 12 éves kislány személyében. Tegnap volt az első óránk, kissé meg volt Tőlem szeppenve, igyekeztem nyugtatgatni, hogy ne féljen, nem bántom:D
Most igazából tanulnom kellene ehelyett a Somával(!) msnezek. (lásd kb egész május-június) Holnap lesz vmi féle számonkérés klasszikusból, de hogy milyen, a tanár azt mondta, meglepinek szánja. Hát köszönjük, nyilván meg fogunk lepődni. Asszem iszom egy kávét és belevágok gőzerővel az éjszakába.