tíz napja írom. élménybeszámoló. részletes.

Nem hiszem, hogy szavakba tudnám önteni azt, hogy most mennyire boldog vagyok. Ahogyan azt sem, hogy -azt leszámítva, hogy melóm csak augusztustól lesz- mennyire elégedett vagyok az életemmel. Rég volt már ilyen jó és tartalmas időszakom, ezért mindenképpen le kell írnom. Napra pontosan meg tudom mondani mikor kezdődött ez a felfelé ívelő, azóta is stagnáló kiváló állapot. Ez a nap június 29-e, kedd volt. Amikor is végre valahára reggel kiköltözött a szobatársam, este pedig leköltözött a helyére a barátnőm. Aztán még ugyanezen a héten kiköltözött a másik szobatársam is és a helyére beköltözött T. Átrendeztük az egész szobát, azóta éldegélünk így itt a koliban. Bepótolunk minden év közben eltervezett programot, folyamatosan megyünk valahova, kb az elmúlt két hétben több helyen voltam, mint az elmúlt 3 hónapban. Csütörtök volt az a nap, amikor biztos voltam benne, hogy vége lesz a vizsgaidőszakomnak, a kérdés csak az volt, hogy milyen eredménnyel. Szerencsére teljesen feleslegesnek bizonyult minden aggodalmam. A megkapott tételem 3. mondata után a tanszékvezető elkérte az indexem, lapozgatni kezdte és arról kérdezett, hogy bizonyos tárgyak (mint ógörög és latin) minek nekem, főleg ilyen mennyiségben. Aztán, hogy mivel szeretnék foglalkozni, mihez akarok kezdeni az életben, majd a végén egy hosszabb hallgatás után egy laza "egy kettes jó lesz?" kérdéssel le is zárult a vizsga. Életemben ilyen egyszerűen és vidáman nem vizsgáztam le. Ennél mókásabb vizsgám már csak a keddi múzeumi gyakorlatom volt. A Szépművészetibe kellett mennünk, ahol aztán magamhoz méltón annak rendje és módja szerint úgy eltévedtünk, ahogyan az meg van írva. Minden egyes teremőr néni és kolléga, akit megkérdeztünk másfelé irányított minket, így jártunk a Holland Gyűjteménytől elkezdve, a "Staff only" feliratú helyekig. Mire végre mi megkerültünk, -ami már önmagában nem volt egy egyszerű kör- a tanár nem volt meg, mert elindult minket keresni. Utána még Őt is elő kellett keríteni. Aztán mivel az órára ugye nem jártam be, így a két tanárból az egyiket most láttam életemben először. Azonban kb az első perctől kezdve szimpatikus volt az ürge, gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt, miután kiderült, hogy én előtte hétvégén vettem a fáradtságot és a pénztárcámát és az Antik Gyűjteményt végignyálaztam. Sőt, mi több, vettem fotójegyet, és amíg a fényképezőgép nem adta meg magát, befényképeztem a tárgyakat. Mert ugye én abban a hitben voltam, hogy a gyűjtemény is a vizsga anyaga. Aztán a vizsgán szembesültem vele, hogy az egyáltalán nem volt követelmény. Ellenben nagy sikert arattam azzal, hogy ilyen kis szorgalmas voltam. Poénból a pasas megkért, hogy akkor mondjak a 3as terem ikszedik tárlójából tárgyakat. utána meg vigyorgott, mint egy vadalma. Gondoltam nekiállok gondolkodni, és elkezdtem sorolni azokat a tárgyakat, amikre abból a teremből emlékeztem. Aztán megkért, hogy emeljek ki egy tárgyat, ami különösen tetszett. Aztán amikor elmondtam, és elemeztem, egészen le volt nyűgözve tőlem, ami eddig nem sűrűn esett meg az egyetemi éveim alatt. Beszélgettünk, mondtam, hogy egyiptológiát tanulok. Majd viccesen hozzáfűztem, hogy milyen karrierista vagyok, igaz? Aztán erre megkaptam, hogy " egyiptológia és karrierista? ez a két szó nem létezik együtt!" Mindenesetre ez a vizsga rengeteg önbizalmamat visszaadta. Pénteken megérkezett hozzánk a húgom, és onnantól kezdődött a programok áradata. Aznap este a vizsgaidősuckzáró bulin lötyögtünk néha egy keveset, javarészt ücsörögtünk, aztán megállapítottuk, hogy eleget szenvedtünk és menjünk fel aludni.
Másnap úgy döntöttünk tesómnak látnia kell Budapest romkocsmáit, így esett a választásunk Csendesre, Mumusra és- nyilvánvalóan- Szimplára. A kis hugomnak nagyon tetszettek ezek a helyek, amit megértek, én is nagyon bírom őket, aztán hát mégiscsak egy vérből valók vagyunk, kell, hogy legalább valamiben hasonlítson az ízlésünk.
Vasárnap kb reggel 5re értünk haza, az aznapi program pedig a Fogaskerekű, a Gyermekvasút, az Erzsébet-kilátó és a Libegő volt. Ezután pedig a már-már kihagyhatatlannak titulált Sugar shop és cukrászda. Aztán miután édes testvérem nyaralása véget ért nálunk (érted, nálunk) kezdődtek a romantikus T-s programok.
Felfedeztük a Kopaszi-gát szépségeit, egy hálózsák és egy üveg bor társaságában. Ott még fürdőruci felsőben virítottam nagy vidáman, majd rá kb egy órára szarrá ázva csatangoltunk át meccset nézni a rokonához, és megismertem a keresztanyukáját, akinek az első reakciója, amikor meglátott engem az volt, hogy "jaj milyen szép hajad van" és ezzel egyidőben meg is tapogatta azt.
Előtte este szintén egy üveg borral felmásztunk a Sas-hegyre és mint kiderült, ha kicsivel is előbb érkezünk, fizetnünk kell a belépésért.
Aztán Dani, az ott dolgozó srác, iszonyatosan jófej létére, beengedett minket ingyen, mondván, ha már eddig felmásztunk, akkor ne legyen felesleges kör számunkra, a kasszát meg már egyébként is lezárta, pénzt nem tud érte kérni.
De azért megkért minket, ha egy mód van rá, akkor ezt ne nagyon híreszteljük, mert az előttünk érkezők és még-ott-lézengők fizettek ezért. Aztán nekiállt esni az eső, mi pedig addig menedéket kértünk, majd miután Dani hazament, a biztonsági őr bácsi pedig visszahúzódott a kuckójába, ott ültünk egy fedett helyen, ittuk az üveg borunkat, fenn a Sas-hegyen, senki nem volt ott rajtunk kívül, a bácsi pedig egészen konkrétan le se kaksizta, hogy mi mit csinálunk, vagy meddig maradunk, úgyhogy megvártuk a sötétedést, hogy lássuk a fényben úszó éjszakai Budapestet. Csodás látvány volt.
Aztán következő programunk Vác és a "Memento mori" kiállítás volt, aminek a leletanyaga az 1994-es újítási munkálatok során került elő a Fehérek Templomának kriptájából. Ez a nap az én ötletem volt, és féltem, hogy nem arat sikert, de aztán kiderült, hogy feleslegesen paráztam, mert T-nek nagyon tetszett :) A személy- és vagyonőr bácsi olyan flott tárlatvezetést levágott kettőnknek, hogy csak lestünk. Megfigyeltük,hogy a Budapesthez képest vidéki múzeumokban mekkora szeretettel fogadtak bennünket. Elsőként ez Vácott volt így. A Memento Mori után megnéztünk még a helyi görög katolikus templomban egy régészeti kiállítást, ahol a végén egy másik személy- és vagyonőr bácsi odasomfordált hozzám és megkért, hogy szóljak a férjemnek, hogyha végig szeretné nézni a kiállítást, akkor kicsit gyorsítson, mert lassan zárnak. Szóltam is a férjemnek ez ügyben, nehogy ne maradjon ideje végignézni. Majd a végén, amikor már gyakorlatilag velünk mostak fel, a pénztáros néni azt mondta, megtiszteltetés volt, hogy eljöttünk,és köszönte szépen, hogy ott voltunk. Na, ilyet se hall gyakran az ember.
Egyébként az Oázis cukrászdát mindenkinek ajánlom Vácon, isteni finom fagyijuk van.
Aztán hivatalosak voltunk T ex-szobatárspajtásáékhoz szalonnasütésre, ami oly jól sikerült, hogy éjszaka nem is sikerült hazaérnünk, hanem úgy döntöttünk megpihenünk és csak másnap délelőtt egy kiadós négyperces lágy tojásos reggeli után-amit még éjjel T rendelt meg- indulunk csak útnak.
Bejártuk ezenkívül még a Margitszigetet is. De nem viccelek, amikor azt a szót írom le, hogy bejártuk, hanem rongyosra sétáltuk a lábunkat, én főleg, magassarkúban. Találtunk egy szép templomot a sziget kellős közepén, meg romokat is másztunk.
Voltam bébiszitterkedni az unokaöccsére, akivel hamar szoros barátságot kötöttünk, miután megmutattam neki, hogy tudok kikukuccsolni két nagypárna mögül. Ezután szinte kezesbárányként hagyta, hogy pelust cseréljek és etessem lecsóval. utóbbiból több landolt a ruciján, mint a szájában, mert ő ragaszkodott volna ahhoz, hogy továbbra is keksszel tömje a kis bendőjét, aztán azt nem akartam hagyni, ezért szépen egyesével kiszedegette a szájából a lecsó alkatrészeit. Ezzel is demonstrálva nem tetszését.
Nagyon szokatlan volt, hogy akárhányszor elvágódott, vagy beütötte a fejét, nem állt neki bömbölni, nem állt neki hisztizni, hanem csinálta tovább a dolgait, mintha mi sem történt volna. Nem ehhez vagyok szokva. Lány unokatesómat láttam felcseperedni, most a másodikat látom cseperedni és ahhoz szoktam, hogy akármi történik velük, egyből ordítás, sírás és ölelni, nyugtatni kell. Jó, hogy Gergőke ilyen szívós és nem kellett állandóan azon aggódnom, hogy nem tudom majd megvigasztalni, ha nekiáll sírni.
Aztán az egyik napunkat rászántuk Szentendrére.
Az úgy kezdődött, hogy iszonyatos időt fogtunk ki, konkrétan minden másodpercben attól féltem, hogy meggyulladok, és annyira izzadtam, hogy a napszemüveg csúszott le az orromon.
A még Budapesten vett kólám, Szentendrére érve ihatatlan húgymeleggé vált. odaértünk, vártuk a helyi járatot, ami felvitt minket a Skanzenig. Azaz csak vitt volna, mert ez a busz az első kanyar után megadta magát, és át kellett szállnunk egy másikra. Hogy miért, az nem derült ki egyébként. Az első buszon csináltam rólunk egy közös képet, és utólag poénkodtunk is, hogy tökéletes kép cím lenne a "busz, amin 5 percig ültünk". A Skanzenban első dolga volt egy méhecskének megcsípnie T-t, izgultam is rendesen, hogy nem allergiás-e, de aztán a teszt negatív lett.
Cirka másfél órával a zárás után azért kifáradtunk nagy nehezen a szabadtéri néprajzi múzeumból és elindultunk, hogy harapjunk valamit. Miután bepizzáztunk, körbesétáltuk Szentendrét, amiről megállapítottam, hogy milyen gyönyörű város és milyen szívesen élnék ott. És tényleg. Hangulatos. Sajnálom, hogy kb 3 órát kellene utazni naponta, azért, hogy beérjek a suliba onnan, különben ha ez nem lenne, tényleg fontolóra venném, hogy érdemes lenne odaköltözni.
Nagyon kellett már nekünk ez a sok kikapcsolódás.
Tényleg, jó volt ennyi idő alatt, ennyi helyen járni és ennyi mindent látni.

hát ha az utóbbi pár napomat szavakba kellene önteni, akkor a mai napig felsorolás szinten a következő lenne:
tengernyi (mihaszna) tanulás, remény majd reménytelenség és ismét fordítva, idegesség és idegbetegség, parázás, kiakadás, bőgés, überfáradtság, megalázás, küzdés, szenvedés, semmi megkönnyebbülés, őszinteség, vizsgázás, megmenekülés a kirúgástól, ismét eljutni egy doboz cigivételig.
Aztán a mai napom annyira jó volt, mint már rég volt egy napom. Kaptam pozitív visszajelzést a tudásomról. A lengyel lány megkérdezte, hogy hol gyakorlom az angolt, csak az iskolában? mondtam, hogy ott sem használom. Majd hozzátette, hogy pedig nagyon jó az angolom. Ennél jobban 2 nappal a szóbeli érettségim előtt nem is tudom minek örültem volna jobban. oké, egy orchideának!
ma lejártuk a lábunkat a polákokkal, elvittük őket lángost enni, megmászattuk velük a várat és a Citadellát, valamint elkalauzoltuk őket a Parlamenthez is. imádom őket. őszíntén, pozitívan csalódtam bennük, nagyon kedvesek velem, érdeklődőek, közvetlenek, tudva azt, hogy a lány, a lengyel "baromi-nagy-szerelem-volt-aki-miatt-kiköltözött-volna-lengyelországba" ex legjobb barátnője, és tudva azt, hogy ő tudja, hogy én mindent tudok, mégsem jelent akadályt, hogy minden gond nélkül eldiskuráljunk.
ja egyébként amikor azt mondtam nekik, hogy "discuss the pizza thing" (pizza rendelés előtt megkérdezték, hogy miről beszélünk T-vel), azt értették, hogy "disgusting" és közölték velem, hogy nekik nem kell disgusting pizza. mondom oké. az nekem se.
és mindig viktoria-nak hívnak, amit nem szeretek, de tőlük még ezt is eltűröm.

Mivel a távolsági buszok megállója ott van a kolitól egy megállóra, ezért tegnap kb a 4 év alatt másodszorra döntöttem úgy, hogy én ugyan nem vagyok hajlandó elcaplatni a Népligetig azzal a rengeteg cuccal, és inkább csak a Sasadi úton szállok fel. Azaz csak szálltam volna, ha nem lett volna csurig tele a busz. Gondoltam én nagy naívan, hogy csütörtök van, vizsgaidőszak is, meg kora délután is, miért ne lenne helyem? Amikor már majdnem 20 percet késett a busz, sejtettem, hogy ez lesz, de amikor beért a megállóba, csak akkor realizálódott bennem, hogy ennyire nem lesz hely. A csomagtartóba se fértünk volna be. merthogy rajtam kívül még 3an szerettek volna felszállni ott. A busz olyan szinten tele volt, hogy végig a sofőrig álltak az emberek, a pótüléseken, és a lépcsőkön ültek az emberek. Mindenesetre a sofőr rendes volt, legalább annyira méltatott minket, hogy leszállt és közölte, hogy sajnálja, de nem tud mit csinálni.
Itt jön a "nem is én lettem volna" kategória újabb 2 díjazottja. Mégpedig:
előtte nem sokkal jött el egy busz, végállomása szintén kisvárosom lett volna, de mivel az 4 óra alatt tette volna meg az utat, ezért arra nem szálltunk fel, mondván megvárjuk a gyorsjáratot. de nyilván ennek kellett előbb elmennie, amikor még nem tudtuk, hogy busszal ma nem sűrűn megyünk haza. Azért írok többes számban, mert közben összebarátkoztam egy nénivel a megállóban, és mivel ugyanabban a cipőben jártunk, ezért utána együtt találtuk ki a megoldást. ez volt 14:50-kor, utána mindenki telefonált, kiderült, hogy van egy vonat, ami elindult a déliből, 15:13-ra van kelenföldön. csodás, még jegyet is kell venni. végülis célba értünk, én lepakoltam a cuccomat, kiadtam a néninek utasításba, hogy amíg elrohanok mindkettőnknek jegyet venni, addig őrizze a csomagokat. aztán a peronon elsétáltunk hátra, mert a vonatot szétkapcsolják, és általában az első fele megy kanizsára, a második fele meg jön kisvárosomba. erre most bemondták a hangosba, hogy fordítva fognak történni a dolgok, aztán kacagtunk egy jót miközben előreküzdöttük magunkat és a néni meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy a saját nyomorunkon még tudunk nevetni. mondom alap. ezekután a vonaton is alig találtunk helyet, ahol ketten le tudtunk volna ülni. Végül meg maradt egy egész 5 személyes fülke kettőnknek.
Így történt, hogy 2 és fél órával később értem haza, mint terveztem.
A tegnapi nap tanulságai:
-> Buszra nem próbálunk meg felszállni Sasadon.
-> Nem általánosítunk, hogy "csütörtök van úgysem lesznek sokan", mert kiszámíthatatlan.
-> A balszerencsében mindenki hirtelen barátságos, közvetlen és bizalmas lesz. Én is.

Ma reggel meg felhívtak az egyik diákszövetkezettől és úgy fest jövő héten állásinterjúra megyek.

Ti kértétek

Dióhéjban!

Szóval. Az van, hogy ma lesz a negyedik munkanapom. 8 órát dolgozom és mindennap este 10-11 körül esek haza. Remélem megértitek, hogy akkor már nincs se kedvem, se erőm kielégíteni pletykára szomjazó rajongóim vágyát, miszerint panem et circenses. De most megint úgy felvillanyozódtam egy telefonhívástól, hogy úgy döntöttem: beavatlak titeket, mizu velem.
Kicsit mérges vagyok azért, mert a meló miatt lemaradok a mai Ókortudományi Társaság felolvasó délutánjáról. Pedig a mai felhozatal abszolút egyiptológia, élen a tszvezzel. hehehe.
Kicsit jobban mérges vagyok azért, mert hétfőn vizsgázom, és baromira semmi érdeklődést nem tudok felmutatni ezügyben.
Viszont kibaszott mérges vagyok a már 4 napja tartó bkv sztrájk miatt, mert a nyugatihoz járok dolgozni, ami nem épp a szomszédban van, és így jelen körülmények között, majdnem másfél óra, míg odaérek vagy onnan hazakevergek. Ez az egyik legforgalmasabb útvonal egyébként is,- ahol alapesetben a két villamos se mindig tudja maximálisan ellátni a feladatát- most meg kivonták a 4es villamost,( persze, miértisne) és a 6os is csak negyed óránként jár. Nem tudom ezek ott fenn mit hisznek, én azt, hogy ennyi idő alatt kb 4 villamosnyi ember összegyűlik, plusz kb 1 villamosnyi el is sétál már, akik csak 1-2 megállót mennének, és azok, akiknek nem akkora a távolság gyalog sem a két megálló között. De még így is annyian felszállunk már a végállomásnál, hogy zsúfolásig tele van a villamos. Aki ment a napokban 6ossal, az tudja, hogy szabályosan mozdulni sem lehet. És rájöttem teljesen mindegy, mikor megyek vele, ha reggel 8kor, akkor is ez van, ha 11kor, akkor is ez van, és ha este 9-10 körül, akkor is ez van. Egyébként is elég gyakran szokott csordultig tele lenni, de ez most valami overdosing.
Kedden kapaszkodnom se kellett,annyira be voltunk ékelődve, hogy tartotta az egyik a másikat, de annyira, hogy egy olyan mozdulatot nem tudtam megcsinálni, hogy benyúljak a zsebembe a telefonomért. Tegnap este meg 20 percet dekkoltam a Móriczon, buszra várva természetesen, aztán amikor futni kellett utána, már alig éreztem a lábfejeimet, annyira át voltak fagyva.
Éljen a BKV. Amugy jó ez nekik? jó ez nekünk? NEM. hát akkor meg minek csinálják??
És még az mp3amba is lemerült az elemem. De most semmi sem érdekel, se a sztrájk, se a meló, se a vizsga, se az, hogy meg kellett volna írnom a mentorbeszámolómat és elküldeni úgy egy héttel ezelőttre, mert hétfőn jön hozzám Szidni (ha már múltkor mégsem jött el) és nálam alszik.

Régen volt már ennyire eseménydús estém mint, a tegnapi. El is mesélem.
Úgy kezdődött, hogy volt lakótársammal találkoztunk és beültünk Oportóba. Ott összeismerkedtünk két BME-s sráccal. Az egyikről kiderült, hogy este koncertje lesz. Miután szarrá vertek minket csocsóban, átmentünk Mentsvárba inni, onnan pedig Rocktogonba a koncertre. Ami egészen felülmúlta az elvárásaimat, teljesen színvonalas volt, Nightwish számokat játszottak. Maga a hely elég kopár, egyszerű volt, még otthon 512 is jobbnak számít szerintem ennél. A koncert után meg volt beszélve, hogy Márkkal, 23:00-kor találkozunk a Blahán és átmegyünk Griffbe bulizni. Abból az lett, hogy fél 12-re értünk a Blahára, Márkék sehol, telefonom természetesen lemerülve, a számát nem tudtam fejből, SIM kártyát nem tudtunk cserélni Majával, mert nem volt kártyafüggetlen a telefonja. Oké, beültünk a körtéren a Mekibe kajálni, ahol összefutottunk az egyik unokatesómmal, akit ezer éve nem láttam. Milyen kicsi a világ.
Aztán hazajöttem az első éjszakaival, feltettem a telefonom töltőre, Márk hív. Fél óra múlva tali a Griff előtt. Hát mit ne mondjak. Baromi "sok" kedvem volt, de azért elindultam és oda is értem, zuhogó esőben persze. Hajnal 1-re. Kb. 3ig csak ültünk és hülyültünk és osztályozták a srácok a csajokat, én meg a srácokat, mert annyira botrányosan ocsmány zenéket játszott a Dj, hogy csak vihogtunk rajta. A buli végére, már ha 10-en táncoltak még, akkor lehet, hogy sokat mondok. Az utolsó fél órában álltunk be táncolni, akkor jöttek a partyszámok. Mint ez itt. Ez most az új favoritom. Summa summarum negyed 5-re értünk haza, 2 óra múlva megyek Pécsre barátnőm szülinapi bulijára, holnap pedig mentortovábbképzésre.
Ugyanazt csinálom, mint elsőben, csak más környezetben és sokkal jobb társasággal. Nem lesz ez így jó. Szakdolgozni kellene, meg nyelvvizsgázni, a tanulásról nem is beszélve, nempedig reggel két karszalaggal a kezemen ébredni.

Mumus

A hely: teljesen Szimpla, Instant és egyéb romkocsmák feeling
Árak: citromos Gösser: 550, melegszendvics: 450 (az árat nem kompenzálja a kapott mennyiség)
A kiszolgálás: állítólag kedves, lelkes
A mosdó: sosem hittem, hogy a Szimpla mosdóját bármilyen hely is überelni tudja. hát tévedtem. életemben ennyire gusztustalan wc-ben még nem jártam.
Az arcok: a mi társaságunkon kívül nem sok magyar szót lehetett hallani
A zene: ambient, chillout (nekem túlságosan is)

Egyébként találkoztam az aluljáróban egy volt kolis ismerősömmel.
Mire felfedezte, hogy én vagyok én:

" Heeeelloooo... Rég láttalak... Jól nézel ki.... Már hozzám képest"
Anyád.

Továbbá szeretném még azt is elmondani, hogy az első 3 napomat további 2 napomba került teljesen kipihenni* és mára eljutottam arra a szintre, hogy nem akarok minden percben elbóbiskolni és nem érzem magam állandóan kimerültnek. Lehet,hogy apa kávéja is nagyban hozzájárult ehhez. (iszonyatosan erős kv-kat tud ám főzni az én apukám) Szeptember végéig, még annyi elintéznivalóm van, hogy már listát vezetek róla, mielőtt valamit kifelejtek. Le kell adnom a témabejelentőt a tanszékvezetőmnek, továbbá a címbejelentőmet addig aláiratni vele, amíg még itthon érem. Meg kell kötnünk a mentoráltam és köztem létrejövő szerződést és ezt nekem be kell küldenem az irodába, aztán beszámolót is kell írnom csütörtökig, aztán meg a szoctámos papírokat is intéznem kell. Aztán majd ha levegőhöz jutok a címbejelentőmet a TO-n is le kell adnom.
Csodás hetek elé nézek, valóban.

* pedig még csak bulizni sem voltam

Tegnap beköltöztem a koliba (csak hivatalosan, cuccok nélkül egyelőre) és megismerkedtem az új szobatársunkkal, Annával. Aki ezt a szoba beosztást összeállította, hát nem hiszem el egyszerűen, hogy nem direkt csinálta. Így összeválogatni orchidea-szakosokat egymás mellé, már művészet. Netti mongol-tibeti szakos, Anna néprajz-finnugor, én pedig ugye egyiptológia-ógörög.
Tehát valaki mutasson nekem még egy ilyen multikulti szobát, mint amilyenek mi lettünk :)
Ahol az egész szoba "kicsi és kuriózum szakos" emberke. Tádámm. Nem nagyon van. :)

2 hét
potom 2 óra alvás
3 óra buszozás
10 méteren belül 4 ismerőssel találkozás
kolidíj késedelmes befizetése
után....

Ismét Butapesten.

Buda vs. Pest..

.. azaz vigyázz mit mondasz.
Amikor egy magamfajta jóféle VIDÉKI (mert ugye a fővárosinak Debrecentől Győrig, az összes balatoni várossal együtt, közös gyűjtőnéven mind vidék) azt mondja "Pest",-általános tapasztalatom szerint legalábbis-kollektíven egész Budapestre gondol és nem épp a híd túlsó felén elterülő városrészre.
Ha megkérdezem egy embertől, hogy "Te pesti vagy?" Akkor a vidéki kis agyam arra gondol, hogy Budapesten él-e, és nem arra kérdezek rá, hogy konkrétan a pesti oldal-e a lakhelye. Persze erre a kérdésre a budai elit felhorkan és kikéri magának,hogy ő bizony a híd innenső oldalán lakik és én vidéki kislány ugyan nehogymár lepestizzem Őt.
Komolyan egyszer agyvérzést fogok kapni ezektől.
Nagyon belémégett egy régi (régen) kedves ismerősöm mondata, miután én lepestiztem őt, ami így szólt:
"keszthelyi kislány jegyezd meg Buda és Pest között nagy a különbség".
Azóta tudom,hogy Buda és Pest között van különbség. Pedig mi nem tennénk különbséget, mert számunkra nincs jelentősége ki melyik oldalon lakik.
Szóval a pesti ember szokjon le a vidék szó használatáról és tanulja meg, hogy az ő városán kívül is vannak nagyvárosok az országban, valamint szokjon hozzá, hogy ha már ők levidékiznek minket, mi általánosan pestieknek tituláljuk őket az összes rózsadombi budai úri köcsöggel együtt.

sorozatfüggés

Teljesen kétségbe estem valamelyik nap, amikor újabb sorozatom utolsó részéhez érkeztem. Eluralkodott rajtam az "úristennemleszmitnéznem". Merthát ugye vizsgaidőszak van és én ugye már végeztem.... ( itt most lehet utálni, ánlájkolni és fújolni, de nekem is ez az első vizsgaidőszakom, amiben emberi időben letudtam a vizsgáimat).. és mivel a munkahelyemen is felmondtam, különösebben nincs mivel elütnöm az időt, mert rajtam kivül ugye mindenki vizsgázik/tanul/ otthon van. Szóval, hogy ne unjam halálra magam sorozatot nézek. Mivel végignéztem már a Dexter, Supernatural, Heroes, CSI, Kés alatt, Narancsvidék összes fellelhető részét és belenéztem a Dokik-ba, két évadot a How I met-ből, ezért úgy döntöttem új sorozatot kell keresnem önmagam szórakoztatására. És meg is leltem. Most elkezdem nézni a Gossip Girl-t. És persze holnap hazamegyek, nekiállok munkát keresni otthon, mert kifejezetten utálom a léha semmittevést huzamosabb ideig. Nem szeretem mihasznának érezni magam, márpedig egy jó 10 napja tényleg semmi hasznosat nem csinálok. Tudom. Fúj.

Az előbb jött át hozzám egy kolistársam, hogy bemászhatna-e a pasija a mi erkélyünkön, merthogy kiszúrta a portásnénink a srácot, és az ő oldalukra jobban odalát, mint a miénkre. Klári néniről azt kell tudni,hogy-az összes többi portással ellentétben,akik le se szarják,hogy ki jön be és mikor- mindenkit megállít, különösképp a fiúkat és iszonyat ocsmány hangszínen előadja a "kollégiumi belépőket aranyoskáim" című nótáját. Miután a srác nem kolis, logikusan következik belőle, hogy kolis kártyája sincs, ezért csak kemény 500 HUF-os ittalvási díj ellenében engedte volna be a srácot. Még szerencse, hogy a földszinten lakom. Már megérte felkelni, vették valami hasznomat.

nem is én lennék..part2

..ha a ma reggelem nem indult volna, úgy ahogy. Késve indultam munkába, ami mégcsak hagyján, de baleset miatt feltorlódtak a villamosok a 4-6 vonalán és kb gyök2-vel haladtunk a borárostól a mester utcáig, amikor a sofőr közölte velünk a mikrofonban, h mizu és ez a tempó várható végig. Na nekem itt kész, elegem lett, leszálltam két megállóval előbb. És találjátok ki. Ahogy leszálltam róla, meglódult, a következő megállónál utolértem, aztán az a szemét mégis előbb odaért ahova kellett, mint én. és persze 10 percet késtem, ami 1000 HUF levonással jár. nice. thx to the BKV.

welcome to the jungle, flashback és kezdődik előlről

tegnap este kolibuli. Este 11-től feküdtem az ágyamon, és vártam, hogy Márti jöjjön értem. Már majdnem éjfél volt, nem sok tartotta, hogy bealudjak.. amikor kopognak...
Legyen egy "üdvözlégyakoliban" ****. Legyen. De gyerekek... Életem legjobb flashe volt. Iszonyatdurvánkurvajóóóóóvolt. Utólagosan is bocsánat mindenkitől, ha furán viselkedtem, vagy állitólag nem voltam önmagam. Pedig tényleg azért nem akartam bemenni táncolni a tömegbe( az iszonyatosan fos zene csak a kisebb probléma volt), mert nem mertem bevállalni a brandnew tornacsukámmal. Így is kapott kicsit szegényem. Annyi erőt nem éreztem magamban, hogy a lábamon megálljak. Nemhogy még bemenjek és ropjam ezerrel. Márkot meg kell keresnem bocsánatot kérni, mert tényleg nem azzal a hangsúllyal mondtam neki, amit, ahogy azt kellett volna. Ezenfelül fel akart kérni táncolni két iszonyatosan nyomorék és nyomulós gyerek, vagyis lehet, hogy 3 is volt. A franc se tudja már. De baromi ideges voltam amikor elküldöm először kedvesen, aztán másodszor már bunkón, majd összeteszi a kezét, könyörög,hogy "léccilécci", és átkarol(amikor 3 fejjel kisebb nálam), hogy pedig nem bánnám meg és én mennyire jól járnék vele. Na. Mondom húzz anyádba de nagyon gyorsan. Azonkivül élveztem. Sok ember örült nekem. Ami számomra baromi meglepő volt. És a szobatársaimmal is alakulgatnak a dolgok. Szóval csak hajrá, szépen, biztosan, előre.

Bladerunnaz presents Virus Night: Ed rush,Optical, Matrix, Mc RymeTime

Amugy teljesen jól vagyok, tudatosan élek. Aktív vagyok és határozott. Tudom, hogy mitől/kitől mit várok. Dolgozom( és szeretem), suliba járok( és szeretem), angolt tanítok ( azt pedig kifejezetten imádom) szóval nem igazán unatkozom. Tudom, hogy a melóhelytől pénzt várok és tapasztalatot, a sulitól tudást és új kapcsolatokat, az angoltól pedig jókedvet és a tanítványom fejlődését. És úgy gondolom ezt mindet megkapom. Tehát nincs okom panaszra. Nagyjából tudom kitől/mitől mire számíthatok. Hogy aki még a lakótársam, lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz az, vagy aki most még a *kialakulófélbenlévőbarátságom* egy hónap múlva már teljesen más lesz*, vagy aki csak csoporttársam egy hónap múlva kicsit bizalmasabb barátom lehet. Szóval fejlődnek körülöttem a dolgok, alakulnak körülöttem emberi kapcsolatok. Talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint gondoltam... És mindenért teszek. Nem várom, hogy eccercsakmajd megtörténjen,hanem igyekszem alakítani. Most panaszkodhatnék, amiért levették az anyajegyem és juj milyen heg lesz ott most, vagy amiért herpesz nőtt az orromra, vagy amiért nemtudok a 7végén elmenni fodrászhoz, mert épp síel. De ezeknél az apróságoknál sokkal meghatározóbbak a fentiek és emiatt tényleg nem panaszkodhatok :)



*akármelyik irányba is alakul

Ma a villamoson álldogálva megállapítottam magamról, hogy néha tökéletes robot lenne belőlem. Az érzelmek-olykor-szinte teljes hiánya miatt. Néha én is meglepődök mennyire érzéketlen tudok lenni. Ez arról jutott eszembe asszem, hogy egyébként a napomat mennyire tönkre tudja tenni olykor egy bunkó ember egyetlen jólcélzott beszólása( gyanítom azért, mert nagyon érzékenyen bírnak érinteni a dolgok) És hogy holnap este 5től 7ig krampuszjelmezben fogok szórólapot osztogatni egy mikulás ruciba öltözött sráccal. Mivel ma elszántam magam és beregisztráltam az egyik diákszövetkezethez. És hogy nem szabad, hogy lelombozzanak a pesti emberek. Nem szabad hagynom hogy elvegyék a kedvem az élettől a létezésükkel. Pedig azt mondtam, Pesten sosem szórólapoznék, de ez most mókás lesz, a ruci miatt+ az idő rövidsége miatt. És remélem a sok savanyú arcú pesti emberke nem fog teljesen lelombozni. Ja mellesleg holnap reggel 9re állásinterjúra is megyek, tessék hát szurkolni nekem!! köszike

Na kérem, mit találtam : "Országos abszolut első"

Hogy most is miért pont hajnal 1kor jutott eszembe kávét inni, azt meg nem tudnám mondani. De hogy kapásból kettőt is egymás után, arra meg végképp nem tudok választ adni. Főleg hogy a kávéhoz se cukor, se tej nincs itthon. De én kiküszöböltem a problémát porcukorral és főzőtejszínnel. És milyen fincsi lett így is. Teljesen jó. Most legalább van egy kis energiám tanulni. Éljenek a holt nyelvek!!!

Nagyon utálom ha mások belepofáznak a dolgaimba. Főleg ha azok olyan szinten idegenek, hogy mégcsak másodszorra találkozunk. Azt gondolom magamról azért, hogy egy rántott sajt+ sült krumpli menüt folyamatos közbekontárkodás és jótanács meg "namajdénmegmutatomhogykellezt" nélkül is össze tudok frankón hozni. Erre jön lakótársam anyja és közli, hogy "Viki ezt úgy szoktuk csinálni, hogy... " meg "süsd igy a krumplit, csináld így, mostmár kiszedheted, blabla" Aztán jön a lakótársam " Hogy hát nemtudtad, hogy az olaj igymegugy meg amugy" Úgyhogy a szombat esténket sikerült totális mértékben elbaszniuk. Ezúton is szeretnék érte köszönetet mondani.. De azért szeretlek ám (L)