a mai kajám délután:
jégkrém
túrós bukta
görögdinnye
gumicukor
majonézes párizsis kenyér
tej

ebből mi lesz....

szóval az utóbbi napjaim rövid összefoglalása: egy vicc.
tegnap ott kezdődött, hogy összetalálkoztam a latin tanárommal a campuson és megkérdezte, hogy mikor megyek vizsgázni:
FA: "Mikor? mikor?"
Én: "Holnap, 10-kor."
FA: "Ne 10-kor, 14:00-kor."
Én:?????... "De a vizsga 10-re van meghirdetve!"
FA: "Van holnap 10-re vizsga meghirdetve?"
Én: "Igen."
FA: "Milyen vizsga?"
Én: "Latin...."
FA: "Jaj, jaj de jó, hogy találkoztunk!!"

Aztán folytatódott ott, hogy bementem a HÖK-be megérdeklődni a rendkívüli szoctámot, kértem igénylőlapot (ez volt 13:00-kor), majd úgy mellékesen azért megkérdeztem, hogy van-e valami leadási határidő. csaj: "ma délután 4 óra."
na, mondom az kiváló. Leadtam.

Aztán bejött még az is, hogy nem elég, hogy az utóbbi pár napban félévnyi szemináriumok anyagát kellett (volna) bezsúfolni a fejembe, este szobatársam letörte a wcműködőszerkezet egy igencsak fontos darabját, fogalmazhatunk úgy is, hogy a lelkét az egésznek, és ebből az lett, hogy percenként fullra töltötte a tartályt, miután túltöltötte, kiömlött egy csomó víz, percenként, és leöblítette magát, percenként. miután birizgáltam egy 10 percet,-gondoltam én nagy naívan, hogy majd én orvosolom a problémát- elegem lett, és áthívtam kedves szomszédpajtás T-t, hogy segítsen megjavszerolni a cuccot, mert ez igencsak nem kóser így. majd ebből az lett, hogy vagy egy új lélek kell a tartálynak, vagy egy új tartály. itt már majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy ez nemigaz, nekem tanulnom kell rengeteget, erre most itt ennek a sz*rnak nyilván tönkre kell mennie. ekkor már fél órája próbálkozott a dologgal, mire átmeneti megoldásként a kis harangot(előbbiekben lélek) vastag befőttesgumik és a szárítókötélből levágott darabok segítségével felakasztottuk a helyére. maszek megoldás, reggelig kitartott, aztán reggel meg a tmk-s bácsi kicserélte. Egy korábbi megjegyzésben lehordtam őket, hogy mindig csak isznak, sosem csinálnak semmit és teljesen hasznavehetetlenek. Nos, ezt ezennel szeretném visszavonni, mert-becsületére szóljon- ma színjózan volt a bácsi, kedves, ügyes és nagyon hasznos.

ezenfelül ma ketten is megkérdezték, hogy mi lesz ezután a félév után velem és milyen irányba halad az életem. ez alapvetően baromi kedves, hogy így érdeklődnek utánam, csak amikor azt válaszolom, hogy "nemtudom, de egyiptológia ma-ra nem akarok menni", abba belesajdul a szívem, és fáj, hogy tudom, nincs elég kitartásom, se szorgalmam, se elhivatottságom már a dologhoz. belefáradtam. ez főleg olyankor szomorú, mint múlt hét pénteken, -amikoris egyiptológus konferencia volt, az előadásokat élvezettel hallgattam, és élveztem, hogy egy kis közösség tagja vagyok, és tartozom valahová- amikor úgy gondolom, hogy mégis egyiptológus lesz egyszer belőlem, aztán kiderül, hogy mégsem. Hibáztatom magam, hogy nem voltam elég jó, elég szorgalmas, lehettem volna jobb is sokkal, de mindig csak a buli meg a lógás, és szinte senkinek nem sikerült bebizonyítanom, hogy idevaló vagyok, erre a szakra. Közben a szüleim belém vetett hitének az elillanása is fenyeget, tudom mennyire büszkék voltam rám, amikor felvettek és mennyire támogattak mindig, és mennyire próbálják bennem tartani a lelket, és attól félek, ha nem folytatom, ezzel nekik okozok csalódást. Nekik is. Szinte látom magam előtt apukám csalódott arcát, ahogy tudomásul veszi, hogy a lánya mégsem lesz egyiptológus Zahi Hawass mellett és nem fog szenzációs leleteket kiásni Egyiptomban. Borzasztó.

A tárgyaim miatt akkora a nyomás rajtam, mint még talán soha. Az egyiket már harmadjára vettem fel, ha nem teljesítem, integethetek a diplomának. mondom majd, hogy bááááájbááájszása.

Az asztalomon meg akkora kupleráj van, hogy már csak az hiányozna az összképből, ha a közepére okádnék.

Hogy valami jót is írjak: A latin tanár megdicsérte ma a cicás táskám, hogy milyen aranyos. Tünemény, az az ember, egyszerűen imádom.

Most többet hirtelen nem tudok fröcsögni ilyen kiváló dolgokról, de ha gondolkodnék, biztos jutna eszembe valami, de még ehhez is fáradt vagyok.

Találós kérdés

Ha a barátnőm-aki jelenleg Hong Kongban van és az Budapesthez képest +7óra- 5 órával ezelőtt írta, hogy 20 óra múlva indul onnan, akkor helyi, illetve itthoni idő szerint, mikor indul?
Sosem voltam matek zseni, de nekem az jött ki, hogy ottani idő szerint 19:00, itteni 12:00, márhogy holnap. helyes-e vajon?

Tegnap reggel egyébként csokimikulást reggeliztem. Ma meg a görög tanszéki könyvtárban kerestem egy könyvet és közölték velem, hogy a Szegedi Tudományegyetemen meg is van. na, mondom de jó... Azért Szegedig nem szeretnék elmenni 30 oldalért. ELTE. bazmeg.

ma megkóstoltam Dávid mamájának almás pitéjét, ami álomfinom és mesekeksz illata van. A szomszéd fiúknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az a mesekeksz. Hogy lehet így élni?

tegnap megint sikerült sírósra innom magam, bár már előtte is sírtam, szóval nem igazán az alkohol hozta ki belőlem. Meg aztán lehet, hogy nem volt annyira jó ötlet 3 nyugtatóra inni, úgy, hogy egész délután és este semmit nem ettem. Suliba képtelen voltam/vagyok bemenni, pedig még két órámra lenne esély, de semmi ambíciót nem érzek magamban. és egyébként sem hiszem, hogy maradt volna akár egy darab ép agysejtem is, amit fel tudnék használni ahhoz, hogy archaikus görög feliratokat bogozzak ki és olvassak.
Szobatársam nagyon cuki, kapok tőle egy smst: " Szia. Jobban vagy? Hajnalban nagyon rosszul voltál. "
Asszem ez mindent elárul, nem kell kifejteni a történéseket. Szegény Netti.

Utoljára akkor éreztem magam ennyire szarul, amikor elsőben a Bevezetés az egyiptomi nyelvbe 1. c. szeminárium első órája lett volna, -ha jól emléxem szerda reggel 8:00-tól- persze előtte a kedd estét masszívan végigvedeltem és képtelen voltam bemenni, mit bemenni, egyáltalán felülni az ágyban, vagy egyáltalán reagálni arra, hogy próbálnak felébreszteni, mert még reggel is annyira seggkészen voltam, hogy egy értelmes szót nem tudtam kinyögni. Welkámbek régiViki.

Még tegnap megtaláltam a kulcsomat. Meglepő módon a táskámban volt. És tényleg nem értem hogy a francba került oda. Mivel mégha csak én állítanám, hogy este az volt a zárban, akkor azt mondom jólvan, megint csak én alkottam. De az egyik szobatársam is esküszik rá... Merthogy miután én lefeküdtem aludni, kiment és ő is lecsekkolta, hogy zárva van-e az ajtó, és hogy az én kulcsom volt a zárban. Tegnap reggel, mint már írtam is, hallottam, ahogy a 3. szobatársam babrál vele, és vártam is, hogy lerakja az asztalomra. Ez nem történt meg, én visszaaludtam, később magamhoz térvén konstatáltam, hogy nincs kulcsom, hát kérdezzük meg Őt. Aztán azt a választ kaptam, hogy sajnos nem tudja hol a kulcsom.
Szóval két opció van:
1.: vagy mindketten meghülyültünk Anettal, nem az én kulcsom volt a zárban, hanem végig a táskámban volt
2.: az én kulcsom volt reggelig a zárban, majd míg aludtam, Anna belecsempészte a táskámba és hirtelen amnéziás lett, ezért írta azt az smsben, hogy nemtudja hol a kulcsom.

A vicces, hogy amikor előhúztam a táskámból a kulcsomat,az én arckifejezésemnél már csak Anettét lett volna érdemesebb megnézni, annyira le volt döbbenve, hogy ott találtam meg, hozzá is fűzte a létező legértetlenebb arccal: "dehát ez nem lehet"

Na most akkor mivan????

Onnan vettük észre, hogy megint megbogarasodtunk, hogy nemes egyszerűséggel szobatársam fejének repült egy. Pedig az erkélyajtót épp csak annyi időre hagytuk nyitva, míg a hűtőt kituszkoltuk az erkélyre, -ugyanis már hóember mennyiségű hó gyűlt össze a fagyasztó részében, hogy a kajákat már látni se lehetett- muszáj kiolvasztani.
Ez a bogársztori is hatalmas tanulsággal szolgált számomra. Felfedeztük, hogy a WC illatosító spray nem hatástalanítja őket egy kicsit sem. De az újság még mindig hatásos eszköz. Ezt bizton állíthatom... Ahogy azt is, hogy az alattunk lakó szomszédok, holnapra utálni fognak minket. És csak egyre jobban, ahogy olvad a hűtőnk :D

Amugy tökjó, hogy sosem szorulok mások segítségére és javarészt vagyok olyan önfejű, hogy nem is kérek belőle a felajánlás ellenére sem. Ha kell, szobát szőnyegezek, falat festek, mikrót-dobozokat-akármit cipelek, egyedül költözködöm, ágybetéteket cserélek, asztalt mozgatok,-anélkül, hogy bárkit is igénybe kellene vennem magamon kívül, főként nem egy hímnemű egyedet- ja és főzök, mosok, takarítok éééés tanulok is.
Kész főnyeremény vagyok.
És még vicces is....

Este jöttem fel a koliban a lépcsőn, cipelve az iszonyatosan teletömött és dögnehéz utazómat, amikor egy ismerős hang köszönt a hátam mögött: "Szervusz Viktória"
Én meg levegő után kapkodva, küzdve a súllyal a vállamon, elküldtem a francba, hogy látja, hogy itt szenvedek a 25kilós utazótáskámmal és nemhogy segítene, mögöttem baktat. Mire a kedves úriember válaszolt:
"ja bocs.. eddig a fenekedet néztem.."
Köszi.

Most olvastam el harmadszor azt a levelet, amit a témavezetőm írt, reagálva az új szakdolgozati témámra, amit pár napja találtam ki. Próbálom értelmezni a szavait és a tanácsait és egyre inkább tudatosul bennem, hogy most irdatlanul megszivattam magam és, hogy nagyon nagyon nagyon kemény fába vágtam a fejszémet. De őszintén szólva nem bánom, csak bár tudnám, pontosan hogyan is kezdjek hozzá a favágáshoz. Talán elsőként írok az új cím által a témámba bekapcsolódó másik témavezetőmnek is. Hajrá Vikike, hajráhajrá.

Buda vs. Pest..

.. azaz vigyázz mit mondasz.
Amikor egy magamfajta jóféle VIDÉKI (mert ugye a fővárosinak Debrecentől Győrig, az összes balatoni várossal együtt, közös gyűjtőnéven mind vidék) azt mondja "Pest",-általános tapasztalatom szerint legalábbis-kollektíven egész Budapestre gondol és nem épp a híd túlsó felén elterülő városrészre.
Ha megkérdezem egy embertől, hogy "Te pesti vagy?" Akkor a vidéki kis agyam arra gondol, hogy Budapesten él-e, és nem arra kérdezek rá, hogy konkrétan a pesti oldal-e a lakhelye. Persze erre a kérdésre a budai elit felhorkan és kikéri magának,hogy ő bizony a híd innenső oldalán lakik és én vidéki kislány ugyan nehogymár lepestizzem Őt.
Komolyan egyszer agyvérzést fogok kapni ezektől.
Nagyon belémégett egy régi (régen) kedves ismerősöm mondata, miután én lepestiztem őt, ami így szólt:
"keszthelyi kislány jegyezd meg Buda és Pest között nagy a különbség".
Azóta tudom,hogy Buda és Pest között van különbség. Pedig mi nem tennénk különbséget, mert számunkra nincs jelentősége ki melyik oldalon lakik.
Szóval a pesti ember szokjon le a vidék szó használatáról és tanulja meg, hogy az ő városán kívül is vannak nagyvárosok az országban, valamint szokjon hozzá, hogy ha már ők levidékiznek minket, mi általánosan pestieknek tituláljuk őket az összes rózsadombi budai úri köcsöggel együtt.

Helyzetjelentés

Még mindig kitartóan bújom a könyvet, itt-ott érdekességet felfedezve. Most kicsi pihiképpen megírom mi a helyzet a fronton.
-Miután ma Berta barátnőm volt szives tájékoztatni,hogy a macskájának félretett és éjszakára erkélyen kinnhagyott maradék húst az éj sötét leple alatt felzabálta valami állat, ezért úgy döntöttem nincs az az Isten,hogy én éjjel nyitott erkélyajtónál aludjak. No way. Friss levegő ide vagy oda, nem akarok dögöket a szobánkban.
-Mi a tanulság abból ha hajnal 3ig mégis nyitva hagyod az erkélyajtót és kislámpa fényénél tanulsz?
Bogarak egész hada lep el, és egy zöld repülős valami is, amit nem tudtam azonosítani. (miután a Xenophon által írt Memorabilia könyvvel jól odacsaptam neki, meg pláne nem). De repült és zöld volt és nem teccett, az biztos. Legalább elmondhatom, hogy annak a könyvnek is vettem némi hasznát, ha már egész félévben egy büdös betűt nem fordítottam belőle órára.
-Mi a tanulság abból, ha mindig parázol a pókoktól?
Előbb-utóbb megjelenik egy a takaródon.. És kénytelen vagy kiiktatni. Mert ugye elég sok mindenkivel elaszom én egy ágyban, de a pókot nem érzem versenyképesnek. Jelen helyzetben már kevésbé vettem hasznát Xenophón bácsinak, ehhez már a Mr. R. által csónaknak titulált régi öreg deszkáscipőmet kellett segítségül hívnom. És ezekután a nyavalyás nem akart lejönni a talpáról. Mármint, ami maradt belőle. Agyvérzés.
-Mi a tanulság abból, ha hajnal 3kor kinn cigizel a folyosón?
Találkozol egy sorstársaddal, aki épp a kávéautomata felé igyexik, némi koffeinért. Lehet,hogy követnem kéne a példáját. Pedig megfogadtam,hogy soha többet nem veszek kv-t ebből az automatából, annyira fos. Dehát a kényszer nagy úr.
- Mi a tanulság abból,hogy most is blogolok, ahelyett, hogy a "Túlvilág és társadalom" c. fejezetet tanulmányoznám?
Meg fogok bukni holnap, vagyis ma.
Agyvérzés.
És végül:
-Mi a tanulsága annak, ha 3kor már csiripelnek a szájbab***ott madarak?
Nincs tanulság, idegesítenek.

Ki olvas Vonyarcról meg Tabdiról? Tudtommal senkinek nincs hozzáférése az olvasáshoz, aki ezen helyek egyikén is lakna. Javítsatok ki, ha nem így van.

Tegnap este azon gondolkodtam,hogy egyedül vagyok. itt volt tesóm pasija és elkérték a gépemet filmezni, lenn meg a szüleim voltak, én meg csak ténferegtem a lakásban, nem igazán tudtam, mi a francot kezdjek magammal, de nem voltam elkeseredve. És nem is zavart.
Olvasom Csernusnak A Nő című könyvét és be kell valljam, hogy tetszik. Tetszik a stílusa, a szókimondása, a humora, a vulgaritása ( ami nem kicsi) és tetszenek a gondolatai. Azt írja, az általa megkérdezett nők kb 90%-a azt gondolja, attól nő, hogy van mellette egy férj, férfi, vagy, hogy párkapcsolatban van. És itt jövök én a képbe. Meg tudom fogalmazni, hogy mitől vagyok egész és nő, és baromira nem azért, mert lenne mellettem akárki is. Alig több, mint 3 hónapja nem volt kapcsolatom és nem is vágytam rá. Viszont most a facebookos teszt is megmondta a frankót, "Harcra kész vagyok". És az egyetlen, akivel most talán hajlandó lennék párkapcsolatban lenni, ugyanezt a megoldást kapta a tesztjére. Micsoda véletlen. Minket biztos a ég is egymásnak teremtett. :D Na! Szóval örülök, hogy nekem sosem volt szükségem semmiféle pasi támaszra, azért, hogy épnek és egészségesnek érezzem magam és jól érezzem magam a bőrömben. Többet voltam egyedül, mint kapcsolatban. És azt mondanám, hogy változott a társfüggésem is, mert szelektálok és kivárok. Nem ugrok bele mindenbe ész nélkül, ami azért nem nagyon volt jellemző rám :) Tehát fejlődőképes vagyok. Szuper. Clapclapclap...

"Csinos fiatal csajt keresek szexpartnernek, akit havi szinten támogathatnék ! Írjál, ha érdekel!"

Ezt így apróhirdetések->Állást kínál c. rovatban.
Az arcom beszakad. Remélem nem gondolta komolyan.

Fight for your rights

.. gondoltam magamban tegnap, amikor lakótársam költözött el. Felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, de csak önös érdekek voltak a háttérben. Igazából féltettem a cuccaimat, mert a csaj hajlamos és elpakol jópár dolgot, ami az enyém, megmagyarázva és lehülyézve engem, hogy az övé. Lássunk egy régi példát, aztán rátérek a tegnap estére.
Nagyon sokáig nem volt meg az esernyőm és egyszercsak láttam nála. Szóltam neki, hogy tökjó megvan az esernyőm. Mire teljesen méltatlankodva közölte velem, hogy ne hülyéskedjek, ezt az esernyőt most hozta fel a pasija szüleitől(!!!), és hogy az övék. Hát erre megmutattam neki az esernyő tokját..
Tegnap...
Látom, hogy akarja elcsomagolni az egyetlen tányéramat. Mondom azt hova viszed? Hát, hogy ez az övé. Mondom felejtsd el. Kezdett kissé ideges lenni. Dede ezt Ő hozta. Mondom Krisz, nem. Jó. Látom, hogy a fehér ikeás bögrémet is el akarja pakolni, rászóltam, hogy az az enyém. Mire teljesen kikelt magából, hogy ezt ő vette, még egy ugyanilyennel együtt. Persze azt a nemlétező másik ugyanilyent nem találta. Mivel, hogy sosem volt. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy azt tavaly loptam a koliból.. Nagy duzzogva odadobta, hogy hát ha én így emléxem., akkor biztos így van, akkor azért itt hagyja nekem. Kösz, dejófej vagy...
A vállfám. Csak emléxem milyen vállfáim vannak. De most az enyémen lóg az ő Armani öltönye szintén megmagyarázva, hogy ő azt így hozta fel otthonról, ugyhogy biztos nem lehet az enyém. Dögölnél meg. Jó ezért már nem szóltam. Nem ér annyit az a retkes vállfa. Mindezidőalatt persze egész végig ott volt az anyja is és közölte, hogy ugyan én bennem nem kéne megbízni, hogy mire emléxem, hogy mi az enyém és mi nem, mert én ilyen szétszórt kislánynak nézek ki. Bazdmeg.
Azért már nem is szóltam, hogy a megkezdett lisztemet, ecetemet,zsemlemorzsámat és búzadarámat csak úgy fogta és szintén bepakolta. Vigye! Legalább nekem kevesebbet kell cipelnem. Csak nyugtatgattam magam, hogy mindjárt elmegy mindjárt elmegy és nem kell tovább vele laknom.
Ennek tetejében még voltam olyan kurvajófej, hogy segítettem mindent bepakolni a kocsiba.
Szóval kiálltam az érdekeimért. A bögrémért és a tányéramért. Éljen.

Na tessék. Hogy megmondtam, hogy kialszom majd. Azon töprengek, hogy kevésbé kéne őszíntének lennem, mert így mindenkit elmarok magam mellől. Csak azt nem értem miért fáj az igazság és miért nem lehet vele szembenézni? Még én kérjek bocsánatot amiért elmondom amit gondolok? Ezt ezzel a lendülettel el is lehet felejteni..

Csakazértis megállom, hogy semmi önsajnáltató fröcsögést ne írjak ide, mégha ugy érzem, hogy szarul vagyok és egyedül is és egyébként is.. Holnapra kialszom.

A boldogságot mellesleg, mint magát, baromira nem nekem találták ki. Vagy időszakos része az életemnek vagy abszolút hiányzik belőle. Leszámítva az apró-cseprő dolgokat,amik csak ideig-óráig okoznak örömöt. Mint pl, hogy megtaláltam álmaim cipőjét. Ez lelkesít. Csak az nem, hogy a fizetésem sem tudná fedezni az összeget, amit kérnének érte. De majd lesz másik álmaim cipője, csak idő kérdése. És talán pár árkategóriával lejjebb-levők között kutatok.
Vagy hogy Szimplában milyen finom a forrócsoki, vagy mennyire jó volt beülni a Valami Amerika 2-öre. De aztán ezek elhalványulnak és visszatér az űr, a nagy büdös semmi. Amit eddig érzelmek töltöttek ki. Olyan érzelmek, amiktől boldog voltam. Most meg olyanok, amiktől szenvedek és őrlödök, mondjuk a nap 24 órájából 22-ben. Nem én rontom el, és úgy gondolom nem az én dolgom helyrehozni. Mégis küzdenék érte és ragaszkodnék hozzá. Deminek?:D Ha az aki miatt romlik, nem tesz ellene semmit, csak vár, hogy jobb legyen magától, akkor nekem mi a szerepem az egészben? Ülni ölbetett kézzel és várni, hátha megjavul magától? Kétlem, hogy ez bekövetkezne. Igy hát bízzuk magunkat a sorsra és imádkozzunk, hogy ne kelljen megint felejtenem.

Hogy most is miért pont hajnal 1kor jutott eszembe kávét inni, azt meg nem tudnám mondani. De hogy kapásból kettőt is egymás után, arra meg végképp nem tudok választ adni. Főleg hogy a kávéhoz se cukor, se tej nincs itthon. De én kiküszöböltem a problémát porcukorral és főzőtejszínnel. És milyen fincsi lett így is. Teljesen jó. Most legalább van egy kis energiám tanulni. Éljenek a holt nyelvek!!!