Csakazértis megállom, hogy semmi önsajnáltató fröcsögést ne írjak ide, mégha ugy érzem, hogy szarul vagyok és egyedül is és egyébként is.. Holnapra kialszom.

Az a helyzet állt elő, hogy el kell költöznöm az albiból. Amit mellesleg baromira megszerettem és jól érzem magam benne. De mindkét lakótársam elcuccol, szal nekem is lépnem kell vmerre és ugye Khelyről annyira nem lenne poén feljárkálni mindennap. Nem túlzottan kivitelezhető.
Hát akkor első megoldásként természetesen a KCsSK jutott eszembe.
Aztán másodikként a NUK, ahová az egyik lakótársamat felvették és tudnánk egy szobába költözni.
Aztán utolsó verzióként még az is felmerült, hogy márciusra még maradok az albiban egyedül, fizetek amennyit tudok-ha ebbe a tulaj is beleegyezik-. Amire ugye elég kicsi a valószínűség. Kétlem h engedné, hogy a teljes árnak csak a töredékét fizessem. Ugyhogy gyakorlatilag ez a lehetőség ki is lőve. Pedig nagyon nincs kedvem Csepelről Sasadra cipekedni, elég volt a tavalyi Sasad-Zugló túra. Azt is szinte egyedül csináltam végig, majdnem bele is haltam...
..Végülis nem bánom. Szerettem( mit szerettem kifejezetten imádtam) kolis lenni, csak aztán az a bizonyos pohár megtellt és kiköltöztem. Szóval úgy gondolom nem okozna problémát a visszailleszkedés vagy adott esetben az új koliba a beilleszkedés. Könnyen barátkozom és minden helyzetbe beleszokom egy idő után és hatttalmas nagy empátiámnak köszönhetően szinte bármihez tudok alkalmazkodni és vele együttélni.
A gond az, hogy mindkét koli vonz. Mindegyiknek megvan a maga apropója, hogy miért. És nemtudom eldönteni, hogy hova menjek. A régibe, a régi arcok közé akiket már ismerek idestova lassan 3 éve és a régi terepre ahol ismerősen mozgok vagy menjek az újba? Új arcok, új közösség, új helyszín, új pasik( bár ez a legkevésbé domináns érv amellett a koli mellett).
Kicsit tartok a régitől is, hogy csalódni fogok és nem azt kapom amit várok ugyanakkor persze tartok az újtól is, hogy ott milyen lenne. Bár ott is lenne egy biztos pont, a cuki kis lakótársam, akivel eddig is laktam ebben az albiban. Már pedig nemsokára illene eldöntenem, hogy hova menjek. Arról nem is beszélve, hogy a KCsSK-ban már intézkedtem megfelelő embereknél az ügy érdekében, és a válasz az volt, hogy persze elintézik nekem nem kérdés. És ha jelentkezek várólistára, akkor soron kívül bekérnek. És a volt szobatársamtól is abszolut pozitiv visszajelzést kaptam, miszerint reméli márciusban már ott leszek. Szóval az egész kis megnyilvánulásom összegzése leginkább így foglalható össze: Nemtudom.