Tudom, hogy nagyon régen írtam bejegyzést de most sem érek rá. Sajnos halaszthatatlan dolgom van*




*mennem kell meccset nézni xD

Először is Boldog Decembert mindenkinek! Ez a kedvenc hónapom! végreeeeeee. Akkor gyorsba leírom az azóta bekövetkezett fejleményeket körülöttem, mióta legutóbb blogoltam. Az állás az enyém, már csütörtökön felhívtak. Hétfőn és ma már oktatáson voltam és nagyon nagyon tetszik. Baromi rendes a supervisorom, kiderült, hogy egy félévvel fiatalabb nálam. Pedig hozzá képest úgy festek mint egy 16 éves szakadt kamasz, Ő meg a kész úrihölgy.
Lett angol tanítványom egy 12 éves kislány személyében. Tegnap volt az első óránk, kissé meg volt Tőlem szeppenve, igyekeztem nyugtatgatni, hogy ne féljen, nem bántom:D
Most igazából tanulnom kellene ehelyett a Somával(!) msnezek. (lásd kb egész május-június) Holnap lesz vmi féle számonkérés klasszikusból, de hogy milyen, a tanár azt mondta, meglepinek szánja. Hát köszönjük, nyilván meg fogunk lepődni. Asszem iszom egy kávét és belevágok gőzerővel az éjszakába.

Ma a villamoson álldogálva megállapítottam magamról, hogy néha tökéletes robot lenne belőlem. Az érzelmek-olykor-szinte teljes hiánya miatt. Néha én is meglepődök mennyire érzéketlen tudok lenni. Ez arról jutott eszembe asszem, hogy egyébként a napomat mennyire tönkre tudja tenni olykor egy bunkó ember egyetlen jólcélzott beszólása( gyanítom azért, mert nagyon érzékenyen bírnak érinteni a dolgok) És hogy holnap este 5től 7ig krampuszjelmezben fogok szórólapot osztogatni egy mikulás ruciba öltözött sráccal. Mivel ma elszántam magam és beregisztráltam az egyik diákszövetkezethez. És hogy nem szabad, hogy lelombozzanak a pesti emberek. Nem szabad hagynom hogy elvegyék a kedvem az élettől a létezésükkel. Pedig azt mondtam, Pesten sosem szórólapoznék, de ez most mókás lesz, a ruci miatt+ az idő rövidsége miatt. És remélem a sok savanyú arcú pesti emberke nem fog teljesen lelombozni. Ja mellesleg holnap reggel 9re állásinterjúra is megyek, tessék hát szurkolni nekem!! köszike

Na kérem, mit találtam : "Országos abszolut első"

Ráadásul olyan emberrel álmodtam, akire a legkevésbé vágytam volna. Vagyis ugye a tudatom ezt mondja. De mi van a tudatalattimmal?! Azt mondják, amikor álmodunk, akkor jönnek felszínre bennünk a tudatalattinkban lévő dolgok, mert akkor nem kontrollálhatjuk az agyunkat, így szabadjára engedi a vágyainkat az álmok mezején. Kétségbe vagyok esve, mert rövid időn belül ez a második alkalom, hogy Vele álmodok- és bár most kevésbé emléxem, hogy mit álmodtam pontosan- de a lényege mindkét álomnak ugyanaz volt. Ami lehetetlen, nem akarhatom ezt, nem! Ez egy vicc. Hagyj békén, takarodj ki a fejemből és az álmaimból. Elég.

Természetesen azon tervem, hogy egész éjjel fenn leszek- és tanulok kitartóan, mint a kisangyal- meghiúsult. 5kor feladtam, cserébe 8ig nem tudtam elaludni,( lehet hogy a negyed 2es kv az oka?! hmm.) Igy egy negyed órája keltem. Amivel az a tervem is füstbe ment, hogy 8kor újra felkelek tanulni. Ráadásul az egyik órámra a fordítandó anyagot sem találom sehol. Könyörgöm valaki engem is gyógyítson ki a kóros lustaságból. Lécci.

Hogy most is miért pont hajnal 1kor jutott eszembe kávét inni, azt meg nem tudnám mondani. De hogy kapásból kettőt is egymás után, arra meg végképp nem tudok választ adni. Főleg hogy a kávéhoz se cukor, se tej nincs itthon. De én kiküszöböltem a problémát porcukorral és főzőtejszínnel. És milyen fincsi lett így is. Teljesen jó. Most legalább van egy kis energiám tanulni. Éljenek a holt nyelvek!!!

Mellesleg bátran kijelenthetem, hogy borzasztóan boldog párkapcsolatban vagyok, ami tényleg minden egyes szempontból a legeslegjobb eddig, talán a távolságot leszámítva. De ennek is megvan a szépsége. (L) És nem gondoltam volna az elején, hogy ebből az egészből, ahogy indult, amilyen háttérrel, ilyen klassz kapcsolat sülhet ki. I'm in L.O.V.E. Szinte hihetetlen h ezt mondom, asszem sosem mondtam még ezt. :$

Tegnap szerettem volna inni a teafüves teámból. Ott kezdődtek a gondok, hogy az a pókhálószerű nyálka nem tűnt ismerősnek a legutóbbi fogyasztás óta, így hát odahívtam lakótársamat (ezentúl: C!-a szerk.) és megkérdeztem Tőle, hogy szerinte ez vajon normális dolog-e. Miután ő is úgy döntött, hogy mikor legutóbb használta nem így nézett ki, fogtuk és kiborítottuk az anyagot egy kistányérra és nekiálltunk nézegelődni benne. Reméltem ( és C is) hogy semmiféle pók nem ugrik a nyakamba a trópusi gyümölcsös egykoron teafűnek titulált micsodából. Hát pókot azt épp nem, de kicsi csigaházat találtunk benne. Amikor C fogta és közölte, hogy "najo ebből Te már ugysem akarsz inni" és egy mozdulattal a kukában landolt a teám. Ez is csak én lehetek, hogy csigaház van a teafüvem között. behalok.

Nagyon utálom ha mások belepofáznak a dolgaimba. Főleg ha azok olyan szinten idegenek, hogy mégcsak másodszorra találkozunk. Azt gondolom magamról azért, hogy egy rántott sajt+ sült krumpli menüt folyamatos közbekontárkodás és jótanács meg "namajdénmegmutatomhogykellezt" nélkül is össze tudok frankón hozni. Erre jön lakótársam anyja és közli, hogy "Viki ezt úgy szoktuk csinálni, hogy... " meg "süsd igy a krumplit, csináld így, mostmár kiszedheted, blabla" Aztán jön a lakótársam " Hogy hát nemtudtad, hogy az olaj igymegugy meg amugy" Úgyhogy a szombat esténket sikerült totális mértékben elbaszniuk. Ezúton is szeretnék érte köszönetet mondani.. De azért szeretlek ám (L)

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. Ha valaki mesélné, tuti nem hinném el. De mivel velünk tényleg megtörtént ezért kénytelen vagyok. Egy nap egy vonatot lekésni arra azt mondom bárkivel megesik. Egy nap két vonatot lekésni, azt mondom pech, ilyen az én formám. De egy nap 3 vonatot lekésni, hát ahhoz már valami mérhetetlen mértékű gyökérség kell. Amivel csak P és én együtt rendelkezünk. Eredeti terveink között az szerepelt, hogy reggel a 8:55össel eljövök, mert 2től zhzom. Rendben. Húzzunk 7:30-ra ébresztőt, amit én lenyomtam, mivel előbb felébredtem de csak 7:45kor voltam hajlandó kikászálódni az ágyból, majd ezután élesztgetni P-t. Ami nagy hiba volt, legalább 20 perccel előtte neki kellett volna állnom. Majd úgy döntöttünk értelme sincs elindulni ugyis lekéssük. De azért menjünk le, mert úgy emlékeztem van egy vonat, amivel még időben fel tudok érni az órámra, nézzük meg. Lementünk, megnéztük. Hát csak egy órával később lett volna vonat, mint én emlékeztem, annak meg már semmi értelme nem volt. Mérgelődtünk egy sort, megdumáltuk, hogy jövök a 17:45össel. Persze, csak jöttem volna ha nem 17:10kor ébredünk fel még a lakásban, hogy elaludtunk tv nézés közben. Nyuginyugi, van még egy IC 18:55kor. 18:52kor még a zebrán mentünk át, P-t elküldtem a vágányokhoz, hogy tartsa fenn a vonatot. A jegyemet a néni 18:55kor adta ki, mikor kiértem a vágányokhoz és nem találtam a vonatomat sehol,majd felnéztem az órára, 18:56 volt. P csak állt és mondta, hogy ő nem lát sehol vonatot, majd beálltam a vágány mellé és elnézvén a távolba, láttam az utolsó kocsi lámpáit.. Mondom azért nem látod, mert ott megy... Leültünk és röhögőgörcsöt kaptam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. Végül nem feküdtünk le aludni és hajnalban a 4:53assal jöttem fel Pestre. Amin nem volt fűtés, max az uccsó fél órában, szal egész végig kabátban fagyoskodtam. mókás, mókás az élet. főleg velünk. nem is mi lennénk.

Elindultam a boltba cigiért meg cukorért, majd félúton eszembe jutott, hogy nincs nálam a személyim és amilyen balfék gyerek vagyok tuti akkor kérik el, amikor naná, hogy nincs nálam. Oké, menjünk vissza érte. Persze természetesen nem kérték el, pedig még rá is kérdeztem a néninél, hogy a személyimet mutassam. De mintha meg se hallotta volna. Nem nagyon foglalkozott velem. De ha nem lett volna nálam az fix, hogy kérték volna. Aztán sikeresen olyan erős kávét csináltam magamnak, hogy nem bírtam meginni. Ezután beletörtem a kanalat a fasírtba, de úgy hogy az egyik fele a kezemben maradt, a másik fele a fasírttal együtt berepült az asztal alá xD Egész éjjel nemtudtam aludni, lehet, hogy nem éjfélkor kellett volna lekapcsolni a fűtést. Szóval remekül indul ez a hetem is...

Budapest-->Állást kínál--> Irodai munka :

"Fiatal hölgy jelentkezését várom személyi asszisztenciát ellátó nem főállásba. A szokásos dolgokon túl értenie kell a főnöke feszültségének levezetéséhez. A díjazás extra magas. jelentkezni lehet: blablabla"

Ez igy b+ mi a f*sz???? már elnézést...

"Kedves Télapó

Jó gyerek voltam egész évben, ezért a következő ajándékokat szeretném:

-> Szeretnék orchideát (szépet)
-> Szeretnék Anna Geddes naptárt
-> Szeretnék sok pénzt
-> Szeretnék műkörmöt (ízléseset, diszkrétet)
-> Szeretnék új cipőt és kabátot
-> Szeretnék csokit
-> Szeretném ha elmúlna a felfázásom
-> Szeretném ha mindenki kívánságát teljesítenéd
-> Szeretném ha meggyógyítanád a beteg hozzátartozóimat
-> Szeretnék jól kereső egyiptológus lenni

Most más nem jut eszembe. Várlak decemberben az ajándékaimmal

Üdvözlettel: Egy lelkes rajongód"

hát mit ne mondjak, ma ismét egy csodálatos napon vagyok túl. Több dolgon is eltöprengtem ma. valahogy ez a nov.1 mindig ilyenekre kényszerít. mellesleg említettem már h mennyire utálom ezt a napot?! Ha jól emléxem igen, valamelyik májusi bejegyzésem alkalmával, szóval most nem kívánom különösebben taglalni, milyen apró-cseprő dolgokon képes vagyok felhúzni magam ilyenkor.
Az egyik dolog amin eltöprengtem az a "mi lenne ha babám lenne" kérdés. Mivel van egy 7 hetes "új"* unokatesóm, akit ma láttam másodszorra és először vettem a kis csöpséget a karjaimba. Mellesleg a kis csöpség mára már 5 kilos gyönyörűséggé cseperedett és igazi hisztit vágott le amikor először oda adták nekem. Aztán másodszorra már egész jól ment a dolog. Nem bömbölt, sőt be is aludt a mellkasomon. Aztán az édesanyja volt oly kedves emlékeztetni rá, hogy nagyobbik lányzóját-aki ma 8 éves- annyi idősen szülte, mint most én vagyok. Na ekkor kezdtem el gondolkodni. Lenéztem a karjaim közt nyugvó kis cukibogárrá és keresztanyám nekiállt poénkodni, hogy "képzeld el mintha a saját gyereked lenne." És az egész nem ment. Úgy értem abszurd. 21 évesen ott álltam az ölemben egy 7 hetes pihegő kisbabával és képtelen voltam elképzelni, hogy a sajátom legyen és én legyek az édesanyja. Én és ő, külön világ. Nem készültem még fel semmi ilyesmire, bár ha úgy hozná a helyzet, valószínűleg kénytelen lennék felnőni a szerephez. Csak ahogy elképzeltem, mintha a saját gyermekem tartanám a kezemben, aztán most bevillannak az egyetemista életemmel járó képek vagyis inkább a fiatalságommal jár képek: üres borosüvegek, cigisdobozok, délig alvás, szerdánként corvintetőn palotai bácsi dnb-jére vadulás reggelig és 3 napig izomlázasan járkálás, kolibulizások, ide-oda császkálások, utazások városok között meg eleve csak találkozás barátokkal, egyetemrejárás mind megszűnne egycsapásra. És egy 21 éves egyetemista lányból át kéne csapnom egy 21 éves felelősségteljes anyává. Hogy azokat az apróságokat már ne is említsük, hogy nincs se lakásom,se házam, se munkám, se egzisztenciám és jóformán örülök ha hazautazni/Pécsre utazni vagy enni jut pénzem. Csak ahogy cipeltem Hanna seggét délután, dudoltam neki, dödörögtem hozzá, ringattam--keresztanyám engem figyelt végig, egy idő után mosoly ült ki a pofijára, ami azt sugározta, hogy "úgy csinálod, mintha a sajátod lenne"--, úgy éreztem képes lennék ezt megtenni, de nem mostanában és nem a jelenlegi körülményeim között. Ugyh úgy döntöttem marad a gólyahessegető. Nem mintha változtatni akartam volna, csak megerősítettem magamban :)
Olyan kurtának és befejezetlennek érzem ezt a postot de ezzel kapcsolatban ennyi minden jutott eszembe csupán, bocsi.


*ejj ez de buzin hangzik, miazhogy új???

nagyon hiányzik a koli, meg a kolis arcok. úgyh békehadjáratot indítottam.. úgy döntöttem nincs értelme sem helye gyerekes durcinak és a "haőnemkeresénsemkeres"-nek. Így első körben írtam volt szobatársamnak, akivel sikerült nagyon csúnyán összebalhézni, és már vagy 3 hónapja biztos nem beszéltünk egy árva betűt sem. De persze nem kíváncsi rám, én kérdezek ő meg válaszolgat. Nem baj, legalább elmondhatom h megtettem a kezdő lépést. De most fordult a kocka, elkezdtünk igazán beszélgetni. Persze előjöttek a sérelmek meg az indulatok, de vmikor ezt is meg kell vitatni. Na meg persze kapom az osztást, ami talán jogos, de ezen is előbb-utóbb túl kellett esni. Szar indítás ki tudja még mi sül ki belőle. persze nemtudunk úgy tenni, mintha meg sem történt volna de eljutottunk egy értelmes beszélgetés szintjére.

utálom a régész tanszéket, mindig eltévedek. így esett ez ma is. de nem baj, sikerült a tanártól megkérdeznem, hogy akkor hol is tartja az órát? nem, biztos nem hitte azt, hogy most vagyok ott először... aztán közölte, hogy tegeződjünk. ejha. Mellesleg teljesen kicsinált az előadásával, úgy éreztem magam mintha fizika és matek óra keverékén ülnék, de azért a beszólása az nagyon teccett: " Ezeket a képleteket az Istenért, meg ne jegyezzétek, csak az a lényeg, hogy vmilyen szinten megértsük. Mégiscsak bölcsészkar..." Na most ezekután elképzelhetitek milyen kínkeserves másfél órám volt, amikor jött nekem a termodinamikával meg az organisztikus egészekkel meg a heliocentrikus világnézettel, a dinamikus rendszerekkel meg a kibernetikával. Nem, nem sikerült megértenem mindezeknek mi köze a kult.antrop.hoz vagy a régészethez. Ugyanis a kurzus címe: Kultúrális antropológia és régészet..

a mai napom mondhatni egész pozitív volt. merthogy:
> elég sikeres görög zh-t írtam
>tulajék azt mondták a héten vmikor kapunk mosógépet végre, de ha nem is a héten, akkor már nagyon a közeljövőben
>a szomszédaink iszonyat tündérek, a bácsi átjött, megcsinálta a zuhanykabinnál a fúgázást rendesen. majd így mellékesen megkérdezte, hogy véletlenül nem tartunk-e igényt szőnyegekre, merthogy nekik van felesleges, amit nagyon szivesen odaadnak használatra, ők ugyis vettek újat. Így esett, hogy főhősnőinknek lett 3 db szőnyege, ami nem a legcsúcszuperebb ugyan, de ebbe a lakásba szinte tökéletes és máris otthonosabban fest. Vadidegen embereknek kölcsönadják a holmijukat és fizetségül mindösszesen egy "köszönöm"-öt kérnek. Ejj hát lehet pesti emberekben is abszolut pozitivan csalódni.
>és minden rendben az újdonsülttel
>meg amugy is sütött a nap és október közepén egy pólóban mászkálhattam. Kell ezeknél több? :)

keep your friends close, keep your enemies even closer?
most megint ott tartunk, hogy indul a szarkavarás előlről. az újdonsült védi a lakótársát, én meg persze védem a barátnőmet. és mi van ha kiderül, hogyha valakit annak hittél, az mégsem az? hát mivan bazmeg. pofáraesés! az van. Kész melodrama az életem. egyszerűen nem akarom elhinni. miért akarnak más emberek rendelkezni felettem és a tetteim felett? és miért tesznek nekem olyan emberek keresztbe, akiknek az ég egy adta világon semmit nem ártottam, hiszen ismerem őket már 7 éve/ nem ismerem őket, alig csak pár hete. Egyiknek sem lenne oka, nekem (nekünk) rosszat kívánni. természetesen már az a verzió is megfordult a fejemben, hogy mi van ha a fiú a hunyó. De aztán egy mondatával eloszlatta a kétségeket, miszerint ha a kérdőrevonások után is tagad mind2 oldalról az illető, akkor össznépi szembesítést rendezünk. Ők és mi. érdekes lesz. de talán végre kiderül némi igazság. nem lenne rossz, hogy talán el tudjuk dönteni kiben bízhatunk ezután.

lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy én ebbe a városba tartozom,hogy nekem itt a helyem, és aranyosak a lakótársaim és hogy jó az albi és szeretek suliba járni és szeretem amit tanulok és szeretem a csoporttársaimat és jipijj:) /azt a közhelyet, hogy "nekem itt vannak a barátaim" inkább kihagytam, mert ez nem annyira jellemző/*


*bocsánat azoktól, akit(ket) a barátomnak tartok és itt vannak ők is

ma a villamosra pont akkor sikerült felszállnom, amikor egy ellenőr épp megbüntetett egy lejárt bérlettel utazó csajt. Ő is tolta a szöveget, amit anno én,* de -ahogy nekem se- neki sem jött be a történet. Ellenőr nénik kedélyesen megkérdezte hölgyeményünket, hogy helyszíni bírságot óhajt fizetni, vagy csekket kér. Na most azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy ha csekket ad, de a csaj 8 munkanapon belül bemutat egy -a büntetés időpontjában is- érvényes bérletet, akkor megússza 3000 HUF-ból, és nem kell a 12rugót kiperkálnia. Igy szerencsétlen csaj perszehogy inkább 6ezret fizetett. Na most erre merje valaki azt mondani, hogy nem zsebbe ment!!!!



*miszerint, mióta lejárt a bérlete, csak aznap jött fel először Bp-re és huha nem is vette észre

tegnap megbizonyosodtam róla, hogy megkérdőjelezhetetlenül társfüggőségben szenvedek. Eddig kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, de nincs mit tenni, be kell vallanom, hogy ez mégis így van. Amint észreveszem, hogy egy pasi szimpatizál velem és ez a szimpátia részemről is adott, akkor kb foggal-körömmel ragaszkodom hozzá egy pár napig gyk bármiáron, aztán jobb esetben a lelkesedésem alább is hagy, ha nem kapok + visszajelzéseket, ha azonban az ellenkezője történik, akkor egyre jobban lelkesedek, mégha csak egy hete is ismerem, és találkoztunk össz-vissza 2szer. ez gáz, nem? Mondom a szituációt: A legutóbbi ex pasim egyik gyerekkori barátja, aki az exem legutóbbi exével lakik együtt, csakhogy cifrázzuk még a sztorit egy pöppet. Mindezt persze tőlem 230 km-re teszi és állítólag a srác nem a hűség megtestesítője. hánadebakkker:) kifogtam, mi? lehet, h hagynom kellene a francba és megpróbálni nem rákoncentrálni. csakhát olyan aranyos, meg elsőre szimpatikus volt nekem is, és kis cuki pofija van. a fenébe, a fenébe, a fenébe.

mostmár eldönthetném, hogy kitől és mit akarok. kár, hogy ez szinte óránként változik, épp ahogy aktuálisan alakulnak a dolgaim. csesszemeg. tényleg társfüggő vagyok.

Talán hosszú idő után, most születik meg az első normális bejegyzésem. A nyáron komolyan se kedvem, se időm nem volt ide írni. Meg túlságosan is lefoglalt a Mickey Mouse projekt. És addig nem írhattam semmit "rólunk"*, amíg tudtam, hogy minden egyes nap többször is elolvassa a blogom. Mióta azonban szakítottunk** minden bizonnyal rohamos léptékben csökkent a népszerűségi indexem, mert eltűnt rendszeres olvasóim közül xD
Az igazat megvallva elsőre nem is volt szimpatikus, hisz mégcsak beszélgetni sem lehetett Vele. Az össz kommunikációnk 2 nap alatt a kérdezek-felel de visszanemkérdez-ígyfelelnemsemkell játékra korlátozódott. Így el is könyveltem magamban, hogy jó nagy bunkó, még normális emberi dumálásra sem képes. Kár hogy később módosítottam ezen az első benyomáson. Ejj Viktória, pedig mindig az első a mérvadó. Ezért is találtam viccesnek, amikor msnen olyan teljesen királyul elhülyültünk és szinte nem is volt nap, hogy ne msneztük volna végig az egész napot. Aztán jött az első találkozás, a második meg a harmadik, meg az augusztus 20. ami azt hiszem a csúcspont volt, és onnan jött a mélypont. PÉCS :D . Az az igazság, hogy sok mindenre számítottam csak arra nem amit ott kaptam. 3 napig nem foglalkozott velem, gondoltam is magamban, hogy otthon is tudok rejtvényt fejteni meg sudokuzni anélkül, hogy az ő ágyán ücsörögnék és azt hallgatnám/figyelném, ahogy EVEz*** , kár hogy nem mondtam ki kicsit hangosabban a gondolataimat. Bár amikor közöltem, hogy unatkozom, tudta jól, mi bajom, mégsem tett ellenne semmit. Mintha szándékosan ki akarta volna provokálni ezt a lépésemet és nem volt benne elég gerincesség, hogy a szemem elé álljon és azt mondja: "Héé figyi meggondoltam magam inkább mégsem kellesz, oké?" Ezt mégis könnyebben lenyeli az ember, mintha elhívják vendégségbe majd semmibe veszik és átnéznek rajta gyakorlatilag 3 napon keresztül. Az egyetlen pozitív ebben a 3 napban az Dzsu barátosném megérkezése volt, gyanítom csak azért bírtam ki és maradtam ott végig Mickey Mouse-nál, hogy szerdán találkozhassak Vele. Különben már első este ott kellett volna hagyjam a jó büdös p***ába, magam sem értem miért nem tettem. Egyetlen elfogadható indokként csak Dzsu-val való találkozásomat látom.
Aztán, hogy bebizonyítsam, hogy belém is szorult némi gerincesség, közöltem msnen, hogy nekem ez így ilyen formában nem feltétlenül kell és próbáltam a miértjét kutatni a pálfordulásnak. Nem váratott magára a válasz pár napnál tovább, hozzám lett vágva, hogy jól le írtam, de tehet róla, és sajnálja. Hm ezzel aztán ki vagyok segítve, kössz! És örültem is, hogy majd keresni fog és el kezd teperni értem. Aztán rá kellett döbbennem, szó sincs itt semmiféle 180 fokos fordulatról, csupán megismertem az igazi Miki egeret. Önmagát, aki valójában ő. Aki hiú és büszke és még ha beledöglik se fogja a kisujját se mozdítani értem. És úgy érzem, jobb volt ez így, mintha később derült volna ki, így megmaradt a büszkeségem, a "kapcsolatot" könnyedebben feledni tudtam és nem is hiányzik****. És sajnálom. Sajnálom amiért ő ilyen, sajnálom a volt barátnőjét, hogy ezt el bírta viselni másfél éven keresztül és igazából sajnálom magam, hogy egy egész nyaram rápazaroltam az életemből. Jah és a legszebb az egészben anyámék az első találkozás után megmondták róla a frankót szóról szóra. Csak én nem vettem észre. vagy nem akartam észrevenni inkább?? Amikor eljöttem tőle Pécsről a vonaton olyannyira csalódott voltam.. És nem is tudtam eldönteni, hogy mi okozott nagyobb csalódást: az hogy ő ilyen volt velem vagy pedig elismerni azt, hogy a szüleimnek mind végig igazuk volt és ez megint az én kudarcom. Érdekes kérdés. Magam sem tudtam eldönteni. De tán az utóbbi. De ez legalább egy pozitív haladás, hogy beismerem ha tévedek. Ezt piszkosul ritkán vagyok hajlandó kijelenteni.

Bár nem kértél bejegyzéscímkét, mégis kapsz mert ez itt nem kívánságműsor kedves Walt Disney figura.



*már ha szabad ezt a kifejezést használnom
** már ha volt ez egyáltalán párkapcsolat vagy mi
*** online szerepjáték, kurva unalmas...
****csak a társfüggőségem beszélt belőlem, mikor azt hittem hiányzik

beteg vagyok, hisztis vagyok, nyűgös vagyok. nem akarok pestet. a pécsieket akarom.. nem tudom h be akarom-e fejezni ezt a szakot és nem tudom, h egyáltalán ki vagyok én.

...mikor a pasi kilép egy hosszú kapcsolatból, megtalál engem, elhitet velem mindent amit nem kéne.és utána* visszamegy a volt nőjéhez. Annyira szánalmas, hogy csak a hosszú kapcsolatok felrázására, felfrissítésére vagyok jó, és arra, hogy rádöbbentsem a pasit, hogy mégiscsak az ex kell neki.. megáll az eszem...

*miután sikeresebb esetben még én szakítottam vele, vagy sikertelenebb esetben ennek a fordítottja

félévet adtam az újrajelentkezésedig, ehhez képest 3 és fél hónapig kellett csak várnom. És behalok.. kezdődne az egész elölről. És kénytelen vagyok lassan elhinni-amikor mások azt állítják rólam- hogy társfüggő vagyok/lennék. Én?
Mindig ha úgy szakítottam valakivel,-hogy az eszem tudta: ezt kell tennem mert.... De a szívem mindig mást diktált- akkor borzasztóan sokat bírtam szenvedni és a sok minden ellenére az illető(?) vagy inkább a kapcsolat(?) nagyon tudott hiányozni. Azonban most kell rádöbbennem, hogy Nekem nem az illető hiányzik hanem A kapcsolat, vagyis inkább EGY kapcsolat. Vagyis én azt gondolom és belemagyarázom, hogy az épp aktuális páciens hiányzik. Az, ahogy hozzámért, ahogy nevetett, emlékek, amiket csináltunk együtt, aztán amikor pár héttel később kitisztultabb fejjel végiggondolom, rájövök, hogy az egész eleve nem is olyan volt, mint amire én vágytam és mint amilyenek az elvárásaim. Akkor az adott helyzetben viszont mindig úgy éreztem, hogy igen ez kell, ez az, ő az, akire vártam/vágytam, és ő más mint a többi blabla.... persze... Nem szeretek magányos lenni és mindig is irigyeltem a boldog párkapcsolatban élőket és próbálom megfejteni az okát, hogy vajon ez Nekem eddig mi a jó Istenért nem adatott meg??
naív vagyok? igen!
jóhiszemű vagyok? igen!
érdemel valaki 3. esélyt? nem!

*kisláááány* üzenete:
jah én leszálltam az üllőin mer már untam az egyhelyben állást
*kisláááány* üzenete:
és míg sétáltam át a borárosra vagy 3 villamos biztos elment mellettem
Tib üzenete:
LOL
Tib üzenete:
ez vagy te... lúúúúúúúúúúzer
*kisláááány* üzenete:
az
*kisláááány* üzenete:
el kell h ismerjem
*kisláááány* üzenete:
nem is én lettem volna, ha nem
Tib üzenete:
nem baj, igy is szeretünk
Tib üzenete:
pontosabban igy szeretünk

negatív indítással határozottan pozitív haladás. :) Put your hands up for Budapest!!!

felhívom lakótársam, hogy akkor ma hányra ér fel a vonata.. és volt róla szó, hogy ma lakást avatunk :)

M: "akkor hozol pezsgőt?"
V: "dehát te vettél már egyet... (hallgatás, majd a felismerés) jah hogy te úgy gondoltad, hogy mindenkinek egy üveg? hát nekem most nem kéne..."*
M: "hátigen, de akkor most egy elég lesz kezdésnek :)"

Huhhha hova keveredtem xD

* tudván hogy végződött a péntek estém is..

holnaptól Pesten vagyok és mivel egy zsírúj lakásba költözünk, ezért nemtudom meddig de nem lesz netem. szóval ne lessetek msnen, vagy hogy reagáljak mailekre vagy írjak itt. Bp Rlz :)

asszem egy újabb taggal bővül a "soha többet nem iszom ilyet" listám. Ez a mézes barack és mézes meggyes pálinka. fúj. soha többet.

Amekkora lelkesedéssel vágtam neki a hetemnek, ma akkora csalódással jöttem haza, mint akiben kipukkasztottak egy hatalmas lufit. Egy hatalmas piros színű lufit. Egy hatalmas piros színű, szív alakú lufit. És ki van pukkadva és senki nem tesz semmit azért, hogy megjavítsa. Amikor Pécsről vonatoztam Pestre annyi düh és csalódás volt bennem, hogy elhatároztam, hogy annyit fogok kommentelni erről a pár napról, hogy "kapja be mindenki, de kivétel nélkül mindenki" .
De aztán megenyhültem tegnap és úgy döntöttem nem kell mindenkinek bekapnia, kapásból eszembe jutott, hogy van legalább 1 ember akinek nem és tegnap bővült ez a szám még 2-vel :)
szóval albi van, 2 szobatársam van, vidámság lesz vasárnaptól (remélem) :D

holnap megyek Pécsre. juhú. juhú. juhú :)

*boldog* :)

Hamupipőke 2
Oroszlánkirály 2,3
A kis hableány 2

kíváncsi vagyok melyik Disney mese fergeteges folytatásával rukkolnak még elő a rendezők a közeljövőben, hogy teljesen lerombolják az igazi Walt Disney klasszikusok illúzióját. Mindegyik úgy volt mese, ahogy volt. Erre ebben a rohadt pénzhajhász világban mindegyiknek kitalálnak egy gagyi szar folytatást,* amivel csak azt érik el, hogy keserűen és csalódottan felsóhajtok. hogy miért?
egy újabb világot rombolnak le bennem azáltal, hogy az akkoriban szép, egész kerek befejezésnek** kitalálnak évekkel később vmi iszonyat folytatást. no és melyik ez a világ?
a gyermeki énem világa.
Várom sok szeretettel a Hófehérke 2-őt, amikor is kiderül, hogy a szőke herceg homoszexuális és titokban megcsalta Hófehérkét Kukával. Miközben Hófehérke a szíve alatt hordja a herceg gyerekét. vagy ezekután már ki tudja kinek is a gyerekét.. igazi mese.
nah mondjuk erről eszembe jutottak a mai mesének definiált szörnyűségek, amik a meseadóknak titulált csatornákon futnak***, de ebbe most nem mélyülök el, különben megint írok vagy 3 oldalt és most nincs hozzá se türelmem, se kedvem.
a lényeg, hogy a TomandJerry még a régi.. éljen. mégha nem is Disney klasszikus :)


*a kasszasiker reményében
**ami legyen akár heppiend, akár dráma
*** direkt nem írok konkrét neveket

csak, hogy szemléltessem kicsit, hogy én még mindig én vagyok.
Ma töltöttem utolsó munka napom( emiatt reggel hatalmas morgások és mogorva arckifejezések tömkelegével indultam útnak) szóval miután pakoltam vissza a hűtőbe a kaját a vendégek után, sikeresen kiborítottam a földre a tejet, meg jutott a hűtő belsejébe is. ok. feltörlöm. öntöm vissza a citromlevet az üvegébe. erre azt is kiborítom a földre. ok. feltörlöm, nempara. gondoltam magamban ennyire béna már nem lehetek. erre a szalámit is kiszórom a csomagolásából a hűtőbe. Gratulálunk!

megfeneklettem a blog írás tengerén. nem mintha nem történne velem semmi, vagy nem lennének értelmes gondolataim, vagy nem pocskondiáznám szívesen a sóher**** főnökömet* éjjel-nappal, de mire eljutnék odáig, h írok:
-vagy nem lesz kedvem
-vagy nem lesz időm
-vagy nem lesz energiám már
-vagy ezen 3 tényező egyszerre teljesül.


*aki még a jutalékot se adja oda a vendégfogadás után, mondván "hát ezt most közösen fogadtuk".. anyád egyébként jól van????

a ma érkezett vendégek felettébb belopták magukat a szívembe, különösen amikor az apuka kijelentette a 6 éves kisfiának-mikor felvilágosítottam, hogy nincs szabadstrandunk-, hogy: " na fiam ide se fogunk járni, nehogymár fizessünk egy pocsolyáért!!"
háhééé, nekem sem feltétlenül a szívem csücske ez a pocsolya, de tősgyökeres balatoni lány lévén, azért ezt kikérem magamnak.
egyszer egy évben pár napra eljön ide nyaralni, akkor már mééért pont ezen akar pénzt spórolni? az ingyenélő magyar formáját...

protect me...

tegnap a 8 éves unokatesómtól úgy köszönt el az apukája skype-on, hogy "szia. szeretlek".
el kezdtem azon morfondírozni, hogy vajon mondott-e nekem valaha ilyet úgy igazán őszintén és nem ironikusan akármelyik szülőm is.. és arra jutottam, hogy nem..

-mi az abszolút felesleges?
-??
-fodrásznak azt mondani, hogy "jó a hajad." *

A mai nap jelmondata: Ahol fizetnek, ott parancsolnak.*

*el kell ismernem, van benne valami..

nőies külsőm/öltözködésem/megjelenésem* kisfiús hajammal ellensúlyozom..

*ebből egyik sem igaz..

"A baleset következtében a kisteherautót vezető 23 éves vonyarcvashegyi férfi a helyszínen életét vesztette."

Life is so unfair. Rest in Peace Marci.

ha egyszer 9-től fél 10-ig van reggeli, miért ül már kinn az összes vendég 8:45-kor? amikor még nem pakoltam ki mindent és pont az a 10 perc kellene még, hogy pöpecre elkészítsek mindent.
bezzeg amikor 9 előtt 5 perccel már fertig vagyok, akkor 9:20-nál előbb senki nem dugja ki az orrát. annyira tipikus.. nem is én lennék..

Li: "de ma milyen nőiesen öltöztél fel. eddig mindig olyan sportosan.."
La: "de ez a szoknya már volt rajtad"
É: /magamban/ baaaazmeeeg...

múltkor megvettem az aktuális Nők Lapját és a "Miért vonzzák a fiatal nőket az idősebb férfiak?"
c. cikket következesen átugrottam, gondolván engem ez ugysem érint, nem érdekel. hát most azt hiszem ideje volna elővenni és fellapozni...

L: "És van barátod?"
V: "Nincs."
L: "Nincs? Miért nincs?"
V: "Nemtudom. Nem kellek senkinek"
L: "Hát én kérek elnézést a férfi társadalom nevében.."


lenne is miért. csak nem neked.

visszatérve a 28.-ai postomhoz.. az még cikibb ha neked nem jelentett az ég világon semmit, a másik félnek meg a világot xD

egyszercsak odalesek az ablakomhoz. mit látok? az orchideám összes kis virága egy másodperc töredéke alatt leesett a száráról. egyszerre. az összes. és most nincs rajta egy árva darab se.
ezt mi lelte?

azon töprengtem ma, hogy jól meg kellene ismerned egy embert, mielőtt csókolóznál vele, hiszen ki tudja melyikőtök célja mi volt vele. napersze már ha volt egyáltalán. mert lehet, hogy neked az a csók a világot jelentette, neki pedig az ég világon semmit.

nagyon megharagudtam a ma érkezett román vendégekre, mert nem épp a legkedvesebb fajtából vannak, pedig én is kedves voltam, miért ne alapon.
bejön a fószer: "room?" semmi jónapot, szia, heló.. room...
bepakolja a családot, köszönök a gyerekének. semmi reakció. pedig abban a hitben voltam eddig, hogy a "hello" elég internacionális kifejezés ahhoz, hogy a román nemzetiségűek is megértsék.
aztán két mosolyért cserébe megbocsájtottam nekik. amit persze én kezdeményeztem. de szerencséjükre viszonozták.

utálom, hogy az emberek 80%-a olyan gyökér, de olyan gyökér, hogy azt hiszi, attól, hogy elolvassa itt, amit én írok, az már egyből feljogosítja arra, h beleugasson a magánéletembe, hogy egyből a részesének érezze magát vagy pletykáljon rólam mindenféle kombinált verziót. utálom, hogy nem írhatom le szó szerint azt, amit szeretnék, mert oda kell figyelnem arra, hogy még véletlenül se legyek kétértelmű, sértő, vagy durva (holott ha őszínte vagyok, aki tapasztalta ugye az elég nyersre sikerül általában), vagy vegyem figyelembe, hogy ki olvas és ha olyat szeretnék írni, ami őt is érinti, akkor mindenféle burkolt célzásokkal és sejtelmes utalásokkal tehetem meg csupán, hiszen nehogymár szegény akárkinek a lelkébe tiporjak. vagy nehogy félreértse, vagy nehogy úgy olvassa, ahogy én nem szeretném, vagy nehogy megmutassa olyannak, akinek nem biztos, hogy kéne. pedig nekem van igazam, hogy ebbe nem kellene senkinek belefolynia és nyugodtan írhatnám amit valóban gondolok.
nade mindezektől függetlenül továbbra sem érdekel ki mit gondol, írok mindent úgy, ahogy jónak látom.

gusztustalan ahogy egy meztelen csiga kinéz sózás után. nyúlik, mint a takony..
erre: "jézusom. szegény csiga. te szadista állat"

hát ahogy a német mondaná, so ist das Leben...

munkába menet a kórház mentőállomásánál kinn üldögélt 4 db. középkorú férfi "úriember" és ahogy közeledtem feléjük arra lettem figyelmes, hogy az egyik észrevéve engem, mondott valamit a többieknek majd biccentett a fejével egyet irányomba. Mire szépen ülési sorrendben balról jobbra ahogy kell, sorban felém fordították a fejüket és bámultak rám, követtek végig a tekintetükkel, míg ki nem kerültem a látószögükből.
Mire vikike? Tudomást sem véve róluk, emelt fővel, előre nézve-nem a földet pásztázva a (nemlétező) kontaklencséje után-, méltósággal elment mellettük miközben minden erejével arra összpontosított, hogy ne röhögje el magát előttük.... de azért egy 5 méter távolság után egy fejcsóválást egy mosollyal megengedtem magamnak.
Természetesen egy olyan opció is megfordult a kis buksimban, hogy megállok előttük, és röhögve megkérdem h teccik-e a látvány, miközben kihívóan pózolok nekik... de az vhogy nem én lettem volna...
adódik a kérdés, vajon milyen ruhadarab volt rajtam. miniszoknya mi más. és már meg is kaptam srácoktól, ha jó nőt látnak az utcán, ők is megnézik. Inkább vegyem elismerésnek, és ne panaszkodjak... ennyi.

fél deci pálinka gyógyír a pocigörcsre.

what is in the air??

komolyan azt várja tőlem mindenki, hogy ne omoljak össze és bízzak az emberekben? bízzak egy olyan emberben*, akit a barátomnak tartottam.... akivel annyi mindent csináltunk közösen, aki elárult a hátam mögött. akkora düh van bennem, akkora csalódás, akkora elkeseredettség, hogy lehet, ha most meglátnám az utcán, addig ütném, míg mozog. tudom, hogy olvasol te utolsó gerinctelen dög és remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy ezt még kamatostól visszakapod, itt dögöljek meg.. szánalmas vagy undorító és kegyetlen. De nembaj, túlélem, kihordom lábon, végigcsinálom egyedül, mint ahogy általában mindig mindent. meg kellene tanulnom már, hogy 100%osan csak magamra számíthatok..


*természetesen pasi, mi más...

talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint azt hittem.. Ha jobban összeszámolom akad legalább 5 ember akit érdekel a sorsom. szinte hihetetlen.. kellemes meglepetések...

egyedül vagy lányom, egyedül...

ennyi lett volna a lelkesedés?
kinevethetem magam?
kinevethettek ti is... xD

ma a munkahelyemen csak ültem, ültem, pörgött az agyam a reggeli veszekedésen és gondolkoztam azon, hogy miért kell nekem állandóan ezt hallgatnom.
Már reggelizni se tudok úgy lemenni, hogy ne kapjak olyan adag fejmosást, hogy a végére már alig tudjam visszatartani a sírást.
Jött a "bezzeg az Xy néni lánya minden vizsgáját 3asra, 4esre csinálta meg."
"Bezzeg a ......... -nak 17 vizsgája volt mégis mind sikerült neki"
"Bezzeg a ..... már a doktorit is megcsinálta"
"Csak te vagy ilyen, hogy megrándítod a vállad ha nem sikerül egy vizsgád és hogy, majd akkor jövőre"
É: "Anya tudod mire jöttem rá?
A:?
É: Hogy mi sosem fogunk igazán kibékülni, sosem fogunk közös nevezőre jutni, csak kisebb-nagyobb fegyverszüneteket tartunk
A:Dehát nem lehet veled beszélni, mert megsértődsz.*

"Nem kellett volna Rád hagyni ezt az Egyiptomot, te nem küzdesz ezért"
"Megint albérletet keresel, és majd megint megbuksz?"**

É: "Úgy bírom, hogy olyan dolgokról prédikáltok nekem, amikről fogalmatok sincs. Vagy ha elkezdem magyarázni, nem érdekel titeket, el felejtitek***, nem értitek stb. Én vagyok ott, én intézek mindent"
A: "Mégse tudsz semmit."
É: "nem hát"..

És ehhez hasonlók... ez csak egy kis ízelítő volt.
Vállaljak kevesebb angolt, hogy jobban megtaláljam az egyensúlyt tanítás és tanulás között, de ha pénzt kérek, nem tud adni...
Ha lenne pasim azt hallgatnám: "Ne Xy-ozd el az időd, tanulj!"
Ha lenne bármi hobbim, aminek úgy igazán hódolnék, akkor meg ezt: "
Ne csináld ezt meg azt,hanem tanulj!"

Sosem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak. Elérhetetlen magasságban van az a mérce. Amíg itthon vagyok nem tudok úgy döntést hozni, hogy ne gondoljak bele vajon mi lesz ha kiderül, vajon jól döntöttem-e, vajon mit fognak hozzá szólni, csak az árnyéka vagyok önmagamnak. Kell nekünk évközben azt hiszem az a 180 km távolság. Jót tett a kapcsolatunknak.


*most nem azért de ezen vajon komolyan csodálkozik?
** ezt az összefüggést hogy?...
*** vagy élből meg se jegyzi

"...perfect English"

hát már good-ot meg very good-ot kaptam az angolomra, de perfektnek speciel még sosem titulálta senki. vajon milyen angolosokkal beszélgethetett előttem, ha az enyém szerinte perfekt? mindenesetre jól esett:)

illusion?

L: "Te amugy vendéglátásban dolgozol?"
É: "Nem, tanulok."
L: "Hol?"
É: "ELTE.. egyiptológia"
L: "Én is egyiptológus akartam lenni!!!"
É: "És hogyhogy nem lettél?"
L: "Győzött a belátás..."

xD
no comment...

Nyár van és kegyetlenül meleg. Valószínűnek tartom, hogy megsülnék, ha hosszúszárú farmerben és kötött pulcsiban kellene mászkálnom. ezen kellemetlen dolog kiküszöbölésére találták fel a topokat és rövid kis szoknyákat. De ez bakker nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon utánam kell fordulni és jól megbámulni, amitől még én érzem magam kellemetlenül, és legszívesebben nekiállnék toporzékolni, hogy ne nézzetek mááááár így.
Nem azért veszem fel, hogy felkínáljam magam, mint a húspiacon, hanem mert szellős, kényelmes, nyár van, praktikus és jól érzem magam benne. és borzasztóan tud frusztrálni ha a sofőr az autóban lassít és hátrabámul utánam, vagy a mellettem elhaladó biciklis-amikor már gondolom hátulról jól szemügyre vett, most lecsekkol előlről is- akinél szinte gyorsabban haladok gyalog, annyira lassan teker, vagy az öreg papa, aki a feleségével botorkál..haláli...
gyerekek nem! csakazértsem fogok nyáron télikabátban járni...

elnevezem ezt a hetet a "legváratlanabb emberek toppannak ki-be az életembe" című hétnek.
de komolyan. ma is olyan ember írt, hogy lakjunk egy albiban, akit régen nagyon szerettem, csak aztán valahogy a barátságunk elmúlt, és már vagy ezer éve nem beszéltem vele sem. Soxor eszembe jutott, többek között ma is, mert ma van a névnapja és ezen alkalomból jelentkezett h lakjunk együtt xD
mik vannak...

Dear LOVE!

May I have a question, please?
Do you exist at all?
Or are you just a four letter word?

a legváratlanabb emberek hívnak fel telefonon és még váratlanabb emberkékkel futok össze az utcán. Ami mégcsak hagyján, de hogy még tökjól el is csevegünk, holott a gimi 4 éve alatt, a "szián" kívül nem emléxem egyéb tartalmas beszélgetésre, na az a durva. Meg lettem invitálva, hogy látogassam meg és majd betolunk egy tábla csokit. És, hogy pont mostanában gondolt rám, h mi lehet velem. Értitek, gimiben meg egymáshoz sem szóltunk 4 éven keresztül. és az a fura, h örülök neki, h találkoztunk.. holott anno, idegesített már ha kommunikálni próbált velem és igyekeztem mindig lerázni. fifikás az élet.

bizonytalan vagyok és határozatlan. vagy mégsem?.. mostanában azt figyeltem meg, hogy a legegyszerűbb eldöntendő kérdésre sem tudok egy szimpla igen/nem választ adni, hanem túlbonyolítom. de régebben nem okozott ekkora problémát eldönteni hogy a kakaóscsigát szeretném-e vagy a cukrosbrióst.. most meg már erre sem vagyok képes.

És hova vezet ez az egész?????? Hogy egy olyasvalamiért vetem meg magam, amiért kurvára nem nekem kellene utálnom magam. rohadt életbe elegem van, hogy mindig én kérek bocsánatot mindenért.

Ha a szívedet összetörik, összeforr és a sebek begyógyulnak, kérdés persze mennyi idő után. Függően attól, te mennyire vagy érzékeny. Nos nemtudom az én hiperérzékenységemet tudja-e valaki überelni, de ha igen... hát nem irigylem érte.
De ha a lelked zúzzák szét apró darabokra, mintha beletennék egy mákdarálóba és kegyetlenül megnyomnák az "on" gombot, azt nemtudom valaha is meg lehet-e emészteni 100%osan, hogy újra önmagad lehess, az, aki előtte voltál, az, aki lehet, hogy már sosem leszel, egy olyan ember aki nem utálja magát..nem utálja magát olyasvalamiért, amiért már meg kellett volna bocsátania magának, és kezd rádöbbenni, hogy a megvetés, szánalom, gyűlölet egyvelege saját maszkja mögött rejtőzik, ott a felszín alatt meglapul ádáz módon és nem tágít és a megbocsátás sosem fog bekövetkezni. és minden természetesen kinek a lelkén szárad? Fiúk, fiúk. Gratulálunk!

AP, ha te nem lennél, ki kéne találni. eszméletlen, hogy mit tud dobni a hangulatomon egy fél órás telefonbeszélgetés veled.

"Mikor jössz fel Pestre? Akkor leülünk inni. Meghívlak a kedvenc piádra...egy üveggel. Mi a kedvenc piád?"
" Küldd át a dogádat, aztán elolvasom és egy pia mellett megbeszéljük"
" Ha gondoljátok szívesen elmagyarázom nektek, hogy kellene legközelebb csinálni"*
"Én vagyok a BTK és az összes egyiptológus hivatalos pszichológusa, miért nem hívtál fel?"
"Nem hagyom, hogy rágódj ezen, és ezen őrlödj, annyira, hogy másra ne is tudj koncentrálni, én kirángatlak belőle, ha kell Csernusi módszerekkel"
V: "Jaj Peti, úgy szeretlek"
P: "Ezt majd megbeszéljük egy pia mellett"

P:"Hogyhogy nincs pasid, legutóbb még volt."
V:"Régen beszéltünk"
P: "Dehát mi történt?"
V:................................
P: "Le kell szarni, hagyd a picsába, vannak bunkók.."

AZ a hihetetlen biztatás, amit egy-egy ilyen telefonbeszélgetés során kapok tőle: tanulás, magánéleti problémák, meló, hogyantovább az életben és egyáltalán akármilyen téren, leírhatatlan... az.. nem tudok rá szavakat találni és nem tudom megfogalmazni, csak egyszerűen érzem itt belül, hogy valakinek számítok. valakinek akit alig ismerek, aki egy vadidegennek** kölcsönad puszta jóindulatból egy rakat értékes könyvet és cikket, akit felhív csak azért, hogy megkérdezze hogy vagy, hogy fejmosást kapjak a legutóbbi vizsgáért, vagy hogy közölje, ha meguntam a munkám, be tud protezsálni régészkedni. Hihetetlen, hogy van még ember ebben a retkes világban, akit a puszta jószándék vezérel. És mégis. Köszönöm, hogy vagy nekünk:)
És emellett köszönöm azoknak, akikre számítottam, hogy rádöbbentettek: nem érdemes rájuk várnom, nincs miért.


*Az azért is lenne jó, mert Petin kívül ilyet senki sem tesz/tenne
**Aki itt jelen esetben én vagyok:D

P: "jaj milyen szép barna szemeid vannak
és akkor viki te most mit tanulsz?..
V: hát.. egyiptológiát..
P: Ramszeszék meg Ehnaton meg ezek?
V: (mosolyog) igenigen.
P: hm az érdekes na és hogy építették a piramisokat?*
V: hát... nemtudom xD
P: Van egy magyar elmélet is rá. **
V:......
P: Hogy vízen szállították oda a kőtömböket blablabla..***
V: hát nemtudom melyik lehet igaz...
P: Na hát amit az istennek nem akarok felfogni az a vallásrendszerük, hogy hogyan igazították a csillagrendszerhez az isteneket.
V: (kurvanagyhallgatás) majd csak jövőre tanulunk vallást..
P: Na és Tutanhamon? Most olvastam a halálával kapcsolatban valamit...
V: (csak hallgatott és bólogatott kurvaokosanéskurvajól) "

És még előjöttek a makedónok, Nagy Sándor, a holt tengeri tekercsek hány nyelven íródtak, voltak köztük réztekercsek is( a röhej, h erről mégcsak nem is hallottam), a görög-perzsa háborúk, én pedig süllyedtem lefelé a székben, hogy milyen műveletlen vagyok.

Jah, P. bácsi a főnököm...


*ez az a tipikus kérdés, amitől agybajt bírok kapni. NEMTUDOM, ezer elmélet született rá, mindenki válassza ki a neki legszimpatikusabbat. De amint meghallják, hogy egyiptológus vagyok, ha nem az első, de legalább a második kérdése mindenkinek ez. faszom.
** jaj ne, remélem nem Vörös Győzőre gondol.
*** De, Vörös Győzőre gondol..

"bocs hogy mostanában hanyagoltalak csak kissé sok dolgom volt, vizsgaidőszak miegymás
remélem most nyáron többet tudunk dumálni"

Amikor kapok egy ilyet msnen, egy olyan embertől, akit tökre szerettem és már ezer éve nem is beszéltem vele, nem is láttam, akkor kezdek el reménykedni abban, hogy talán mégsem vagyok annyira egyedül, mint hittem...

mindig a tiltott gyümölcs csábít a legjobban és nekem mindig a lehetetlen, a teljesen lehetetlen szituációk tetszenek a leginkább. pedig nem szabadna. nem kellene. mással kellene foglalkoznom.

és az a szemét rózsa, hogy kinyílt...

május 1.-július 1.

2 hónap. Gratulálok!

holnapután vizsga, semmit sem tudok. elég tré. nincs se kedvem, se elég kitartásom hozzá. elegem van.

"Örömteli" hír, hogy új hódolóm akadt egy kedves ismeretlen úriember személyében. Az efféle ismerkedési módokat sosem preferáltam. Főleg, hogy halálra rémültem.
Képzelje el mindenki a szituációt:
Hajnal negyed 2, odakint tombol a vihar, már az egész család alszik, én épp egy szál tangában kilépek a fürdőből és legnagyobb döbbenetemre mit pillantok meg? Hogy a szobámnál áll valaki és a zárt zsalu résein keresztül próbál meg kukkolni. Annyira ledöbbentem a látványon, hogy először kővé dermedtem, majd gondoltam én-mivel a szobámban és a nappaliban nem volt felkapcsolva a villany-hogy szépen odalopakodok az ablakhoz, úgyis olyan sötét van, kész képtelenség, hogy ebben a sötétben meglásson.. Arra viszont nem gondoltam, hogy a fürdőből kiszűrődő fény bőven elég lehet ahhoz, hogy meglássa habtestemet közeledni felé és elmeneküljön, még mielőtt felismerhettem volna az arcát. Vajon mióta állhatott ott? És vajon máskor is figyelt már, amikor én abban a hitben voltam, hogy nyugodtan lehetek lengén ( a saját szobámban uram bocsá, hogy ilyenekre vetemedek), hiszen a zárt zsalun keresztül úgysem lehet belátni?
Hányszor fordult már ez meg a fejemben, hogy mivel nincs redőnyöm, és sokszor a zsalu csak félig van bezárva, vagy teljesen nyitva van*, és ha a villanyom fel van kapcsolva**, akkor vajon figyelhet-e valaki kintről? Nyugodtan megtehetné, hiszen észre se venném. Azt pedig látja, ha a villanykapcsoló felé nyúlok és nincs is más dolga, mint egy métert arrébb ugrani, vagy lehúzni a fejét és odébbállni. Hányszor imádkoztam azért, hogyha lekapcsolom a villanyt, senkinek a fejét ne pillantsam meg az ablakomban. És tessék ennyit flashelgettem ezen, most meg is kaptam pepitában.
Ma éjjel ugyanabban az időpontban lekapcsolt villanynál figyelni fogok direkt és kíváncsi vagyok jössz-e ismét, vagy csak egy egyszeri alkalmas "móka" volt...


*tehát gyakorlatilag mint a moziban szélesvásznon lehet látni azt, ami a szobámban folyik, gondoltam rá, hogy legközelebb rakok ki az utcára székeket is meg egy tál popcornt, hogy kényelmesebb legyen. Csak mondjuk ilyen esetekben, mindig rendesen fel voltam öltözve, pont emiatt.
**ugye akkor én semmit sem látok kifelé, viszont kintről annál inkább befelé.

utálom magam, amiért nem vagyok képes változtatni azokon a dolgokon, amik zavarnak és elégedetlen vagyok velük, csak túl lusta szar vagyok ahhoz, hogy akár a telefont is felemeljem. károgni tudok, hogy nem jó ez igy, és elméletben, gondolatban nagyon szépen szövögetem is a terveimet, csak kár, hogy mérhetetlen lustaságomban semmit sem valósítok meg közülük. majd holnap. holnap meg azt mondom majd holnapután. és így tovább. szánalom...

ha valaki ismeri őt, akkor mindenkinek az az első benyomása róla, hogy jaj milyen aranyos, milyen kedves, milyen jófej stbstbstb. de ez csak a máz. igazából nem is tudom hol kezdjem. annyira mérhetetlenül csalódott vagyok, hogy mindenben csalódást tudok neki okozni, hogy mindig mindenben (bennem is természetesen) csak a rosszat látja meg és emeli ki, mintha a jó nem is létezne. Ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogyan ő azt szeretné(mit szeretné, akarja), akkor orbitális nagy patáliát bír rendezni. Vegyük például, hogy bennem mikbe köt bele(ezek csak az apróságok lesznek):
-túl nagyok a körmeim, vágjam le őket
-miért "így"* kötöm össze a hajam
-miért azt a ruhát veszem fel és miért nem a másikat
-miért nem tanulok, mert ő sosem látja, hogy én tanulnék**
Annyira kiábrándító, hogyha végre valahára kapok azon a kurva egyetemen egy jó jegyet (4,5), akkor közli, hogy nekem ez a dolgom, hogy tanuljak, miért várok elismerést érte, ugyanakkor a rossz jegyért persze megkapom a lebaszást, hogy mindig "bekettesezek".
Beleköt abba, hogy hogyan készítem el a szendvicset a vendégeknek, hogy bevásárlásnál rostos narancslevet hoztam, pedig ő fantát mondott***, hogy "rossz" felvágottat hoztam, mert ő nem erre gondolt.
Mindig meg akarja mondani, hogy mit csináljak és mit ne, mint egy óvodásnak. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne szóljon bele az életembe, hogy ne pofázzon bele minden döntésembe, hogy ne próbáljon folyamatosan irányítani és nem bírja felfogni, hogy nem vele élek, és ha így folytatja évközben sem fog sokat látni. Vissza akarok menni Pestre, én ezt egy egész nyáron át nem fogom tudni elviselni. Segíííííííítség.
Ja igen a megfejtés: ő az édesanyám.

*kontyba kötöm egyszerűen
**komment részemről: Majd akkor legközelebb kiülök eléd, és úgy tanulok, hogy lásd!
***kurvára nem mondott fantát, csak azt, hogy hozz egy narancsot

Nem gondoltam volna, hogy fogok én még valaha pozítivan csalódni emberekben. Főleg nem olyanokban, akiktől a legkevésbé várnám. Köszönöm!

Közkívánatra kiegészítve az előzőt:
150 cm: 48,5 kg
155 cm: 49 kg

Mondjuk ez a fél kiló különbség baromira nem tűnik logikusnak a többihez képest..

A 167,5 centimet szerintetek a 165-höz kerekítsem lefelé vagy a 170-hez felfelé?
Ha a 170-hez kerekítem akkor csupán 7, ha a 165-höz akkor majdnem 10 kilót kéne fogynom a "Helyes testsúlyarányok" mindenttudó táblázat szerint, hogy helyesek legyenek a testsúlyarányaim. Pedig annyira nem is vagyok dagadt.
No, csak a miheztartás végett lássátok a táblázat többi részét:

160 cm: 51 kg

165 cm: 53 kg

170 cm: 56 kg

175 cm: 58,5 kg

180 cm: 62 kg

Hát csajok lehet szörnyülködni, hogy mit várnának el tőlünk. Ezek az ideális testsúlyok 18-24 év közötti lányoknál-nőknél. Kész röhej..

reggeli: joghurt, energiaital, kávé
ebéd: pizza

Éljen az egészséges életmód!

Nem gyújtottam rá 15 napja. mekkora király vagyok:)

Most úgy kellene lesuhannom a konyhába, kiönteni, megcsinálni és megmelegíteni a maradék kávét, hogy ebből a szüleim semmit se vegyenek észre. Nyilván nem leszek feltűnő jelenség a mikró mellett dekkolva és nyilván a kávé illat sem fog feltűnni nekik. Ha lebukok,aminek -lássuk be racionálisan- nagy az esélye, balhé lesz, hogy én miért iszom este 9kor kávét?! tényleg miért is iszom?.. Koffeinfüggő vagyok tanuláskor. Kell, hogy érezzem, hogy tuningolom magam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy próbálom tuningolni magam és a hihetetlen lelkesedésemet.
Ez tartja bennem a lelket, amikor majdnem bőgve és szemöldököt erősen tépve feladni készülök a k*b*szott amarna levelek különböző bevezető, megszólító, elköszönő és megalázkodó(!) formáinak fordítását és értelmezését..
jeeeeee épp most toppant be a hugom és megmentette az életem, és leegyszerűsítette eme komoly problémának a megoldását*. Hozott nekem energiaitalt,jesszjó:) Most mekkorát sikítanék ha ráburítanám mondjuk a laposra, vagy a jegyzeteimre, vagy a "The Amarna Letters" című csodálatos könyvre.**
Éljen a vizsgaidőszak!!!!


*mármint a kv szerző akcióét
**ami mellesleg nem is az enyém. nyilván a gazdája borzasztóan értékelné ezt a tehetséges húzást.

Amarna-levelek, de szeretlek benneteket.. (L)

amikor a nagypapám pénteken reggel* azzal köszönti apukámat, hogy ő nagyon beteg, olyan beteg mint még soha, és meg fog halni...** na ekkor sikítani lenne kedvem.
és amikor ma reggel apukám beviszi az ügyeletre, hogy az öregnek nyugodjon meg a lelke és az orvos közli vele, hogy az égegyadta világon semmi baja, nem kell gyógyszer, stb.. na ekkor meg pofán röhögni lenne kedvem és jól leosztani..***


*egész pontosan hajnal fél 6kor, mert apu 6-ra jár dolgozni
**nem ez az első eset, maradjunk annyiban..
***vagy lehet csak én vagyok egy gonosz undok dög és egy cinikus kárörvendő hárpia megtestesítője. De joggal. Ez egy hosszú történet, majd egyszer talán elmesélem.

A: Egy "be"lapot szeretnék..
V: Én is sok mindent szeretnék.
A: Na mondd, mit szeretnél?
V: Ja, azt nem mondtam, hogy el is árulom.
A: Van nálam gumi...

szerintem nem is Tóth Viktória lennék, ha ma délután nem sétálok csak úgy bele a rózsabokrunkba, miközben a cseresznyefát pásztáztam még elérhetőtávolságban levő cseresznyeszemekért. És gyakorlatilag belegázoltam a rózsák közé, aminek a következménye az, hogy össze van karcolva az egész lábam. Gratulálunk!

Nem igaz, hogy mindkét csapat kiesett akinek szurkoltam. nemisnézek EB-t...

Teccik:) Király a hangja.

"A rémálomférfi azáltal válik reménytelen esetté, hogy bár tisztában van azzal, hogy vele nem stimmel valami, minden erejével arra törekszik, hogy a másik érezze magát „selejtesnek”. " *

És ez mennyire de mennyire igaz volt Rád is kedves. És miért csak utólag jövök rá, hogy amikor mindenen acsarkodtál és én is totál selejtesnek éreztem magam, igazából önmagaddal nem voltál/ vagy kibékülve? Mennyire jó érzés ezzel tisztában lenni és tudni, hogy nem bennem volt/van a hiba. Komolyan nem hiszem el, hogy én akkor tényleg azon gondolkodtam, hogy igazad lehet és nem vagyok elég jó és változnom kéne. Azt kell, hogy mondjam, jó hogy kiléptél az életemből.

*Forrás: Nők Lapja Cafe-Álomférfiból Rémálomférfi c. cikk

Vajon a korombeli fiúkat mi viszi rá arra, hogy beregisztráljanak netes párkereső oldalakon?
Fiatalabbak, egykorúak, pár évvel idősebbek, de a 30-asok, 40-esek sem ritka esetek.
Gyakorlatilag bármely korosztályból.
Képesek megadni minden személyes elérhetőségüket beleértve a mobilszámukat is, ami felett végképp nem térek napirendre. Sosem jutna eszembe önszántamból kiadni a számom, hogy akármilyen kretén üzengessen meg hivogasson engem. Pl. ezért tartom nagy hülyeségnek azt is, ha valaki kirakja iwiw-re is a telefonszámát, meg a pontos lakcímét.
Emberek jól vagytok ilyenkor???
A másik dolog, ami egy darabig mókás és igazán jó alaphangulatot ad, azok a fényképek, amiket egyes emberek képesek feltölteni magukról ilyen nyilvános oldalakra.
De aztán már nem is olyan vicces, sőt.. Megdöbbentő. Szánalmas. Sajnálatraméltó.
Az abszolút favoritjaim a szinte teljesen meztelen versenyzők, akik összes bicepszüket befeszítve pózolnak a tükör előtt és úgy fényképezik magukat (természetesen a vaku fénye visszatükröződik, az önkioldó nyilván ismeretlen fogalom) Emellé félig letolt farmer nadrág és kivillanó alsógatya járul még. Talán a tarkopasz fejet említenem sem kell. Xtraként esetleg befigyelhet még a kiszedett szemöldök, némi smink, szolizott bőr és hatalmas intelligenciát "sugárzó" bamba fej. A "kőkeményvagyokcsajokidegyertek" fej. Vagy "kőkeményvagyoknagymellűcsajtdugnék" fej.
Kíváncsi lennék az amugy átlagos kinézetű férfiaknak milyen aberrációik lehetnek, hogy interneten keresztül óhajtanak ismerkedni..
szóval visszakanyarodva az alapkérdésemhez, ötlet?

2:0-ra kikaptunk az olaszoktól. ejnye. most választhatok az iwiwes EB játékon magamnak új csapatot.

mi legyen a minorom? mi legyen a minorom? MI LEGYEN A MINOROOOOOOOOOOOOOM??? Legyen egy megélhetésképesebb mint az egyiptológia , DE akkor MA felvételin (mondjuk egy dán minorral) nem hiszem, hogy kedves Bács T. Úr különösebben komolyan venne. Ha csinálnám a görögöt azzal már komolyan venne, mert látná, hogy tényleg ezzel akarok foglalkozni, viszont az ugyanúgy megélhetésképtelen, mint az egyiptológia. Van még egy opció: a történelem, ami még érdekelne, és szívesen is csinálnám, DE az még egy félév rácsúszás és az annyira megint nem áll közel az egyiptológiához.
Konzekvencia: Mi a f***omat csináljaaaaaak??????? :(:(:(

hát már mióta vágytam egy ilyen kártya kitöltésére omg. De ki tudja, hogy vajon amit felajánlok majd magamból az tényleg oda kerül-e és olyan célra használják-e fel, amire én szántam?!....

Ja és van önálló véleményem, bocs...

Azt kell, hogy mondjam, hogy az EB eddig látott meccsei közül, messze kiemelkedően a török-cseh volt a legpörgősebb és a legszórakoztatóbb. 2:0-ról ekkora hajtással megfordítani az eredményt 3:2-re. Bámulatos teljesítményt nyújtottak a törökök, öröm volt nézni :)

A mai kutakodásom a cd-im között egy olyan zenének a megtalálásához vezetett, amitől 3 évvel ezelőtt sírógörcsöt kaptam. Lehet, hogy elcsépelt vagy közhely de én imádom ezt!

Úgy döntöttem ma fényképes napot tartok. Annyi mindenre bukkantam rá, amikről fogalmam sem volt, hogy a birtokomban vannak. Így a következő topik a svédországi cserekapcsolat lesz. Ahogy nézegettem a képeket rádöbbentem, hogy még mindig ez a 10 nap volt életem eddigi legmeghatározóbb élménye. Ezért megint erős késztetést érzek a skandinavisztika minor iránt, de remélem elmúlik ez a vágyam, mert sajnos nem túlzottan kapcsolódik a jelenlegi szakomhoz :(Ő volt a svéd pajtásom, Karin. Náluk laktam egy hétig. Első este az én kedvemért csináltak mexikói kaját:)

GöteborgLiseberg Amusement Park. Egy napot eltöltöttünk itt, korrekt kis hely volt. És azon is ültem:) Asszem volt egy 50 m-s meg egy 100 m-s szabadesés. Hát nem apróztuk el és csak a 100-asra ültünk fel :D


Itten laktam kérem. Senkit ne tévesszen meg a látszat, ez egy 3szintes ház volt, csak lefelé bővült szintekkel :)



Egy hétvégét sátortáboroztunk egy gyönyörű és csendes szigeten. És ha az emlékeim nem csalnak, abban a kék sátorban próbáltunk meg először aludni, aztán a lilában kötöttünk ki, de baromi kényelmetlen volt, mert lefelé lejtett. Na és hogy odáig hogyan is jutottunk el? No lássuk csak.. Hát így:

Swedish feeling:


Ez pedig már Dánia(Koppenhága):


Hazafelé még Prágában is megálltunk,de azokon a képeken már tényleg nagyon turistfejünk van. Kegyetlenül fáradtak voltunk:) És nem is emléxem belőle sok mindenre.
Szóval rájöttem, hogy képeken keresztül úgy sem tudom visszaadni, azokat az élményeket, amiket mi ott akkor átéltünk, de próbálkozásnak nemrossz:)

most ÉvuSKA-t majmolva én is előkotorásztam a régi barátaim fényképeit. Ezáltal olyan dolgokra bukkantam, hogy tyűhűha. Szalagavatóm videójára, tablóképekre,osztálykirándulások képeire stbstb. Így gondoltam bemutatom a dreamteamet a gimis éveim alatt. Akik közül sajnos már senki sincs a "barátaim" kategóriában. Illetve Hanna igen, de ő meg Sydney-ben él, és jobb esetben évente kétszer talákozunk, rosszabb esetben csak karácsonyokkor.

Szóval íme egy kis ízelítő :) Egyikhez sem vagyok hajlandó kommentárt fűzni. (csak annyit, hogy duuuurva volt a szemöldököm xD, akkor még nem téptem ilyen erőteljesen :D) Ja és by the way a két photoshop munkáért thx to Gabesz666.

1. Nem tudok bal kézzel fogat mosni. Se körmöt lakkozni, se hajat vasalni, se szemöldököt szedni, se írni (nyilván ez utóbbi abból fakad, hogy jobbkezes vagyok) Érdekes mód ha azonban az erőmre (!) van szükség, a jobb kezem sokkal gyengébb és pl. nem tudom letekerni a befőttes üveg tetejét. Csak a ballal. De az utazótáskát sosem cipeltem még a bal vállamon. Asszem. Érdekes... xD
2. Nem gyújtottam rá több, mint egy hete. Ez nálam rekord idő. Annak örülök még ezenkívül, hogy egyáltalán nem is hiányzik.
3. Még mindig nem szeretem a sört. És nem is fogom. Mindig irigykedem azokra, akik szeretik és egy-egy buli alkalmával 7-8-9 darabot elfogyasztva(plussz a tömény mellé ugye) szépen,lassan, de annál biztosabban berúgnak. Nekem meg a franc essen a válogatós formámba, de egyszerűen képtelen vagyok elfogyasztani eme mások számára nemes nedűt. Mindenki nyúz, hogy "igyad, majd megszereted" vagy "én sem szerettem, mostmár mégis megiszom" Se Heineken, se Soproni, se Amstel. egyszerűen egyik sem. És az összestöbbi sem. Pedig nem mondhatom, hogy nem próbálom meg. Belekóstoltam a karamell ízesítésűbe (fújj) és múltkor apu vett Soproni Fekete Démont. Barna sör. Na Viki kóstoljuk meg. Na Viki megkósoltuk és 2 korty után vissza is adtam apunak, hogy nekem ez nemesegyszerűséggel nem gyere be. De mivel a borok közül is tényleg általában a létező legdrágább ízlik, általában ritkán rúgok be. Tulajdonképpen ez a konzekvencia. Mert borból is nyugodtan kijelenthetem eddigi pályafutásom során 2 darab olyannal találkoztam, amire azt mondtam, hogy igen ez finom.
4. A héten el akarok menni fodrászhoz. Kérdés, hogy melíroztassam-e. Soha az életben nem bántottam a színét. Sosem festettem, sosem melíroztattam, sosem színeztettem. Sosem daueroltattam vagy volumenizáltattam. És, hogy rövid legyen, arra is sok idő kellett, mire rászántam magam. Az nem kérdés, hogy most is levágatom, mert 2 hónap alatt, azért elég jól megnőtt a lelkem. Na majd ezt még megálmodom

az utóbbi pár napban rengeteg időm van gondolkodni [mondjuk cseresznye-meggy-málna szedés-magozás(tudom a málnát én sem szoktam)-darálás-főzés-lekvár és befőttelrakás közben] amit már egy hete űzünk itthon egyelőre kis tételben, de ha így folytatjuk felkínálom a portékánkat eladásra. szóval soksoksok okos és értelmes gondolat és kérdéskör fogalmazódott meg bennem ,kezdve a női test csudálatos képességeitől-miszerint felkészül egy új élet kezdetére, növekedésére, táplálására(nagynéném terhes és nálunk volt pár napot)-a hullamosáson át, a halál, a test és lélek elmúlásáig.
Csakhogy ezeknek nem túl sok közük van egymáshoz, így töredelmesen bevallom, hogy nem tudom egy komplett összefüggő történetté alakítani, képtelen vagyok értelmesen egymáshoz fűzni a gondolategységeimet.Ezért úgy döntöttem csak megemlítem, de nem látom értelmét belemenni a részletekbe mert a fejemben sem tudom őket sorba rendezni, itt is csak káosz lenne belőle.

Mai napom szintén összenemfüggő agymenései:
-tudjátok-e kedves laikusok, hogy milyen jellegzetes szaga van az inzulinnak?!
-tudjátok-e mennyi időmbe tellt egy 16 literes néhai Héra festékes vödröt csurigszedni meggyel?!
-tudjátok-e milyen érzés letörni egy jónagy faágat csakazért, hogy több meggyed legyen?!*
-tudjátok-e milyen érzés reggel korán egy olyan telefonra kelni, miszerint enyém a munka és hogy egyszeri találkozás után úgy gondolják, hogy kapásból kezdhetnék egy a megbeszéltnél magasabb pozícióban?!
-tudjátok-e hogy milyen érzéssel tölt el az, hogy a 16 éves hugom és a barátja ma vannak féléve együtt?! ( míg szerencsétlen nővérkéjének gyakorlatilag egy darab épkézláb kapcsolata nem volt)
-tudjátok-e milyen érzés amikor megkívánod a rizsfelfújtat, de nincs otthon tej, a boltig meg már nincs erőm elmenni?!
-tudjátok-e milyen érzés a telefon csörgésekor azt a nevet meglátni a kijelzőn, akire tényleg a legkevésbé számítasz és emellé 50 percet végigbeszélgetni vele. Vele, aki borzasztóan nagy geci volt veled, iszonyatosan cserbenhagyott és miatta utáltad magad hónapokon keresztül és te nem tudtál megbocsátani magadnak az ő hibája miatt?!**
-tudjátok-e milyen érzés a trécselés alatt nosztalgiázni és következőket hallani:
"tudod amikor voltunk Egerben és lemerült a fényképeződ és csináltam rólad képeket a telefonommal a várfalnál. a mai napig megvannak még és nem töröltem ki őket"
vagy:
" A bátyámnak még mindig hiányzol. Azt mondta jó segged volt"
" Ha nem kellett volna akkoriban találkoznom XY-nal, akkor lehet, hogy most új köszönnék el tőled, hogy: Aludj jól drágám" stbstbstb. Szánalmas hazugságok.. sosem hatottak meg az ilyenek, de ezek tegnap este kifejezetten megleptek.
-tudjátok-e milyen érzés azon agonizálni folyamatosan, hogy mi legyen a minorom. Töri vagy ógörög? töri vagy ógörög? görög, töri, görög, töri.
szerintetek????

*nem direkt volt, csak húztam lefelé,ágaskodtam a létra legfelső fokáról, hogy elérjem, és szegény megadta magát
** ez az ominózus telefonbeszélgetés egyébként kifejezetten jót tett a lelkivilágomnak és az egomnak és úgy érzem végleg helyretett. Akkor is ha tudom, hogy a kis féreg milyen hátsószándékkal próbál most közeledni felém.

hát ez a 4:1, ez elég csúnya volt. Fiúk, fiúk neki kellene állni focizni.. Mert így nem lesz továbbjutás. Allez France!

Erre a hírre vártam már több, mint egy hónapja. És hogy megéreztem, hogy ez lesz, istenem hogy tudtam. Annyira szánalmas vagy. Komolyan. Azért nem akarta először mondani tesód, mert félt, hogy majd rosszul érzem magam. Ezekután? Kifejezetten jól érzem magam.
De tényleg. Az utóbbi hetekben féltem kimondani a gondolatot, ami megfogalmazódott bennem, féltem elhamarkodott kijelentést tenni-miszerint tényleg túltettem magam rajtad- mert attól rettegtem, hogy amint kimondom, el is illan az egész, köddé válik, mintha el sem hangzott volna én összeomlok ismét, mint egy kártyavár és kezdődik a kálváriám előlről. De egy ideje biztosan érzem, hogy tényleg eleget sírtam és keseregtem miattad, hogy már máshogy gondolok rád, hogy így is túl sok időm pazaroltam rád az életemből és már nem te jársz egyfolytában a fejemben, nem körülötted forognak a gondolataim a nap 24 órájából 25-ben...
Változott a helyzet. És azt hiszem a mai hír, miszerint ismét együtt vagy kedves (ex)barátnőddel, csak még határozottabban körvonalazódik az bennem, hogy te ennyi vagy. Egy vesztes, egy nagy nulla. Ahogy egy őszínte régész ismerősöm mondaná: "azért megy vissza, mert tudja, hogy van egy lyuk, ahova biztosan teheti" hát ez most pont illik ide. ez vagy te. Úgy döntöttél, kell az a biztos pont ahova mindig visszamehetsz vigasztalódni. A lányzó is jó nagy hülye, ha ezekután képes volt veled újrakezdeni. De a legjobb most jön: Ismerlek, tudom, hogy működsz. Fél év múlva megint nálam rimánkodnál, hogy egy megromlott kapcsolatban vagy egy olyan csajjal, akit már rég nem szeretsz,csak szereted dugni. És hogy milyen fontos vagyok neked, bárcsak mégegyszer választhatnál, biztos másképp döntenél, és hogy megbántad anno, blablabla.
De! Mostmár tényleg megtanultam a leckét, nincs több restart.
Unit 1: "Pávitscsal ne kezdj"

Would you mind If I killed you?
Would you mind If I tried to?
'Cause you have turned into my worst enemy...

Jäg älskar Sverige(L) szép volt fiúk, hasonló játékot vártam;)

Miért van az, hogy nekem mindig, de mindig olyan ember kell:
-aki észre sem vesz
-akinek én nem kellek
-akinek barátnője van

És miért van az, hogy én mindig olyan embereknek kellek, akik meg nekem nem kellenek.

Állandó mókuskerék.Elég szomorú.

-"Valami megélhetésképes szak kellene az egyiptológia mellé"
-" A BTK-n?"

-"Szeretném majd az egyiptológia mellé megcsinálni a régészetet is"
-"Minek akarsz te két megélhetésképtelen szakot?

elgondolkodtató... /és mindezt egy régésszel beszélgettem/

Ma igazi kis háziasszony szerepét töltöttem be itthon: mosogattam, mostam, ebédet főztem, és ez valszeg holnap is rám marad. délután szedtünk 30 kilo cseresznyét. csak így. minden vicc nélkül. ha finoman szeretnék fogalmazni,akkor azt mondanám, hogy a végén belehaltam volna,ha még egy szemet le kell tépnem. de mivel nem szokásom finoman fogalmazni, ezért azt mondom: tököm ki volt már, meguntam és lejöttem a francba meccset nézni.
Sajnos/szerencsére (mindenki kiválasztja a magának megfelelő opciót) nem sikerült lefordulnom sem a fáról, sem lezúgni a létráról, így gyakorlatilag megúsztam a mutatványt pár karcolással.
Pedig jó párszor végigfutott az agyamon, mi lenne ha leesnék. jó pár méter zuhanás után vajon termetes testem mekkorát puffanna a talajon, és vajon utána fel tudnék-e úgy kelni, mintha mi sem történt volna. Ilyen és hasonló gondolatok cirkuláltak a fejemben, miközben erőteljesen arra koncentráltam, hogy eltaláljam apát azzal a rohadt cseresznyével, amit a kezemben szorongattam. Bal kézzel dobtam, esélytelen volt. (A jobb kezem foglalt volt, valamivel kapaszkodnom is kellett) Bár ahogy próbáltam összeszámolni, 4 kéz is kevés lett volna ezen roppant bonyolult technikájú feladatok összehangolásához:
Dobni a cseresznyét
Szedni a cseresznyét
Enni a cseresznyét és mindeközben
Kapaszkodni is
Ja meg még közben nem sikítófrászt kapni a fejtor-potroh felépítésű 4 pár ízelt lábbal rendelkező csúnyaságoktól( gyengébbek kedvéért: pók), amik itt-ott megbújtak a leveleken, cseresznyeszemeken, és egy-egy óvatlan pillanatban rámvetették magukat a fülbemászókkal karöltve. na csak ettől a két élőlénytől kíméljen meg az Isten, minden mást elviselek.
még a kutyánkat is.. a hugomat is... anyámat is..
szóval bonyolult egy dolog a cseresznyézés.. 18 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. És mentőöv használata kötelező.

:)
Érdekes evolúciós folyamat. Mondjuk nem igazán értem miért a krokodilból fejlődik ki náluk a majom. Biztos, mert már a szám felénél járunk akkor és fel kellett gyorsítani a dolgokat xD

Csak azt fájlalom nagyon, hogy Henry és Vieira kispadon csücsültek egész végig.. el kell ismerni egész jól védekeztek a románok...

Allez,allez,allez France, allez :)

régészet-egyiptológia: fogalom

Lóri esküszöm az msn beszélgetéseinknek nyitok egy külön blogot. Egyébként előrebocsátom, a következő képről folyt, a magasröptű diskurálás.

L0rant üzenete:
amúgy az milyen patkány ott előtted a képen?
*kisláááány* üzenete:
mivan?
*kisláááány* üzenete:
az egy macska
L0rant üzenete:
nem mondod
*kisláááány* üzenete:
de bazmeg mondom
L0rant üzenete:
annak mióta van csőre?
*kisláááány* üzenete:
patkány?
*kisláááány* üzenete:
milyen csőr?
*kisláááány* üzenete:
uristen Lóri nyisd ki a szemed
*kisláááány* üzenete:
miért amugy a patkánynak van csőre az ég szerelmére
L0rant üzenete:
van hosszú orra
L0rant üzenete:
hoszabb, mint egy macskának
*kisláááány* üzenete:
de az nem csőr
L0rant üzenete:
részletkérdés
*kisláááány* üzenete:
csőre a madárnak van, meg neked esetleg..

ennyi...

Látom elég nagy port kavart az utóbbi idők egyik favorit kiállítása
Pedig iszonyatosan látványos dolog :)
Aki pedig nem bírja az ilyeneket, annak nagyon egyszerű a dolga: maradjon kussban, és ne menjen el rá. semmi sem kötelező. Mert akinek tetszik, nyilván nem kíváncsi azokra a kommentekre, hogy ezek milyen hátborzongatóak,gusztustalanak,gyomorforgatóak stb... Vagy csak egy mosollyal konstatálja a dolgot:D
Mint amikor tavaly a Természettudományiban a váci múmiák kiállításán ilyesmi megjegyzéseket olvastam a vendégkönyvben: gyomorforgató,felháborító,hogy lehet ezt kiállítani stb. hátafaszomba. akkor maradjon az ilyen otthon és ne legyen nyitott a kultúrára. én meg kommenteltem, hogy aki ilyeneket ír, annak nem is kell már egyéb módon magyaráznia a szegénységi bizonyítványát. Mert persze, megértem az olyan embert is, akinek ez nem tetszik, szíve joga. De az nyilván nem akkor fog erre rádöbbenni, amikor a kiállításon nézegelődik, hanem vszeg már előtte is tisztában van azzal, hogy ő annyira nem kedveli az efféle dolgokat. Akkor itt be is zárul a kör. Minek megy el megnézni? Vagy ha el is megy, minek kommentálja büdös paraszt módjára..

Mit mondana a 3 évvel ezelőtti önmagának??

2 plakáton is ezt olvastam, és elkezdtem azon tűnödni, hogy egyáltalán mi a fenét is csináltam én 3 évvel ezelőtt. Szépen felgöngyölítettem végül. Elindultam visszafelé az időben:
Mit csináltam tavaly ilyenkor? Hát nem volt nehéz a válasz. Ugyanazt, amit mostanában: vizsgáztam, tanultam, tanultam, vizsgáztam.
Mit csináltam tavalyelőtt ilyenkor? Na ez egy kicsit homályos rész. A nyár, mielőtt bele fogtam volna egyetemista pályafutásomba, mielőtt felköltöztem volna az nagy Budapestre. Azt hiszem dolgoztam Edericsen. Nagyon más nem rémlik arról a nyárról. xD
Vannak olyan emlékképeim,hogy Andrásnak a nyakába ugrok, amikor megkapom az smst, hogy felvettek az ELTE-re és van egy ugyanilyen nyakbaugrós kép, ugyanezen event alkalmából, csak akkor Danit örvendeztettem meg a jumpinggal:)
Ééééééés (dobpergés a háttérben) mit csináltam 3 évvel ezelőtt ilyenkor? Azt hiszem életem legszebb nyara volt az, mert:
-dolgoztam szintén Edericsen, meg Khelyen egyben, de akkor egyenesen imádtam, isteni volt a kis gárda
-rengeteget buliztam, nagyon fasza csapat gyűlt össze (ami aztán szept-okt környékén nagyjából szét is hullott)
-elfüggetlenítettem magam otthonról anyagilag, ami életemben először történt meg, és micsoda király érzés volt
-volt nekem Dani(L), akit nagyonnagyonnagyon szerettem.És ezzel a ponttal el is érkeztem oda, hogy mit mondanék a 3 évvel ezelőtti önmagamnak.
Azt, hogy: "te szerencsétlen hülye liba, ne féltékenykedj ennyit, és ennyire, hanem próbálj meg okosabb lenni és megtartani ezt a srácot"
Azt hiszem ez volt az egyetlen dolog, amit azon a nyáron elcsesztem, de ezt borzasztóan. De nem tehettem róla. Gondolom elég nyilvánvaló ennyi szerelmi szenvedés után,hogy ha szerelmes vagyok valakibe, akkor nagyon és szenvedélyesen és mindent elsöprően és ha vége kegyetlenül tudok szenvedni :) De csak egy ideig, aztán összeszedem magam viszonylag gyorsan, mert elég jól tudok alkalmazkodni minden helyzethez és hamar hozzászokom,ahhoz, ami épp van.
És Te mit mondanál a 3 évvel ezelőtti önmagadnak?

"When we least expect it, life sets us a challenge to test our courage and willingness to change; at such a moment, there is no point in pretending that nothing has happened or in saying that we are not yet ready.
The challenge will not wait. Life does not look back. A week is more than enough time for us to decide whether or not to accept our destiny"

Az indexem bővült ma egy 4essel, ami akár 5ös is lehetett volna, ha a Tanár Nőnek nem sikerül elbizonytalanítania a proklitikus névmásokkal (nyilván nem kell magyaráznom mik azok, hiszen mindenki tisztában van vele xD)
Úgy szeretem, hogy Pesten sosem unatkozik az ember, vegyük például a mai két esetet:
>>>> Gyors 7esen utazván kedves Andris gólyámmal, Móriczon annyi ember szállt fel, hogy kisebb fajta tömegnyomor alakult ki. Ami gyakorlatilag nem is zavart volna-mert ezen a járaton már megszokhatta az ember, hogy mindig ez van-egészen addig, amig a hátam mögött álló úriembert nem éreztem volna gyanúsan túl közel magamhoz.. és hiába fészkelődtem, izegtem-mozogtam, mozdulni se tudtam semerre sem, annyian voltak,.. valamit éreztem a popómnál, hát gondoltam én nagy naívan, és őszíntén reméltem: szegény ő sem fér el, biztos laptop-táska vagy egy oldaltáska ami hozzám-hozzámér, de borzasztó mód idegesített és már alig vártam hogy lemásszon rólam, mert szabályosan hozzámsimult kb mintha a pasim lenne. Amikor szállt le, utánakukkantottam, lhogy ellenőrizzem, hogy mi volt ott a bal keze tájékán, ami taperolhatott... hát képzeljétek, meglepő eredmény született... a bal keze! Az a szemét köcsög egész végig fogta a seggem.. Mikor ezt nagy felháborodva előadtam Andrisnak, közölte, hogy: "tudod mit? én is fogtam volna.." na kösz szépen...
>>>>Este lementünk a már-már törzshelyünkké fogadott játszótérre, ahol is kedves tinédzserek, kb 14 év átlagéletkorral (jó lehet, hogy már volt köztük középiskolás is) beszóltak nekünk, miközben ücsörögtünk a hintában, hogy: "Ejj de szép vagy, hátulról de betenném neked" hátbazmeg.. hol élünk??? ezekután csak fülhallgatóval fogok mindenhova mászkálni, hogy ne halljam az ilyen és hasonló köcsögök megjegyzéseit...

Még mindig fenntartom azon állításom, miszerint rendkívül tehetségesen osztom be a szabadidőm és okosan kihasználom minden egyes percét. Ezt alátámasztják a következő dolgaim:
> Ahelyett, hogy a holnapi vizsgára tanulnék, lássuk mi mindent csinálok:
-inkább hajat vasalok
-vagy körmöt reszelek és lakkozok
-vagy szemöldököt szedek
-vagy eszem/iszom/cigizek ( ha épp van)
-vagy macskázom
-vagy telefonálok
-vagy alszom
-vagy Csillát zaklatom magasröptű témák vesézésével
-vagy órákig netezek
-vagy zenét hallgatok
-vagy teljesen mást olvasok, mint amit kéne

Gyakorlatilag bármit, csak tanulni ne kelljen:)

Tegnap be lettem rángatva a Belvárosi Fesztiválra-najo igazából nem kellett sokat fűzni, még annak ellenére sem, hogy Csilla közölte az elején: "ez nem a te zenéd"- ahol fűbenücsörgős,ropitevős,fejetbólogatós feeling volt, miközben jó kis koncert ment a háttérben. Összefutottam csoporttársammal és a tanár nővel, akinél holnapután vizsgázom xD csak kár, hogy épp túl sok óráján nem tettem tiszteletem, és ez gondolom neki is feltűnt.. remélem nem lesz belőle gáz hétfőn..
Esti zárásként pedig befűztem Csillt, hogy menjünk el fagyizni a Mekibe, ahol is borzasztóan intelligens, kicsit sem napbarnított oder agyonszoláriumozott úriemberek hada várt tárt karokkal minket.. én komolyan nem érem fel épésszel, hogy mi a jó az embereknek abban, hogy beszólogatnak mindenféle válogatott bunkóságokat a tök normális arcoknak. pl: "Meghívlak benneteket egy kolbász burgerre" vagy "Ne egyetek túl sokat". Nekem sosem jutna eszembe bárkinek is beolvasni azért, mert gusztustalan a cipője, nem teccik a felsője, vagy mert ízléstelenül öltözött fel.. ez az én véleményem, de mivel senki sem kérdezte, hát megtartom magamnak és nem ordibálok mindenkivel, hogy "hééé anyukám, ezt a cipőt, ezzel a felsővel ne vedd fel" vagy "édes kicsit sok lett a smink, azért kilátsz tőle?"