2008. november 17., hétfő
Nagyon utálom ha mások belepofáznak a dolgaimba. Főleg ha azok olyan szinten idegenek, hogy mégcsak másodszorra találkozunk. Azt gondolom magamról azért, hogy egy rántott sajt+ sült krumpli menüt folyamatos közbekontárkodás és jótanács meg "namajdénmegmutatomhogykellezt" nélkül is össze tudok frankón hozni. Erre jön lakótársam anyja és közli, hogy "Viki ezt úgy szoktuk csinálni, hogy... " meg "süsd igy a krumplit, csináld így, mostmár kiszedheted, blabla" Aztán jön a lakótársam " Hogy hát nemtudtad, hogy az olaj igymegugy meg amugy" Úgyhogy a szombat esténket sikerült totális mértékben elbaszniuk. Ezúton is szeretnék érte köszönetet mondani.. De azért szeretlek ám (L)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése