Újabban az egyik latinos csoporttársammal ápoljuk kölcsönösen egymás lelkét. Így történt ez hétfőn latin után is, és ma is. Hétfőn az én ötletem volt, mert láttam rajta, hogy igencsak kivan szegény( a srác mellett ülök egyébként) és bedobtam az ötletet, hogy menjünk el fagyizni, utána pedig beültünk a Károly kertbe, és röpke 3 órát beszélgettünk bámulva a gyerekeket, a virágokat, az embereket és dobálva a galambokat. Ma ugyanez volt, csak ő látta rajtam, hogy kivagyok és ő dobta be az ötletet, hogy menjünk fagyizni. Azért röhej, hogy vele többet beszélgettem a két nap alatt, mint T-vel kb 4 nap alatt.

Ja pécsiek!!! PEN-re nem megyek, sajnálom, se anyagilag nem fér most bele, se időben, és programom is van szombatra. Tényleg sajnálom, szívesen mennék rá.
Ennek kapcsán megkaptam Weisztől a "napi féreg címet", ami így fest bemásolva a blogjáról:

"A napi féreg: Viki
nem, most kivételesen nem az orbán viki. hanem a tóth, aki vanyát megszégyenítő határozottsággal nyilatkozott a penes jelenlétéről, amit közismerten nem szoktam tolerálni. ez alól ez az eset sem kivétel, így ahogy már ő is ráérzett: a napi féreg: vik."

Happennings

Akkor most összefoglalok ismét.
A hetem jobbára iskolával, fénymásolással, postára futkosással, ügyintézéssel és sorban állással tellt.
Jelentkeztem hollandra, oroszra és lengyelre. Igen, ebben a sorrendben. Ezenkívül jelentkeztem szintemelő érettségire angolból. Ez így mind összesen 33 darab ezresembe fájt. nem mókás. Nagyon remélem, hogy minden borítékot jól címeztem, csatoltam a megfelelő fénymásolatokat, a jelentkezési lapokat tökéletesen kitöltöttem, nem felejtettem el semmit sem, mert ha igen és bármit visszadobnak, kitépem az összes hajam.
Tegnap Sterbinszkyre roptuk hajnalig az első sorban. Voltak megdöbbentő pillanatai az estének. Többek között megdöbbentő volt, hogy mennyien próbáltak meg felszedni abban a szent minutumban, hogy bármelyik fiú(m) magamra hagyott. Volt, aki felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk, volt aki értetlenkedett, hogy miért nem táncolok vele, és volt, aki megkérdezte, hogy süket vagyok-e,-minekután már 3adszorra tette fel ugyanazt a kérdést és én még mindig nem értettem- neki azt üvöltöttem csak, hogy "igeeen"
Aztán megdöbbentő volt, hogy megint mennyien akartak minket összeboronálni Márkkal. Akkor mégegyszer s utoljára: Nem, nem jártunk. Nem, nem járunk. Nem, nem is fogunk. Köszönjük.
A legmegdöbbentőbb az a srác volt,-akit még a sötét májos múltamból ismerek, szimplán ismerős kategória, semmi több-, aki eddig köszönni is alig volt képes nekem, most odatoppanván hozzám a barátnője mellől,megragadta a fejem és két akkora hatalmas cuppanós puszit lenyomott, h csak pilláztam mivan.
Az este nagyon pozitív és nagyon negatív dolgát még megemlíteném. A hamis raffaellom az utolsó szemig elfogyott, pedig ez csak a kísérleti fázis volt, most csináltam először. A vadonatúj gyönyörűszép csajos karkötőmet pedig valahogyan valamikor elhagytam, és fogalmam sincs ez hogyan és mikor történhetett, és főként az bosszant, hogy ezt én miért nem vettem észre egész végig. Gondolom kitaláljátok melyik a + és melyik a -.
Ma pedig én jótét lélek a postán a sorban magam elé engedtem egy kismamát a babájával, pedig már én következtem volna. A boltban meg a visszajárót a "Magyar Vöröskereszt"-es urnába szórtam. Cserébe meg azt kaptam, hogy 40 percet fagyoskodhattam kinn a Sasadin, mert a busz nem méltóztatott jönni, aztán még a buszsofőr is leoltott, hogy miért nem mentem el a gyorsjárattal. hát anyátok.
Holnap reggel 8-ra pedig megyünk hugommal koszorúslányruha-próbára. Végre megismerem unokatesóm ír vőlegényét.

akkor nézek bazmeg filmet egyedül.

Az amerikai srác (Chris) írt ma egy smst, hogy nem talál fészbúkon, megadta a vezetéknevét, és hogy jelöljem be én, mert milyen jó lenne megint beszélgetni. oké. megkeresem, bejelölöm, visszajelöl. Még üzenetet is küldött:
"It was really cool hanging out in the dorm last week, even though my friends left and I ended up going home alone. But it was good talking. It would be cool to do it again sometime, maybe meet more English speaking Hungarians! I'm not too busy while i'm still here, i'm free especially friday/saturday night. Let me know if anything exciting happens."

Ez akkor most egy alig átlátszó utalás volt arra, hogy szivesen randizna velem és hívjam el?

HÁT HÜLYE EZ?????

szóval tegnap kolibuli volt...
Úgy indítottunk, hogy csinált Ádám 6 l forralt bort, aztán megjelentek az amerikaiak, akikből Jack-et Iowából és Alan-t Arizonából én hoztam fel vendégként, aztán megjelentek a lengyelek, köztük a lengyel ex is. Akitől nagyon tartottam, aztán kiderült, hogy a lány fényképeken tényleg elragadó és én is azt mondtam rá, hogy wow de gyönyörű, de aztán élőben nem egy nagy látvány és ezt a látványt is csak a 3kg makeup segíti elő. (már persze ezt senkinek nem mondtam el, csak úgy magamban megállapítottam) Miután ők megjelentek, felmentünk a 3.ra és onnantól kezdve esélyem se volt menekülni Chris pajtásunk elől. Mondjuk eleinte nem is akartam, mert iszonyatjó volt megint angolul beszélgetni, csak rá kellett döbbennem, hogy borzasztóan berozsdásodott a tudásom. Bár Chris megdícsért, hogy milyen jól beszélek angolul, én meg mondtam, hogy nem nem, szó sincs ilyenről, csak nem beszélek annyira szarul, mint mindenki más :D Ami meglepő volt számomra, hogy akármilyen amerikai sorozatot említettem neki, fogalma sem volt egyikről sem, merthogy nem néz tv-t. Szerinte San Fransisco egy őrült város, és nem a bitch, vagy a whore szót használta a kurvákra, hanem a hooker-t.(Ami tipikusan amerikai szó)
Seattle-ben él, Wyoming-ban született és élt Dél-Dakotában is, valamelyikre a 3 közül mondta, hogy este 8-10 és reggel 4-6 között (nem emléxem a pontos intervallumra) 14 évesen is lehet vezetni, merthogy akkor senki nincs az utakon.
Neki meg az volt meglepő, hogy a cigicsikket ledobom a földre a folyosó közepén és csak ott nyomom el, hihetetlen, hogy ezt megcsinálhatom. Mondom hiddel, ebben a koliban, semmi sem hihetetlen.
Aztán míg elmentem pisilni, gyakorlatilag mindenki, akit ismerek eltűnt és Chris egyedüli amerikaiként árválkodott ott, és útnak indultunk, hogy megtaláljuk a többieket. Ebből az lett, hogy a 406-ban kötöttünk ki Ildinél és Johannesnél, édes4esben borozva. Ami eleinte nem is volt különösebben kellemetlen, mert nekem nem esett le az, hogy ők összejöttek/össze fognak jönni/ szeretnének összejönni. Mikor Johannes telefonált, kb a földig leesett az állam, amikor németül beszélt, és nem értettem egy amerikai miért beszél ilyen pengén németül. Aztán kérdezősködtem és kiderült, hogy Hamburgban született és 4-5 éves korában költöztek át az USA-ba, és persze nem szereti a Rammsteint, de a Toten Hosent igen. Kár volt megemlítenem, hogy makogok valamit németül, mert onnantól kezdve csak németül beszélt és megkérdezte,hogy szeretnék-e gyakorolni.. Végülis úgy gondoltam, hogy szerintem ezt inkább hagyjuk és maradjunk az angolnál. De azért benyögtem, hogy "Deutschland, Deutschland über alles" csak azért, hogy megmutassam tényleg tudok németül, mire mindenki olyan furán nézett rám. Hát nem is értem miért. Miután Chris elkérte a számomat és Johanessék összejöttek, úgy döntöttem, most jött el az a pillanat, amikor nekem le kell lépnem. Így került főhősünk a 102-es szobába vodkanarancsozni. Aztán le a buliba, ahol kapásból belefutottam egy ezeregy éve nem látott ismerősömbe, Saxba, aki gólyám volt még 2007-ben a koli gt-ben. Dumálgattunk, kiderült, hogy hivatásos partyfotós lett. Aztán belefutottam a pasim alteregójába. Ami kb így nézett ki: Én:"fecoooo mi a fasz van veled te pöcs?" feco: "veled mi van te hülye picsa?!" Aztán megöleltük egymást és szédítettük egymást szokás szerint. Hiányzott már ez a hülyegyerek. Még akkor is, ha fél pohár piával öntözte meg a tornacsukám. Aztán tőle elbúcsúzván átültem Verkáékhoz és Verkával dumáltam, meg Johaness jegyezte meg, hogy Chris totál belém zúgott, és egyébként szörnyű srác és mennyire utálja. Ezután bementünk táncikálni kicsit, majd jött az est megkoronázása. Odajött hozzám egy baromira unszimpatikus srác, szőke, összekötött hajjal, fülbevalóval, már nem emléxem pontosan, hogy mondott-e valamit, de én egyből megszólaltam, hogy "nem köszi, nem akarok táncolni" mire ő: " ki mondta, hogy táncolni akarok veled? hívj meg egy sörre.." én: "nem" ő: "Miért nem, ne legyél már ilyen negatív vagy ha jobban tetszik destruktív" én :" nem vagyok se negatív, se destruktív, de a "nem"-en kívül még mit kell mondanom ahhoz, hogy lekopj?" Ezután hirtelen hamar odajött hozzám egy cuki ismerősöm, hogy felkérjen táncolni, mire őt is visszautasítottam, de persze kedvesen és aranyosan, mire még szintén ez a bunkó f*szkalap srác megszólalt röhögve mellettem, hogy " ő a barátod?" mire odavágtam hozzá, hogy "nem" és zárszóként pont megjelent A barátom, kézenfogtam és leléceltünk. Az est abszolút vesztese az a csokimikulás volt, amit kedvenc barátosném adott nekünk karszalagosztásnál. Papírlap vékonyságúra aszalódott a zsebemben, mivel elfeledkeztem róla, hogy egyáltalán ott van, így nem élte túl a bulit.

Más: tegnap csakúgy hozott nekem két meggyes pitét, hátha szeretem. Hát nem imádnivaló?

Csak, hogy lássátok milyen családból származom!

Anya süti lenn a konyhában a palacsintát, egyszercsak felkiált, hogy a "telefonom", na mondom miaz. Előtte kinn ásott a kertben, kivitte magával, és kinn is hagyta, persze közben az eső nekiállt zuhogni. Szóval kiküldött, hogy hozzam be a kertből a zuhogó esőn pihenő telefonját. Hát. Nem is az én anyám lenne. Szerintem ezekután ne lepődjetek már meg semmin velem kapcsolatban. Apropó kapcsolatban. Ez az új állapot.

PASIKÉPZŐ:

Dzsutól loptam:

PASIKÉPZŐ:

OKJ-s szakképzés
A képzés alcíme: Olyan intelligenssé válni, mint egy nő.
Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.
A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK: 1. Leválni az anyámról (2000 óra)
2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)
3. A feleségem nem az anyám (350 óra)

KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK :
1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra)
2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra)
3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt (több mint 500 óra)
4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra)
5 Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra)
6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel)
7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségem, minthogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra)
8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra)
9. Hogyan jussunk el a szennyes tartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra)
10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra)

Este jöttem fel a koliban a lépcsőn, cipelve az iszonyatosan teletömött és dögnehéz utazómat, amikor egy ismerős hang köszönt a hátam mögött: "Szervusz Viktória"
Én meg levegő után kapkodva, küzdve a súllyal a vállamon, elküldtem a francba, hogy látja, hogy itt szenvedek a 25kilós utazótáskámmal és nemhogy segítene, mögöttem baktat. Mire a kedves úriember válaszolt:
"ja bocs.. eddig a fenekedet néztem.."
Köszi.

Most, ahogy olvasgattam a régebbi bejegyzéseimet, rájöttem, hogy én mennyire vicces egy lány vagyok. Kéthavonta mindig új pasiról áradozok, hogy ő kell nekem, aztán jön a következő, aztán, meg az azt követő. na most hálistennek ettől függetlenül megállj van egy ideje.
Lassan egy éve, hogy nincsen senkim és az az igazság, hogy baromira jól érzem magam így is.
Nincs sírás-rivás, nincs rinya, nincs jajmicsinál, jajholvan, jajmiértnemír, jajszeret-e. (mondjuk ez nem volt jó példa, mert nem vagyok ez a fajta..)
Tökéletesen elvagyok egyedül, ahogyan eddig is.

Ja amugy a bogár meglett. Brutálisan kivégeztem.

Tegnap meg az realizálódott bennem, hogy G. alkohol fogyasztás után és Márk társaságában minősíthetetlenül viselkedik a BKV-n. Illetve nemcsak ott, hanem mindenhol. Egészen kiábrándító tud lenni, ami végülis nem is baj. Legalább most meghazudtolhatom a 2-vel ezelőtti postomat, miszerint annyira kell ő nekem.
Nekem nem kell egy olyan ember, aki csekély sörivás után, társaságban képtelen viselkedni és szégyenkeznem kell miatta, mert 22 éves létére, olyan, mintha egy 16 éves szaros gyökér tini lenne.

Az van, hogy ma elkezdődött az ICYE( International Congress for Young Egyptologist) és elmesélni nemtudom mekkora élmény volt hallani azokat a nagy embereket előadni, akik a tankönyveimet írták. Egy egyiptomi srác megtalált minket Évával, bemutatkozott, érdeklődött, és közölte,hogy látni akarja a városunkat, mert most van itt először. Na igen. Kár,hogy egyikőnk se budapesti.
De ez mégcsak az első nap volt, a java jön holnap és holnapután.
Aztán felmásztunk a Gellért hegy tetejére G.vel, söröztünk, vizipipáztunk és majd 5 órán keresztül csak beszélgettünk, folyamatosan egymás szavába vágba. És rájöttem,hogy nekem kell ez a srác. Ugye milyen kár, hogy van barátnője.
A legkiábrándítóbb az, h a csaj annyi idős, mint a hugom. A legszebb pedig az volt az egészben, h amikor megkérdezte h milyen pasit képzelek el magam mellé, milyen az ideálom,akkor legszivesebben azt válaszoltam volna h "olyat, mint te, pont olyat. külsőre is, belsőre is". Ott ordított ez a mondat a fejemben, de szerencsére nem mondtam ki hangosan, helyette elfordítottam a fejem és azt mondtam h "nem tudom." Viszonylag hamar realizálódott bennem, h én viszont nem kellek neki, amikor előadta, h ha valamit szeretne tőlem, akkor mennyire dobogna a szíve, h bármelyik pillanatot kihasználva hozzám érhessen( és ezt még szemléltette is), vagy mennyire izgult volna, hogy a találkozóra igent mondok-e, de így h csak barátok vagyunk nem is gondol így rám... Szóval kár is álltatni magam. Szokásos.
Aztán hazajöttem, rendeltem egy pizzát, megnéztem a legújabb Supernatural részt, kivasaltam a hajam (jól megnőtt már) megpróbáltam a görög töri vaktérképes zhmra tanulni (nem ment) és most nekilódulok a latinnak, hátha több sikerrel járok.

2 nap alatt 2 db, 2 és fél éve nem látott exemmel futottam össze. Spontán találkozások voltak ezek, mégis nagyon tetszettek. Az egyik találkozó helyszíne (mint már a korábbi postban is említettem ugye) a szobám volt, a másiké pedig a Balcsi part és környéke. Mindkét srácról azt mondhatom el, hogy van valamijük, ami nekem nincs.
Kiegyensúlyozott, boldog, komoly párkapcsolatuk. Ezért irigylem őket egy kicsit. Zsoltira egyenesen büszke vagyok, nagyon sokat változott az utóbbi 2 évben,és mint kiderült, ők már össze is költöztek a barátnőjével. Amikor velem sétálgatott a parton, vett neki egy "Szeretlek" feliratos törcsit. hát nem édes??? :)
Egyébként az aug. 20-ai tűzijáték legendary volt. Végre újítottak.

Tulajdonképpen ma Márk adta a számba a megfelelő szavakat ahhoz,hogy megfogalmazzam a megfogalmazhatatlannak hitt "érzéseimet" és rájöttem,hogy az ő esete tökéletesen illik az enyémre. "Amikor nekem kellett az illető, én nem kellettem neki, most hogy kellenék neki, nekem már nem kell." Nem tehetek róla. Máshogy nézek rá, nem, mint potenciális jelölt, vagy akiben a leendő pasimat látnám, hanem mint egy barátra. Szimplán, csak egy barát. Semmi több.

Nagyon úgy érzem,hogy most készen állnék egy kapcsolatra. Borzasztóan vágyom is rá. Ahogy arra is,hogy végre valakinek igazán kelljek és vágyjon rám és csak rám, senki másra. Úgy érzem tudnék szeretni,ha hagynák, de akit szeretni akarnék, az nem hagyja. Sakk-matt.

a tegnapi napom és előtti éjszakám egyenesen katasztrofális volt. éjjel a csoptársamnál aludtam a volt albimban a volt kanapénkon, ami azóta sem lett nagyobb, mióta elköltöztem onnan, mégis rákényszerültem, hogy azon aludjak. legalább puhának, puha volt. az este folyamán iszonyatosan rám hajtott, és baromi nehezen sikerült vele megértetnem, hogy ne piszkáljon, ne simogassa a lábamat, se a hátamat, ne próbáljon megcsókolni és egyébként is hagyjon békén. Közölte, hogy ugyse csinálja azt, amit mondok, meg, hogy nem hatja meg.. Mondom remek..
A vicces az egészben az, hogy nekem régebben tetszett és simán benne lettem volna a kapcsolatban vele, csak aztán én úgy vettem észre,hogy ez részéről inkább átment haverságba, hát akkor mondom én nem erőltetem. Pedig addig a fél kezem rá mertem volna tenni, hogy hasonlóak az érzései felém, mint nekem felé. És persze most amikor frissen van pasim, neki akkor jut eszébe a legintenzivebben rám hajtani. Nice.
Ezekután tegnap reggel 2 zh-t irtam görögből, majd még a tanár beszólásait is el kellett tűrnöm. Csak, hogy a kedvencemet megemlitsem:
..." nem blattolunk, mert akkor azoktól vesszük el az időt, akik fordítottak a mai órára.. igaz Viki?.. nem magára gondoltam"
Hát mondom felettébb kedves..
És még ezekután este kedves barátom benyögte hajnal 2kor, hogy az utolsó pár smst nem is ő küldte, hanem a pajtása, és hogy ez szerinte milyen vicces. anyád amugy jól van?
annyira de annyira dühös voltam, mert utána még ilyeneket irogatott, hogy ez nem változtat semmin és, hogy ez egy próba volt. Ám legnagyobb szerencséjére, ma bocsánatot kért érte. Minimum. De akkor is rosszul érintett, és még ő volt felháborodva, hogy ezt nem kell ennyire komolyan venni. Jólvan. Akkor majd legközelebb kipróbáljuk fordítva. Majd az sms áradat végén benyögöm, hogy a felét nem is én irtam, és elsőnek nem is én olvastam el. Aztán kiderül kinek mennyire esik jól.

tegnap éjjel honfoglalóztunk ****val és annyira felbosszantottam magam, hogy ő mindent tud, én meg hozzá képest semmit sem, hogy azonnal ledobáltam magamról a ruháimat és minden még az éjjel hátralévő részére tervezett programomat skippelve, lefeküdtem aludni a picsába. attól félek, hogy én túl műveletlen és buta vagyok mellé és hogy egy idő után erre ő is rájön és megun és nem akar majd ilyen lánnyal mutatkozni, mint én. Aki nem naprakész, nincs semmi általános műveltsége, se türelme ezt pótolni. Borzasztó vagyok.

Tegnap este azon gondolkodtam,hogy egyedül vagyok. itt volt tesóm pasija és elkérték a gépemet filmezni, lenn meg a szüleim voltak, én meg csak ténferegtem a lakásban, nem igazán tudtam, mi a francot kezdjek magammal, de nem voltam elkeseredve. És nem is zavart.
Olvasom Csernusnak A Nő című könyvét és be kell valljam, hogy tetszik. Tetszik a stílusa, a szókimondása, a humora, a vulgaritása ( ami nem kicsi) és tetszenek a gondolatai. Azt írja, az általa megkérdezett nők kb 90%-a azt gondolja, attól nő, hogy van mellette egy férj, férfi, vagy, hogy párkapcsolatban van. És itt jövök én a képbe. Meg tudom fogalmazni, hogy mitől vagyok egész és nő, és baromira nem azért, mert lenne mellettem akárki is. Alig több, mint 3 hónapja nem volt kapcsolatom és nem is vágytam rá. Viszont most a facebookos teszt is megmondta a frankót, "Harcra kész vagyok". És az egyetlen, akivel most talán hajlandó lennék párkapcsolatban lenni, ugyanezt a megoldást kapta a tesztjére. Micsoda véletlen. Minket biztos a ég is egymásnak teremtett. :D Na! Szóval örülök, hogy nekem sosem volt szükségem semmiféle pasi támaszra, azért, hogy épnek és egészségesnek érezzem magam és jól érezzem magam a bőrömben. Többet voltam egyedül, mint kapcsolatban. És azt mondanám, hogy változott a társfüggésem is, mert szelektálok és kivárok. Nem ugrok bele mindenbe ész nélkül, ami azért nem nagyon volt jellemző rám :) Tehát fejlődőképes vagyok. Szuper. Clapclapclap...

"Csinos fiatal csajt keresek szexpartnernek, akit havi szinten támogathatnék ! Írjál, ha érdekel!"

Ezt így apróhirdetések->Állást kínál c. rovatban.
Az arcom beszakad. Remélem nem gondolta komolyan.

Corvintető. Rewind.Kori.(lásd lejjebb velem a képen, Virus night bulin) Széééép estének nézünk elébe. Csak nem hagyni magam semmibe belerángatni, csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiben kevésbé hiszek és csak nem hagyni magam olyan dologba belerángatni, amiért kevésbé lelkesedek. Olyanba meg pláne nem, amit egyáltalán nem is akarok, csak sodródom az árral. Irányítani fogom a történéseket körülöttem. Szóval megígérem nem fogok kurvák seggéről kokaint felszívni. Becsszó.

Üldögélek az asztalnál, egyszercsak csörög a telefonom. El is gondolkodtam rajta még mielőtt kinyitottam volna, hogy ki az Isten nyilának hiányozhatok. És a kijelzőn megjelenő név láttán hatalmasat dobbant a szívem és nekiállt remegni a lábam..
Egyből kikapcsoltam a rádiót és nagy kedvesen beleszóltam, hogy "szervusz kedves László", mire a háttérben csak szöszmötölést hallottam, lépteket. Biztosan csak véletlenül ráült a telefonjára és véletlenül tárcsázott, és véletlenül pont engem. A 34 éves 2 gyermekes sármos családapa, aki abban a panzióban szállt meg nyáron, ahol én tevékenykedtem és hamar összebarátkoztunk, mikor kiderült, hogy ő is egyiptológus szeretett volna lenni. Aztán találkoztunk egyszer és rá pár hónapra megint jelentkezett, hogy találkozhatnánk, mire Vikike baromi bölcsen megszakította a kapcsolatot. Mire kaptam tőle egy ilyen smst-miután közöltem, hogy nem tartom jó ötletnek a találkát-hogy "az ötlettel nincsen semmi baj, az csak álmodozik. Nincs felesége és nincsenek gyerekei"
Na ez volt az a mondat ahol végleg elvágta magát. Ennyit a férfiakról meg a hűségről... Két különböző és össze nem tartozó fogalom...