V

Az van, hogy ma elkezdődött az ICYE( International Congress for Young Egyptologist) és elmesélni nemtudom mekkora élmény volt hallani azokat a nagy embereket előadni, akik a tankönyveimet írták. Egy egyiptomi srác megtalált minket Évával, bemutatkozott, érdeklődött, és közölte,hogy látni akarja a városunkat, mert most van itt először. Na igen. Kár,hogy egyikőnk se budapesti.
De ez mégcsak az első nap volt, a java jön holnap és holnapután.
Aztán felmásztunk a Gellért hegy tetejére G.vel, söröztünk, vizipipáztunk és majd 5 órán keresztül csak beszélgettünk, folyamatosan egymás szavába vágba. És rájöttem,hogy nekem kell ez a srác. Ugye milyen kár, hogy van barátnője.
A legkiábrándítóbb az, h a csaj annyi idős, mint a hugom. A legszebb pedig az volt az egészben, h amikor megkérdezte h milyen pasit képzelek el magam mellé, milyen az ideálom,akkor legszivesebben azt válaszoltam volna h "olyat, mint te, pont olyat. külsőre is, belsőre is". Ott ordított ez a mondat a fejemben, de szerencsére nem mondtam ki hangosan, helyette elfordítottam a fejem és azt mondtam h "nem tudom." Viszonylag hamar realizálódott bennem, h én viszont nem kellek neki, amikor előadta, h ha valamit szeretne tőlem, akkor mennyire dobogna a szíve, h bármelyik pillanatot kihasználva hozzám érhessen( és ezt még szemléltette is), vagy mennyire izgult volna, hogy a találkozóra igent mondok-e, de így h csak barátok vagyunk nem is gondol így rám... Szóval kár is álltatni magam. Szokásos.
Aztán hazajöttem, rendeltem egy pizzát, megnéztem a legújabb Supernatural részt, kivasaltam a hajam (jól megnőtt már) megpróbáltam a görög töri vaktérképes zhmra tanulni (nem ment) és most nekilódulok a latinnak, hátha több sikerrel járok.