Május 13-15 között pedig Egyiptológiai Konferencia lesz a Szépművészeti Múzeumban, ahol többek között előadást tart a tanszékvez és az egyik kedvelt tanárom is (direkt nem kedvencet írtam, miután eddig összesen a 3 tárgyból, amit tart nekem 5ször buktatott meg, elvből nem írhatom le, hogy kedvenc), aki egyébként a zárójelben leírtak ellenére korrekt és tényleg kedvelem. Érdekes, hogy mindig azokat a tanárokat kedveltem/kedvelem a legjobban, akik a legtöbbször húznak el a vizsgákon. Beteges egy perverzió.

Miután tegnap az egész napom azzal tellt, hogy sütit gyártsak az esti rokonlátogatáshoz, bementem a görög tanszéki könyvtárba fénymásolni. A következő párbeszéd köztem és a könyvtáros bácsi között zajlott le:
Én: " Egy oldal 10 Ft, ugye?
Könyvtáros bácsi: "Igen, kivéve ha villamosmérnöknek tetszik lenni, mert akkor 15"*
Én: "Hát az pont nem vagyok, de ha egy villamosmérnök ismerősöm Hérodotoszt szeretne fénymásolni ógörögül, akkor majd megmondom neki...."

Egyébként a rokonlátogatás nagyon jól sikerült, nagyon aranyosak voltak velem és közvetlenek, a kis gyerek pedig iszonyatosan cuki volt.
Ma pedig megint hoztam a formámat:
- a 7es buszon sikerült egy olyan helyre leülnöm, ahol bizonyos időközönként szabályosan folyt be a víz
-aztán Jelenben miután kértem 3 dl forralt bort, letettem az asztalra, keresztbe akartam tenni a lábamat, erre belerúgtam az asztalba és a bornak vagy a negyedét kilötyögtettem
-ha ez még nem lett volna elég, mikor Ildi megérkezett, és örömömben felpattantam a székről, beleakadt a harisnyám a fa szék szélébe és kiszakította.

Áh, nem is kommentálom.

Ja és kaptam Egyiptomból kicsi kék skarabeuszt, amit medálként hordatok, és a piramisok tövéből alabástrom darabkát.

* Nem klasszika-filológia szakosoknak a könyvtárban a fénymásolás díja 15 Ft (megj.-szerk.)

Az van, hogy ma elkezdődött az ICYE( International Congress for Young Egyptologist) és elmesélni nemtudom mekkora élmény volt hallani azokat a nagy embereket előadni, akik a tankönyveimet írták. Egy egyiptomi srác megtalált minket Évával, bemutatkozott, érdeklődött, és közölte,hogy látni akarja a városunkat, mert most van itt először. Na igen. Kár,hogy egyikőnk se budapesti.
De ez mégcsak az első nap volt, a java jön holnap és holnapután.
Aztán felmásztunk a Gellért hegy tetejére G.vel, söröztünk, vizipipáztunk és majd 5 órán keresztül csak beszélgettünk, folyamatosan egymás szavába vágba. És rájöttem,hogy nekem kell ez a srác. Ugye milyen kár, hogy van barátnője.
A legkiábrándítóbb az, h a csaj annyi idős, mint a hugom. A legszebb pedig az volt az egészben, h amikor megkérdezte h milyen pasit képzelek el magam mellé, milyen az ideálom,akkor legszivesebben azt válaszoltam volna h "olyat, mint te, pont olyat. külsőre is, belsőre is". Ott ordított ez a mondat a fejemben, de szerencsére nem mondtam ki hangosan, helyette elfordítottam a fejem és azt mondtam h "nem tudom." Viszonylag hamar realizálódott bennem, h én viszont nem kellek neki, amikor előadta, h ha valamit szeretne tőlem, akkor mennyire dobogna a szíve, h bármelyik pillanatot kihasználva hozzám érhessen( és ezt még szemléltette is), vagy mennyire izgult volna, hogy a találkozóra igent mondok-e, de így h csak barátok vagyunk nem is gondol így rám... Szóval kár is álltatni magam. Szokásos.
Aztán hazajöttem, rendeltem egy pizzát, megnéztem a legújabb Supernatural részt, kivasaltam a hajam (jól megnőtt már) megpróbáltam a görög töri vaktérképes zhmra tanulni (nem ment) és most nekilódulok a latinnak, hátha több sikerrel járok.

AP, ha te nem lennél, ki kéne találni. eszméletlen, hogy mit tud dobni a hangulatomon egy fél órás telefonbeszélgetés veled.

"Mikor jössz fel Pestre? Akkor leülünk inni. Meghívlak a kedvenc piádra...egy üveggel. Mi a kedvenc piád?"
" Küldd át a dogádat, aztán elolvasom és egy pia mellett megbeszéljük"
" Ha gondoljátok szívesen elmagyarázom nektek, hogy kellene legközelebb csinálni"*
"Én vagyok a BTK és az összes egyiptológus hivatalos pszichológusa, miért nem hívtál fel?"
"Nem hagyom, hogy rágódj ezen, és ezen őrlödj, annyira, hogy másra ne is tudj koncentrálni, én kirángatlak belőle, ha kell Csernusi módszerekkel"
V: "Jaj Peti, úgy szeretlek"
P: "Ezt majd megbeszéljük egy pia mellett"

P:"Hogyhogy nincs pasid, legutóbb még volt."
V:"Régen beszéltünk"
P: "Dehát mi történt?"
V:................................
P: "Le kell szarni, hagyd a picsába, vannak bunkók.."

AZ a hihetetlen biztatás, amit egy-egy ilyen telefonbeszélgetés során kapok tőle: tanulás, magánéleti problémák, meló, hogyantovább az életben és egyáltalán akármilyen téren, leírhatatlan... az.. nem tudok rá szavakat találni és nem tudom megfogalmazni, csak egyszerűen érzem itt belül, hogy valakinek számítok. valakinek akit alig ismerek, aki egy vadidegennek** kölcsönad puszta jóindulatból egy rakat értékes könyvet és cikket, akit felhív csak azért, hogy megkérdezze hogy vagy, hogy fejmosást kapjak a legutóbbi vizsgáért, vagy hogy közölje, ha meguntam a munkám, be tud protezsálni régészkedni. Hihetetlen, hogy van még ember ebben a retkes világban, akit a puszta jószándék vezérel. És mégis. Köszönöm, hogy vagy nekünk:)
És emellett köszönöm azoknak, akikre számítottam, hogy rádöbbentettek: nem érdemes rájuk várnom, nincs miért.


*Az azért is lenne jó, mert Petin kívül ilyet senki sem tesz/tenne
**Aki itt jelen esetben én vagyok:D

régészet-egyiptológia: fogalom

A tegnapi este illetve ma hajnal folyamán sem hazudtoltam meg önmagam:
-buszon Évi "én ebben a szerkóban" kérdése helyett mit értek? "indián szerkóban"...
-Lánchídban az első pohár bort kapásból sikerült kiborítanom félig az asztalra félig magamra (de! pozitivum, hogy maradt a pohárban is)
-Zsuzsival hazafelé az éjszakairól sikerült egy megállóval később leszállnunk, így gyalogolhattam még plussz 10 percet a magassarkúmban
-Mikor hazaértem az albiba, rá kellett döbbennem, hogy kizártak a lakótársaim.. csengettem, semmi.. (Csilla belülről rátolta a reteszt, így épp annyira ért be a kezem, hogy felkapcsoljam a villanyt és elkiáltsam magam, hogy "lányok") erre szerencsére Csillu felébredt és beengedett.
-Reggel úgy volt a 6:30-as busszal hazamegyek... 6:20-kor riadtam fel... azzal nem kifejezetten mentem haza... most anyám tuti azt hiszi azért, mert bazira berúgtam és nem bírtam felkelni... pedig nem, mert össz-vissz ittam 2dl bort, amivel még az asztalt és a gatyámat is megkínáltam..

Kíváncsi vagyok mit tartogat még a mai nap:D

pénteken Lánchídba több órás késéssel sikerült megérkeznem, de egy sörözőből nem lehet elkésni-gondoltam én. de ígyis lekéstem pár embert, no mindegy.mit iszom szegeződött nekem a kérdés kapásból, mire kinyögtem h vmi édes bort szeretnék mert ugye a sört határozottan nem kedvelem, mondhatni utálom.és olyan istenifinom bort én még életemben nem ittam, de komolyan. ez már megalapozta a jókedvemet, majd az Egyiptomból hozott csokis datolya is csak tetézte a gondolatot, h "dejó, hülyegyerek h végre eljöttél ide is" igaz csak fél 1ig maradtunk de megkaptam a csokis datolya dobozát relikviaként, így boldogan távoztam, főleg miután Andi még az arany tipegőmet is megdícsérte. arról nem is beszélve milyen jó volt hallgatni az élményeket, amiket kinntartózkodásuk alatt tapasztaltak meg a többiek. dejó nekik. énisakarokmenni Egyiptomba.
még egy pozítivum volt az estében,hogy rájöttem, én milyen egyszerűen haza is jutok onnan, szinte a lakásnál tesz le az éjszakai, vagy 5percet kellett csak gyalogolnom:) az élet apró örömei...