Mivel a távolsági buszok megállója ott van a kolitól egy megállóra, ezért tegnap kb a 4 év alatt másodszorra döntöttem úgy, hogy én ugyan nem vagyok hajlandó elcaplatni a Népligetig azzal a rengeteg cuccal, és inkább csak a Sasadi úton szállok fel. Azaz csak szálltam volna, ha nem lett volna csurig tele a busz. Gondoltam én nagy naívan, hogy csütörtök van, vizsgaidőszak is, meg kora délután is, miért ne lenne helyem? Amikor már majdnem 20 percet késett a busz, sejtettem, hogy ez lesz, de amikor beért a megállóba, csak akkor realizálódott bennem, hogy ennyire nem lesz hely. A csomagtartóba se fértünk volna be. merthogy rajtam kívül még 3an szerettek volna felszállni ott. A busz olyan szinten tele volt, hogy végig a sofőrig álltak az emberek, a pótüléseken, és a lépcsőkön ültek az emberek. Mindenesetre a sofőr rendes volt, legalább annyira méltatott minket, hogy leszállt és közölte, hogy sajnálja, de nem tud mit csinálni.
Itt jön a "nem is én lettem volna" kategória újabb 2 díjazottja. Mégpedig:
előtte nem sokkal jött el egy busz, végállomása szintén kisvárosom lett volna, de mivel az 4 óra alatt tette volna meg az utat, ezért arra nem szálltunk fel, mondván megvárjuk a gyorsjáratot. de nyilván ennek kellett előbb elmennie, amikor még nem tudtuk, hogy busszal ma nem sűrűn megyünk haza. Azért írok többes számban, mert közben összebarátkoztam egy nénivel a megállóban, és mivel ugyanabban a cipőben jártunk, ezért utána együtt találtuk ki a megoldást. ez volt 14:50-kor, utána mindenki telefonált, kiderült, hogy van egy vonat, ami elindult a déliből, 15:13-ra van kelenföldön. csodás, még jegyet is kell venni. végülis célba értünk, én lepakoltam a cuccomat, kiadtam a néninek utasításba, hogy amíg elrohanok mindkettőnknek jegyet venni, addig őrizze a csomagokat. aztán a peronon elsétáltunk hátra, mert a vonatot szétkapcsolják, és általában az első fele megy kanizsára, a második fele meg jön kisvárosomba. erre most bemondták a hangosba, hogy fordítva fognak történni a dolgok, aztán kacagtunk egy jót miközben előreküzdöttük magunkat és a néni meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy a saját nyomorunkon még tudunk nevetni. mondom alap. ezekután a vonaton is alig találtunk helyet, ahol ketten le tudtunk volna ülni. Végül meg maradt egy egész 5 személyes fülke kettőnknek.
Így történt, hogy 2 és fél órával később értem haza, mint terveztem.
A tegnapi nap tanulságai:
-> Buszra nem próbálunk meg felszállni Sasadon.
-> Nem általánosítunk, hogy "csütörtök van úgysem lesznek sokan", mert kiszámíthatatlan.
-> A balszerencsében mindenki hirtelen barátságos, közvetlen és bizalmas lesz. Én is.

Ma reggel meg felhívtak az egyik diákszövetkezettől és úgy fest jövő héten állásinterjúra megyek.

Keep my promise

Szóval megtartom az ígéretem és írok. Úgy randomra, ami eszembe jut.
Volt Budaörsi Napok.
Voltak gyengébb napjai, és volt olyan is, ami egészen emlékezetesre sikerült, pont azért, mert nem sok mindenre emlékszem. Pontosabban, nem mindenre. Arra igen, hogy hólyagosra égettem a saját ujjamat a cigivel, vagy arra, hogy lufikat pukkasztgattam ki vele.
Továbbá arra, hogy a NegyedikDé tanító nénijétől kaptam egy kurva nagy egyest alkoholos filccel a vállamra, és meghagyta a fiúmnak, hogy fenekeljen el, mert rossz voltam.
Valamint, Márk rajzolt rám még valami mosolygós nap-szerűséget, amit gyanúsan sperma-szerű sugarak próbáltak megközelíteni,- és a fiúk ki is találták már,melyik kié- de szerencsére egyik sem ért célba. Ezenkívül a partyarc felirat is ott figyelt a kezemen. Az aznap készült fotókat még nem láttam, nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán akarom-e. A vodka-pezsgő-energiaital triásszal csak óvatosan emberek!!!!!
Ezekután másnap délre képes voltam bemenni iskolába, de hogy minek, most se értem, az előadás vagy minden 3. mondatának az első felét fel is fogtam, próbáltam felzárkózni, de nem tudtam kimondani azt, hogy pacifista... és ott fel is adtam.
Egyébként megint a My nyerte a Budaörsi Napokat, amit sejtettem előre, de az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy nem így lesz. Hát, mindhiába.

Egyébként én mostanában egészen szorgalmasan tanulok, bejárogatok iskolába, könyvtárba, dolgozni, készülök az emelt angol érettségimre, és ma levágtam a frufrumat, mert már nagyon idegesített. Az a két opció van, hogy vagy sapkában járok addig, amíg meg nem nő megint, vagy addig eltűzve hordom. Gondolhatjátok, hogy nézhetek most ki. Mindenesetre anyával megállapítottuk, hogy fodrász, mint szakma, kilőve! Nem mintha ilyen ambícióim valaha is lettek volna.
Most meg Húsvét van, folyamatos zabálás. Semmi különös. Erről jut eszembe, Boldog Nyuszit mindenkinek!!! :)

Miután tegnap az egész napom azzal tellt, hogy sütit gyártsak az esti rokonlátogatáshoz, bementem a görög tanszéki könyvtárba fénymásolni. A következő párbeszéd köztem és a könyvtáros bácsi között zajlott le:
Én: " Egy oldal 10 Ft, ugye?
Könyvtáros bácsi: "Igen, kivéve ha villamosmérnöknek tetszik lenni, mert akkor 15"*
Én: "Hát az pont nem vagyok, de ha egy villamosmérnök ismerősöm Hérodotoszt szeretne fénymásolni ógörögül, akkor majd megmondom neki...."

Egyébként a rokonlátogatás nagyon jól sikerült, nagyon aranyosak voltak velem és közvetlenek, a kis gyerek pedig iszonyatosan cuki volt.
Ma pedig megint hoztam a formámat:
- a 7es buszon sikerült egy olyan helyre leülnöm, ahol bizonyos időközönként szabályosan folyt be a víz
-aztán Jelenben miután kértem 3 dl forralt bort, letettem az asztalra, keresztbe akartam tenni a lábamat, erre belerúgtam az asztalba és a bornak vagy a negyedét kilötyögtettem
-ha ez még nem lett volna elég, mikor Ildi megérkezett, és örömömben felpattantam a székről, beleakadt a harisnyám a fa szék szélébe és kiszakította.

Áh, nem is kommentálom.

Ja és kaptam Egyiptomból kicsi kék skarabeuszt, amit medálként hordatok, és a piramisok tövéből alabástrom darabkát.

* Nem klasszika-filológia szakosoknak a könyvtárban a fénymásolás díja 15 Ft (megj.-szerk.)

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.