Ma

ez a mai nap.
jelzőket nem találok rá, mennyire fájdalmas és kegyetlen volt.
igazából kedvem sincs róla beszélni, meg igazság szerint kb senkire nem is tartozik, de azért mégis leírom.
ott ültem ma a kórházban az ágya mellett, szorította a kezem, miközben a plafont bámulva le-lecsukódtak a szemei az egyre jobban ható morfiumtól, aztán magához szorított és azt mondta " édes kislányom nagyon szeretlek" aztán amikor mondtuk, hogy jövünk, és puszit adtam neki, elmondta mégegyszer.
ma búcsúzott el tőlünk.

sosem kívánom azt senkinek, hogy részese legyen annak, hogy végig kelljen néznie azt, ahogyan a rák szépen lassan, de folyamatosan és alattomosan emberi roncsot csinál nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is, abból az emberből, akit nagyon szeret.
Tényleg kívánom, hogy mindenki a gyors és fájdalommentes halált lássa, mert ha keresztül megy azon, amin most a családom és én, akkor azt fogja kívánni, "bárcsak meg halt volna már"

Ott kezdem, ami friss.
Egy negyed órája csörög a telefonom.. Látom recepciós munkatársam hív. Vidáman felveszem, gondolhattam volna már akkor, hogy baj van. Aztán kikapta a főnökünk a kezéből a telefont, és jött az oltás, amit tegnap megúsztam.
Az első beteg nem érkezett meg, és előtte nap az a szokás, hogy felhívjuk, emlékeztetjük az időpontjára, különben ha szegényem elfelejt eljönni, vagy nem mondja le időben, 8000 HUF-jába kerül. Na és én ezt az ominózus első beteget nem értem el tegnap (most hirtelen esküszöm arra sem emléxem, hogy egyáltalán hívtam-e) és a csaj megfenyegetett, hogyha nem érkezik meg a beteg, az az én hibám lesz, és nekem kell kifizetnem a 8000 HUF-ot. Ez a mániája egyébként, mindig mindenkinél lesi az alkalmat, hol tud lecsippenteni a fizetéséből. Holott tegnap is pl több, mint félmillióval zártam a kasszát.
Aztán jött az, hogy látta, hogy tegnap egész este olvastam. "Ez egy munkahely, nem ezért fizetlek. " Aztán itt már elegem lett, és bevágtam neki, hogy nem olvastam egész este, néha nálam volt a könyv, de igazság szerint 1 azaz 1 darab érettségi feladatot oldottam meg villámgyorsan. Semmi több, nem mertem többet sem csinálni, sem "olvasni", mert tudtam, hogy ezt nem szereti. na és akkor erre ő: "Engem nem érdekel, felőlem körmöt is lakkozhatsz, csak akkor minden tökéletesen legyen rendben"
"Néztem a tegnapi könyvelésedet, mindenkinek visszahívást ígértél, ez nem segítség, mindenkinek kell időpontot adni, behívni" ( ez egész pontosan 3 ember volt, és csak azért akar mindenkit behívni, nehogy véletlenül egy beteg is kicsússzon a kezei közül.) Egyébként csak meg akartam vele beszélni, mert ha meg a tudta nélkül írok be betegeket vagy dolgokat akárhova, akkor meg az a problémája és azért cseszeget és azért megy a hiszti. Elismerem, hogy szólnom kellett volna, tény, hogy ez az én hibám, de amikor napi többszázezreket keres, sőt, van, hogy milliós nagyságrendben, csak egy nap, akkor hagyjon már a 8000 Ft-jával. Közölte velem, hogy felfogtam-e és megkérdezte, hogy összeszedem-e magam.
Közöltem vele, hogy igen, pénteken pedig bemegyek és felmondok a picsába. Nekem nincs szükségem arra, hogy egy mitugrász kis picsa leosszon folyamatosan, és suli mellett még azért is kelljen görcsölnöm, hogy mikor olt le valamiért, és vonja le a nehezen megkeresett fizetésem felét, piszlicsáré dolgok miatt. Lehet, h 900 HUF-os órabér, de, mindent nem viselek el ezért a pénzért sem. Sokat, talán túl sokat is tűrtem eddig is már, és egész estére elég egyetlen hiba és ugrik 8 rugó a fizumból?? Na menjünk már a picsába.
Órákat tudnék még írni erről a kis ribancról. kezdve ott, hogy nem akarja felfogni, hogy a fizetésem miért lett 800 Ft-tal több, mint ő kiszámolta,- és hogy ezt azonnal magyarázzuk meg neki. Körülbelül ez megtörtént már 3szor is, az elszámolós füzetben és személyesen is- folytatva ott, hogy le akart vonni 11 rugót a fizetésemből azért, mert ennyivel volt w.a.i.t.f.o.r.i.t.: pluszban a kassza. De legalább ameddig dolgozom, addig is lefoglalom magam és addig se kell ebben a szobában lennem. Ennyi előnye mindenképpen van.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Tegnap a Népligetben teljesen véletlenül belebotlottam Márkba, aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk haza. Aztán elmesélte, hogy írt neki a lány iwiwen. ( A lányról annyit érdemes tudni, h hétfőn futottunk össze vele, amikor szintén Márkkal voltam)
Gondoltam, valami szívmelengető sztori következik, ehelyett a lány megjegyezte neki az üzenetben, hogy a "a barátnőd se volt elragadtatva..."
Hát de álljon már meg a nászmenet. Azért, mert egy csaj és egy pasi egymás mellett áll és beszélgetnek, már feltétlenül járniuk is kell? Ugyanis a csaj ezenkívül mást nem látott, se egy csókot, vagy egy ölelést, vagy egy akármilyen félreértelmezhető mozdulatot. Hát mennyire szűklátókörűek már az emberek, nem hiszem el egyszerűen, hogy muszáj minket lépten-nyomon összeboronálni, csak azért mert jóbarátok vagyunk és sokat vagyunk együtt. De ettől függetlenül még sosem fogunk járni. És emiatt is nekünk kell magyarázkodni. Szép.

Éjjel fél 4kor csak egy rutin mozdulattal le akartam söpörni a hátamról azt a valamit, ami csikizte. Félálomban voltam, de egyből felriadtam, amikor rájöttem, hogy mit tapintottam meg. A hátamon.
Aztán amikor felültem az ágyban, sötétben is tisztán kivehető volt, hogy az az állat a párnámon, nem fog tetszeni nekem, ha felkapcsolom a villanyt pláne nem. De azért így tettem. Majdnem szívinfarktust kaptam.
Egy hatalmas molylepke pihent az ágyamon.
Előtte meg a meztelen hátamon. Aztán ilyen költői kérdésekbe már ne is bonyolódjunk bele, hogy mit keresett ott, mióta volt ott-míg én aludtam- és persze a n.1 kérdés, hogy miért éppen megint én...
Nem kell válaszolni..

Az előbb berepült egy naaagy bogár a szobánkba. Nem bírom egyszerűen elhinni,hogy ezeknek mindig engem kell megtalálniuk, amikor tudva levő, mennyire utálom őket. Persze csak egy fél percre fordítottam neki hátat (míg becsuktam az erkélyajtót) és már el is tűnt. Tudtam, hogy nem szabadna szem elől tévesztenem a kis mocskot.
Két elméletet állítottam fel:
a, megelőzött, és még azelőtt kirepült az erkélyajtó kicsi résén, mielőtt én be zártam volna.
b, jól elrejtőzött valahová, és hiába keresem, nem találom.

utóbbi verzió egészen addig nem zavar, míg nem az én ágyamat használja búvóhelyéül.