Onnan vettük észre, hogy megint megbogarasodtunk, hogy nemes egyszerűséggel szobatársam fejének repült egy. Pedig az erkélyajtót épp csak annyi időre hagytuk nyitva, míg a hűtőt kituszkoltuk az erkélyre, -ugyanis már hóember mennyiségű hó gyűlt össze a fagyasztó részében, hogy a kajákat már látni se lehetett- muszáj kiolvasztani.
Ez a bogársztori is hatalmas tanulsággal szolgált számomra. Felfedeztük, hogy a WC illatosító spray nem hatástalanítja őket egy kicsit sem. De az újság még mindig hatásos eszköz. Ezt bizton állíthatom... Ahogy azt is, hogy az alattunk lakó szomszédok, holnapra utálni fognak minket. És csak egyre jobban, ahogy olvad a hűtőnk :D

Amugy tökjó, hogy sosem szorulok mások segítségére és javarészt vagyok olyan önfejű, hogy nem is kérek belőle a felajánlás ellenére sem. Ha kell, szobát szőnyegezek, falat festek, mikrót-dobozokat-akármit cipelek, egyedül költözködöm, ágybetéteket cserélek, asztalt mozgatok,-anélkül, hogy bárkit is igénybe kellene vennem magamon kívül, főként nem egy hímnemű egyedet- ja és főzök, mosok, takarítok éééés tanulok is.
Kész főnyeremény vagyok.
És még vicces is....

Az előbb berepült egy naaagy bogár a szobánkba. Nem bírom egyszerűen elhinni,hogy ezeknek mindig engem kell megtalálniuk, amikor tudva levő, mennyire utálom őket. Persze csak egy fél percre fordítottam neki hátat (míg becsuktam az erkélyajtót) és már el is tűnt. Tudtam, hogy nem szabadna szem elől tévesztenem a kis mocskot.
Két elméletet állítottam fel:
a, megelőzött, és még azelőtt kirepült az erkélyajtó kicsi résén, mielőtt én be zártam volna.
b, jól elrejtőzött valahová, és hiába keresem, nem találom.

utóbbi verzió egészen addig nem zavar, míg nem az én ágyamat használja búvóhelyéül.

Mission impossible is completed!

A már-már kilátástalannak tűnő lepkevadászatom eredménnyel járt. Csak addig-addig piszkáltam a fülhallgató zsinórral, míg szárnyra kapott, én meg több jól-irányzott mozdulattal lezúztam a papucsommal a jegyzeteim kellős közepén. Ezért megjutalmaztam magam egy kávéval és egy Tétékás Nyúzzal. Happy moments.
Én csak azon csodálkozom,hogy erre az egész éjszakás műsoromra a szobatársam nem ébredt fel. Vagy lehet,hogy csak tetteti az alvást. Mindenesetre elég hitelesen csinálja.