2009. július 2., csütörtök
Tulajdonképpen ma Márk adta a számba a megfelelő szavakat ahhoz,hogy megfogalmazzam a megfogalmazhatatlannak hitt "érzéseimet" és rájöttem,hogy az ő esete tökéletesen illik az enyémre. "Amikor nekem kellett az illető, én nem kellettem neki, most hogy kellenék neki, nekem már nem kell." Nem tehetek róla. Máshogy nézek rá, nem, mint potenciális jelölt, vagy akiben a leendő pasimat látnám, hanem mint egy barátra. Szimplán, csak egy barát. Semmi több.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése