ma nagyon termékeny vagyok, úgy tűnik.

De ettől aztán felforr a vérem. Meglopni gyerekeket. Meglopni árvízkárosult gyerekeket. Komolyan egy ilyen ember, hogyan bír elszámolni a lelkiismeretével?!

Apropó gyerekek. Ma a kicsivel krétával rajzoltunk. Rajzoltam neki szívecskéket, mosolygós napocskát, meg hullámot, aztán mondtam neki, hogy vészesen fogy a készlet, túl sok mindent már nem tudok rajzolni. De azért egy vitorlást odaraktam még a hullámokra, a fedélzetén egy pöttyös labdával.
Annyira tündéri a csöppség, és annyira imádom, mindent megért, magyarázok neki, és érti miről beszélek.
Rengeteg foga kinn van már, és amikor mondom neki, hogy "jaj milyen sok fogad van már", akkor vigyorogva kitátja a száját nekem, hogy jobban lássam. Én is akarok. Én is akarok.
Tudom, erre jönne anya válasza: "Előbb egy diplomát akarjál.."
hát jogos.

Hétvégén megismerkedtünk Rád község csodálatos kis lakóival, a helyi presszóval és többek között ezt a tanulmányi kirándulást egy házibulival koronáztuk meg. Jó érzés volt, végre nem Pesten lenni, hanem vidéken, ami nem az otthonom. Utólag is hálás vagyok a meghívásért, pozitív élmény volt és sajnálnám, ha ki hagytam volna. Természetesen az elmaradhatatlan dokumentáció eztán is rajtam múlt jobbára, így- mivel olyan 11 körül súlyos fejfájás tört rám és hamar begyógyszereztem magam, én már éjfél után jószerivel csak kóláztam és vizet ittam-a fontos momentumok hiánytalanul meg lettek örökítve. Bár azért a hírhedt jobb horogról kár, hogy lemaradt nemcsak a fényképezőgépem, hanem én is. Nem akarok élménybeszámolót tartani, vagy pontról pontra leírni a történteket, mert az megölné az utólagos eufórikus hangulatát a dolognak, így ködbe burkolózva hagyom a dolgokat és csak pár kedvenc mozzanatomat emelném ki:

Piotrek 1.0: ( mielőtt visszajöttünk volna Pestre, Vácott még beültünk egy sörre egy kis kocsmában, vonatindulás előtt kb. negyed órával)
P: Most hová megyünk?
Én: Inni
P: (felvirul az arca) Most tényleg?
Én: (hátrafordulok, bólogatok): Igen!
P:( 32-es vigyorral) Jaj de jó!!

Piotrek 2.0: (ülünk egy pesti kocsmában, miután már visszaérkeztünk Rádról)
P: "Akkor ma szombat van vagy vasárnap? "

Piotrek 3.0: (ülünk még mindig a pesti kocsmában és arról kérdezi a pasim szobatársát, hogy a vezetékneve jelent-e valamit. )
P: Csonki? az, hogy hiányzik a keze?
Valamelyikőnk: az a csonka.....

még annyit elmondanék, hogy hosszú idő után ismét kivasaltam a hajam és eszméletlenül hosszú már. Ettől pedig én vagyok eszméletlenül boldog.

today

Ma 4esre vizsgáztam latinból, miután egész éjjel semmit se tudtam aludni.
2-től kb 4-ig csak pislogtam ki a fejemből és próbáltam aludni, aztán úgy döntöttem, hogy felkelek tanulni. Tanultam, aztán visszafeküdtem aludni, de csak lestem ki a fejemből ismét, aztán nagyjából 6ig megint tanultam, aztán 7re húztam ébresztőt,hogy addig ledőlök megint és pihenek. De a telefonom helyett még előbb Dávid volt az ébresztőnk, hogy meg szeretné nézni a neten a vonatokat, mert ellopták az este a pénztárcáját és indulnia kellene haza minél előbb intézkedni. Aztán kb hullafáradtan estem be vizsgázni, de olyan szinten leszartam, hogy azt elmesélni nem lehet.
Aztán találtam kb két saroknyira a sulitól egy wait for it! Csoki Outletet. Kb úgy kellett felmosni magam után a nyálamat, és még vagy órákat biztos el tudtam volna nézelődni. Találtam pisztáciás Lindt-et. Aki igazán szeret, az vesz nekem egyet!!!!!! Na hány tábla csokim lesz???
Utána elmentünk a jegyzetboltba és az örökvidám, jókedélyű jegyzetboltos figurától kaptunk mini almát. Aztán a Váci utcán tekeregtünk, vásároltunk a Vörösmarty téren, és zárásként ettünk a Jégbüfében csokipudingos gofrit.
Remélem egyébként a szumátrai csirkemell nem veszik össze a majdnem egy zacskónyi gumicukorral. Gondoltam még mindezekre szomjoltónak iszom tejet, de azért ennyire bátor nem vagyok.

szóval tegnap kolibuli volt...
Úgy indítottunk, hogy csinált Ádám 6 l forralt bort, aztán megjelentek az amerikaiak, akikből Jack-et Iowából és Alan-t Arizonából én hoztam fel vendégként, aztán megjelentek a lengyelek, köztük a lengyel ex is. Akitől nagyon tartottam, aztán kiderült, hogy a lány fényképeken tényleg elragadó és én is azt mondtam rá, hogy wow de gyönyörű, de aztán élőben nem egy nagy látvány és ezt a látványt is csak a 3kg makeup segíti elő. (már persze ezt senkinek nem mondtam el, csak úgy magamban megállapítottam) Miután ők megjelentek, felmentünk a 3.ra és onnantól kezdve esélyem se volt menekülni Chris pajtásunk elől. Mondjuk eleinte nem is akartam, mert iszonyatjó volt megint angolul beszélgetni, csak rá kellett döbbennem, hogy borzasztóan berozsdásodott a tudásom. Bár Chris megdícsért, hogy milyen jól beszélek angolul, én meg mondtam, hogy nem nem, szó sincs ilyenről, csak nem beszélek annyira szarul, mint mindenki más :D Ami meglepő volt számomra, hogy akármilyen amerikai sorozatot említettem neki, fogalma sem volt egyikről sem, merthogy nem néz tv-t. Szerinte San Fransisco egy őrült város, és nem a bitch, vagy a whore szót használta a kurvákra, hanem a hooker-t.(Ami tipikusan amerikai szó)
Seattle-ben él, Wyoming-ban született és élt Dél-Dakotában is, valamelyikre a 3 közül mondta, hogy este 8-10 és reggel 4-6 között (nem emléxem a pontos intervallumra) 14 évesen is lehet vezetni, merthogy akkor senki nincs az utakon.
Neki meg az volt meglepő, hogy a cigicsikket ledobom a földre a folyosó közepén és csak ott nyomom el, hihetetlen, hogy ezt megcsinálhatom. Mondom hiddel, ebben a koliban, semmi sem hihetetlen.
Aztán míg elmentem pisilni, gyakorlatilag mindenki, akit ismerek eltűnt és Chris egyedüli amerikaiként árválkodott ott, és útnak indultunk, hogy megtaláljuk a többieket. Ebből az lett, hogy a 406-ban kötöttünk ki Ildinél és Johannesnél, édes4esben borozva. Ami eleinte nem is volt különösebben kellemetlen, mert nekem nem esett le az, hogy ők összejöttek/össze fognak jönni/ szeretnének összejönni. Mikor Johannes telefonált, kb a földig leesett az állam, amikor németül beszélt, és nem értettem egy amerikai miért beszél ilyen pengén németül. Aztán kérdezősködtem és kiderült, hogy Hamburgban született és 4-5 éves korában költöztek át az USA-ba, és persze nem szereti a Rammsteint, de a Toten Hosent igen. Kár volt megemlítenem, hogy makogok valamit németül, mert onnantól kezdve csak németül beszélt és megkérdezte,hogy szeretnék-e gyakorolni.. Végülis úgy gondoltam, hogy szerintem ezt inkább hagyjuk és maradjunk az angolnál. De azért benyögtem, hogy "Deutschland, Deutschland über alles" csak azért, hogy megmutassam tényleg tudok németül, mire mindenki olyan furán nézett rám. Hát nem is értem miért. Miután Chris elkérte a számomat és Johanessék összejöttek, úgy döntöttem, most jött el az a pillanat, amikor nekem le kell lépnem. Így került főhősünk a 102-es szobába vodkanarancsozni. Aztán le a buliba, ahol kapásból belefutottam egy ezeregy éve nem látott ismerősömbe, Saxba, aki gólyám volt még 2007-ben a koli gt-ben. Dumálgattunk, kiderült, hogy hivatásos partyfotós lett. Aztán belefutottam a pasim alteregójába. Ami kb így nézett ki: Én:"fecoooo mi a fasz van veled te pöcs?" feco: "veled mi van te hülye picsa?!" Aztán megöleltük egymást és szédítettük egymást szokás szerint. Hiányzott már ez a hülyegyerek. Még akkor is, ha fél pohár piával öntözte meg a tornacsukám. Aztán tőle elbúcsúzván átültem Verkáékhoz és Verkával dumáltam, meg Johaness jegyezte meg, hogy Chris totál belém zúgott, és egyébként szörnyű srác és mennyire utálja. Ezután bementünk táncikálni kicsit, majd jött az est megkoronázása. Odajött hozzám egy baromira unszimpatikus srác, szőke, összekötött hajjal, fülbevalóval, már nem emléxem pontosan, hogy mondott-e valamit, de én egyből megszólaltam, hogy "nem köszi, nem akarok táncolni" mire ő: " ki mondta, hogy táncolni akarok veled? hívj meg egy sörre.." én: "nem" ő: "Miért nem, ne legyél már ilyen negatív vagy ha jobban tetszik destruktív" én :" nem vagyok se negatív, se destruktív, de a "nem"-en kívül még mit kell mondanom ahhoz, hogy lekopj?" Ezután hirtelen hamar odajött hozzám egy cuki ismerősöm, hogy felkérjen táncolni, mire őt is visszautasítottam, de persze kedvesen és aranyosan, mire még szintén ez a bunkó f*szkalap srác megszólalt röhögve mellettem, hogy " ő a barátod?" mire odavágtam hozzá, hogy "nem" és zárszóként pont megjelent A barátom, kézenfogtam és leléceltünk. Az est abszolút vesztese az a csokimikulás volt, amit kedvenc barátosném adott nekünk karszalagosztásnál. Papírlap vékonyságúra aszalódott a zsebemben, mivel elfeledkeztem róla, hogy egyáltalán ott van, így nem élte túl a bulit.

Más: tegnap csakúgy hozott nekem két meggyes pitét, hátha szeretem. Hát nem imádnivaló?

tegnap egy 4-5 éves kissrác gyermeki ártatlansággal kérdezte meg a mamáját, hogy : "mamaaaaaa, hogyan tudott gombokból fülbevalót csinálniiii?"
Ezt próbálta minél halkabban, de persze amennyire izgága volt,csak annyira volt az halk, mint amennyire warburton szűkszavú. Ennek következtében a busz előtt várakozók mind engem, helyesebben a fülbevalómat csekkolták egy darabig, aztán utána találtak maguknak más néznivalót. De a kissrác nem tért napirendre a dolog felett és még szemezett vele. meg tudtam volna zabálni.

Ma reggel fél 9kor anya rúgta rám az ajtót, hogy ők most azonnal rendszerezni akarják a valeurs phonetique-met, hol van, apa megcsinálja. Oké, -borzasztó tényleg, hogy egy szatyorban hurcolászom magammal mindenhova és ha tanulni akarok belőle,( vagyis nem tanulni, hanem jelt keresni) minimum, hogy az egész ágyam be van terítve vele,- de nem gondoltam, hogy ennyire elszántak. Tévedtem. Most egyesével tuszkolja bele a lapokat átlátszó tokokba.
Hát aki tudja, hogy egy görög-római kori jellista milyen terjedelmű, az most velem együtt kívánt apucinak sok kitartást.

ritka..

.. hogy én egy pókra azt mondjam, hogy jófej, de ez kifejezetten az :)