V

milyen naív is vagyok én. édes jó istenem! ezt valaki kinevelhetné már belőlem! de komolyan. úgy unom már.. jóhiszemű vagyok, mindig mindenkiről a legjobbat, ezért ha jön egy fiú az életemben aki már egyszer finoman és nőiesen szólva elb*szta a dolgot, hát kapjon második esélyt! miért ne? mindenki megérdemli. kivéve aki most b*szta el a másodikat is. kavarognak a fejemben a gondolatok előre is bocsánat, h szétszórt néha követhetetlen és/vagy kesze-kusza leszek. betellt a pohár, velem ezt nem! amikor itt hever az asztalon előttem egy csoki, és én nem tépem fel azonnal, és zabálom meg, akkor ott már komoly gondok vannak, ha a csoki és köztem összeférhetetlenség van.. no mind1. szóval ma úgy döntöttem 3napos rágódás és depresszió után, h ennek véget vetek, holott sejtésem szerint, ha nem telefonon történik ez az egész, akkor nyilván meg lehetett volna értelmesen is beszélni, mármint,hogyha én kezdeményezem természetesen akkor, mert ugye szeretjük a problémákat besöpörni a szőnyeg alá, igaz-e kedves??? akkor nincsenek nézeteltérések és belemagyarázások tucatjai és nincs a dac, hogy ha Ő nem, akkor márcsakazérténsem. de most már belátom, h nincs értelme. nekem nincs szükségem olyasvalakira, aki teljesen át akar formálni, szépen,lassan,biztosan,engem is meggyőzve arról, h jó ez nekem. akiből egyszer csak robban egy kritikabomba és én úgy érzem, sosem leszek elég jó neki. amiket a telefonban mondtál. borzasztóan rosszul estek és mégcsak bocsánatot sem kértél érte. az egy dolog, h igazad volt, de ezt nem igy és nem ilyen formában és főleg nem ilyen stílusban kellett volna közölnöd. ezek a tulajdonságaim, vagy megszoksz vagy megszöksz. te az utóbbit választottad, de ezekután most mondjam azt, h sajnálom? annyira nem..
a buszon ülve bámultam kifelé az ablakon, miután eljöttem Tőled és csak cikáztak a gondolatok, a ki nem mondott szavak és az emlékek a fejemben. vajon ezzel csak én vagyok így? nyilván. fura, de sokkal könnyebb most, hogy visszaadtam ami a tiéd, visszavettem ami az enyém, és a postaládába dobtam a kulcsot. egy cd-met nem találtam de abba nem halok bele, maradjon csak. fortyogott bennem a düh, a harag, hogy nem ordíthatok veled, hogy nem beszélhetem meg veled, mert Te nem vagy hajlandó. hittem, h más lesz ez mint 3 évvel ezelőtt. hittem magamban, hittem benned és hittem bennünk. kár volt.
köszönöm Barbi h elkísértél és meghallgattál és elviseltél, köszönöm, h számíthattam rád.:)(L)