V

amugy jó érzés a lelkemnek itthon lenni, játszani a kutyával, sétálni a kertben, epret szedni és rózsát szagolni. De ezt maximum kéthetente 2napig viselem el, ha több időt itthon lennék, biztos vagyok benne, hogy botrányosan nagy veszekedések lennének édesanyámmal, botrányosan bolhányi hülyeségeken...(Ő is nyilas xD) Jól érzem magam az albiban és nem akarok nyárra hazaköltözni. megtaláltam a helyem végre, és kezd kiegyensúlyozódni az életem. (namármost nem a lelki dolgaimra gondoltam) Összeszedettebb lettem, önállóbbnak érzem magam és egyáltalán nem vágyom sem haza, sem vissza a koliba. úgyhogy gyerekek mindenkitől bocs, aki számít rám, de ha éhen pusztulok is, jövőre is albis leszek:)