az egyik lengyeles csoporttársammal arról beszélgettünk épp a napokban, mi lenne a legrosszabb rémálmom, illetve mi lenne a legszebb álmom. A legrosszabb az lenne, ha megint meghúznának a szakzáróvizsgán, a legszebb pedig, ha csak egyetlenegyszer tudnék még beszélni a nagymamámmal, úgy, hogy tisztában van azzal, hogy ki vagyok én.
Egyébként most, hogy kirobbant a morfiumos botrány valamelyik budapesti kórházban, az emberben felkavarodnak a dolgok és megint eszébe jut, hogy vajon ennek tényleg így kellett végződnie?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése