a nap végére megérkeztek a pozítivumok is azért:), annak ellenére, hogy amikor mentem, mit mentem.. futottam!.. a villamos után, és rosszul léptem fel a "kifutónkra",majdnem kitörtem a bokám, és hogy visszafelé a 32-es sikeresen lefröcsölte a gatyámat..
meg kell h állapítsam, h bazi messze van a koli a mostani lakhelyemtől és igencsak sok időmet elveszi ha meglátogatok csak 2 számomra kedves embert, mert ez oda-vissza bkv-val is 3 és fél óra volt..
nemtudom korábban miért nem figyeltem fel ezekre, de most ezek az iciri-piciri dolgok teszik széppé egy napom:
-Berta telefonhívása, hogy meghívott egy lightos cola-ra a büfében, hogy epres vízipipáztunk(amitől a ruhámnak eper illata lett), az egészséges kis kacagása
-Mel vicce:
"Nagypapa kérdezgeti a kisunokáját:
-Na kisunokám mit kapsz akkor, ha kivered egy oroszlán farkát?
-Oroszlángecit!
-Így van! Na és mit kapsz ha kivered egy víziló farkát?
-Vízilógecit!
-Így van! Na és mit kapsz ha kivered a nagypapa farkát?
-Nagypapagecit!
-Így van, meg egy csokit!"
-hogy összetalálkoztam azzal a sráccal, akivel tavaly LEN-en ismerkedtem össze és azóta nem is láttam
-ÉvuSKA "holnap eljössz velem vásárolni" kérdése és az a kis mosoly az arcán
-A metrón bazidebazihangosan hardtechnot hallgató srác, aki lágyan dobolt a lábaival közben, leszarva a külvilágot
-A bácsi aki kettővel mellette ült és olvasta volna a kis könyvét, és legalább 3szor a srác irányába nézett, majd kidüllesztette a szemeit, és megbotránkozva rázta meg a fejét
Aztán jött a csúcs:)
Az Örsön vártam a villamosra, mire odalépett hozzám egy kevésbé jól-szituált emberke, kérdezvén nincs-e egy szál cigim vagy apróm. hát mondom sajnos nincs(kezemben az arany marlboro-val, de pénz tényleg nem volt nálam!!!)
Megsajnáltam szegényt ezért beletúrtam a kabát zsebembe hátha akad néhány forint neki, de tényleg nem volt ott se pénz. Térült-fordult egyet, mire odajött hozzám és szinte leb*szott h ne sajnáljak már tőle egy szál cigit. mondom tényleg ez az utolsó..
Harmadszorra mikor odajött, kivételesen nem kérni akart, hanem megkínált a zsebéből előhúzott, igencsak bíztató színű(piros) kommersz itókával, mire udvariasan visszautasítottam a kedvességét,mondván még tanulnom kell. Mondta, hogy ő már megivott két literrel belőle, 8 óta iszik. mondom dejó neked. Kíváncsiságból megkérdeztem h vmilyen alkalomból iszik-e vagy csak úgy. mire természetesen a B választ jelölte meg a kedves versenyző(ki gondolta volna) és mondta h nagy ritkán szokott "csak úgy" inni. nagy ritkán hát persze...
Az utolsó pozitív dolog a mai napomban, ahogy leültem a 32-esen, a következő kis matrica keltette fel a figyelmem:
"Ha nem tanulsz, BKV ellenőr leszel"
Nos ez megintcsak mosolyt csalt az arcomra és rádöbbentem, hogy én nem akarok BKV ellenőr lenni, ezért most szépen el is vánszorgok tanulni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Erről nekem csak a múlt hét hétfő kombinálva az e heti hétfővel jutott eszembe. Amikor most hétfőn beszélgettem egy aranyos kolleginámmal, aki hozzám hasonlóan addig marad egy helyen, amíg tetszik neki (de ezt profi szinten, évente váltva az országot), akkor tudatosult bennem, hogy 1. vagy öregedem, 2. vagy komolyodom. (Nem Nevet!!!)
Mivel nekem is életemben először jelent meg a hiányérzet a pesti múltam felé, és az érzet, hogy végre tartozni akarok valahová, amit otthonomnak nevezhetek.
Szóval ennyi :D
Lóri,Lóri látod öregszel. mindjárt 24 leszel:) komolyodni?? kétlem én azt:P
Megjegyzés küldése