V

újra kollégista :)
Fura volt az első estém, vagyis gyakorlatilag csak éjszakám. Mivel fél 11 volt este, mire az utolsó körrel beértünk a koleszba. Úgy éreztem magam, mint egy számkivetett nyomorult és szarul aludtam, baromságokat álmodtam egymás hegyén-hátán. Berregett a hűtő, a radiátor forró volt és elszoktam a kolis zajoktól (úgy mint, üvegcsörömpölés vagy kiabálás). A lányok aranyosak, nincs velük baj, csak baromira kivülállónak érzem magam. Főleg, hogy ugye egyértelmű, hogy nem akartak 3. szobatársat, aki most ádáz módon betört közéjük. Nagyon remélem, hogy nem fognak kiutálni. És ilyenkor derül ki, hogy az ember ilyen helyzetekben ki(k)re számíthat. Olyan ember segített nekem egész nap, nem kímélve idejét és energiáját, akivel szinte alig beszélgettem a koliból, pedig együtt voltunk gólyák. És tényleg iszonyat mód hálás vagyok érte, mert senki de senki más nem ajánlotta fel a segítségét. senki.