2009. május 9., szombat

Egyre inkább érzem, hogy Ő kell nekem*
Kell nekem és nemértem mi történik velem. Nem a szokásosak a reakcióim a dolgokra. Nem haragszom, nem sértődöm meg, csak hiányzik és szeretnék vele lenni. De egy biztos, a büszkeségem nem adom senki kedvéért, remélem és nagyon bízom benne, hogy rá fog jönni, hogy kellek neki. Remélem. Tegnap este itthon áradoztam róla és ha belegondolok, igazából magam sem értem, hogy miért. Nem a pasim és nagyon úgy fest, hogy nem is lesz. Felesleges volt anyámékat azzal hitegetnem, hogy megtaláltam a legideálisabbat számukra. És számomra is. Az elsőt, akit másnak és jobbnak érzek a többinél együttesen, és az első, akire azt mondom, hogy a családom tudná kedvelni. Ez van bennem. Minden ellenére. Mennyivel könnyebb ezeket a dolgokat csak úgy leírni, mint face to face elmondani valakinek. És!!! A legszebb az egészben, hogy ezeket Ő sosem fogja megtudni..


* innentől kezdve: Mr. R

2 megjegyzés:

Dzsutti írta...

Kitartás édes, jobb lesz!!!
Ha ő az igazi, majd rájön és boldok leszel, ha nem akkor úgysem vesztettél sokat. Csak légy erős:D

Vicky írta...

Igyexem minden erőmmel. Bár, lehet, hogy megkönnyítené a dolgom, ha nem írna mindennap msnen ahányszor csak bejelentkezem...