Tegnap be lettem rángatva a Belvárosi Fesztiválra-najo igazából nem kellett sokat fűzni, még annak ellenére sem, hogy Csilla közölte az elején: "ez nem a te zenéd"- ahol fűbenücsörgős,ropitevős,fejetbólogatós feeling volt, miközben jó kis koncert ment a háttérben. Összefutottam csoporttársammal és a tanár nővel, akinél holnapután vizsgázom xD csak kár, hogy épp túl sok óráján nem tettem tiszteletem, és ez gondolom neki is feltűnt.. remélem nem lesz belőle gáz hétfőn..
Esti zárásként pedig befűztem Csillt, hogy menjünk el fagyizni a Mekibe, ahol is borzasztóan intelligens, kicsit sem napbarnított oder agyonszoláriumozott úriemberek hada várt tárt karokkal minket.. én komolyan nem érem fel épésszel, hogy mi a jó az embereknek abban, hogy beszólogatnak mindenféle válogatott bunkóságokat a tök normális arcoknak. pl: "Meghívlak benneteket egy kolbász burgerre" vagy "Ne egyetek túl sokat". Nekem sosem jutna eszembe bárkinek is beolvasni azért, mert gusztustalan a cipője, nem teccik a felsője, vagy mert ízléstelenül öltözött fel.. ez az én véleményem, de mivel senki sem kérdezte, hát megtartom magamnak és nem ordibálok mindenkivel, hogy "hééé anyukám, ezt a cipőt, ezzel a felsővel ne vedd fel" vagy "édes kicsit sok lett a smink, azért kilátsz tőle?"

A tegnapi est abszolút favorit mondata, ami Csilladrága szájából hangzott el, amikor édeskettesben hagytak a Long Islandemmel, hagyj küzdjek meg vele (ők pedig időt nem vesztegetvén kikérték addig a következő kört):
"Ha valakit felszedsz, az nem baj, csak legyen két haverja" xD

A tegnapi este rövid összefoglalása:
1 üveg Tokaji hárslevelű félédes minőségi fehérbor, albiban elfogyasztva, közvetlen indulás előtt( Koccintáskor elhangzó mondat: "A kis lakóközösségünkre")
A helyszínre érkezvén (gyakorlatileg még csak fél 8 volt asszem xD, dehát 9-ig oda kellett érnünk, mert addig 500 ft minden koktél) az egyik kedvenc koktélommal indítottam:
Long Island Ice Tea
Namost aki úgy nagyjából képben van a koktélokkal, az tudja, hogy gyakorlatilag az egyik legerősebb ( egy feles gin, egy feles tequila és egy feles vodka van benne, meg egy kis kóla, hogy annyira ne legyen azért tömény pia íze)
Ezt legurítván, illetve még le sem gurítván, már kikértük a következő kört, de gondoltam lightosabbra fogom a figurát: Sex on the beach.
Egy kis tánci-tánci a retro szekcióban, ami annyira nem is volt rossz,maaaaaajd egy kis tequila...(silver, amit annyira nem kedvelek, dehát istenem csak elfogyott az is. jobban preferálom a narancs+fahéj+gold tequila kombinációt)
Végül én a másik teremben kötöttem ki, az a zene inkább bejött(funky, hip-hop, RnB) egy nagyon kis helyes sráccal táncoltunk, olyan kis színjátékszerűen, ahogy nem sok sráccal lehet, és ez nagyon megfogott benne.
Éjfél körül le is léptünk, de nem bántam, eléggé elfáradtam ennyi idő alatt is.
Ja és nem rég keltem, rádöbbenve, hogy folyadékhiányom van, nem kicsit..

sikerült a görög és mégsincs bennem egy cseppnyi megkönnyebbülés vagy öröm sem. se egy mosoly, se egy "navégretökjó", semmi. igazságtalannak érzem, hogy olyan jegyet kaptam, ami nem tükrözi a tudásom. lehetett volna jobb is.

tegnap este történt velem valami, ami kegyetlenül jót tett a lelkemnek...
Kezdődik a kis történetünk ott, hogy elmentünk a csajokkal fagyizni, és úgy döntöttünk meglátogatjuk a közeli kis játszóteret, hiszen gyereknek lenni jóóóóóó. Este 9 volt, rajtunk kívül nem volt ott egy lélek sem, legalábbis gondoltuk mi. Míg egyszercsak egy kisfiú fel nem bukkant a mászókán és olyan kis ijesztő volt, bámult ránk, mintha várna valamit.. Furcsálltam hogy mit keres sötétedés után egyedül itt. Aztán fogta magát elindult hazafelé, majd visszafordult és odajött közvetlenül mellém kb. egy karnyújtásnyira, és csak csendben figyelt. Mivel ettől eléggé frusztrálva éreztem magam, el kezdtem beszélni hozzá: "Szia, odaadjam a hintát, szeretnél hintázni?"(merthogy a hintában ültem) de nem is köszönt vissza és csak nagy nehezen válaszolt annyit, hogy "Nem". De már amikor a kérdést feltettem, tudtam, hogy nem azt szeretné.. annyira figyelte a kezemet, pontosabban a kezemben a fagyit, hogy tudtam: azt szeretné. Így feltettem a következő kérdést: "Kéred a fagyit?" Erre sem válaszolt, hanem tovább szugerálta a fagyit a kezemben, és lassan bólintott egyet. Én pedig nagyon szívesen odaadtam neki. Eközben sikerült pár információt kiszednem belőle, de azt is sok kérdezés és sok várakozás árán. Kiderült,hogy kicsi fiúnk, Zsolti, aki nem is olyan kicsi, 9 éves, és szembe lakik a játszótérrel. nagyon nehezen akart válaszolni, bizalmatlan volt és szerintem félt is. de gyanítom nem tőlünk. Mert amikor beült mellém hintázni, és kiabált az apja neki, hogy menjen haza, ha láttátok volna azt a félelmet ami kiült az arcára. szegééééééény, úgy sajnáltam, olyan kis helyes volt, de olyan kis fura. nemtudok jobb szót rá. Csillával megállapítottuk, hogy bántalmazzák otthon. de a nyakam rá merném tenni... úgy behabzsolta azt a fagyit, tökjó érzés volt figyelni, és konstatálni, hogy jót tettem neki ennyivel, hogy odaadtam neki a félig már elfogyasztott fagyim. Viszont amiben Csillunak igaza volt, hogy idegenektől nem szabad semmit sem elfogadni.Ezek szerint ezt neki nem tanították meg. Bár félve fogadta el a fagyit, én nyújtottam és figyeltem őt, ő pedig felváltva figyelte a fagyit és engem, de csak elvette végül.... Biztos nem mostanában ehetett ilyet.

ma azt hiszem számos pontban ismét bebizonyítottam, hogy én bizony én vagyok:
-megbüntettek a BKV-n, pedig el kezdtem magyarázni, hogy nemis bp-i vagyok és hogy csak ma jöttem fel Pestre és úúúú észre se vettem, hogy lejárt( több, mint egy hete xD) de az ellenőr bácsi nem annyira kajálta be a szövegemet...
- a szobámban pakolászván beütöttem a fejem a polcomba
-édesanyámmal a több, mint félórás telefonbeszélgetés kb. 3.percében Vikike sírógörcsöt kapott anyuka "vigasztaló" szavaitól. mert:
>kurvára unom már, hogy csak azt bírja hajtogatni, hogy:
> "én már az elején megmondtam,hogy ez lesz" vagy
> "mi a baj Viki?.. hát nemigaz, hogy még mindig itt tartasz, igazán kiverhetnéd végre a fejedből, és megtanulhatnád irányítani az életed"
vaaaaaagy és ez a kedvencem, egy telefonbeszélgetésből sem hiányzó, visszatérő motívum (nem hapax legomenon kérem xD)
>"koncentrálj a tanulásra, neked az a dolgod, hogy tanulj, azért vagy Pesten.. semmi más dolgod nincs." hja kérem, mert ez már csak így megy itten...
óóó és van még egy kedvenc:"Olyan vagy, mint apád." (Erre hallom apu megjegyzését a háttérből: "Az biztos" xD

-Ezekután szegény Csilla megkérdezte, hogy jól vagyok-e.. erre megint nekiálltam sírni,aztán úgy döntöttem, hogy mostmár eleget bőgtem miattad.
-este bevertem a fejem a fürdőszobában a polcba,(ismét!) amikor lehajoltam visszarakni az öblítőt a helyére..
-amikor Csilla kiabált, hogy "Vikiiiiiiiiiiii gyere gyorsan", oly gyorsra sikeredett a dolog, hogy majdnem felborítottam a székem, akkora erővel pattantam fel az ágyról és jól felhorzsolta a vállam

hát tessék, nem is én lennék..

EZT meg kell nézni:)

annyira igazságtalan, hogy csak a holnapi szóbeli előtt tudjuk meg, hogy hányas lett az írásbelink. vagyis gyakorlatilag azt, hogy szóbelizni bemehetünk-e egyáltalán. és szerény véleményem szerint, ezt illett volna velünk előbb közölni. most azon aggódom, hogy mi van ha bemehetek szóbelizni. xD (bár szerintem ettől nem kell annyira tartanom) merthogy akkor még az Iliászból több mint a felét meg kell tanulnom, hogy az averbokról ne is beszéljek. és lenne jobb dolgom is...

mostmár meg sem lepődök azon, hogy olvasatlanul kitörölted az üzenetem.. pedig ha egy kevés fogalmad lett volna róla, hogy mi állt benne.. de asszem a sors így akarta, és tudod mit? ezekután jobb is, hogy nem olvastad el... szánalmas vagy. röhejes. gyerekes. és nem sírok emiatt, hanem szánlak és mégcsak egy könnycseppet SE tudok már ejteni miattad...

amugy jó érzés a lelkemnek itthon lenni, játszani a kutyával, sétálni a kertben, epret szedni és rózsát szagolni. De ezt maximum kéthetente 2napig viselem el, ha több időt itthon lennék, biztos vagyok benne, hogy botrányosan nagy veszekedések lennének édesanyámmal, botrányosan bolhányi hülyeségeken...(Ő is nyilas xD) Jól érzem magam az albiban és nem akarok nyárra hazaköltözni. megtaláltam a helyem végre, és kezd kiegyensúlyozódni az életem. (namármost nem a lelki dolgaimra gondoltam) Összeszedettebb lettem, önállóbbnak érzem magam és egyáltalán nem vágyom sem haza, sem vissza a koliba. úgyhogy gyerekek mindenkitől bocs, aki számít rám, de ha éhen pusztulok is, jövőre is albis leszek:)

az elmúlt 2 napom összegzett hangulata: Ramms+ein
múltkor azt beszéltük Csillával, hogy ez olyan "húzzatokapicsába" zene. hát ez így van..

szóval a mai nap csodálatos konzekvenciája, hogy egy ócska ribancnak érzem magam, aki hihetetlenül naív és jóhiszemű volt, hagyta, hogy kihasználják és kidobják, mint egy használt papírzsepit.. 2szer... na ez mi ha nem szánalmas??? jóéjt gyerekek...

..amikor rádöbbensz arra, hogy akit a barátodnak hittél, igazából a legnagyobb ellenséged lett a hátad mögött, és, hogy még mindig a hátad mögött másoknak teregette ki lelked legsötétebb zugának legmocskosabb szennyesét,amit már több, mint féléve gondosan titkolsz, majd édesanyád ma közli veled, hogy tud róla.. akkor érzi úgy az ember, hogy végre zokoghat nyíltan, nem kell visszafojtania végre egy könnyét sem, és nem kell visszafognia magát egy kicsit sem. És kénytelen beszélni erről az édesanyjával.
..amikor rádöbbensz arra, hogy egy olyan embert szeretsz, akit teljesen felesleges, és rádöbbensz, hogy mindenkit becsapsz azzal az állítással hogy "áááá téged nem érdekel". De leginkább tudod kit csapsz be? saját magadat te hülye liba... saját magadnak hazudsz a legnagyobbat..
..amikor rádöbbensz az érzésre, hogy "szeretem" és a szíved majd kiszakad a helyéről annyira fáj, hogy nincs veled, hogy nélküle kell álomba szenderülnöd, hogy túl kell lépned ezen, mert ő is ezt tette, hogy úgy próbálsz meg elaludni, hogy közben potyognak a könnyeid és zokogsz.. nem könnyű dolog.., hogy rengeteget gondolsz rá, és azon őrlödsz, vajon neki eszébe jutok-e egyáltalán. tudod mi ez? egy szerencsétlen szerelmes kislány szánalmas gondolatai.

nem gond, évek kérdése és túl leszek a dolgokon, amugy tök ok minden köszi, hogy kérdezitek..

mindenki azt mondja a pesti emberekről, hogy semelyik sem törődik a körülötte történő dolgokkal és hogy mindenki csak megy, de nem figyel a másikra. örömmel jelentem, hogy a nagy többség valóban ilyen, DE ott a tisztelet a kivételnek. pl, ma a gyors 7es szokásosan csurig tele, felszáll az öreg nénike, ülőhely ofcourse nincs és rajtam kívül 3 ember mozdult be hogy átadja a helyét neki. ezt azért elég király volt konstatálni...

A délelőtt folyamán (nemtudom, hogy mi miatt), egy számomra nagyon szimpatikus gondolat fogalmazódott meg bennem:
Eddig titkon reménykedtem abban, hogy keresni fogsz, hogy hiányzom neked, hogy kíváncsi vagy rám és majd egyszercsak betoppansz hozzám, mondván sajnálod az egészet. (Mondtam, hogy borzasztóan naív vagyok xD) Vártam, hogy hívj, vártam, hogy írj, de nem. ÉS ma rádöbbentem arra, hogy nem kell. Ne keress, nincs Rád szükségem, nem hiányzol az életemből. Ezek a gondolatok akkora boldogsággal töltenek el, hogy immár nem kell tovább cipelnem ezt a keresztet magammal. 3 hét alatt nem lett volna olyan nap, hogy ne gondoltam volna Rád, hogy ne fordult volna meg a fejemben, hogy vajon mit csinálhatsz, hogy lehetsz, hol lehetsz. DE mától ennek vége.. úgy tekintek Rád (Ránk), mint egy szép emlékre. Ha eszembe jutnak a közösen együtt töltött pillanataink, mosolygok rajtuk és tudom, hogy a kapcsolatunk egyetlenegy másodpercét sem bánom és mindent nagyon élveztem. De vége. Kiléptél az életemből, én ezt szó nélkül tűrtem, elfogadtam és mostmár meg se próbálj visszakozni.. Nem érdekelsz.

jaaaaaj még valami, amit muszáj, mert kegyetlenül be vagyok érte indulva, és eskü utána megyek alukálni.
Bodies
Naaaaaaa, ki jön el velem megtekinteni a kiállítást? :D

meg az sem egy utolsó gondolat, hogy szarul központozom, amit írok. De remélem ezt hajnal majdnem fél 3kor megbocsájtjátok nekem..

nagyon rákattantam a ma frissen beszerzett "Egyptian Treasures of The National Museum of Ireland" dvd-re. rengeteg értékes információ jutott a birtokomba, és nem utolsó sorban rádöbbentett, hogy mekkora érdeklődést mutatok a nyelvészet iránt. és végre a 3. művészetes beadandómat tisztességesen meg tudom írni és sikeresen megtaláltam az 1500 db. tárgy között, hogy melyik az, amelyik nekem kell. és most olyan büszke vagyok magamra (bár ez lehet alaptalan xD) nekem kell ez a dvd...
ahogy körbenéztem a szobámban rá kellett jönnöm, hogy elég sok könyv, jegyzet, fénymásolat és nyomtatvány van nálam különböző felsőbbévesektől és azon morfondíroztam, hogy lassan listát kéne vezetnem, hogy tudjam melyik kinek a tulajdona..

Utálom a bunkó embereket, akiknek köszönök és csesznek visszaköszönni, mi ez már? és akkor még én vagyok a paraszt, igaz? gondolkodjon el mindenki, hogy ilyenkor ki a paraszt:
A: Én, akit "rusnya, herpeszes, paraszt ribanc" -nak neveztek és ennek ellenére emelt fővel köszönök az illetőnek
B: vagy aki ennek nevezett és nem köszön vissza.

ezekután ki az??

másfél óra múlva mindenki koncentráljon rám erősen.. nagyon erősen. ógörög alapvizsga...