"Örömteli" hír, hogy új hódolóm akadt egy kedves ismeretlen úriember személyében. Az efféle ismerkedési módokat sosem preferáltam. Főleg, hogy halálra rémültem.
Képzelje el mindenki a szituációt:
Hajnal negyed 2, odakint tombol a vihar, már az egész család alszik, én épp egy szál tangában kilépek a fürdőből és legnagyobb döbbenetemre mit pillantok meg? Hogy a szobámnál áll valaki és a zárt zsalu résein keresztül próbál meg kukkolni. Annyira ledöbbentem a látványon, hogy először kővé dermedtem, majd gondoltam én-mivel a szobámban és a nappaliban nem volt felkapcsolva a villany-hogy szépen odalopakodok az ablakhoz, úgyis olyan sötét van, kész képtelenség, hogy ebben a sötétben meglásson.. Arra viszont nem gondoltam, hogy a fürdőből kiszűrődő fény bőven elég lehet ahhoz, hogy meglássa habtestemet közeledni felé és elmeneküljön, még mielőtt felismerhettem volna az arcát. Vajon mióta állhatott ott? És vajon máskor is figyelt már, amikor én abban a hitben voltam, hogy nyugodtan lehetek lengén ( a saját szobámban uram bocsá, hogy ilyenekre vetemedek), hiszen a zárt zsalun keresztül úgysem lehet belátni?
Hányszor fordult már ez meg a fejemben, hogy mivel nincs redőnyöm, és sokszor a zsalu csak félig van bezárva, vagy teljesen nyitva van*, és ha a villanyom fel van kapcsolva**, akkor vajon figyelhet-e valaki kintről? Nyugodtan megtehetné, hiszen észre se venném. Azt pedig látja, ha a villanykapcsoló felé nyúlok és nincs is más dolga, mint egy métert arrébb ugrani, vagy lehúzni a fejét és odébbállni. Hányszor imádkoztam azért, hogyha lekapcsolom a villanyt, senkinek a fejét ne pillantsam meg az ablakomban. És tessék ennyit flashelgettem ezen, most meg is kaptam pepitában.
Ma éjjel ugyanabban az időpontban lekapcsolt villanynál figyelni fogok direkt és kíváncsi vagyok jössz-e ismét, vagy csak egy egyszeri alkalmas "móka" volt...


*tehát gyakorlatilag mint a moziban szélesvásznon lehet látni azt, ami a szobámban folyik, gondoltam rá, hogy legközelebb rakok ki az utcára székeket is meg egy tál popcornt, hogy kényelmesebb legyen. Csak mondjuk ilyen esetekben, mindig rendesen fel voltam öltözve, pont emiatt.
**ugye akkor én semmit sem látok kifelé, viszont kintről annál inkább befelé.

utálom magam, amiért nem vagyok képes változtatni azokon a dolgokon, amik zavarnak és elégedetlen vagyok velük, csak túl lusta szar vagyok ahhoz, hogy akár a telefont is felemeljem. károgni tudok, hogy nem jó ez igy, és elméletben, gondolatban nagyon szépen szövögetem is a terveimet, csak kár, hogy mérhetetlen lustaságomban semmit sem valósítok meg közülük. majd holnap. holnap meg azt mondom majd holnapután. és így tovább. szánalom...

ha valaki ismeri őt, akkor mindenkinek az az első benyomása róla, hogy jaj milyen aranyos, milyen kedves, milyen jófej stbstbstb. de ez csak a máz. igazából nem is tudom hol kezdjem. annyira mérhetetlenül csalódott vagyok, hogy mindenben csalódást tudok neki okozni, hogy mindig mindenben (bennem is természetesen) csak a rosszat látja meg és emeli ki, mintha a jó nem is létezne. Ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogyan ő azt szeretné(mit szeretné, akarja), akkor orbitális nagy patáliát bír rendezni. Vegyük például, hogy bennem mikbe köt bele(ezek csak az apróságok lesznek):
-túl nagyok a körmeim, vágjam le őket
-miért "így"* kötöm össze a hajam
-miért azt a ruhát veszem fel és miért nem a másikat
-miért nem tanulok, mert ő sosem látja, hogy én tanulnék**
Annyira kiábrándító, hogyha végre valahára kapok azon a kurva egyetemen egy jó jegyet (4,5), akkor közli, hogy nekem ez a dolgom, hogy tanuljak, miért várok elismerést érte, ugyanakkor a rossz jegyért persze megkapom a lebaszást, hogy mindig "bekettesezek".
Beleköt abba, hogy hogyan készítem el a szendvicset a vendégeknek, hogy bevásárlásnál rostos narancslevet hoztam, pedig ő fantát mondott***, hogy "rossz" felvágottat hoztam, mert ő nem erre gondolt.
Mindig meg akarja mondani, hogy mit csináljak és mit ne, mint egy óvodásnak. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne szóljon bele az életembe, hogy ne pofázzon bele minden döntésembe, hogy ne próbáljon folyamatosan irányítani és nem bírja felfogni, hogy nem vele élek, és ha így folytatja évközben sem fog sokat látni. Vissza akarok menni Pestre, én ezt egy egész nyáron át nem fogom tudni elviselni. Segíííííííítség.
Ja igen a megfejtés: ő az édesanyám.

*kontyba kötöm egyszerűen
**komment részemről: Majd akkor legközelebb kiülök eléd, és úgy tanulok, hogy lásd!
***kurvára nem mondott fantát, csak azt, hogy hozz egy narancsot

Nem gondoltam volna, hogy fogok én még valaha pozítivan csalódni emberekben. Főleg nem olyanokban, akiktől a legkevésbé várnám. Köszönöm!

Közkívánatra kiegészítve az előzőt:
150 cm: 48,5 kg
155 cm: 49 kg

Mondjuk ez a fél kiló különbség baromira nem tűnik logikusnak a többihez képest..

A 167,5 centimet szerintetek a 165-höz kerekítsem lefelé vagy a 170-hez felfelé?
Ha a 170-hez kerekítem akkor csupán 7, ha a 165-höz akkor majdnem 10 kilót kéne fogynom a "Helyes testsúlyarányok" mindenttudó táblázat szerint, hogy helyesek legyenek a testsúlyarányaim. Pedig annyira nem is vagyok dagadt.
No, csak a miheztartás végett lássátok a táblázat többi részét:

160 cm: 51 kg

165 cm: 53 kg

170 cm: 56 kg

175 cm: 58,5 kg

180 cm: 62 kg

Hát csajok lehet szörnyülködni, hogy mit várnának el tőlünk. Ezek az ideális testsúlyok 18-24 év közötti lányoknál-nőknél. Kész röhej..

reggeli: joghurt, energiaital, kávé
ebéd: pizza

Éljen az egészséges életmód!

Nem gyújtottam rá 15 napja. mekkora király vagyok:)

Most úgy kellene lesuhannom a konyhába, kiönteni, megcsinálni és megmelegíteni a maradék kávét, hogy ebből a szüleim semmit se vegyenek észre. Nyilván nem leszek feltűnő jelenség a mikró mellett dekkolva és nyilván a kávé illat sem fog feltűnni nekik. Ha lebukok,aminek -lássuk be racionálisan- nagy az esélye, balhé lesz, hogy én miért iszom este 9kor kávét?! tényleg miért is iszom?.. Koffeinfüggő vagyok tanuláskor. Kell, hogy érezzem, hogy tuningolom magam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy próbálom tuningolni magam és a hihetetlen lelkesedésemet.
Ez tartja bennem a lelket, amikor majdnem bőgve és szemöldököt erősen tépve feladni készülök a k*b*szott amarna levelek különböző bevezető, megszólító, elköszönő és megalázkodó(!) formáinak fordítását és értelmezését..
jeeeeee épp most toppant be a hugom és megmentette az életem, és leegyszerűsítette eme komoly problémának a megoldását*. Hozott nekem energiaitalt,jesszjó:) Most mekkorát sikítanék ha ráburítanám mondjuk a laposra, vagy a jegyzeteimre, vagy a "The Amarna Letters" című csodálatos könyvre.**
Éljen a vizsgaidőszak!!!!


*mármint a kv szerző akcióét
**ami mellesleg nem is az enyém. nyilván a gazdája borzasztóan értékelné ezt a tehetséges húzást.

Amarna-levelek, de szeretlek benneteket.. (L)

amikor a nagypapám pénteken reggel* azzal köszönti apukámat, hogy ő nagyon beteg, olyan beteg mint még soha, és meg fog halni...** na ekkor sikítani lenne kedvem.
és amikor ma reggel apukám beviszi az ügyeletre, hogy az öregnek nyugodjon meg a lelke és az orvos közli vele, hogy az égegyadta világon semmi baja, nem kell gyógyszer, stb.. na ekkor meg pofán röhögni lenne kedvem és jól leosztani..***


*egész pontosan hajnal fél 6kor, mert apu 6-ra jár dolgozni
**nem ez az első eset, maradjunk annyiban..
***vagy lehet csak én vagyok egy gonosz undok dög és egy cinikus kárörvendő hárpia megtestesítője. De joggal. Ez egy hosszú történet, majd egyszer talán elmesélem.

A: Egy "be"lapot szeretnék..
V: Én is sok mindent szeretnék.
A: Na mondd, mit szeretnél?
V: Ja, azt nem mondtam, hogy el is árulom.
A: Van nálam gumi...

szerintem nem is Tóth Viktória lennék, ha ma délután nem sétálok csak úgy bele a rózsabokrunkba, miközben a cseresznyefát pásztáztam még elérhetőtávolságban levő cseresznyeszemekért. És gyakorlatilag belegázoltam a rózsák közé, aminek a következménye az, hogy össze van karcolva az egész lábam. Gratulálunk!

Nem igaz, hogy mindkét csapat kiesett akinek szurkoltam. nemisnézek EB-t...

Teccik:) Király a hangja.

"A rémálomférfi azáltal válik reménytelen esetté, hogy bár tisztában van azzal, hogy vele nem stimmel valami, minden erejével arra törekszik, hogy a másik érezze magát „selejtesnek”. " *

És ez mennyire de mennyire igaz volt Rád is kedves. És miért csak utólag jövök rá, hogy amikor mindenen acsarkodtál és én is totál selejtesnek éreztem magam, igazából önmagaddal nem voltál/ vagy kibékülve? Mennyire jó érzés ezzel tisztában lenni és tudni, hogy nem bennem volt/van a hiba. Komolyan nem hiszem el, hogy én akkor tényleg azon gondolkodtam, hogy igazad lehet és nem vagyok elég jó és változnom kéne. Azt kell, hogy mondjam, jó hogy kiléptél az életemből.

*Forrás: Nők Lapja Cafe-Álomférfiból Rémálomférfi c. cikk

Vajon a korombeli fiúkat mi viszi rá arra, hogy beregisztráljanak netes párkereső oldalakon?
Fiatalabbak, egykorúak, pár évvel idősebbek, de a 30-asok, 40-esek sem ritka esetek.
Gyakorlatilag bármely korosztályból.
Képesek megadni minden személyes elérhetőségüket beleértve a mobilszámukat is, ami felett végképp nem térek napirendre. Sosem jutna eszembe önszántamból kiadni a számom, hogy akármilyen kretén üzengessen meg hivogasson engem. Pl. ezért tartom nagy hülyeségnek azt is, ha valaki kirakja iwiw-re is a telefonszámát, meg a pontos lakcímét.
Emberek jól vagytok ilyenkor???
A másik dolog, ami egy darabig mókás és igazán jó alaphangulatot ad, azok a fényképek, amiket egyes emberek képesek feltölteni magukról ilyen nyilvános oldalakra.
De aztán már nem is olyan vicces, sőt.. Megdöbbentő. Szánalmas. Sajnálatraméltó.
Az abszolút favoritjaim a szinte teljesen meztelen versenyzők, akik összes bicepszüket befeszítve pózolnak a tükör előtt és úgy fényképezik magukat (természetesen a vaku fénye visszatükröződik, az önkioldó nyilván ismeretlen fogalom) Emellé félig letolt farmer nadrág és kivillanó alsógatya járul még. Talán a tarkopasz fejet említenem sem kell. Xtraként esetleg befigyelhet még a kiszedett szemöldök, némi smink, szolizott bőr és hatalmas intelligenciát "sugárzó" bamba fej. A "kőkeményvagyokcsajokidegyertek" fej. Vagy "kőkeményvagyoknagymellűcsajtdugnék" fej.
Kíváncsi lennék az amugy átlagos kinézetű férfiaknak milyen aberrációik lehetnek, hogy interneten keresztül óhajtanak ismerkedni..
szóval visszakanyarodva az alapkérdésemhez, ötlet?

2:0-ra kikaptunk az olaszoktól. ejnye. most választhatok az iwiwes EB játékon magamnak új csapatot.

mi legyen a minorom? mi legyen a minorom? MI LEGYEN A MINOROOOOOOOOOOOOOM??? Legyen egy megélhetésképesebb mint az egyiptológia , DE akkor MA felvételin (mondjuk egy dán minorral) nem hiszem, hogy kedves Bács T. Úr különösebben komolyan venne. Ha csinálnám a görögöt azzal már komolyan venne, mert látná, hogy tényleg ezzel akarok foglalkozni, viszont az ugyanúgy megélhetésképtelen, mint az egyiptológia. Van még egy opció: a történelem, ami még érdekelne, és szívesen is csinálnám, DE az még egy félév rácsúszás és az annyira megint nem áll közel az egyiptológiához.
Konzekvencia: Mi a f***omat csináljaaaaaak??????? :(:(:(

hát már mióta vágytam egy ilyen kártya kitöltésére omg. De ki tudja, hogy vajon amit felajánlok majd magamból az tényleg oda kerül-e és olyan célra használják-e fel, amire én szántam?!....